Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-07-31 / 31. szám
i SZATMÁR és vidéke. A hivatali eskü elhangzása után bizalommal üdvözlöm, Szat- márnámett ez. kir. város törvény- hatósági bizottsága és egész közönsége nevében, Méltóságos Főispán urat; — a szomorú jelen után, egy szép jövő «1 következésének az édes reményében. A most folyó napokkal együtt három hosszú esztendőnek minden borzalmait szenvedtük már át, az emberiség kultúrájának mindenkort nagy szégyenére. Es úgy tetszik, mintha itt is ott is derengni kezdene már u régen felhős láthatár s közeledne a végső kibontakozás! Ifjú királyunk bátor szókimondással s a korona fényével és tekintélyével világit ott reá amaz igazságra, hogy az ott künn harcoló vére hullásával, a front mögött küzdő nép psdig keserves verejtékével szerezte meg a jogot hozzá, hogy intézze ennek a hazának a sorsát, mely fennmaradását e nehéz időben neki köszönheti. Sőt nem állapodott meg e ■okunknak fülében oly szépen csengő szavak hangoztatásánál, de az uj rendszer megteremtése végett olyan férfiakat állított az ország felelős kormányzatára, kik a küzdő, dolgozó népre támaszkodva, — demokratikus alapokon Óhajtják megvalósítani: az uj, modernebb, életképesebb Magyar- ország kiépítését, annak a változó világrendbe való beillesztését s igy az összes emberiségre áldást- hozó, tartós béke utjának az egyengetését. Az uj kormány programm- pontjának homlokterében ott áll, az annak egész jellegét megadó : radikális választói jogkiterjesztés. Aztán mellé sorakoznak: a közterhek arányos és igazságos megosztása; a városok önkormányzati szellemben való újjászervezése, hitelügyeinek és háztartásának a rendezése; a háborúval járó nehéz körülményeketleginkább érező városi polgárság megerősítése í népjóléti, szociális intézmények létesítése; a középosztály s tisztviselői kar mostoha sorsán való segítés. Szóval egészen uj, üdvös, szociális és városi politika, melynek megvalósítását többé megakadályozni nem lebet. Bizalommal fogadjuk tehát Méltóságos Főispán Urat, mint e szép programmal jött uj kormány hozzánk kinevezett bizalmi emberét. De osztatlan bizalommal fogadjuk főként azért, mert közelünkben lefolyt eddigi élete, működése, szivjóeága, közismert ember szeretete, szilárd elvhűsége s mégis pártatlansága: garantia nekünk arra, hogy e programra becsületes megvalósítása érdekében fog velünk és értünk munkálkodni s minden jó és nemes ügynek lelkes támogatója lesz. Nem a távol ismeretlenből szólította a kormány ide. Családi összeköttetése, gondtalan gyermek és ifjúkora, eddigi több mint ne- gyedszózndos hivatali pályája Méltóságodat mind-mind Szatmár vármegye és Szatmár-Námeti sz. kir. város érdekeihez odatolja, amelyek törvényhatóságának élére állította most a férfikor delén a legfelsőbb helyről jött megbízás. Erősen hisszük, beteljesül majd a mi vágjunk, hogy az áldott béke idejének eljöttével, az uj, modernebb, életképesebb Magyarország északkeleti része jövő közlekedési, gazdasági és kulturális fejlődésének, Szatmár-Németi sz. kir. városa lesz ama tekintélyes gócpontjává, melyre földrajzi fekvése — itt a termékeny nagy magyar alföld szélén — már a múltban is predestinálta s melyhez való jogosultságát e háború is igazolta. Abban a biztató reményben, hogy ez valóban igy lesz, — Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatósága és egész közönsége nevében még egyszer erős bizalommal és meleg szeretettel üdvözlöm Méltóságos Főispán urat s Istennek rmnéen áldását kérem velünk való egyetértő működésére. Jékey Sándor főispán a következőket mondotta: Hálásan köszöni a lelkes fogadtatást. Nem mint idegen jön e városba, ide fűzik a diák kor emlékei, 80 évvel ezelőtt innen indult el könnyű szivvel és most 30 év tapasztalásával gazdagabban nehéz időben tér vissza. — Hangsúlyozza, hogy állásába magával hozza teljesen épen és érintetlenül összes politikai elveit, amelyekkel őt a kormány ide küldötte és amelyeket egész erejével képviselni fog. — Beméli, hogy a város közönsége ebben a mun kában teljesen ki fogja venni részét, mert a város közönsége már a múltban is, nehéz időkben is minden erővel támogatottá az olyan kezdeményezést és küzdelmet, ami a demokratikus és liberális eszmék diadalra segítésére irányult. A város minden igényét és jogos kívánságát, ami gazdasági és kulturális elhaladásához szükséges, lelkes örömmel fogja támogatni, nem fog ismerni sem rung, sem állásbeli, sem felekezeti különbséget. Politikai elvei teljes fenntartásával ül a főispáni székbe, de ellenfeleivel szemben is azt fogja keresni, ami összehozza, nem pedig ami szétválasztja. Majd kifejtette közigazgatási program raját, a tisztviselők támogatását kérve, annak a reményének adott kifejezést, hogy Szatmár- Námeti sz. kir. város ezen az utón haladva a gazdasági és kulturális jólét bástyája lesz. A főispán beszédét stlrün szakította meg a tetszés nyilvánítás, 02 éljenzés és taps: A gyűlés után a város testületéinek, egyesületeinek, egyházainak bemutatkozásán kellett keresztül esnie a főispánnak, mig végre a közgyűlési teremben a függetlenségi párt egybsgyült nagyszámú tagjainak lelkes üdvözlését fogadhatta. Dr. Nagy Vince képviselő pár szóval vezette be a tisztelgést, rámutatott arra, hogy kettős szempont az, ami az uj érában közös meggyőződéssel viszi a kormányt támogató pártokat és pedig az országos politikában, hogy az általános választói jog megalkotása csak egyik lépés Magyarország gazdasági, katonai önállóságának kivívásához, a városi politikában pedig azt akarjuk elérni, hogy kevesek uralmából a sokak uralma legyen. (Lelkes éljenzés). — E közös munkára nem csuk támogatását kéri a főispánnak, hanem kéri arra is, hogy legyen vezérévé a pártnak ebben a küzdelemben. Sikert, erőt és kitartást kíván. A hatalmas éljenzés lecsil- lapulása után a főispán a következőket mondotta : Lelkem egész melegével nemcsak a magam nevében, hanem azoknak az eszméknek a nevében is köszönöm az impozáns megtiszteltetést, amely eszmék megvalósitására kiküldöttek. Megvagyok győződve arról, hogy a polgárság a zászló mellett, amelynél oly sok szép és nehéz időben kitartott és mindenkor győzelemre vezetett, továbbra is hűségesen kitart, a mely zászlóra ez van fölirva: független és demokratikus Magyarország. Szűnni nem akaró lelkes éljenzés közben vált el a főispán a párttól. * A gyűlés lefolyása alatt lappangó feszültség volt. Bár a teljesen őszinte fellépés óhajtandó lett volna, ez még sem történt magasabb okok folytén. Ennélfogva a főispán, ha igazán a dolog embere, ne csak azt hirdesse, hogy meghallgat és megsegít minden igaz ügyet, hanem Kioktassa és tanítsa meg a polgárságot arra, hogy tényleg, valósággal is keresse fel őt, nyissa fel u polgárság félénkségének, tartózkodásának zsilipjeit. a nép-gondolkodás bőséges áradatát árassza rá az eddig gondozatlan politikai területekre. Ne legyen a polgármester szavainak eredménye; igenis, költözzék be a politika a város falai közé, de nem a régi, amely csak egy „történelmi osztály“ jogait foglalja magában, hanem egy másik, a szép, a fejlődő életből táplálkozó, gyönyörű és minden állampolgárra kiterjedő politika. Szervezze, vezesse a főispán a népjogokért indult harcot és annak uiána fogjuk csak igazán elmondhatni: Dicső jövő, termékeny munkásság kisérje főispánunkat sok zaklatásnak kitett hivatalában. * A gyűlésen elhangzott beszédekhez pár szónyi reflexiót kell fűznünk. Sokra becsüljük és teljes egészében értékeljük polgármesterünknek tapintatos eljárását, a melyet a vele ellentéte® pártállásu főispán beiktatásánál követett. Sok rezignsció rezgett a hangjában ás beszédén, de bölcsen megnyugodott a változhatatlanban. Főispánunk is nemes mérsékléssel siklott ét a rengeteg veszedelmes kérdés Scilla és Cha- ribdisén, valamennyin úgy látszott, hogy mielőbb szeretne átesni a nem mellőzhető formaságokon. Mi csak egyet kívánunk megjegyezni. A mult a történelemé, oda senki sem kiván visszajárni. A nagy ünnepség, a borral tele közös asztalok után a hétköznapi munka ideje jön. Az uj politikai és társadalmi alakulás nem tűri a tétlenséget és megpaktálást. Szó sem lehet arról, hogy a város politikai levegője meg ne tisztuljon. Igenis, kenyértörésre kell vinni a kérdést: ur e hát még mindig letűnt csillagaival, maradi konzervatizmusával a munkapárt és a kevesek uralmán sarkalló politikája, vagy elfoglalhatják « mindenütt u polgárság igazi jogai az őket megillető helyeket ? (M. A.) Apróságok. A főispán meg lehet elégedve a fogadtatással, mert az már melegebb nem lehetett, mint u miijen volt. Igaz, hogy a nap is jól volt megválasztva, olyan, pokoli forróság, mint a tegnapi*, még nem fordult elő. De hát a< dicsőség bajjal jár, e a ki arm vállalkozik, hogy fényében részesüljön, annak bátran szemb* kell nézni még a kánikulával is.. — Annyi bizonyos, — magyarázta u Szamos hullámaiban lubickolóknak az egyik fttrdőző épen, amikor a beiktatási ünnepély tartott, — most nem szeretnék a főispán bőrében lenni. « A vármegyei beiktatáson a vármegye közönsége nevében Fa- lussy Árpád, a volt koáliciós főispán tartotta az üdvözlő beszé-. det. Mikor a beszéd a legszebben, höinpölygött, elmosolyogja magát az egyik bizottsági tag és oda- sugja a szomszédjának: — Tudod mi jutott eszembe ? Az a régi sirvers, amelyik igy szól: Itt nyugszom én, olvasod te, Olvasnám én, nyugodnál te. * Nagy megnyugvást kelt benne, — mondta a szónok — bogy a főispán nyilatkozatában kautélák- kal ellátott választó i jogról beszél. A kormány nem fogja engedni, hogy a radikális választói jog Magyarországot fenekeitől felforgassa, megsemmisítse, nem engedi az ország jövőjét veszélyeztetni. De, ha igy van, — súgja ugyanaz a bizottsági tag a szomszédjának — mi lesz az általános, egyenlő és titkossal, a melyre épen ez a kormány vállalkozott?! ■a Minden esetre szépen néz ki az általános, egyenlő és titkos, ha már az első lépésnél ilyenforma magyarázatokkal kisérik azok, akik hivatva volnának azt, mint programmjuk legfőbb pontját megvalósítani. Az uj főispán és a leendő honatya. Ezek után bátran kérdezheti az ember, hogy, ha ezek sem akarják, akkor mi szükség volt arra, hogy a Tisza István helyére Eszterházy Mórit* és a Csaba Adorján helyére Jé- key Sándor jöjjön. # Az az ezüst cigaretta tárca, mely jutalomként vun kitűzve annak, a ki az alapítandó uj kormánypárti lap részére a legtalálóbb címet fogja ajánlani, engem is izgat. Törtem a fejemet és a mostani jelenségek hatása alatt úgy találom, hogy a leghelyesebb lesz, ha a lapnak az „Általános, Egyenlő és Titkos“ nevet fogják adni, mert először azt sokáig viselheti, másodszor pedig benne van az egész programúi, nem kell sokat magyarázni. Egy gyengéje van, hogy az állandó figyelmeztetés a kormánynak nem lesz kellemes és igy a szubvenciót veszélyeztetheti. De hát az elv a fő, vigye a kánya a szubvenciót I Demeter.
