Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-07-24 / 30. szám
Harmincnegyedik évfolyam. — 30. szám. Szatmár-Németi, 1917. julius 21. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI ÚJSÁG. Megjelen minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. isaar Főszerkesztő: Dr. FEJES ISTVÁN. Felelős szerkesztő: JDr. MARKOVITS ALADÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kor. 5 O fillér. A vármegyék Urai! (Részlet Dr. Gutman Lajos a Polgári Radikális Párt f. hó 14.-i országos értekezletén Budapesten tartott beszédéből.) „Tisztelt Országos Értekezlet! — Ha a Polgári Radikális Párt túl akar nőni azokon a szűk kereteken, amelyek ma még formálisan határolják, ha tényleg az egész ország polgárságának egyetemét akarja képviselni, inint- ahogy hivatva van azt képviselni, úgy már most programunk megalkotásakor szükséges álláspontunkat precizi- rozni, azzal a kérdéssel szemben, amely az ország polgárságának — a szó alatt mindig a kisbirtokos osztályt is beleértve — éppen olyan lét- bevágóan fontos érdeke, mint a jó közlekedés, a jó közegészségügy, vagy a helyes gazdasági politika; sőt mondhatnám ennél is fontosabb, mert a polgárság százezreit közelebbről érinti: a közigazgatással szemben. A magyar közigazgatás, amely lefelé a vármegyékben jelentkezik, talán már az 1886. évi XXI. t. c. megalkotásakor is avult volt, mert a törvény megalkotásakor sokkal inkább a hagyományokat, a nemzeti érzékenységet, a megyei kiskirályok familiáris érdekeit vette tekintetbe, mint a vármegyék lakosságának érdekeit. Egy törvény, amely hivatva van, legalább is évtizedekre szabályozni az ország belkormányzatát, amelynek egyetlen pontja sincs, ami irányt szabna a jövő fejlődésének, sokkal inkább meggyökerezett szokásoknak törvényi sanctionálása! A magyar ön- kormányzatot, — mert szeretünk az angol példákra hivatkozni, az angol megyék self- iiouvernementjéhez szokták hasonlítani, és még azok is, akik a vármegyei rendszert őszintén és azzal a naivitással védelmezik, amellyel csak felületesen ismert dolgokat lehet védelmezni, ezt az angol mintájú önkormányzatot látják maguk előtt A harmincas évek magyar vármegyéi tényleg ilyen önkormányzati szervek voltak, a mai vármegye azonban az önkormányzatból a tisztviselők választásánál egyebet alig őrzött meg. A megye az alkotmány bástyája, szokták mondani mondani azok, akik a vármegyei kérdést nebántsvirág- ként szokták kezelni. Mi, akik tanúi vagyunk annak, hogyan szállítanak a törvényhatósági közgyűlések minden különösebb meggyőződés változás nélkül, a mindenkori kormányoknak bizalmat, ennek a sok hangoztatásban elkopott frázisnak annál kevésbé tudunk hinni, mert tudjuk, hogy ma már a vármegyék sokkal inkább a központi hatalomtól függő szervek fölfelé, és sokkal kevésbé képviselik a nemzetet, semhogy komoly ellenállási tényezők lehetnének. A vármegyék egyetlen osztályt képviselnek — a junkerekét, a birtokos nemességét és valahányszor a vármegye, mint alkotmányos tényező szerepel, mindig ennek az osztálynak az érdek- képviseleteképen lép fel, akár a nemzeti ellenállás tulipános cégtáblája, akár — mint legutóbb a választójoggal szemben a nemzetiségi veszedelem fekete zászlója alatt jelentkezzék. Amikor mi a polgárság érdekeit tesszük program- munkká, amikor rég elmúlt forradalmak osztály elhelyezkedését — talán egy újabb so- cialis változás előestéjén — végre Magyarországon is keresztül akarjuk vinni, bele kell vinnünk a köztudatba, hogy a magyar középosztály nem csak ezt a birtokos nemességet jelenti, hanem egy immár megizmosodott tömegét a kereskedőknek, iparosoknak és latainereknek, hogy vidéki középosztályt nem az a nehány junker família jelenti, akik maguk között allodiumképen osztották föl az országot. El kell végre oszlatnunk azt az évszázadok óta meggyökeresedett tévhitet, hogy a vármegyék köz- igazgatására, az alispáni, szol- gabirói állásokra, csak bizonyos családból való születés praedestinál, hogy amint valaki pusztán születésénél fogva nagy javakat örökölhet, éppen úgy a föispáni, vagy szolgabirói állásba is beleszülethet. Szembe kell száll- nunk azzal a babonával, hogy a vármegyék népeit, azok képviselik legjobban, akik legtávolabb állnak tőle, de akik katasztrális holdakban, vagy ősökben legtöbbet bírnak felmutatni. A vármegyéknek a vármegyék népét kell képviselni és a vármegyeház kapui éppen olyan kevéssé lehetnek zárva a vármegye polgársága előtt, mint ahogy a közigazgatás, mint hivatal nem zárható el a vármegye minden rangú polgárának fiai elöl. Nem szabad tűrnünk, hogy jogban járatlan szolga- birák a közigazgatás bíróságát még ma is az uriszékek mintájára kezeljék, aminek következményekép egy a független bírósággal szemben, minden tekintetben elmaradott és szigorúbb jogszolgáltatás ítélkezik azokban az ügyekben, amelyek a parasztságot leginkább' érdeklik, amely sok tekintetben inkább basáskodás, mint bíráskodás. Nem szabad tűrnünk, hogy a közigazgatás szervei osztályérdek képviseletek legyenek, hogy a közigazgatás letört és reményvesztett exisz- tenciák menedékhelye legyen, hogy sinecurák létezzenek egy országban, amelyben annyi a teendő, mint Magyar- országban. És végül fel kell vennünk programmunkba a vidéki városoknak támogatását abbeli törekvésükben, hogy magukat egy a városi érdekeket meg nem értő, sőt leg- többnyire azzal ellentétes érdekű klikknek, a „vármegyék urainak“ gyámkodása alól felszabadítsák. A vidéki városok, a vármegyék kultur és közgazdasági gócpontjai megérettek az önkormányzatra és fejlődésüket akadályozza a vármegyei szervezet. Nem szabad tűrnünk, hogy egész országrészek forgalma és gazdasági érdeke függjön attól, hogy véletlen útjába esik-e valamelyik vármegyei potentátnak birtoka a tervezett vasút vonalnak, hogy vármegyék székhelyét az határozza meg, hogy egyúttal valamely uradalomnak székCIRKUSZ SCHMIDT Soha, nem látott világ városi Szerdán este l|4 9 órakor nagy megnyitó előadást tart. műsorral. Bővebbet a napi falragaszok. Jegyek előre válthatók a Barth tőzsdében. Nagy szenzáció ! Planet, az ágyukirály! Nagy szenzáció!