Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-15 / 7. szám
2 Miért tölti ma bizonyos fokig a megmételyezett külföldi flunc, prém, ékszer stb. ntáui mindent elnyomó vágy, Te helyetted a lelkeket be. Hol van ma a letűnt idő igazi magyarasszonya, a kinek egész lényét csak u hazája és családja szeretető képezte. Nem kell messzire visszamennünk, csak a múlt század közepéig, hogy a mit elfeledtünk ismét eszünkbe jusson. A világon minden szép és jó, valamint minden rósz óa gonosz asszonyi kezektől származik. Azok szövik, fonják észrevétlenül a történelem hálóját, és az események elkövetkezésében, a leggyengébb, a legkisebbik munkás is hatalmas résszel járul hozzá. A 70 es évek legelején megnyílt Kolozsvárt a Fröbel-kert, a mint az intézetet a nagy gyermek- barát után nevezték. Minden reggel a legnagyobb lelkesedéssel, a falon függő uralkodópár képe előtt, félkörben állva zendült ajkunkról az ének „a legelső magyar ember a király.“ Ez az unió után kevés idővel történt, és bennünk apró népben, úgy az iskolába mint otthon meg nem szűntek a legerősebb hazaszeretetei fejleszteni. Megtanultuk mi erdélyiek annak szavát mindenkor megérteni, és első kötelességünk annak halálunkig engedelmeskedni. Ma is szól, de hangja nem talál őt méltó visszhangra, dacára elhalt legjobb fiai néma szózatának, és ennek első sorban az asszonyok és anyák az okai. Nem mint az utóbbi időben, de mint a múltban nagy idők nagy emberei példáját követve, legyen legelső kötelessége minden igaz magyar asszonynak olyan erős hazafias soviniszticus szeretettől áthatva lenni, hogy csak az legyen igaz, csak az legyen jó, a legdrágább, a legjobb, amit a Haza földe nyújt. Hiszen olyan áldott, dús gazdagság boritja, hogy mindent megad a gyermekeinek, ez adományok kihasználása és fokozása csakis a nemzet összetartó önzetlen hazaszeretetétől függ. Szeretetünkben nem lehelünk soha eléggé elfogultak, és ha valamit elfeledtünk a múlt idők tanításaiból, tekintsünk csak körül, ming ezt az érzelmet a mi egy nemzetet át és át kell hasson, Fogy annak a nagysága felvirradel a babért. Magam is értek valamit a dologhoz, de a mit ő produkált, az felülmnl minden képzeletet. Mi is álltuk a sarat keményen, mint régi honvédhuszárok mi is mindig fenékig ürítettük a poharunkat, de bizony ha Boris herceg másnap délután úgy 2 óra tájban nem súg az apjának valamit, a mire az hirtelen felállott ée a fiával együtt ott hagyott bennünket, nem is tudom mi történt volna. Nem hallottuk, mit súgott Boris, da a „mama“ szó mégis kivehető volt, a miből bizonyos kombinációkat lehetett csinálni. Ma már itt vagyunk Monas- tirban a miután a haditerv a legapróbb részletekig kész, épen az előbb megtartott, haditanácsban el lett határozva, hogy holnap reggel indulunk Saloniki ellen. Ég vele és gyöngyharmat 1! hive: Hipp. * SZATMÁR ÉS VIDÉKE jón, megtaláljuk a jelenben s mi német szövetségeseink lelkében. 1000 éve mióta e hegy, halom, róna minden kincse, gazdasága a mienk, de olyan nagy feladat elé még soha se volt a nemzet állítva mint most, a mikor e nagy természeti adományok nsmzeti szellemben való felhasználása szent kötelessége. Most a mikor pótolni kell a nehezen pótolható nagy veszteséget, az után pótlás nemzeti erkölcsi értéke az anyák kezébe van letéve. Éhez méltó kell u jelen a nagy múlthoz legyen, a nemzeti jövő fenségének nagysága, a ma még talán bölcsőben szunyádé kicsi tehetetlen apróság lelkében vár ébredésre. Ezt fejleszteni, ápolni az anya szent kötelessége, a hol ez hiányzik, a társadalomé. A társadalom pedig, a melyik annyi sok szép és nemes tettel igyekszik mai feladatának megfelelni, sokszor észrevétlenül is adakozási tévedéseket követ el. így történt a közelmúltban, a mikor a nagykárolyi „legényegyletnek“ jutott Szatmárváros falai közül 500 korona. Csodálkozva olvastam és kerestem a legény- egyletet. Meg is találtam, a legtöbb tagját katonaruhában, — a lövészárokban, — és miután tagjai nem mind nőtlen emberek, találtam is utamon sok apró jószágot, kik éhes kis szájjal és segítséget kérő kicsi kezekkel kérték „a mi mindennapi kenyerünket-“ Megdöbbenéssel olvastam azt is, hogy a polgármester felhívást intéz a lakossághoz a hadiárvák örökbe fogadása iránt. Hiszen ez mind nagyon szép, de ma a mikor alig van ház a társadalom bármely osztályában hadiárva nélkül, hogy gondolja a nagyon tisztelt Polgármester Ur u nehéz élelmezési viszonyok mellett ez a kérdés igy megoldható lenne ? Tehát már elesett volna a tervbe vett 22 holdas telep? Hogy ennek a város szégyenére semmi esetre se szabad megtörténni az bizonyos, és ezért hivjuk a társadalmat az f adakozási megtévelyedésekre fel, « ma a kinek adni való feleslege j van, azt csakis a hadiárvaház cél- ] jaira szabad hogy forditsa, és a j városi lakosságnak erősen résen 1 kell lenni, nehogy a múlt példája f szerint mint a közkórbáz, vizve- jj zeték és csatornázás kérdése, a f hadiárvaház is egy újabb városi bérházba nyilvánuljon meg. Mi most egy dús teljes jövőnek kell dolgozzunk, melv ezt a földet, a mit mi Hazánknak nevezünk elbontsa. Ezt a földet, amely nekünk mindent kel! adjon, ezt a 5 földet, a mely a mi legkedveseb- j bünkre borul hant. alakjába. Ennek a jövőnek az első ] lépcső fokát alapozzuk most, és j mint a nemzet bű napszámosai, j senki se szabad e nagy munkából i magát bármi által is irányitva ki- ] vonja. Ennek a. lépcsőnek ez a 1 legelső foka kell a többinek ta- j j maszul szolgáljon, bogy azon a j magyar nemzeti szellem bíbor- j palástba tarthassa ujjoügó dús ] teljes bevonulását, a Kárpátoktól j az Adriáig mindén pici atomot 1 betöltve, és fényével Hazánk hatá- j rain túl is világítson. ___________ Dr. Jéger Kálmánná. j Az a rc szépségét a hölgyek j milliói Földes-féle Margit créme, j szappan és púderral érik el. E j készítmények az egész világon el j vannak terjedve. J Smnááz Ismét egy rövid életű operett. A karika gyűrű. Naiv háborús tnese s tingli —tangü zene, melyből itt-ott felcsillan a szerző karmesteri gyakorlottsága. Haller Irmát szívesen láttuk újra viszont, játék», tánca egyaránt értékes Volt. A humoros elemet Gulyás és Sziklay szolgáltatták, előbbinek még az a szerep is jutott, hogy Sziklay szertelenségeit ellensúlyozza. Gulyásban értékes erőt nyert, a társulat. * Színházi műsor. Kedden: Karikagyűrű. Szerdán : Egy test két lélek. Csütörtökön : Lili. Pénteken : Karikagyűrű. Szombaton: Velencei kalmár. Vasárnap d. u. Tatárjárás. Este Veresbaju. — Kérlek, beszélhetsz bátran, csak egyre figyelmeztetlek, hogy pénzt ne kérj, mert az nekem sincsen. — Pedig épen uzt akartam I * Egy öreg barátommal találkozom a korzón és nagyon feltűnik élénk viselkedése, a mit a hölgy világgal szemben tanúsít. Meg is teszem rá a megjegyzésemet. — Barátom ! — szól ő mosolyogva — miénk a világ, most kell ütni a vasat, mig meleg. A fiatalság a harctéren, a ki itthon van, az nem sokat számit, az öregeknek az értéke emelkedőben. Soha nem hittem volna, hogy még nekünk is meg fog virradni valaha. Demeter. Apróság-ok. Este, ha szép az idő, gyönyörű látvány a nyugati égbolton a két fényes bolygónak, Jupiternek és Vénusnak közeledése egymáshoz. Már majd nem egészen egymás mellett vannak, legalább is oly közel, hogy bizonyosan egymás szavát megérthetik. Ugyanakkor a keleti égbolton az irigységtől sárgafényü Mars nézi fenyegetőleg őket, szinte hallani lehet, a mint kiabál feléjük: — Szégyenetek magatokat! Most, mikor háború vun, nincs helye semmi flörtölésnek ! * A háborúról jut eszembe, hogy Pista fiam is elindult u harctérre. Csütörtökön jött a sürgöny: „Holnap délután egy órakor indulunk, dringend sürgönyileg kérek 300 koronát, Pista.“ — A mire aztán ment u válasz: „Küldök 250 koronát. 50-et tegnap postán adtam fel. Csókol Apuka.“ — Ma aztán jött egy levelező lap Füzesabonyból, az első stációról, a melyben megköszöni a pénzt és egyidejűleg visszajött az 50 koronás utalvány, a melyet már nem lehetett neki kézbesiteni. — Meg- simogattam a kedves jövevényt és úgy elgondoltam magamban, hogy milyen szép volna, ha a fiú is ilyen sértetlenül kerülne haza. Annak örvendenék még igazán. * Tegnap ritka vendégem volt, a mi régi kedves hegedű művészünk, Füredi Sándor. Ebből is a háború katonát csinált. No hát nem épen a legkeményebb katonát, de mégis látszik már rajta a katona életnek a hatása. Soha nem hittem volna, hogy ember lesz belőle és most meg kellett győződnöm róla, hogy csalódtam. Mikor elment, kiadtam a rendeletet: — Gyerekek, ha Füredi bácsi legközelebb itt lesz vacsorán, legalább 1 literrel több bort hozzatok fel! ■» Kopogtatnak az ajtón és a szabad szóra beállít egy úri ember, olyan félig ismerős, félig jó barát és nagy zavarban kezdi a szót, hogy szeretne valamit mondani, ha nem volna terhemre. Városi közgyűlés. Szatmárváros th. bizottsága tegnap délután tartotta február havi közgyűlését. A polgármesteri jelentés a köz- élelmezéssel foglalkozott bővebben és olyan dolgokat jelentett, a melyet nagyobbrészt már ismer a közönség. Jelentés után a két fogalmazóiállás betöltése következett, A közigazgatási fogalmazói állásra dr. A m b r ó z y Józsefet, a rendőrfogalmazói állásra T e r e h Bálintot választotta meg a közgyűlés. A ref. főgimnázium igazgató- tanácsába dr. L é n á r d Istvánt küldték ki. A villamos- mü tisztviselőit a közgyűlés felvette a nyugdíjintézet tagjai közé és 30 százalék drágasági pótlékot szavazót meg nekik. Az egymilliós városi kölcsön tárgyában F i g u s Albert föszámvevő ismertette a beérkezett ajánlatokat. A közgyűlés a Leszámítoló Bank ajánlatát fogadta el egyhangúlag, minthogy a városra nézve az a legelőnyösebb. Katonai előléptetés. Őfelsége a király Balogh Ferenc alezredest, ezredessé, Wirth János 12. honvódgyalogezredbeli őrnagyot, alezredessé léptette elő. Kinevezés a honvédségnél. A király Pap Aurél népfelkelő hadnagyot, a kir. kath. fögitnn. rajztanárát, főhadnaggyá nevezte ki. Pap Aurél jelenleg az olasz harctéren teljesít szolgálatot. Kitüntetés. A király az ellenség előtt te’jesiíett kiváló szolgálataiért Dr. A p á t h y Emil erdŐszádai körorvost a vitézségi érem szalagján a koronás arany érden)kereszttel tüntette ki. Előléptetés. Po sz vék Irén, a ref. tanitónőképző igazgatója és A ez él Ilona tanítónő
