Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1916-02-15 / 7. szám

Harmincharmadik évfolyam. — 7-ik szám. Szatmár-Németi, 1916. február 15.

VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Megjelenik minden kedden.

Egyes szám ára 12 fillér.

Laptidajdonos és kiadó: MORVAI JÁNOS.

Dr. FEJES ISTVÁN.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda.

Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kor. 5 0 fillér.

J ogcim.

A „Szamos“ vasárnapi számában „Választás előtt.“ cimen foglalkozik a tegnapi közgyűlésre kitűzött választásokkal, illetve a meghirdetett állásokra beadott pályázatokkal. A személyi vonatkozásoktól eltekintve, mint a melyek ide nem tartoznak, sok tekintetben egy véleményen vagyunk, abban azonban nem értünk egyet, hogy: „Akkor, a mikor tisztviselők évek óta dolgoznak a városnál abban a reményben, hogy eljön majd az ő megérdemelt elöhaladásuk ideje is, akkor semmiféle jogcíme nem lehet senki, a városházán kívül álló embernek arra, hogy ezeknek a helyére befurakodni igyekezzék.“ — mert szerintünk mindenkinek meg van a jogcíme, a kinek megvan a kellő kvalifikációja, hogy pályázhasson, s ha esetleg egy különb és rátermettebb

Levél a balkáni harctérről.

(Saját külön kiküldött harctéri tudósitónktól.)

in.

Tek. Szerkesztő Ur! Montenegróból visszatérve Monustirba, hallom a nagv újságot Macken- eentől, hogy Vilmos császár megérkezett Sofiába és hogy azonnal indulnunk kell üdvözlésére. Össze- pakkolva a Saloniki elleni haditerveket, rögtön útnak is indultunk. A császár rendkívül barátságosan fogadott és mindjárt elő- vótette a haditerveket, hogy azokat Falkenheyn tábornok vezérkari főnökkel együtt áttekintse.

Ö derült, arccal, inig Fulkunheyn összeráncolt homlokkal néztgetia, végezetül aztán egy pontra megjegyzést tett, hogy iv'on okvetlenül változtatni kell. Én ée Mac- j kensen mosolyogva hallgattuk észrevételeit, a császár azonban ugv tett, mintha egészen másfelé gondolna. Az értekezlet után Fér- dinánd bolgár királynál tisztelegtünk, a ki oda volt az örömtől, a mikor engem meglátott. Persze szóba jöttek közös élményeink, mikor a honvéd huszárságnúl együtt szolgáltunk és szóba jött a pár év előtti bolgár — török háború, mikor én Enver pasa seregében Bulgária ellen harcoltam. Majd a királyné vett elő és annyi mindenféle kedves dolgot beszélt el, a miket rólam uz urától hallott, hogy én alig tudtam szóhoz jutni.

Délben fényes ebéd volt a császár tiszteletére, a melyen természetesen én is résztvettera. Baloldalon Fulkenheyn vezérkari főnök ült, mig a jobboldali szomez mindenesetre sajnálni való eset volna, de inkább ez történjék meg, mint sem az, hogy a külső pályázók elmaradjanak azért, mert állandó gyakorlatnak kellene tekinteni, hogy a városházán kivül állónak nincs jogcime tisztviselővel szemben egy megüresedett állásra pályázhatni.

JD.

Jkd&ífi© ma non troppo.

Hazám, oly régen voltál Te nagy, hogy nagyságod hire csak mese talán. Azé a nagyságodé, a melyik most a nemzet asszonyainak a kezébe van letéve, és a melyről az utókornak egykor szigorúan 1« fog számolni kelleoi.

Hazám! ragyogni hol halványodtak el u magyarasszonyi szivekben szeretetednek gyöngyei — és hol vannak ma nemzeted igaz leányai, kiknek körében a beszólni kezdő kisded gagyogó ajka és a haldokló aggastyán utolsó lehelet® is a mindent magába foglaló szót rebegj8 „Hazam“.

— válaszolom én — nem vagyok a jónak elrontója.

Meg is állapítottuk a prog- ramrnot, hogy a nagy murit Nis- ben fogjuk rendezni, de mennyim megvoltunk lepetve, mikor kihajtunk az indóházhoz s egyszer csak azt látjuk, hogy a bolgár király is ott v«n a két fiával s mikor oda megyünk, hogy üdvözöljük* megfenyeget bennünknt és azt mondja:

— Tudom, hogy mi a terv, elég nem szép, hogy ón kimaradtam, de nem hagyom a jussomat, én is ott akarok lenni a nisi megbeszélésen.

így történt aztán, hogy Mackensen a bolgár király tiszteletére Nieben, a régi várban nagy ebédet adott, a mely délután 4 órakor kezdődött s talán még most is tartana, ha ez a Saloniki nem volna a világon.

Tek. Szerkesztő Ur! A részletekről nem szólhatok, de annyit mondhatok, hogy Mackensen vitte

A valódi amerikai Einjr Quality cipők kizárílaps raktára.

Figyelmeztetés! Az előrehaladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.

tr^muaamwamrnmmmBummmmmmmmaMawa—■

szádom a bolgár főhadvezór volt. Ebéd közben egyszer csak hozzám fordul Falkenheyn és oda súgja a fülembe:

— Kedves Ripp I a haditerv csak maradjon úgy, a hogy van s na vedd rósz néven, hogy igazítani akartam, de ha az ember vezérkari főnök, a császár jelenlétében mégis csak mutatnia kell, hogy ért a dologhoz valamit.

Mikor pedig ebéd után a császár külön kihallgatáson fogadott, bucsuzáskor igy szólott még hozzám :

— Aztán nem kell szószerint venni, a mit Falkenh«yn mondott,

a haditerven nem szükséges vál- ’ toztatni.

A császár elutazása után azt mondja nekem Mackensen:

No hallod Ripp. kedvem volna egyet mulatni, de úgy, a hogy ti magyarok szoktatok, a mig az ember as asztal alá nem kerül.

— Rendben van « dolog!

A tisztviselő tehát nálunk nyugodt lehet, hogyha érdemei netn képzeltek, de valódiak, hogy elöhaladását veszély nem fenyegeti, s nem kell félnie semmiféle külső pályázótól sem, azonban közszempontból igenis kívánatos az ilyen külső pályázók jelentkezése, mert ez hathatósan sarkalja a tisztviselőt a fokozottabb tevékenységre, ez lévén az egyedüli mód arra, hogy elöhaladását biztosítsa. Maga az, hogy valaki a városházán belül vagy kivül van-é, jelentőséggel nem bir, mert itten szerzett jogokról beszélni nem lehet, annak megítélését pedig, hogy a kivül vagy a belül lévő bir-e nagyobb értékkel, nyugodtan lehet a közgyűlés eldönté- *sére bizni.

Es ha mindezek dacára mégis megtörténnék, hogy egy érdemes tisztviselőt nálánál kevésbé értékes külső pályázóval szemben mellőznének,

ember jelentkezik, közszempontból midenesetre az lesz a helyes, ha az illetőt meg is választják. Ezen fordul meg a kérdés és nem azon, hogy a városházán kivül vagy pedig belül van-é valaki.

Szó sincs róla, bogy a tisztviselő, a ki teljes odaadással hivatásának él és kötelességét buzgón teljesiti, méitán és jogosan számíthat az elöhaladásra, de nincs is rá példa, hogy az ilyen tisztviselőt valaha mellőzték volna és helyére olyant választott, volna meg a közgyűlés, a kinek a fellépését befurako- dásnak lehetett volna tekinteni. Sőt .e tekintetben a mi tisztviselőinknek a helyzete nagyon is irigylésre méltó, mert a közgyűlés mindig szigorúan őrködik, hogy az érdem megkapja a maga jutalmát és inkább az a baj, hogy sokszor védi még azokat is, akik érdemre nem is hivatkozhatnak.