Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-07-10 / 28. szám
Hannincnegyedik évfolyam. — 28. szám. Szatmár-Németi, 1917. julius 10, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laplulajdonos és kiadó: M ORVAI JÁNOS. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Br. FEJES ISTVÁN. Szerkesztő: Dr. MARKOVITS ALADÁR. Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. K nevelés újraszervezése. Ha csakugyan be fog következni az az idő, hogy az állam vezetői megértik a haladás követelményeit, az államépitö reformmunkát a legelején kell kezdeniük. A társadalom gyökeres átalakítását nem lehet másképen elképzelni, mint úgy, hogy a felnőtteket rákényszerítik, a növekvőben levő nemzedéket pedig ránevelik arra az életre, ami egy modern nemzeti élet berendezésének megfelel. Az uj idők jelszava: a munka eredményének fokozása és ezzel az általános jólét emelése. Ezt azonban csak dologban megedzett, lelki életben pedig becsületre nevelt emberekkel lehet megvalósítani. Ki tagadja, hogy napjainkban az uralkodó felfoCriling-galang... Giling-galang... szól a harang... A lelkemhez siraúl e hang... Csöndes, búgó, lágy hangjától Átrezeg a közel s távol... Lyányok, fiuk hallva-hallják... Itt szegények, ott a nyalkák, — Itt gyermekek, — ott a vének — Lassan a templomba térnek... Ott Honunkért száll imájuk... Néma áldást küldök rájuk,... Ki betegen, ablak-mélyben Állok s fohászt mondok éppen... Tőszomszédban, kicsiny házban Szemenszedett kis leány van... gás a kapzsiság, a gyors vagyonszerzés felé irányul, az eszközöket általánosságban mellékesnek tartják. A mé tely a legfelső .társadalmi osztályokba is beférközött, a politikai életünk erkölcstelensége pedig szinte páratlanul állott a világon. Örömmel kell észrevennünk azonban azt, hogy már erőteljes áramlását érezzük az uj életet és uj erkölcsöket követelő világnézetnek, amely becsületes munkát és becsületes erkölcsi életet követel. És épen ennek folytán első kötelesség a népnevelés újjászervezése. Azt kell tapasztalnunk, hogy azokban a családokban, ahol kezdetleges műveltségűéit a szülők, ezek a gyermekeik tantárgyai felé érdeklődéssel fordulnak s azt lehet mondani, hogy a szülő együtt tanul gyerekével. A kötelező elemi oktatásnál már ezért sem szabad megállani, hogy a gyermek i képzettségével a környezeté ! is emelkedjék. Azok a gyerekek, akik elemit végeztek, 10—12 éves korukban jóformán semmire sem használhatók. Paraszt gyerekek libát őriznek, lovat hajtanak, vagy az eke előtt járnak. Az iparos gyerek apja mesterségénél segít, a munkásé munkát vállal, — ha tovább nem taníttatják. Legtöbbje elbi- tangolja a napokat, mert nincs kellő felügyelet alatt. A szakoktatás elemeinek kötelező tanítását kell elrendelni, hogy legalább 15 éves koráig a gyermek telesziv- hassa magát komoly munka szeretetével és azzal a gondolattal, hogy az ember nem csavargásra termett, hanem, hogy dolgoznia kell. Az inas évekre megfelelő ismeretkörrel fog már menni, — aminek jelentőségét semmi esetre sem lehet lekicsinyelni. amikor az ismerősünket uj kosztümben pillantottuk meg ős becsületsértése* célzásokat fűztünk a legjobb barátunk coboly gallérjához. Bolondjai voltunk a ruházkodásnak és naponkint végszámra vásároltuk a szövetet, a selvmet, a bársonyt, a textilárukat és a lakásunkon olyan fölhalmozást csináltunk ebből az árukból, hogy minden szisszend» nélkül kiállítattuk volna a fölakasztást. Elő csak azzal a ruhaössze- irás^al é“ legyen már egyszer rend ezen u téren. írjuk össze hirtele- nébén óz én ruhakészletemet. írt van mindjárt a nadrág. Két szára vun. Minek ez? Ilyen háborús körülmények között elég volna az egyszáru nadrág is. Ebből lehetne kettőt csinálni. Ámbár ez nem is nadrág, hanem ereklye. Amióta nagyatyám kihalt belőle, rettentően megbecsülöm : minden ntp viselem. Ha lehetne, a szivemen viselném, de ez nem szokás. Tulajdonkópen nem is egy nadrág, hanem kettő. Színe piroElimázva hő imámat, Reá nézni vágyam támad... Eh ! a beteg sincsen fábúl! Titkon szemem odabámúl... Elő is jön a kis barna... Mély tiizü szem,... hó a karja... S elmerengek rajta mélyen... A sok bájon,.., a szépségen,... Suttogva, hogy O az álmom... Isten után, Hazám után Öt szeretem.... Őt imádom !... Szatmár. sasi Nagy Lajos. Összeírják a ruhakészletemet. Két fehér mellény, meg egy frakknadrág. Okosan teszik. Ha már a kilincsemet, a szoptatós dajkámat, a rezes orromat, a korpás fejemet és egyéb végtagjaimat összeírták a különböző központok részére, miért ne Írják össze a ruhakészletemet is? Az illotékes helyen már készül a rendelkezés, hogy a férfiak ruhakészletét lajstromozzák, hogy ennek alapján szabályozzák majd a ruhuigényeim kielégítését éa eldöntsék azt az iga zári fontos kérdést, bogy van e jogom egy szürke nyári öltözetet szerezni a mennyasszonyom meg- puhitására, vagy a feleségem ro- konszenvét megnyerhetem e egy uj csikós nadrág felhúzásával, avagy még ócska ruháimban, mert a mostani viszonyok szerint nekem több nem jár. maradjak. Eddig is úgy volt, hogy mi férfiak, napontu szörnyen divatoztunk. Különböző formájú üstöket és serpenyőket, lábasokat, tnadár- i fészkeket és szalmából font vödrö- i kút raktunk a fejünkre, bogy a j melléje dugott toliakkal és tűkkel j vslamiképen hasonlíthassunk a csatába induló indián főnök urakhoz. Naponta tárgyaltunk a szabónkkal a divatról és pukkadtunk, Szatmár és vüo lspgyoll főraktára. Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett. A vall amerikai Kiéi Quality ctpSt kizárólaios raktára. Talpba vésett szabott ár!!! \ Gazdasági helyzetünk azt követeli, hogy elsősorban a földmives szakiskolát kell megteremteni. Az intenziv termelést csak elméleti szakismeretekkel is rendelkező gazdáktól és iparosoktól, munkástól lehet remélni. Ezek az iskolák jóformán semmibe sem kerülnének. Olyan szervezéssel lehetne megalkotni őket. hogy maga magát fentarranák. Nincsen város és nagyközség, ahol ilyen iskolákat felállítani ne kellene. A tanitási idő beosztása olyan legyen, hogy a napnak csak egy részét foglalja le, a tanítókat a város, vagy község tapasztalt gazdáiból, iparosaiból, munkásaiból lehetne összeválogatni. Ez volna a garanciája* is egyúttal annak, hogy az elmélet nem ölné meg a célt, hanem gyakorlatias, élelmes
