Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-14 / 11. szám
Harmincharmadik évfolyam. — 11-ik szám. Sz.atmár-Németi, 1916. március lé. fi6 J0 VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. Felelős szerkesztő : Dr. FEJES ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kor. 5 0 fillér. A háború, a moratórium és as északkeleti vármegyék pénzintézetei. A Pénzintézetek Országos Egyesülése Északkeleti pénzintézeti szövetségének Szatmár-Németiben 1916. január 23.-án megtartott közgyűlésén előadta: THURNER ALBERT, a Szatmári Takarékpénztár Egyesület cégjegyzöje. Szives elnézésüket kérem, hogy nem egészen uzt fogom előadni, amit a cint feltüntet, de hamarább lettem felkérve és nem lóvén akkor még megkötve a kezem, hamarább készítettem el előadásomat, sem mint a központ a tárgyat megjelölte volna. Ellenben arra, hogy más munkát csináljak : igazén nem volt időin. A hadviselt apákat mór régen békés fiuk és unokák váltották fel a „fogason függött“ a régi fringia s nem ragyogott, mert a rozsda snarta. A harc legfeljebb a közismert — de sí háború miatt — divatból kiment Carl-Kun-féla fegyverrel folyt évtizedek óta. s ha okozott is kárt ez a sokélíi fegyver, de olyat, amit moratóriummal kellett volna megoldani — bizonyára nem. A háborút mindig gazdasági érdekek okozták és okozz:k s baszna és kára mindig a n-mzet- gttzdaságnuk van a háborúból E szűk keretekben nem E het célom elmondani a mostani háború hosszas előzményeit, vagy a hallgatag és csöndes készülődését nem a népeknek, nemzeteknek; hanem azoknak, kik a népeket a vágóhidra szállítják s akik magasabb ideálok koíhnrnuszát öltik magukra, hogy a háborúnak is nemzeti eziue legyen I A Szerbiában eldördült revolverlövések nem megindítói voltak a háborúnak, hanem csupán jeladások az ántánt. részéről arra, hogy a függöny felgördülhet, mert a rendezők az összes szereplőkkel együtt már a szinpadou vannak. Uraim! kezdődhetik a játék! S a háború kitörését nyomon követte bz egész vonalon a riadalom: mi lesz? hogy lesz ? 1 Azzal senki sem számolt — még azok közül sem, kik a színjátékot megírták, a szerepeket kiosztották, a Reáliákat megrendezték, — hogy hónapokra, vagy évekre nyúljék az előadás. S így nem csoda, ha mindjárt a hadműveletek elején igen nagy számítási eltérések mutatkoztak s ezen hibák a háború folyama alatt az egész vonalon még fokozódtak. Arra sem számított senki, hogy egv egész világ fog n szín térre felvonulni s hogy u nem rég addig még ellenségekből barátok, vagy a szövetségben- voltakból" ellenségek lehetnek. De olyan formán is járt az egész világ a háborúval, mint n háziasszony, kinek uz ura csak annyit üzen hu zu, hogy jó ebéd legyen és sok. mert vendéget hoz, magával; de azt elfelejti megmondani, hogy mennyi lesz a vendég és meddig óhajtanak maradni ? A riadalmat legelőször és legérzékenyebben u pénzintézetek érezték meg; s ők sem tudták az j első időkben, hogy Tulajdonképen mit is kell csinálni ? Hiszen élénken van az emlékünkben még, imgy az O. M. B. mily ugrásszerűen emelte a kamatlábat 5-ről 60/0-t'a e egy hónapon belül 8°/0 ra?! A pénzvilágra ez volt talán a leg-r riasztóbb u harc kezdetén ! Mi lesz a világgal, ha uz O. M. B. 8°/0-kul indul a csatába ? Ezer szerencse, hogy elég korán észbekaptak, mert nem tudjuk elképzelni, hogy hol állanánk ma, ha ez igy maradhatott volna, vagy pláne még fokozódik? Ma erre mulatságos dolog visszaemlékezni, de akkor más volt! Nagyon természete*, hogy mi, kis vidéki intézetek a riadalom hatása alatt, hogy U pénzt a szalmazsákokban való thezaurálás- tól megóvjuk, hogy uz esetleges devalvációnak ne segítsünk, hogy a betevőket — a kiket lehetett — megvigasztaljuk s no meg, hogy a betétünket mentsük: felemeltük a kamatlábat. Az pedig köztudomású, hogy est a lábat, könnyű emelni, de nagyobb mesterség — mert annak a betevő nem örül — visszaemelni! Vagy pedig — a kivel nem birtuuk — kiadtuk a betétjét, — becsületes, lassan felszaporodott betétet, mely állandó vala — mert nem volt korlátozás. S később mennyien hozták sirva vissza töredékét a kivett összegnek, no meg az egerek által átrágott bankókat! Kissé későn, nagy nehezen megjött az első moratoriumos rendelet, mely paruncsolólag avatkozott bele az egyén jogaiba. S egyfelől általános halasztást adott a hitelező helyett az adósnak, másfelől megtagadta a jogsegélyt a kényszerhalasztás alá eső követelések behajtásától. Hogy milyen volt »z első moratoriumos kis gzörnyszülött ? arról nem is beszélek. De nern is csodálkozom rajta : nagyon kevés ideig élvezhette az édes anyai szeretet melegét s hirtelen kelle szegénynek megszületnie. Jöttek aztán e kis szörnymtk a testvérkéi elég gyorsan, elég idétlenül s néhol többet ártottak, mint használtak, Ä házinyu! ssm szaporodik oly kitűnő gyorsasággal, mint a moratorium rendeletek ; de a legtöbbjének meg is volt a születési gyengesége : zöld asztal mellett szaktudósok csinálták s nem az életből és nem egészen az életnek készült. Egyetlen szerencsénk volt a rendeletek ujabbi kiadásánál, hogy később meghallgatták azokat is, kik ismereteiket nem csak könyvből, de a gyakorlati életből is merítették. Ez enyhítette a nem egészen jó csemetéket! Az erősebb imézotek a moratorium alatt — kivált a kezdetén — meg akarták mutatni, hogy mily erősek s kifizették a betétek olyan %-át, a mire a törvény nem kötelezhette. A gyengébb intézetek pedig élve a moratorium adta jogaikkal, még a kötelezett rész kifizetésétől is vonakodtak. S » moratorium alatt a publikum ethikai érzéke apránként teljesen megromlott! A váltók rendezése rendes intézeteknél normális időkben — eltekintve a Hazánk északkeleti megyéit több, mint három éven át sújtott csapások egész hosszú láncolatától — egészen pontos volt. Oly annyira, hogy mar szinte sirattuk a szegény közjegyzőt, hogy miként fog megélni elváltó-óvások nélkül?! ' vívDe a moratorium megtanította a közönséget — vagyis a közönség 'jelentős részét —4 arra, hogy nem kell megfizetni, áz adósságot, hiszed úgyis háború vau 1 Pláne az oroszoknak-Márarnaros-, Bereg-, Ung-, Ugocsa s a mi megyénkben a bányai és bikezádi vidékünkön végzett vizitje óta. a a közönség egy része úgy gondolkodott: — ha meg is van a pénze a váltó rendezésére, — hogy minek adná ki a pénzét, hátha menekülni kell?! S azóta is nem any- nyiraa hadbavonultak váltói, vagy azokéi, kik a háború kényszere által alterálva voltak rendes keresetükben, mint inkább azokéi nem nyernek elintézést, kik elég jó üzletet csináltak a háborúval kapcsolatban, vagy akik azt hiszik még mindig, hogy az adósságot megfizetni nem kell; s mert a kamatok amúgy is jelentős összegre rúgnak: az intézet örülni fog, ha a kamutokat elveszti, de a tőkét legalább megkapja. S már vannak kiegyezkedési jelenségek ily irányban, ha elvétve is. A mi vidékünk váltói legnagyobb részben tulajdonképen vultóalakban folyósított jelzálogkölcsönök. Ha a gazda jó termést kapott: úgy van kamat és van törlesztés. Ellenben, ha termés nincsen, úgy semmi sincsen. Téli álmot alszunk s várjuk a jó Isten segedelmét I Már most dacára az idei kedvező termésnek s a soha nem remélt s ránk, fogyasztókra mér- hetetleuül magas árnak: sok helyen még mindig volt és van természeti csapás. Sok helyen hiányzott a termés előfeltétele, a vetőmag. Sok helyen már a háború elején, vagy később elvitték a munkáskezet, vagy az igavonóállatokat ; vagy a letakaritott termést, vagy a munkaerő, vagy uz állat hiányában ott kellett hagyni pusztulni. A gazda elment a háborúba s a tehetetlen asszony, mikor a marha-, vagy lókupec akkora árat Ígért az állatjáért, mint a minőt máskor párjáért adtak : gondollco. nagyválasztéku cipőraktárát ajásljök a t mé ttluégnik, mint a leplesébfc bevásárlási forrást. Mm k tíÉ ]aasú\ Aktára. W A v® a!rtai 01 w W® raktára. *Ö VW8ftÖ JÉ Megérkeztek a tavaszi idényre megrendelt valódi schevraux Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett. és box bőrből készült divatos úri-, női- és gyermek-cipők 1
