Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-07-10 / 28. szám

3 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. gondolkozásu kereskedő, gaz­da és iparos ifjak kerülné­nek át kezük alól az élet to- í vábbképző iskolájába. (*• A.) Öreg1 legények állnak a dialmas zászlók alá. Ré­gen csak fiatal gyerekek, zsenge életvirágok kurjongattak és éne­keltek összeölelkezve, bokrátésan, kipirult arccal. Ma... öreg legé­nyek lova áll a korcsmaajtó előtt s nem tudhatja, mi van a gazdá­jával, hiszen máskor jobban igye­kezett hazafelé. Hazufeló nem is ő hajt... Az öreg legény kutona lett.. . Milyen furcsa, hogy apó, vagy uram bocsá’ — tán nagyapó katona lesz... A piruló lány he­lyett, aki könnyezve szorongatta a csipkés zsebkendőt, mo9t az anya vagy nagyanya ejti hol bánato», hol büszke könnyeit, hogy lám az apjuk is jó még katonának! Csak egykor volt még ilyen világ, legendás, mesébe illő csoda­időkben, valamikor, amikor Ő „azt üzente“... Akkor is el kellett menni mindenkinek. Unoka a nagyapával fogott kardot akkor is. A mi külön magyar álmunk, a mi külön magyar háborúnk volt az... Mesebeli öregek fehér sza- kállal-bajusszul köritett ajakéról ma is halljuk még a félistenek hőstetteit... S én sirva, örvendő, büszke és bizó könnyeket hullatva kulcsolom imára kezemet: „Ez a nép hallhatatlan!“ Azóta sok minden megvál­tozott, más idők voltak, vannak, lesznek. Csak egy marad szikla- szilárdan változatlanul: a magyar nép, a jóságos Istennek ez a soha, iehol nem látható anyagból gyúrt, nemes alkotása. Századok, ezredek zugó árja hömpölyöghet el orszá­gunk fölött. — ez a faita csak az, aki Ázsia pusztáin volt: em­ber, a legritkább példány. Török­verő, tárogatóhang mellett a tábor­tűz pislákoló fényébe bámuló dél­ceg, daliás kuruc. Aztán Kossuth katonája. Aztán sirva-vigadó, a Tompa Mihály tiszteietes ur szép versein titkon lelkesülő, de meg nem alkuvó büszke férfi... Édes, jó, öreg katonák ti, a szivemhez szoritlak, a könnyes szemem záporát hullatom rátok és megcsókolom a kérgei kezete­ket... A jó Isten, az én Istenem áldjon meg titeket! E. Gy. A 65-ösök hősies magatartása. Megszoktuk és megszerettük a közöttünk élő 65-ö»öket. Derék, kitűnő fiuk, legénysége, tisztikara egyaránt. Örömmel veszünk tu­domást kitüntetéseikről, megsirat- juk veszteségeiket. Az orosz harc­téren egyik legfontosabb és leg­nehezebb frontszakaszt tartják, közéj a mi fiainkhoz: az ötös é* 12-es ezredekhez. A most megin­dult nagy orpfz offenziva válsá­gos és nehéz napjaiban is harci­készségéről, védekezésben és tá­madásban nagy erejéről, vitézsé­géről tett tanúságot a 65-ös gya­logezred. A junius BO.-iki harc­téri napi parancs a következőké­pen Írja le egy vállalkozásukat: „ A vadáezkülönitmény (Jagd Compagnie) tegnap a II. zászlóalj jobb szárnyán rövid tüzérségi elő­készítés után, nem tekintve a ífe- ves orosz aknavető tüzet, előbb az orosz előállásba, majd az aka­dályokon keresztül a főárkokba tört be és öt foglyot hozott így a 65-ik gyalogezrednek sikerült a mi hadtestünk vonalaival szemben levő és teljesen felderítetlen el­lenséges támadási csoportot felde­ríteni és egy visszavető csatához szükséges minden adatot össze­hozni. „A derék vHdászszázadnak, vitéz vezetőjének: Dietz főhad­nagynak, a II. zászlóalj parancs­nokának : Polnisch századosnak, a tüzérségi csoport parancsnoká­nak : Krákowszky őrnagynak, utób­binak megértő beavatkozásért és tüneményes tüzelésért elismerésem és az ezred köszöneté. „Egyidejűleg kinevezem ez alkalommal a hazáért hősi hálált halt Milo Mihály káplárt szakasz­vezetővé... ns. Möller alezredes.“ A kitűnő portyázásnak és az öt fogolynak szenzációs ered­ménye lett. A hadseregfőparancs- nokság hivatalos jelentése egy­másután kétszer, dicsérő elisme­réssel emlékezett meg a 65-ösök hősi magatartásáról, uhogyan a megindult nagyszabású orosz tö- megtámadásokkul szemben helyt­állónak. A junius 30.-iki parancs előre vetette fényét már ennek, amikor mondja, hogy a 65-öeök- nek sikerült igy „ egy visszavető esatához szükséges minden adatot összehozni.“ —Szivből gratulálunk a dicső ezrednek. Apróságfok. Habemu» pápám! megvan az uj főispán. Én pedig biztosra vettem, hogy a régi, már t. i. a volt koalíciós korbeli fog vissza­jönni, a mint hogy meg is volt minden jogcíme arra, hogy a fő- ispáni széket újra elfoglalja, s hogy mégis nem úgy történt, nem lehet másként megmagyarázni, bi­zonyosan nem tette meg a szük­séges lépéseket és nem járt eléggé utánna. * Hogy milyen lesi az uj fő­ispán, e tekintetben csak a leg­jobbat remélhetjük. Régi axióma, hogy a melyik asszonyról semmit sem beszélnek, az feltétlenül a legjobb asszonvok közé tartozik. Épen ilyenek a főszolgabirák is. Már pedig ő róla soha sem hal­lottunk semmi rosszat, ellenben ha kerületjebel! emberrel találkoz­tunk és ő került szóba, egyik sem adta lejebb, minthogy az ő főszolgabirájuk a legkülömba vár­megyében. Ha pedig igy van, csak örvendeni lehet a kinevezésének.-a A diezpolgársági indítvány egyelőre lekerült a napirendről. A katonai felmentések körüli in­tézkedés ugyanis mostantól kezdve már az uj főispán hatáskörébe tartozván, azok a városaívák, a kik ebben az irányban érdekelve vannak, előbb tájékozódni akar­nék az ő nézetéről, nehogy eset­leg a saját dolgukat elrontsák. Hja kérem, ezt érteni lehet, s vég­tére is szerintük Csaba Adorjánra nézve teljesen mindegy, most le»z-é díszpolgárrá megválasztva, vagy pedig csak egy hónap múlva, de ő reájuk a kérdés csiklandósabb. A mi fiunknak, Vincének, az ázsiója ugyancsak emelkedik. A neve szerepel mindenütt, az meg épen egy hatalmas lépés, hogy hogy legutóbb a ház jegyzőjének választotta. Hacsak egy évvel ha­marább kezdi politikai pályafutá­sát, ma már főispán is lehetett volna belőle. Mindenesetre örven­detes rá nézve, mert ily módon a legközelebbi választásra az esé­lyek kedvezőleg alakulnak.- * Az „Az Újság“ egyik leg­közelebbi száma vezércikk nélkül jelent meg, mert a cenzúra nem engedélyezte. Megtörtént az vele különben nem egyszer a Tisza idejében is. — Sok keserű igazság le­hetett benne — jegyezte meg erre egy öreg munkapárti — és igy érteni lehet, hogy kihagyták, mert a kormányok mind egyfor­mák e tekintetben, egyik sem szereti, ha az igazságot a szemébe mondják. Demeter. HÍREK A záróra. A háborús berendezések sok praktikus intézkedése között egy sem tett olyan nagyszabású utat, mint a záróra. A legmesz- szebbmenő népszerűtlenségből közörömig jutott el. Eleinte mindenki pattogott: Hogy me­rik korlátozni u legszemélyesebb szabadságot ? ki parancsolhatja meg, mennyit legyek ébren, menynyit aludjak, és mennyit igyam, ha már enni úgy sincs mit? És ebben a szomorú vi­lágban még csak ne i* mulat­hassak, csak, amig a miniszteri kegyelmességek engedélyezik? Lassanként lehiggadtak a kedélyek. A személyes szabad­ság fogalmát a múlt ereklyéi közé pakkoltuk el és fölesküd­tünk mindannyian egy átértett és szivünk és idegeink minden sejtjével ótérezett cél fegyveres és fegyver nélküli szolgáivá. Mindenki lemondott magáról, családjáról, barátairól és men­tünk és küzdünk a nagy cél: a katonai és gazdasági, erkölcsi győzelem irányában. Lemon­dunk kényelmeinkről, elsőrendű életszükségleteinkről, hogy le­gyen a harcosoknak, a háborús intézményeknek, lemondunk a jókedvről, a mulatósról, hogy ne zavarjuk vele fegyverben álló, város harcokban járó ka­tonáink komoly hangulatát. Amig a frontokon gránát szakad, gépfegyver ropog, — itthon csak csendesen azzal a muzsikával. — Hadd zárják be az ajtókat minden házon, min­den mulatón, hunyja I« szemét fi HYGIENIKUS SZIYARKAHDYELYEK! o o Sajnálattal tudatjuk a T. cigarettázó urakkal, hogy minden­nemű anyag roppant megdrágulása folytán kénytelenek voltunk a hüvely dobozának árát egy harmaddal felemelni. 1 könyvecske (sodorni való) „PAX“ cigarettapapír ára 20 fillér. noktól örököltem és hogy nagyon szaretem, azt bizonyítja az is, hogy már háromszor fordittattam ki. Nem hiszem, hogy kabátjegyet kapnék. Különben is már nagyon sok jegy van ezen a kabáton. A herkópáternek sem lehet kibenzi- nezni, mert annyi benzine a gyá­rosnak nincs. Különben is olyan benzin szaga van már, mintha automobil volna. Pedig egy szik­rát sem automobil, inkább kabát, mert egy kereke sincs, de két ujja határozottan van. Van még egy nadrágtartóm is, de mar bujuszkötőt csináltat­tam belőle, mert összeugrott benne s gummi és az akasztói elnyüttek. A kalapom is megjárja: még el- köszöntgethet vele az ember, a mióta a szélét megfoltoztam. A ruhaösszeirásommal készen is vagyok. Jegy nekem nem jár. A szabóval szóba sem állok. Engem hiába szólogat, fenyeget, nekem egy krajcárnyi ruhajegyem sincs. sas, ami feketébe megy, némi lila­árnyalattal és pávutollszerü tarká- zattal, ami a régi szakértők véle­ménye szerint az ősidők patinája rajta. Nagyszerű nadrág ez, mond­hatnám, fényes nadrág. Kifordítva is viselhető, mert a visszája sár­gás zöldbe megy piros pettyekkel, zebracsikkal és tigris-turkázatu kígyó-pikkelyekkel, amibe az idő vasfoga nem tud vagy nem mer beleharapni. Délig a színét vise­lem, ebéd után a visszáját huzom fel. Már én ilyen divatbolond vagyok. A ruhaközpont okosan teszi majd, ha a szinét vagy visz- száját elrekvirálja tőlem, avagy megtagadja az uj nadrágviselési engedély kiszolgáltatását és arra kötelez, hogy nagyatyám példáját követvén, holtig lakjam benne. Itt van továbbá a kabátom ii, amely különböző évszakok sze­rint változtatja a minőségét. Nyá­ron nyári kabát, télen téli kabát. A mellényhez és nadrághoz semmi köze: egészen más oldalági roko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom