Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-26 / 4. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Bankfúzió címen reflektál a „Szamos“ 15. számában (h. s.) a „Pénzintézetek fúziója“ cimü vezércikkünkre, a melyben mi a pénzintézeti körökben felmerült fúziós tervekre nézve mondtuk el véleményünket, kifejezést adva abbeli nézetünknek, hogy a jelenlegi viszonyok között a fúziótól semmi jót nem remélhetünk. A cikkíró ellenkező nézeten van, nincs megelégedve a mi semmit mondó érvelésünkkel s miután szerinte a felvetett probléma „mélyebbre tekintő és magasabb szempontokból kezelt megbeszélést érdemel“, ezen mélyebbre tekintő és magasabb szempontokból kezelt megbeszélés után a következőkben rakja le az általa leszűrt igazságot: „ Állapodjanak meg a tervbe vett fúzió után pénzintézeteink egy egységes szanálási akcióban: Konvertálják Szatmárvármegye, minden elakadt iparosának, kereskedőjének és gazdájának adósságait, mert igy minden tőkés megkaphatja pénzét, mert erre az útra hajtva a legnyomorultabban sújtott is életet remélhet még.. Ennek az akciónak is lenne kamata : a talpraállított Szatmárvármegye megszilárduló hitelének haszna. Nem nehéz az egész és nem is kell hozzá nagy művészet: — fejezi be mélyebbre tekintő stb. megbeszélését — egy nehány esztendőre le kell vetni mindössze az önzés gúnyáját és felöltem a széles perspektiváju előrelátás fejedelmi palástját“. Az eszme szédületes és elismerjük, hogy hogyha Szatmárvármegye és a város összes elakadt iparosának, kereskedőjének és gazdájának adósságát konvertálni a cél, akkor a fúzióra tényleg szükség van, sőt akkor nem is elég valamennyi pénzintézetet egy hatalmas bankká egyesíteni, okvetlenül be kell venni az osztrák-magyar bank fiókját is, mert csak igy remélhető „a minden képzeletet felülmúló kulantéria elérhetése“ és Szatmárvármegye és Szatmár-Németi város hitelének talpraállitása. A cikkíró ugyan csak a megyét mondja, de valószínűleg a várost is érti, miután nem tehető fel róla, hogy a városi pénzintézetek fúziója folytán alakuló hatalmas banknak összes pénzét egyedül és kizárólag a vármegyei adósok boldogi- tására akarná fordittatni. Gratulálunk a cikkírónak, de gra tulálunk magunknak is, mert ha mi múltkori elhibázott vezércikkünket meg nem Írjuk, talán soha sem került volna sor a métyebbre tekintő és magasabb szempontokból kezelt megbeszélésre. Mi szolgáltattuk az alkalmat, hogy cikkíró magára ölthette a széles perspektiváju előrelátás fejedelmi palástját és abban világra hozta Szatmárvármegye és Szatmár-Németi város talpraállitá- sának hatalmas gondolatát. Most már csak arra van szükség, hogy némi részletekkel is szolgáljon, a mi azt hisszük, abban a fejedelmi palástban nem fog nehezen menni. D. Gyászruhák az utcán. Az utca tarka hullámzásába egy-egy fekete ruha iá keveredik már, melynek sűrű gyd->z- fátyola alatt az anya, a hitves, a nővér siratja a csatatéren megdicsőült halott emlékezetét. A gyászruhából lesz még több is, az bizonyos. így kívánja ezt a magyar nemzet jövendő biztosítása,az uj nemzedékről való gondoskodás. A dicsőséges elmúlás, a kiontott vér, a vértanuság: a hősök erénye. A magyar nő mindig büszkén emlegette azokat. De azért a veszteség súlyosságát megérzi a gyötrődő lélek. Belészur a tövisko- szoru tüskéje a nő szivébe. Azért nő, hogy megérezze. Do ha a magyar anya szivéről le is szakadt örökre az éde9 gyümölcs; ha le is tépték kebléről a hitvesétha kiszaggatták a nővér gyengéd karjaiból fivérét, ha véresre marcangolták a fiatal daliát, —■ nem eshetik kétségbe a magyar anya, a szerető hitves, a reménykedő magyar leány seitf. Az anyaságnuk, a hitvesi humgtbur, a testvéri szeretetnek és a fesledező szerelmes szívnek érzése: a családnak életet sugárzó gyönyörűsége, fényessége és fundamentuma. Ha igaz, hogy az ország ulapkövei a családok tűzhelyein nyugosznak, akkor igaz az is, hogy a rájuk szakudó veszedelem súlya alatt ingadozniok nem szabad, mert akkor a jövendő nagyságunkat ingatják. A magyar anyák szent fájdalomban edzették meg sziveiket ezer esztendő óta. Talán egy ország népe se állott ki annyi háborút, mint a magyaré. És amikor a történelem azt irta rólunk, hogy nemzetünk szine, virága a csatatéren maradt, — akkor se pusztult el Magyarország, mert megmaradtak a magyar asszonyok, akik árván hugyott apró gyermeküket a hazának nevelték fel, hogy azo-. kát is a hadba küldhessék. A régi nagyasszonyok is elsiratták csendes otthonukban az elesett hősöket. Nem sopánkodtak. Nem türelmetleukedtek. Nem okoztak senkit. Ti se lehettek gyengébbek, nem is szabad gyengébbeknek lennetek, ti szenvedő anyák, szerető hitvesek, szerelmes leányok. Néma fájdalmatokkal, gyászos ruhátokkal, szivetek hős erejévet öleljétek át az idehaza maradt kedveseiteket s az ő szerete- tükben találjátok meg a csapások elviselésére szükséges erőt. Szép helyen nyugszik a ti virágotok, a ti elhervadt aranyágatok. Az öröklét alkotója senkit sem ment fel az elmúlás alól, nekik nagy tisztességet engedett, hogy a csatatéren találják meg örök megnyugvásukat. Fényes napotok volt ? — most már kialudt ragyogása ... A család koronája volt? — most letörték koronátokat... De fényesen lobog fel a dicsőség tüzéből az ő nevük s uz egész magyar haza teszi fel mindegyiknek a megemlékezés tündöklő koronáját. Hősöket megillető koszorút fon emlékezete köré a magyar történetíró, oki a most zajló világeseményeket ércbe vési. És ti gyászruhás asszonyok, leányok, sírjátok el otthon titkos könnyeiteket, aztán a fájdalom csillapulásával, felemelt fővel járjátok ennek az országnak viruló útjait. A szivetek vérével öntözzétek, hogy a békesség áldásait megteremje. Mi meg néma hódolattul hajiunk meg a ti szenvedésetek nagysága előtt. Mert ti magyar asszonyok vagytok! Apróságfok. Minden vonalon a tabaréskodás a jelsző. Beszéli valaki, hogy egyik szomszéd városban volt a napokban és a mint ül a kávéhézban, egyszerre csak a főpincér elkiáltja magát: „Rágyújtás 1“ — mire felugrálnak a vendégek, hozzá rohannak és a kezében égő gyufáról rágyújtanak. Magyarázta aztán egyik odavaló ember, hogy a mióta a gyufa ára felment, a gyufatartók üresek, e helyett minden 5 percben hangzik a „Rágyújtás I“ vezényszó. — Hát te kaptál már levelet az uradtól? — Bizony nem kaptam, pedig már idestova egy fél esztendeje, hogy oda Van. — Es nem aggódd ? — Miért aggódnám ? A szegény embert, ha baj éri, az mindjárt kitudódik ; ha pedig jól megy a dolga, nem szükséges megírnia, mert az magától értetődik. I . , . A portugálok még mindig nem határoztak véglegesen, hogy csakugyan bele menjenek-é a háborúba. A legutolsó parlamenti ülésen az ellenzék vezére a következőket mondotta: 'Uraim 1 A •'dolgot alaposán1 meg kell gondolni. Azok a barbár németek nem tréfálnak, azokkal kikezdeni nagyon veszedelmes. Maradjunk mi a régi jelszónál, hogy vígan dudál a portugál és ne akarjunk okosabbak lenni, mint őseink voltak. (Zajos helyeslés. A vita még mindig tart.) ’# A „Mátészalka“ cimü hetilap akadt a kezembe és élvezettel olvastam a vezércikkét, a melyben nagy elkeseredéssel leírja, hogy minő lelkesedéssel és áldozattal rendeztek be a sebesültek részére egy kórházat és ime a kórház üresen áll, nem kapnak belé sebesülteket. — Boldog Mátészalka I — mondom rá magamban — ha neked ebben a világfelfordulásban csak ennyi az egész panaszolni valód. ff Újságolja valaki, hogy a polgármester milyen nagy bajban ~van. Holnapután lesz Károly napja és most nem tudja magát elhatározni, hogy mit csináljon. Megtartsa-é a nevenapját, vagy pedig megváltsa a hadbavonultak javára. — Nem értem, mi van ezen töprengeni való | — mondja egy rendes névnapi kliens — Én, ha neki volnék, meg is váltanám, de meg is tartanám, mert a kik hadba nem vonultak, azoknak is psak élni kell. Demeter. HÍREINK. — Dijnokok öröme. A mostani nehéz időkben midőn minden fillérünket háborús célokra adjuk, a Hadsegélyző bizottság gondoskodott a dijnokok anyagi helyzetének szanálásáról. Az országos Hadsegélyző bizottság elhatározta, hogy a bizottság részére bocsátott 1914. évi adó hozadé- kából az állami hivataloknál alkalmazásban álló férfi- és nö-dijnokok részére visszamenőleg 1914. novembertől kezdődöleg havi segélyeket engedélyez. ,A havi segély összegét a bizottság — az élvezett napidijak nagyságától teljesen függetlenül — az 1 olyan dijnokok részére, akik családi pótlékot egyáltalán nem kapnak: havi 10 koronával, az olyan dijnokok részére, akik évi 100 K vagy évi 200 K családi pótlékot kapnak: havi 20 koronával, az olyan dijnokok rézzére, akik évi 300 K családi pótlékot kapnak: havi 30 koronával állapította meg. Nem részesülnek ebben a havi segélyben a mozgósítás folytán tényleges katonai szolgálatra bevonult dij- Hokok, illetőleg ezeknek családjai, va- - lamint azok a szakdijnokok, akiknek ■ napidija az öt koronát, meghaladja. A segélyeket ugyanazok a pénztárak fizetik ki, hol a dijnokok napidijait eddig is utalták. — Kamarai közgyűlés. A szatmárnémeti ügyvédi kamara tegnap délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, a melynek egyetlen tárgya volt a város területére megalakítandó adófelszólamlási bizottságba egy rendes és egy póttagot választani. Titkos szavazáséul rendes tagnak dr. Farkas Antal és póttagnak dr. Frieder Adolf lett megválasztva, mire a közgyűlés véget ért. — Miniszteri köszönet. A m. kir. honvédelmi miniszter Rónai István csanálosi róm kath. lelkésznek azon hazafias elhatározásáért, hogy Przemysl vára védelmében magukat legjobban kitüntetett • két honvédnek1'1 50 — 50 koronát ajánlott fel és küldött, — elismerését és köszönetét fejezte ki. — Kitüntetett tanító. A vall. és közokt. ü. miniszter Láng Pál nagymajtényi tanítót buzgó és eredményes működéséért 600 koronu személyi pótlékkal tüntette ki. — Egyházmegyei hírek. A megyés püspök Kertész Pál szentszéki jegyzőt saját kérésére, előbbi állásától felmentette és kinevezte Yárpalánkára lelkésznek. Búrt Mihály ungvári s. lelkészt Szatmár- csekére küldte az egykázm. hatóság lelkésznek. Pakocs Károly diakónus pedig püspöki cueremonáriuanak és aktuárisnak neveztetett ki. Ember Péter m. szigeti s. lelkészt katonai-szolgálattételre elengedte az egyházm. hatóság és helyettesitésével Weisz József beregszászi s. lelkészt bizta meg. — Kinevezés. Homola László dr. nagybányai helyettes közjegyzőt a nagybányai kir. járásbírósághoz jegyzővé nevezték ki, ugyanakkor hazánk egyik, tekintélyes nagy városába helyettes közjegyzőnek hívták meg. Hogy melyiket fogadja el, még nem tudjuk. A földmivdésügyi m. kir. miniszter Rácz István felsőbányái r. kath. tanítót az ungvári r. kath. elemi iskolához rendes tanítóvá nevezte ki. — Eljegyzés. Csucsay Lajos róm. kath. tanító eljegyezte Zsálik Anna ur- leányt, máv. tisztviselőt, Szatmárról. — Házasság. Hajdú Gyula Béla uyug. áll. int. gondnok és özv. Kőhalmy Gyuláné f. hó 16-án házasságot kötöttek. — Halálozás. Özv. Simkó Ferencná szül. Csíkszeredái Csiszár Vilma 68 éves korában Kolozsváron elhunyt. A megboldogultban Simkó Géza pénzügyi titkár és Simkó Aladár lapszerkesztő édesanyjukat gyászolják. — A népfölkelők újabb behívása. A 400. H. M. ein. 18—1915. számú bevonulási hirdetmény szerint a népfölkelésre kötelezettek közül azok a magyar állampolgárok, akik az 1914. évi november hó 16-tól ROTH nagyválasztéku cipőraktárát a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == „ ..... JMÜ ■ ______________| _ SE OÉBKEZTEKÜ! az őszi és téli idényre megrendelt valódi bor és ohevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai Kitag Quality cipők kizárólagos raktára.
