Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-12 / 2. szám

(SZATMÁR és vidéke? || félóra múlva meghalt. Csak néhány perccel előzte meg férje halálát. Kusza betűkkel írott le­velet találtak nála, amelyben keresetlen szavakkal búcsúzik el szüleitől s bejelenti, hogy fogadalmat tett arra, hogy férjét halálba követni fogja. Még arra kéri hozzátartozóit, hogy imádott férjével egy sirba temessék. E kérése elé a katonai pa­rancsnokság nem gördített akadályt. Temetésü­ket egyszerre tartották meg a Karolina-kórház kápolnájából. — Csanády altábornagy hősies­sége. Érdekes sorokat olvasunk Csunády Frigyes altábornagy ró), aki sokáig élt váro­sunk falai között, mint a 12. honv. gy. ezred dandárparancsnoku, | akit legutóbb tavaly ilyen tájban láttunk S*atmáron, mikor Len­gyel János vezérőrnagyot temették. Csanády Frigyes altábornagy a Beszkidek- bcn vívott csatákban megsebesült : egy orosz golyó a lágyékába fúródott. Az altábornagy — mint Írják — még sebesülése után sem akarta elhagyni a tűzvonalát. Amikor a golyó megsebezte, egy vezérkari esredes volt vele. Az első bekötözés után hordágyra tette és elindította az orvosok felé. ITét szanitéc vitte az altábornagyot, vele ment szolgája, Mihály is. De nem tudtak vele mesz- szire jutni, mert azt parancsolta, hogy vigyék vissza. A szanitécek könyörögni kezdtek : — Excelleneiás ur, nem lehet, nem szabad 1 Előbb az orvos urakhoz visszük. — Ne okoskodjatok, fiaim, csak forduljatok vissza. A két szanitéc azonban nem engedelmeskedett. — Én altábornagy vagyok és parancsolom nektek, — kiáltotta erre dühösen Csanády — én nagyobb ur vagyok, mint az ezredes ur és pnran-j csolom, hogy azonnal forduljatok vissza. De a két szanitéc nem hallgatott rá. Erre szolgájának kezdett könyörögni : — Mihály fiam, te szeretsz engem, vigyél vissza fiam. Ott van az én helyem, ahol az én fiaim vannak. Fordulj vissza. Ne okozz nekem fájdalmat. A katonák nagynehezen engedelmeskedtek és az altábornagyot visszavitték a tűzvonalba. A földalatti kunyhóban dolgozó tisztek csak nagy- nehezen tudták rábeszélni a tábornokot, hogy vitesse magát a kötözőhelyre. Végre maga Csanády szólalt meg: — Látom, tényleg zavarom a munkátokat. A beteg ember sorsa az enyém. Nem bánom, vigyetek a kötözőhelyre. A hős altábornagyot jelenleg egyik fővárosi szanatóriumban ápolják. Sebe nem veszedelmes, de néhány hétig még'eltart a gyógyulása. — Áthelyezés. Az igazságügyminisz- ter saját kérelmükre dr. Joanovics György beregszászi törvényszéki birót a zilahi tövény- székhez, Szögyéui Gyula fehérgyarmati já- rásbirót pedig u debreceni járátbirósághoz helyezte át. Gyúró István kir. adóbiv. ellenőr Kis­kőrösről Nyárádszercdára hasonló minőségben áthelyeztetett. — Esküvő. Pap László budapesti erdőmérnök a napokban tartotta esküvőjét Felsőbányán Csausz Gabriellával. Csausz Károly dr. főorvos leányával. — Halálozás. Jeney Pál szamos- tatárfulvai földbirtokos folyó évi január hó 9-én életének 73-ik, házasságának 33-ik évében, Bosszús szenvedés után meghűlt. Szamostatárfulván helyezték örök nyuga­lomra. Az elhunytban Székely Endre városi aljegyző apósát gyászolja. Schlosser Márton magánzó, éveken át volt szatmári vendéglős, f. hó 8-án 61 éves korában meghalt. Temetése tegnap délelőtt 11 órakor volt. Ozv. Stark Adolfoé sz. Friedman Ka­talin 60 éves korában elhunyt. Az elhunyt­ban Melchner József, Melchner Herman és Engel Alodárné anyjukat gyászolják. — Dósi Jenő bucsujátáka. Ma este búcsúzik u szatmári színpadtól Dési Jenő. Rövid ittléte alatt a közönség igen megszerette. Tüntetőén kedvelte, s nem is lett érdemetlenre pazarolva u szeretet, mert Dési sokoldalú tehetségével, kiforrott, Ízléses művészetével ezt teljes mértékben meg is érdemelte. Hogy csak többet ne is említsünk, az Ikrek a táborbani kettős szerepében s a Mozi tündér bebegős mozi rendező alakítá­sában, avagy a Kiskirály Hűek kacagtató jeleneteiben páratlant produkált, nem is em­lítve | többi jobbnál jobb szerepeit. Meg­jelenése a színpadon mindig jól eső érzést keltett s úgy a vig, humoros vagy táncos jelenetei mindig hangos derűt, avagy mű­vészi élvezetet nyújtott. Szívesen látjuk bármikor a szatmári színpadon. Az Isten vezérelje őt s hozza dicső babérokkal a hom­lokán vissza hozzánk. — Menetrend változás. A buda pest—kőrösmezői, illetve püspőkludáuy—ai.- szigeti vonalon és a Szatmárról kiágazó vi­cinális vonalakon szombattól kezdve ismét a hadiraenetrend lépett életbe. A hadiinenet- rend életbeléptetésével egyidejűleg telj ’sen beszüntettett az áruforgalom is, kivéve az élőszálitmáoyokat és a gyorsan romlandó árukat A hadimenetrend szerint a szómban nuptól kezdve | következő vonatok vannak forgalomban: 1707. sz. vonat érkezik Kőrös­mező felől este 6 óra 57 perckor, indul Buda­pest felé 7 óra 12 perckor, 1708. sz. vonat ér­kezik Budapest felől reggel 5 óra 52 perckor, ídóuI Kőrösmező felé 6 óra 7 perckor. — Szab. kézi ruha mángorló és facsaró gépek. Vízvezeték és fürdőszoba tel­jes felszerelések. Valódi berendorfí ulpaccu evőeszközök. Nickel, aluminium, rezabron- csos konyha edények és mindennemű konyha felszerelések, valamint házturlási cikkék, épület és butorvasalások továbbá építkezési anyagok és vasgerendák nagyi-aktára Melch­ner Testvérek vaskeroskedőnél Szatmár. — (Takarékpénztár épület.) Telefon 121. sz. — A franoia Ipari termékek ellen. Az a minden kritikán aluli magatartás, melyet a fran­ciák kedves orosz szövetségesük kedvéért a védte­len magyarok, osztrákok és németek irányában tannsitottak, immár mind a három nemzetben meg­teremtette a visszutorlás gondolatát. Magyarorszá­gon, de főképpen Budapesten minden ellen irtóhá- borút indítottak, ami francia. A különféle francia elnevezésű mulatók hamarosan megváltoztatták a fővárosban neveiket, a francia pezsgő, a francia olaj, a francia konzerv, de végül a hölgyek jóvol­tából a francia divat is elvesztette azt a varázsát amellyel eddig lenyűgözve tartotta a lelkeket. Egy dolgot azonban szinte mindnyájan elfelejtettek boykot alá venni s ez — a francia cognac, holott talán ez lenne a legkönnyebb dolog. A borból pá­rolt italt a technika vívmányai következtében ma már Magyarországon és különösen Fiúméban sokkal jobb minőségben készítik, mint akár a legelső fran­cia gyárakban. Az „Adriatica,, Cognac Lepároló Rész­vény-Társaság Fiume forgalomba hozott borpárlata „Fiume Cognac Medicinái“ név alatt minden jobb csemegeáru és italmérő üzletben kapható. Az „Ad- tiatica“ fiumei gyógykonyakja azonfelül, hogy jobb a francia gyártmányoknál, tetemesen olcsóbb is. Talán eddig az is volt a legnagyobb hibája, bogy olcsóbb volt a franciánál. Végre megtört a varázs és a magyarok csak fiumei cognacot fognak fo­gyasztani. 3—| Visszapillantás a múlt évre. A múlt év meghozta a féltett erup- ciót, mely már nagyon régen készült. A folyó évi háborúnak csirája lulajdonképen 1870-ben, a németeknek a franciákon nyert győzelmükkel keletkezett. Bismarck a né­met birodalmi ülésben valamikor azt mondta, hogy Németország kénytelen leend, Elszász-Lotharingiát ötven évig védelmezni. És ime bekövetkezett a jóslata, mert az ötven évhez még csak hat hiányzik. Egy másik alkalommal azt mondta, hogy nézete szerint Franciaország aligha fogja Német­országot megtámadni. De ha Oroszország támadná meg Németországot, akkor a fran­cia „chassepotok“ önmagáiktól fognak el­sülni. Ez is beteljesült. A berlini kongresszus óta, mely Oroszországot megfosztotta a törökön elért győzelmének gyümölcseitől és Ausztria- Rlagyarországnak meghozta Boszniát és Hercegovinát, Oroszország gyűlölte úgy Németországot, mint dualistikus monar­chiát és csakis az alkalomra várt, hogy a szenvedett csorbát rajtok kiköszörülhesse. Bosznia végleges annexióji és a balkán háború óta meggyűlt a bajunk Szerbiával is. Úgy az annexió folytán, mint pedig, mikor Szerbia albán területet foglalt el és onnét nem akart kitakarod™, Ausztria- Magyarország kénytelen volt két Ízben Szerbia ellen mozgósítani. Szerbiának az volt a terve, hogy a monarchiát folyton nyugtalanítsa és ezáltal neki költséget okozva, pénzügyileg károsítsa és gyengítse. Mig végre a trónörökös és nejének meg­gyilkolása véget vetett a monarchia türel mének és ez Németországnak beleegyezé­sével, sőt a mint mondják Vilmos császár biztatására hadat üzenc a szomszéd buj- togatóknak. A háború tehát elkerülhetetlen volt, A monarchiának az utolsó években folyto­nosan hadi készültségben kellett lennie, a fegyverkezési költségek mindinkább növe­kedtek, a két államnak évente óriási köl- csönszükséglete volt, melyek kihatása alatt a hitel folyton gyengült. A magyar koro­najáradék, mely 1910-ben még 93 — 94 kur­zuson állott, az évenként szükségelt újabb kibocsátások hatása alatt hónapról hó­napra sülyedt, mig a háború kitörése előtt leapadt 80 korona alá. Az állam igénybe vette úgy bel- mint külföldön a disponibi- lis pénzt, úgy hogy ezen igénybevétel alatt jelzálog kötvények is szenvedtek. Ezek­nek ára is folyton csökkent és az utolsó időben még a legolcsóbb kurzussal sem vol­tak elhelyezhetők. Ily körülmények közt sem a városaink nem bírtak kölcsönt kapni, sem a jelzálogintézetek nem bírtak a ma­gánosnak kölcsönöket folyósítani. Ennek a következménye volt a pangás a városok beruházásaiban és az építő és evvel kap­csolatban levő iparokban (vas, tégla, fa­cement, beton.) A pangás már oly óriási mérveket, öltött, hogy befolyásos férfiak, kik felelős­ségteljes állásban vannak és akik jól tud­ják, bogy a háború mily veszélyeket jelent, azt a nézetet vallották már, hogy inkább jöjjön el a végdöntés, mert ezt a helyzetet,_ mely folyton háború és béke közt függ a monarchia tovább el nem bírja­És ennek dacára a háború sokaknak mégis váratlanul jött, azaz sokan voltak, kik az utolsó percig a háborúban hinni nem akartak. Még akkor is, midőn a mo­narchia Szerbiának már megüzente a há­borút, még sokan voltak, kik azt hitték, hogy Oroszország Szerbiával való elintézé­sébe nem fog beleavatkozni. Azt hitték ezek, hogy Oroszország is meg Franciaország is tudni fogják, mily rémséges veszélyt je lent egy európai háború, nemcsak az egész­világra, de önmagukra nézve is. És voltak sokan, akik abba a reményben lelték a vigaszt, hogy a nevezett államok ezt a veszélyt nem merik előidézni. De ezek sajnos csalódtak. A szövetséges ellenségesek azt vélték, hogy most „itt az alkalom a rég előkészített „bekeritési“ politika eredmé­nyeinek a meg próbálására és Németország valamint a vele szövetkezeit monarchiánk legyűrésére. És igy hozta meg a lefolyt év az eu­rópai,- sőt ha Japánnak, Egyptomnak, In­diának beavatkozását is tekintetbe vesszük, a világháborút. Bekövetkezett a kataszt­rófa! Évszázados kuliura, generációkon át gyűjtött vagyonok elpusztulnak. Belgiumi városok romokban hevernek. Franciaország­nak virágzó részei, a Champagne, Reims, Epernay, évekre tönkre vannak téve. Hazánkban hála az égnek, a károk aránylagosan nem óriásiak. És ahol előfor­dultak, ott az állam a háború után mindent el fog követni, hogy azokat helyreállítsa, kijavítsa. Mindazonáltal a háború követ­kezményei még évekre ki fognak hatni* Moltke, aki a béke törekvéseket mindig csak utópiának nevezte, azt mondta valami­kor, hogy a háború, még a győzedelmes is, mindig nagy szerencsétlenség. Ha a hábo­rúnak reánk nézve, amint kívánjuk és re­méljük, jó kimenetele lesz, akkor a ká­rok részben mogfognak térülni. De ezen eshetőségre bizton számítani, ma még ko­rai volna. A döntéstől sajnos még ma tá­vol vagyunk. Az 1915 évben mindenesetre még a sinlődés jegyében fogunk állni. A múlt év még meghozta az 1913-iki normális év­nek gyümölcseit, a bankok és iparvállala­tok osztalékait. Az 1914-ik évnek ilyen éredményei nem lesznek és a jelen évbeií^ sok jövedelem, melyre számos ember vár és amelyből számos embernek élnie kell, hiányozni fog. Ennek kihatása persze érezhető lesz a fogyasztásban, a kényszer­ből beálló takarékosságban. A két államnak milliárdokat kitevő kiadásai vannak, melyek fedezéséről ma persze még szólni sem lehet, mert ez a kérdés szoros összefüggésben áll a háború kimenetelével. Igaz, hogy a milliárdok for­galomba jöttek és természetes volna a fel­tevés, ha az állam kölcsön uiján apellálni fog a közönséghez, hogy a kiadott milliár- dók ismét vissza fognak kerülni az állam pénztáraiba és lehetővé fogják tenni a függő adósság beváltását és fundálását. Da sajnos, ezen feltevés nagyon kevéssé biztos és attól kell tartanunk, hogy a milliárdok nagy része oly helyre került, melyből az államhoz csak bajosan fog visszatérni. Krupp Berta, a hires gyáros­nak az özvegye, ki férjétől a részvények nagy részét örökölte, a német hadiköl- csönre 30 millió márkát jegyzett. Nálunk is van elég osztrák gyáros, kinek gyárai Magyarországon vannak és aki a hadiszál­lításoknál 50 vagy 100 millió nyereségből szintén könnyen jegyezhetett volna 30 mil­liót, de ezeknek a nevét a nagy aláírók közt hiába kerestük . . . Mikor fognak szegény városaink a nyakig érő függő adósságtól megint szaba­dulni és ismét törlesztéses kölcsönre szert tehetni, hogy a megkezdett és tervezett invesliciókat folytathassák, ennek csak Isten a megmondhatója ?! Már az utolsó években is bajos volt — az ellenséges in­dulat folytán — zálogleveleinket a külföl­dön elhelyezni. A háború után erre még • kevesebb a kilátás, mert Franciaország egy hosszú időre szóba sem jöhet. Német­ország szintén a maga ügyeivel lesz elfog lalva. A belföldön pedig az állami finan- ciák konszolidálása lesz az első feladat. Hogy mire lehetünk elkészülve, az érezhető volt a pénzügyminister kijelentéseiből. A fő­rendiházban a hadiadóról szólva azt mondta: „A közönség meg fog győződni, hogy a terheket a jobbmóduak egymaguk előterem­teni nem bírják, hanem azokat a fogyasztási adók felemelése által át kell majd hárítani az általánosságra“. Tehát a terhek foko­zása, uj adók, nagyobb drágaság, ezek azok, mikre várhatunk . . . Midőn ezt a visszapillantást a lefolyt évre alkalmasnak véltük, azon kívánattal fejezzük be sorainkat, hogy a háborúban hozott áldozatok ne maradjanak eredmény nélkül; hogy készítsék elő a fényes, tarlós bókét ; és hogy hozzák meg hazánknak a további fejlődés lehetőségét, városainknak pedig a haladást mihden téren I F. Zs. Szerkesztői üzenetek. Hépehelynek Bpest. A szívből jövő jó kíván­ságokért őszinte köszönet. Dr. H. J. urnák Helyben. Szívélyes soraidat hálásan köszönöm. Az elismerés olyan ember részéről, a ki a vidéki szerkesztő tö­vises pályáján maga is egy évtizeden át működött, kétszeresen jól esik. Dr. K. S urnák Helyben. Nem a lap jubilálja 25 éves fenállását, mert hiszen a lap már 32-ik évfolyamátjárja, hanem a szerkesztő ünuepli 25 éves évfordulóját annak, hogy a lap szerkesztését átvette. Kiigazítva ezt a tévedést, a jó kívánságokat a helyes oldalon könyveltük el- Sz. S. urnák Aranyosmegyes- Leveled nagyon jól esett, a többi vasárnap következik, úgy, a hogy megírva vagyon. A „Szamos“ és a „Szatmári Hír­lap“ (Heti Szemle) elismerő sorai azt mutatják, hogy a helyi sajtóban a legszebb egyetértés ural­kodik, a mi ilyen háborús világban rendjén is van. Felelős szerkesztő: Dr. Fejes István. Főmunkatárs: Ruprecht Sándor. Laptulajdonos ás kiadó : Morva! János. Katonai szerelvények nagy választékban MADARASSY-nál, Deák-tér 17. Ugyanott egy jó családból való fia tanulónak felvétetik. Ára: 6 — K Léptét: 1, MÉL Imái BUDAPEST VI. Mozsár-utca 9. j Sürgönyeim: Piientanril. — Telefon 99-02. | GYOMORBAJ ÉS 3T KÖSZVÉNY ELLEN természetes, dús lithiumtartalinu alkalikus savas gyógyvíz. Első­rangú diä’ikus viz. Legüditőbb asztali viz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Kapható mindenütt. Főraktár: Szatmári Kereskedelmi Rt. Szatmár. A BIKSZÁDI ■■ természetes ásványvíz, gyógyhatású, hurutos bántalmaknál páratlan. a^Silt Kapható mindenhol, árjegyzéket kívánatra küld A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. a bikszádi fürdőigazgatóság. 110UV.M JÁXC3 EÖX

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom