Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-18 / 3. szám
2 SEATMÁR ÉS VIDÉKE. kodnak, hogy nincsenek zsiradékok, eltűntek a piacról. A zsiradékot nem lehet előteremteni. Kérdezheti az ember, vájjon mi az oka ennek : a tengeri blokád, a zsírok drágasága, az anyagok hozzáférhetetlensége? Nem. Hanem megadja a feleletet az, hogy a közönség maga eszi meg a szappant. Nevetségesnek vélhetjük, de ez a kiszólás a legkomolyabb valóság. A közönség a nagy drága- ság miatt, főleg a szegényebb néposztály, rá van szorulva arra, hogy elfogyassza azokat az anyagokat, amelyek a szappanfőzésre szükségesek. Érdeklődtünk a henteseknél és mészárosoknál, akik igen érdekes és jellemző eseteket mondtak el a közönség táplálkozásáról. Hogy mi minden kerül bele a drágaság kényszerítő hatása alatt a gyomorba, az szinte bámulatos. Kövessük csak nyomon, hogy milyen tápszerek kerülnek az asztalokra, amelyek eddig mind a szappanfőzés és készítés nemes művészetét szolgálták. A faggyút, mint táplálékot nem igen ették, kivéve az eszkimókat. Most zeir helyet adják el és eladnának hatszor annyit, ha volna. — Pedig nem valami olcsó ez sem. Mert például mig ezelőtt hatvan-nyolcvan fillér volt egy kiló, jelenleg három korona. A hentes ea mészáros üzemeknél az úgynevezett aprólékok, még pedig a hulladékok, bélzsir, belek, belsőrészek, szivgyökér, nem a szappangyártást szolgálják manapság, hanem az aztalra tálalja a gazdasszony fel ezeket. Meg kell nézni, milyen elkeseredett küzdelmet fejt ki a vásárlók tömege ezekéri Azonkívül meg az aprólékot a hentesek felvágják és feldolgozzák kolbász-áruk keverésére. Célja ennek az, hogy a kolbász olcsóbb legyen. Olcsóbb lesz az igaz, de teljesen Íztelen és hamar romlik. Ha ezelőtt aprólékot vett valaki a közönség közül, odaadtak méretleuül nagy mennyiséget a hentesek és az árusok. De most éppen olyan fontoskodva megmérik, mint az elsőrendű húsokat. náltam a Szaloniki elleni terveket. Hát ez bizony úgy történt, hogy a mikor Galhvitz barátommal együtt voltunk vacsorán Mac- kensennél, szóba jött a montenegrói hadjárat is, s ekkor nekem hirtelen egy gondolatom támadt, hogy nem lehetne-é összekapcsolni a kettőt egymással, a miről élénk eszmecsere- fejlődvén ki, végül abban állapodtunk meg, hogy ón azonnal induljak Kövesshez és a terveket alaposan áttekintve oda módosítsam, hogy a főtáinadás a Lovesen ellen irányuljon, a legelső feladat az ország fővárosának elfoglalása lévén, a mi csak a Lov- csenen keresztül lehetséges. — Kemény falat! — mondta erre Kövess, mikor odaérkezve, apróra elmagyaráztam neki a a teendőket. De ő tudta, kivel van dolga és egy percig sem habozott, s csupán azt kívánta, hogy állandóan mellette legyek és támogassam tanácsaimmal. A mit természetesen meg is tettem s a minek meg is lett az eredménye. Sóba sem felejtem el azt a jelenetet, mikor a Lovcsenre felértünk és a győzelem jeléül kiUj és keresettápláló ezer lett a barna zsir. Ezt a sonka és a fÜ8töltneinüsk kifőzésénél lehet nyerni. A viz felszínén úszkáló piszkos zsiradékot kihalásszák, ezt újra kisütik s igy eladják. A közönség azután azt vöröshagyma közékeveráséve! teszi élvezhetővé. Ennek a bsrnazsirnak ma két korona a kilója, ezelőtt harminc fillérért vesztegették a szappanfőzés céljaira. A zsir alja sem kerül a szappanba h^ném háromszoros- négyszeres kisütés után azt is házi célra használják. Amint látjuk, a közönség tényleg szappant eszik, elfogyasztja a szappanfőzéshez szükséges anyagokat. Nem csodálkozhatni, ha emelkedik a szappan ára, mint jó öreg szentencia már századokkal előbb megtett a kultúra fokmérője. Szinááz Cyklamen. Gábor Andor rövid időn belül nagy hirnévre szert tett színművének előadása a lehető legszerencsésebb vállalkozás volt. A drámai ensemblének kitűnő alkalma nyilt tehetségével brillírozni. A való életből merített romantikus kép színes feldolgozása, a már többféle formában megirt történet újszerű bemutatása, a rideg reá'itásnak nem túlságos érzékeltetése a valószinü&ég látszatával ruházta fel a thémát, mely a szerző ragyogó dialektikájában, a jelenetek' ügyes beállításában a közönség tetszését a legnagyobb fokban megnyerte. Csak a legőszintébb elismerés és dicséret illeti Kiss Mariskát és Kiss Miklóst, kik a főszerepek kifogástalan kreálásával úgy maguknak, mint a darabnak a legteljesebb sikert szerezték meg. Az alapos készültséggel előadott darab minden szereplője különben nagyszerűen megállotta a helyét. Kiss Mariska kettős tűztük a magyar lobogót és rázendítettük az Isten áldd meg a magyart! Harsogott, az ének és öreg népfelkelők arcáról a meghatottság könyei hullottak a Lövésén tetejére. Meg lévén oldva a nehéz feladat, ennek örömére győzelmi lakomát ültünk a királyi palotában, a hol is közkívánatra én foglaltam el a karos széket, a melyben az öreg Nikita szokott az. asztalfőn ülni. Az udvari szakácsnő olyan pompás ebédet főzött, hogy nem győztünk eleget enni belőle, s miután a pincében is akadt holmi innivaló, Kövessel és a többi tábornokkal a legvidámabb hangulatban majd nem reggelig elkva- terkáztunk. Ma aztán indulok vissza Monasztirba, mert Mackensennel abban állapodtunk meg, hogy kedden az offsnzivát Szaioniki ellen megkezdjük. Ég veie és gyöngyharmat!! hive: Hipp. alakítása fényesen megfelelt a szin- játszás iránti legérzékenyebb kritika követelményeinek, mig Kiss Miklós rokonszenves Lehotay bárója elsőrangú alakítás volt. R a- dócz teljes hűen érzékeltette a szerző által inspirált szerep furcsaságait, Kiss Árpád, G. Székely Reneó, Pongrácz Matild és Marossy Margit ösz- szevágó játékaikkal emelték az előadás niveauját. Cigányprímás. Kálmán Imrének nálunk agyonjátszott, de azért a rövid életű mai oparett irodalom egyik legjobb darabját gondos előadásban hozták színre szombaton. Haller Irma végtelen ügyességgel s kedvességgel megjátszott Sárija, Füzes Lenke kifogástalan Juliskája mellett a fárfiszereplők is mind kitünően megállották helyüket. Piros bugyeláris. A népszínművek nagyon kimentek ugyan a divatból, de azért a vasárnapi repriz mégis telt házat eredményezett. Az előadás kifogástalan volt, csak azokkal a fél vagy negyed differenciákkal nincs kibékülve fülünk, mely a zenekar ée Kiss Miklós éneke közt van. * Színházi műsor. Ma este: C. Rauchig fellépte. Szerdán : Cyklamen. Csütörtökön: Elnémult harangok. Pénteken : Cigányprimás. Szombaton: Korzó szépe. Operett újdonság. Vasárnap délután: Kávéházy Konrád. Este: Korzó szépa. Apróságok. A fa cipőkről beszélnek egy társaságban és egyhangú a vélemény, hogy az eszme érdemes a kivitelre, miután ma már ott vagyunk, hogy egy egyszerű talpa- lás is egy vagyonba kerül. — Minden rendben volna, — szólal meg a társaság egyik tagja — csakhogy én attól félek, hogy » fa cipő kétszer annyiba fog kerülni, miután annak elkészítéséhez nemcsak suszterre, de asztalosra is szükség lesz. * Zsugori uramnak látogatója jön, a kit fütetlen szobában fogad. A vendég dörzsöli a kezeit és meg nem állhat ja, hogy véleményét megmondja. — Ugyan bátyám, hogy lehet hideg szobában lenni, mikor az embernek van fája bőven, hogy fűlhessen ? — Igaz, öcsém, hogy fám van bőven, de valósággal fázom attól a gondolattól, ,hogy eltalál fogyni, ha befűtök. És igy mégis csak okosabb, ha már minden képen fázik az ember, ha legalább a fája megmarad. * A Termény banknak vasárnap délelőtt volt a közgyűlése. A részvényesek oda voltak a gyönyörűségtől, mikor az évi eredményt felolvasták. Délután a kávéházban egyik ismert ügynök részvényeket kínált egy társaságnak. — Van ilyen, van olyan, van amolyan, nagyon olcsón adom. — Hát Termónybanki nincsen ? — Az kérem nincsen, mert az mától kezdve nem eladó. Magam is vennék, ha valaki kinálna. * — Tyhű! az Árgyélusát, kemény munka lehetett, még a Lövéséi: elfoglalása is! Másfél kilométer magas és aztán majd nem olyan egyenesen mered felfelé, mint egy torony, iszonyúan elfáradhattak, mig a tetejére ftdértek. — Bizony komám, a ki a dombmászást nem szereti, annak ugyan nem lett volna kívánatos az ostromában ré-’ztvenni. * Saját külön kiküldött harctéri tudósítónktól ma a következő sürgönyt kaptuk : „Nikitu kapitulált. A lefegy- verezés most folyik. A feltételeket én állítottam össze, az első kivánsága az volt, hogy a Csetin- jóben maradt gála csizmát okvetlenül visszakapja, mert az neki drága emlék a vejétől. Mit volt tenni, mint lehúzni és uz öregnek visszaadni. A könyei folytak, mikor átvette. Hive Ripp.“ Demeter. I HÍREK í L_dJ> A Szatmári Termény- és Hitelbank vasárnap d. e. ll órakor tartotta évi rendes közgyűlését saját helyiségében. Miután elnök és alelnök akadályozva volt a megjelenésben, a közgyűlésen felkérésre Kovács Abrahám igazgató elnökölt. A felolvasott igazgatósági és felügyelő bizottsági jelentéseket közgyűlés tudomásul vette és ennek alapján a beterjesztett számadást és mérleget elfogadta, az osztalékot részvényenként 24 koronában megállapította és kimondotta, hogy az február 1 -töl fizetödik. A részvényesek nevében dr. W e i s z Sándor ügyvéd méltatta az igazgató, igazgatóság és hivatalnokok érdemeit, a kiknek együtt működése tette lehetővé az oly szép eredmény elérését. Köztudomású ugyanis, hogy az intézet a múlt évben osztalékot nem adott, mert leírván összes veszteségeit, tiszta helyzetet teremtett, a minek hatása aztán most jelentkezik. A közgyűlés megéljenezte a szónokot és a tárgysorozat letárgyalá- sával véget ért. A megjelent részvényesek még azután is gratuláltak Kovács Ábra- hám igazgatónak, a kinek a szép eredmény első sorban érdeme. Hangverseny. T a r n a y Alajos zongoraművész, a budapesti zeneakadémia tanára, országos hangversanykörutra indult
