Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-18 / 3. szám
VEGYES TAUT ALME HETILAP. Megjelenik minden kedden. Egyes szám, ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. Felelős szerkesztő: Hr. FEJES ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kor. 5 O fillér. Évforduló. Ma egy éve a pénzügyi viszonyokról cikkezvén, mint szomorú valóságot konstatáltuk a nehéz helyzetet és a mi pénzintézeteink teendőiről is szó esvén, az általános bajokból való szabadulásnak biztos utjaként a következőket ajánlottuk: „Ha az egyes igazgatóságok férfias nyíltsággal veszik kezükbe az operáló kést és a valóságnak megfelelőleg csinálják meg a számadást, az a pénzintézet, ahol ezt megteszik, egyszer • mindenkorra megszabadul a bajoktól és egészséges alapot teremt magának, a melyre jövőjét építheti. Mig ha a látszatnak hódol és takargatni akarja, a mit bevallani kellene, az csak a kór anyagot növeli az intézet testében, a melyből okvetlenül kifejlődik a betegség, u mely előbb utóbb elpusztítja.“ Most Vasárnap volt a „Szatmári Termény- és Hitelbank“ közgyűlése, a melyen a megjelent részvényesek meggyőződhettek és meg is győződtek a fentiek igazságáról, nevezett intézet lévén ugyanis egyike azoknak, ahol az operáló kés radikális módon működött és hogy e működés tényleg megteremtette az egészséges alapot, a melyre a további működé» szempontjából szükség volt, a közgyűlés elé terjesztett zárszámadás és mérleg fényesen igazolja. Es bizonyára hasonló lesz az eredmény a többi intézeteknél is, a hol hasonló módon jártak el, a miről annak idején, ha a zárszámadás és mérleg elkészül, szintén megfogunk győződni. Ma egy éve a pénzügyi viszonyok a lehető legrosz- szabbak voltak, ma már örömmel mondhatjuk, hogy a helyzet kedvezőbbre fordult. Akkor a legnagyobb pénzszűke, mig most valóságos pénzbőségről beszélhetünk, ha figyelembe vessz ik De ki soká ivá a jó bort, Jó annak végre a csiger, S amely nagyok vérébe kóstolt, Nem éri nép be ennyivel. György s Péter ur, dicső királyok, S Point-Carré. te nép fia, Fölöttetek varjú kóvályog, Ti szép, dicső kompánia ! azt a pár milliárd koronát, a melyet a közönség a pénzintézeteknél betétként elhelyezett, valamint azt a sok millióra menő pénzt, a melyet a bankoktól idegenkedő földnépe a ládafiában őriz. Az ily módon felhalmozódott tőkék alig várják a háború befejezését, hogy a vállalkozás ezerféle csatornáján működésbe jöjjenek és a köz- dazdasági életet élénkké és virágzóvá tegyék. Az elmúlt év sokakra nézve csak nélkülözést, de ismét sokakra meggazdagodást jelent, s csak a háború befejezte után fogjuk látni a különböző változásokat, a melyek a világháború folytán előállottak. Az évforduló minden esetre kedvezőbb kilátásokkal biztat, s bár a jövő kialakulása tekintetében semmi pozitív alapunk sincsen, mégis nem hasonlítható össze az elmúlt évi helyzettel, a mikor mindenfelől sötét felhők nál. Az.elsők között voltam ugyanis, a kik Montenegró fővárosába bevonultak és egyenesen a konakba rohantam, nehogy ott mások bármit is összezavarjanak. Érdekelt nagyon a költő király otthona, úgy akartam látni, a mint az rendesen lenni szokott. Hanem hát csak annyit mondhatok, hogy itt bizony nem sok látnivalót találtam. Minden egyszerű, akar odahaza nálunk egy jobb módú polgár házában, az íróasztal, a melyen most e levelet irom, nfömába sem léphet egy ügyvédi Íróasztalnak. Találtam azonban kát érdekes dolgot az asztalon, egy félbemaradt verset és a legutolsó hadijelentést, a melyet az öreg, úgy látszik, távol a harcmezőtől az Íróasztalánál szokott megcsinálni. A vers cime: „Rucsni ergna svaba gorcze.“ és csak három strófa van belőle készen, a mi arra mutat, bogy a költőnek nem volt ideje befejezni, nagyon hirtelen kellvén távoznia. A hadijelentés arról szól. borították a láthatárt és gyenge volt a remény egy szebb és jobb idő bekövetkeztére. Most már alaposabban remélhetjük, hogy a háború lassan-lassan véget ér, s hogy a következő évfordulóra talán ismét a béke áldásait élvezhetjük. Mikor mindent megesznek. Miért Dincsen szappan? Némi komikum rejtőzik abban a jó öreg megállapításban, amely a kultúrát a szappan fogyasztásával akarja egybekapcsolni. Szól pedig ez |a szentencia: mennél nagyobb a szappanfogyasztás, annái nagyobb a nemzet kultúrája. Kissé komikus ez a meghatározás, de egy kevés igazság van benne. De felmerült ez idők folyamán erre egy olyan értékmérő, umeiy u legpontosabbnak bizonyult s ez a háború. A szappan napról-napra drágul és a szappaugyáro8ok újra meg újra áremelkedéseket hoznak be. A gyárosok amiatt panaszhogy a montenegróiak a Lovcsent ostromló ellenséget fényesen visszaverték és alapos a remény, hogy rövid idő alatt meg lesz tisztítva az ország a betörő bandáktól. Do bármiként siethetett is a jő Nikita, pénzt vagy bármi más értékes dolgot nem felejtett el magával vinni, úgy hogy ha a gála csizmáját véletlenül ott nem hagyja, semmi megfogható emlékhez sem jutottam volna. Igaz, hogy az a pár czizma többet ér, mint egész Caettinje, s ha arra kerülne a sor, nem adnám oda Montenegróért. Remekbe készült Szent-Pótervá- ron és a Nikolajevita nagyherceg ajándéka. Mikor Kövess tábornok meglátta a lábamon, az irigység fogta el és füt fát Ígért, hogy neki adjam. De én beszélek itt Csattin- jóből, a Tefe. Szerkesztő Ur pedig töri a fejét, hogyan kerültem én ide, mikor legutolsó levelemet Monasztirból írtam, a hol mint Mackensen vezérkari főnöke csiA király-gyilkosok. Irta: ifj. Szisz Béla. Egymásról eddig mit se tudtak, Hisz’ az gazdag volt, ez szegény, Egymásra lelte» mégis egy nap’ A királygyilkolás terén. Stuarttal és Bourbonnal kezdték A munkát angol, francia, Tőlük tanult az ifjú szerb nép, Valóba’ szép kompánia! A szivek is bogy’ örvendhetnek, Midőn a művelt nap-nyugat Szegény tudatlan nap-keletnek Ekép’ testvéri jobbot ad. Királyt a britt még bárddal ölt le, Gillotin-nal a írancia, Gulyást csinált a szerb belőle, Valóba’ szép kompánia ! Bárd, gillotin kiment divatból. — Carré ur, György, Péter király, Hallottatok a lámpa vasról, Mely városok utcáin áll! ? Megszokta népetek e dolgot, Könnyű lesz azt folytatnia, Ti mind a hárman, majd ha lógtok, Az lesz a szép kompánia 1 Levél a déli harctérről. (Saját külön kiküldött harctéri tudósítónktól.) ii. Tel:. Szerkesztő Ur! El sem képzelheti, honnan irom e levelet. De hogy sokáig ne törje a fejét, ezennel sietek bejelenteni, hogy ez bizony Csettinjében Íródik. És I pedig a Nikita király iróasztaláf
