Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-18 / 3. szám

2 SEATMÁR ÉS VIDÉKE. kodnak, hogy nincsenek zsiradé­kok, eltűntek a piacról. A zsiradékot nem lehet elő­teremteni. Kérdezheti az ember, vájjon mi az oka ennek : a ten­geri blokád, a zsírok drágasága, az anyagok hozzáférhetetlensége? Nem. Hanem megadja a feleletet az, hogy a közönség maga eszi meg a szappant. Nevetségesnek vélhetjük, de ez a kiszólás a legkomolyabb va­lóság. A közönség a nagy drága- ság miatt, főleg a szegényebb néposztály, rá van szorulva arra, hogy elfogyassza azokat az anya­gokat, amelyek a szappanfőzésre szükségesek. Érdeklődtünk a henteseknél és mészárosoknál, akik igen érde­kes és jellemző eseteket mondtak el a közönség táplálkozásáról. Hogy mi minden kerül bele a drágaság kényszerítő hatása alatt a gyomorba, az szinte bámulatos. Kövessük csak nyomon, hogy mi­lyen tápszerek kerülnek az asz­talokra, amelyek eddig mind a szappanfőzés és készítés nemes művészetét szolgálták. A faggyút, mint táplálékot nem igen ették, kivéve az esz­kimókat. Most zeir helyet adják el és eladnának hatszor annyit, ha volna. — Pedig nem valami olcsó ez sem. Mert például mig ezelőtt hatvan-nyolcvan fillér volt egy kiló, jelenleg három korona. A hentes ea mészáros üze­meknél az úgynevezett aprólékok, még pedig a hulladékok, bélzsir, belek, belsőrészek, szivgyökér, nem a szappangyártást szolgálják manapság, hanem az aztalra tá­lalja a gazdasszony fel ezeket. Meg kell nézni, milyen elkesere­dett küzdelmet fejt ki a vásárlók tömege ezekéri Azonkívül meg az aprólékot a hentesek felvágják és feldolgozzák kolbász-áruk keveré­sére. Célja ennek az, hogy a kol­bász olcsóbb legyen. Olcsóbb lesz az igaz, de teljesen Íztelen és ha­mar romlik. Ha ezelőtt aprólékot vett valaki a közönség közül, oda­adtak méretleuül nagy mennyi­séget a hentesek és az árusok. De most éppen olyan fontoskodva megmérik, mint az elsőrendű hú­sokat. náltam a Szaloniki elleni terve­ket. Hát ez bizony úgy történt, hogy a mikor Galhvitz barátom­mal együtt voltunk vacsorán Mac- kensennél, szóba jött a monte­negrói hadjárat is, s ekkor nekem hirtelen egy gondolatom támadt, hogy nem lehetne-é összekapcsolni a kettőt egymással, a miről élénk eszmecsere- fejlődvén ki, végül abban állapodtunk meg, hogy ón azonnal induljak Kövesshez és a terveket alaposan áttekintve oda módosítsam, hogy a főtáinadás a Lovesen ellen irányuljon, a legelső feladat az ország fővárosának el­foglalása lévén, a mi csak a Lov- csenen keresztül lehetséges. — Kemény falat! — mondta erre Kövess, mikor odaérkezve, apróra elmagyaráztam neki a a teendőket. De ő tudta, kivel van dolga és egy percig sem habozott, s csupán azt kívánta, hogy állan­dóan mellette legyek és támogas­sam tanácsaimmal. A mit termé­szetesen meg is tettem s a minek meg is lett az eredménye. Sóba sem felejtem el azt a jelenetet, mikor a Lovcsenre fel­értünk és a győzelem jeléül ki­Uj és keresettápláló ezer lett a barna zsir. Ezt a sonka és a fÜ8töltneinüsk kifőzésénél lehet nyerni. A viz felszínén úszkáló piszkos zsiradékot kihalásszák, ezt újra kisütik s igy eladják. A kö­zönség azután azt vöröshagyma közékeveráséve! teszi élvezhetővé. Ennek a bsrnazsirnak ma két ko­rona a kilója, ezelőtt harminc fil­lérért vesztegették a szappanfő­zés céljaira. A zsir alja sem kerül a szappanba h^ném háromszoros- négyszeres kisütés után azt is házi célra használják. Amint látjuk, a közönség tényleg szappant eszik, elfo­gyasztja a szappanfőzéshez szük­séges anyagokat. Nem csodálkoz­hatni, ha emelkedik a szappan ára, mint jó öreg szentencia már századokkal előbb megtett a kul­túra fokmérője. Szinááz Cyklamen. Gábor Andor rövid időn belül nagy hirnévre szert tett színművének előadása a lehető legszerencsésebb vállal­kozás volt. A drámai ensemblének kitűnő alkalma nyilt tehetségével brillírozni. A való életből merített ro­mantikus kép színes feldolgozása, a már többféle formában megirt történet újszerű bemutatása, a ri­deg reá'itásnak nem túlságos érzé­keltetése a valószinü&ég látszatá­val ruházta fel a thémát, mely a szerző ragyogó dialektikájában, a jelenetek' ügyes beállításában a közönség tetszését a legnagyobb fokban megnyerte. Csak a legőszintébb elisme­rés és dicséret illeti Kiss Maris­kát és Kiss Miklóst, kik a fő­szerepek kifogástalan kreálásával úgy maguknak, mint a darabnak a legteljesebb sikert szerezték meg. Az alapos készültséggel elő­adott darab minden szereplője különben nagyszerűen megállotta a helyét. Kiss Mariska kettős tűztük a magyar lobogót és rá­zendítettük az Isten áldd meg a magyart! Harsogott, az ének és öreg népfelkelők arcáról a meg­hatottság könyei hullottak a Löv­ésén tetejére. Meg lévén oldva a nehéz feladat, ennek örömére győzelmi lakomát ültünk a királyi palotá­ban, a hol is közkívánatra én fog­laltam el a karos széket, a mely­ben az öreg Nikita szokott az. asztalfőn ülni. Az udvari szakácsnő olyan pompás ebédet főzött, hogy nem győztünk eleget enni belőle, s miután a pincében is akadt holmi innivaló, Kövessel és a többi tábor­nokkal a legvidámabb hangulat­ban majd nem reggelig elkva- terkáztunk. Ma aztán indulok vissza Monasztirba, mert Mackensennel abban állapodtunk meg, hogy kedden az offsnzivát Szaioniki el­len megkezdjük. Ég veie és gyöngyharmat!! hive: Hipp. alakítása fényesen megfelelt a szin- játszás iránti legérzékenyebb kri­tika követelményeinek, mig Kiss Miklós rokonszenves Lehotay bá­rója elsőrangú alakítás volt. R a- dócz teljes hűen érzékeltette a szerző által inspirált szerep fur­csaságait, Kiss Árpád, G. Székely Reneó, Pongrácz Matild és Marossy Margit ösz- szevágó játékaikkal emelték az előadás niveauját. Cigányprímás. Kálmán Imrének nálunk agyonjátszott, de azért a rövid életű mai oparett irodalom egyik legjobb darabját gondos előadásban hozták színre szombaton. Haller Irma végte­len ügyességgel s kedvességgel megjátszott Sárija, Füzes Lenke kifogástalan Juliskája mellett a fárfiszereplők is mind kitünően megállották helyüket. Piros bugyeláris. A nép­színművek nagyon kimentek ugyan a divatból, de azért a vasárnapi repriz mégis telt házat eredmé­nyezett. Az előadás kifogástalan volt, csak azokkal a fél vagy ne­gyed differenciákkal nincs kibé­külve fülünk, mely a zenekar ée Kiss Miklós éneke közt van. * Színházi műsor. Ma este: C. Rauchig fellépte. Szerdán : Cyklamen. Csütörtökön: Elnémult ha­rangok. Pénteken : Cigányprimás. Szombaton: Korzó szépe. Operett újdonság. Vasárnap délután: Kávéházy Konrád. Este: Korzó szépa. Apróságok. A fa cipőkről beszélnek egy társaságban és egyhangú a véle­mény, hogy az eszme érdemes a kivitelre, miután ma már ott va­gyunk, hogy egy egyszerű talpa- lás is egy vagyonba kerül. — Minden rendben volna, — szólal meg a társaság egyik tagja — csakhogy én attól félek, hogy » fa cipő kétszer annyiba fog kerülni, miután annak elkészí­téséhez nemcsak suszterre, de asz­talosra is szükség lesz. * Zsugori uramnak látogatója jön, a kit fütetlen szobában fogad. A vendég dörzsöli a kezeit és meg nem állhat ja, hogy vélemé­nyét megmondja. — Ugyan bátyám, hogy le­het hideg szobában lenni, mikor az embernek van fája bőven, hogy fűlhessen ? — Igaz, öcsém, hogy fám van bőven, de valósággal fázom attól a gondolattól, ,hogy eltalál fogyni, ha befűtök. És igy mégis csak okosabb, ha már minden ké­pen fázik az ember, ha legalább a fája megmarad. * A Termény banknak vasár­nap délelőtt volt a közgyűlése. A részvényesek oda voltak a gyö­nyörűségtől, mikor az évi ered­ményt felolvasták. Délután a ká­véházban egyik ismert ügynök rész­vényeket kínált egy társaságnak. — Van ilyen, van olyan, van amolyan, nagyon olcsón adom. — Hát Termónybanki nin­csen ? — Az kérem nincsen, mert az mától kezdve nem eladó. Magam is vennék, ha valaki kinálna. * — Tyhű! az Árgyélusát, kemény munka lehetett, még a Lövéséi: elfoglalása is! Másfél ki­lométer magas és aztán majd nem olyan egyenesen mered felfelé, mint egy torony, iszonyúan elfá­radhattak, mig a tetejére ftdértek. — Bizony komám, a ki a dombmászást nem szereti, annak ugyan nem lett volna kívánatos az ostromában ré-’ztvenni. * Saját külön kiküldött harc­téri tudósítónktól ma a következő sürgönyt kaptuk : „Nikitu kapitulált. A lefegy- verezés most folyik. A feltétele­ket én állítottam össze, az első kivánsága az volt, hogy a Csetin- jóben maradt gála csizmát okvet­lenül visszakapja, mert az neki drága emlék a vejétől. Mit volt tenni, mint lehúzni és uz öregnek visszaadni. A könyei folytak, mi­kor átvette. Hive Ripp.“ Demeter. I HÍREK í L_dJ> A Szatmári Termény- és Hitelbank vasárnap d. e. ll órakor tartotta évi rendes közgyűlését saját helyiségé­ben. Miután elnök és alelnök akadályozva volt a megjele­nésben, a közgyűlésen felké­résre Kovács Abrahám igaz­gató elnökölt. A felolvasott igazgatósági és felügyelő bi­zottsági jelentéseket közgyű­lés tudomásul vette és ennek alapján a beterjesztett szám­adást és mérleget elfogadta, az osztalékot részvényenként 24 koronában megállapította és kimondotta, hogy az feb­ruár 1 -töl fizetödik. A rész­vényesek nevében dr. W e i s z Sándor ügyvéd méltatta az igazgató, igazgatóság és hiva­talnokok érdemeit, a kiknek együtt működése tette lehe­tővé az oly szép eredmény elérését. Köztudomású ugya­nis, hogy az intézet a múlt évben osztalékot nem adott, mert leírván összes vesztesé­geit, tiszta helyzetet terem­tett, a minek hatása aztán most jelentkezik. A közgyű­lés megéljenezte a szónokot és a tárgysorozat letárgyalá- sával véget ért. A megjelent részvényesek még azután is gratuláltak Kovács Ábra- hám igazgatónak, a kinek a szép eredmény első sorban érdeme. Hangverseny. T a r n a y Alajos zongoraművész, a buda­pesti zeneakadémia tanára, or­szágos hangversanykörutra indult

Next

/
Oldalképek
Tartalom