Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-03 / 31. szám
Harminckettedik évfolyam. 31-ik szám. Szatmár-Németi, 1915. augusztus 3. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL 1 —HIRDETÉSEK -r— ——— hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében Az előfizetés ára: előfizetések és hirdetések küldendők: vétetnek föl. Egész évre . . . 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 60 fill. Morvái János könyvnyomdája, A hirdetések díjjal előre flsetendSk. Fél » . . . 3 » 1 Egyes szám ára 16 > Eitvéi-vtoz 8. az. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Kérelem a Vörös Kereszt Egylet érdekében. így aratáskor sok érték megy veszendőbe azzul, hogy a megtermett kalászokat mind feltakaritani, keresztbe rakni, összegereblyézni nem lehet. Az így letarolt földeken szerte hullott s ott maradt kalászokat a falun szegények nagyjából összeszedik, enyhíteni velők a szegénységet. De ezután a tarlózás után is mard még sok sok kalász a földön. Még a nagyobb földbirtokosok és uradalmak nyájai sem szemecskél hetik mind össze. Ezeket a veszendőbe menő kalászokat kérem én a VorÖ9 Kereszt Egylet>juváru ! A Vörös Kereszt nagy feladatai közt nem utolsó helyen áll ugyanis a sebesültek, beteg és átvonuló katonák frissítőkkel ellátása, élelmezése az egyes vasu'i állomásokon, ahol a Vörös Kereszt Egylet üdítő állomásokat tart fent. Ennek a feladatnak megfelelni szent kötelessége az ellShség által megtámadott Hazának. Nem engedhetjük, hogy a Hazáért, mindnyájunkért vérző, Hazánknak második évezredet biztositó sebesült, beteg és átvonuló bőseink ében, szorojan, frissítő és élelem nélkül utazzanak végállomásukig. Ezt a feladatot teljesítették eddig is a Vörös Kereszt fiókok és egyes diciéretremóltó községek Ebben a munkájukban feltétlen reá szorulnak -a társadalom támogatására. A lelkes magyar társadalomhoz, a köz- igazgatás buzgó vezetőihez, községekhez, és földbirtokosainkhoz, valamint a nép erkölcsi érzületére legközvetlenebbül ható lelkészekhez és tanítókhoz fordulok tehát a következő in- ditványoramul és kérésemmel: A földbirtokosok és kisgazdák engedjék meg a buzatarlózást learutott búzaföldjeiken és pedig a nagyobb birtokosok — kik a tarló nyájaikkal feletetni szokták — tarlójuk egy általuk kijelölendő részén, az egyes községek pedig nyomatékosan szólítsák fel a Ínkos ságot a Vörös kereszt Egy let javára való búza tarlózásra, lehetőleg kötelezzék erre a hadi segélyben részesülőket — mintegy közmunka szerüleg — hogy mindenki legkevesebb e g y liternyi tiszta buzaszemet tarlózzon össze. A közigazgatási tisztviselők, a főszolgabiró, szolgabiró és községi jegyző, valamint lelkész és tanító urak szíveskedjenek ennek a szerintem nagyon jelentékeny-búza mennyiséget eredményező eszméuek kivitelét hathatósan előmozdítani olykép, hogy egyes községekben erős, lüktető akciót kezdve a tarlózásra, ennek kivitelét a községi képviselőtestületek utján lehetőleg ellenőrizzék. Az összeturlózott búza mennyiséget a községi bíróhoz szolgáltassák be, akik azt összegyűjtve a jegyző urak utján a magyar szent korona országainak Vörös Kereszt Egyesülete szatmári fiókjának küldjék be (Szlávy Dezsőné úrnő al- elnöknő cimére Szatmárrnémeti, nagygőzmalom.) Hogy a tarlózást a földbirtokos engedélyezhesse, a községi jogyzők által a jelentkező tarlózóknak egy tarló/.ási igazolvány állítandó ki, melyet az illető azon föld tulajdonosának szolgáltat át, ahol tarlózni akar. Ez az indítványom és kérésem. Sok szenvedést enyhítünk ezekkel a máskor elveszett búza szemekkel. Es jót cselekszünk anélkül, hogy bárki ek vagyonából csak egy fillérnyit is elvonniuk. Csak egy kis buzgó- ság, egy kis fáradság szükséges hozzá, hogy nagy eredményeket érjünk el. Szutinárvárme- gyében több tízezer a hadi segélyezettek szám i; és akiknek lelkében a hazaszeretet lángja i ég, akik a háborús célokra nem sajnálnak fáradtságot, a kiknek közeli vagy távolabbi okonui vannak a harctereken, olyan még több tizezer és lizezör van. Ha ezek mind csuk egy-egy liter búza szemet hordanak össze, száz és száz hektoliter búza fog majd övidesen álluni a szatmári Vörös Kereszt Egyleti fiók rendelkezésére 1 jDr. Böszörményi Emil H a Szutmármegyei Gazdasági Egyesület és a Szatmári Vörös Kereszt Egylet alelnöke. tern alkalmatlanok erre az állásra. Kijelen- j téeemet a lentebb elmondottakon kivül támogatom a következőkkel: Helyi ember- I j! nek töméntelen az irigye, akik lehetet 1 lenné tenni igyekeznének őt mindenkor. Helyi I ■ ember nem tudná magát, — s ez n gyakor- j lati igazság, — mentesíteni a jóismeretség, I ; barátság, érdek-összeköttetések zsenirozó, sőt I követelőző és nyomasztó hutása alól. S bár- I milyen értékes is lenne tehát máskülönben I az a helyi egyén, — amiben némelyekre I ' nézve nem kétségeskedsm, — személyében I . még sem lenne annyi haszna a városnak, I mint amennyi k&ra származnék a torzsalko- 1 dósok és keserűségek folytán. Itt pedig a I város érdeke a fontos. Ennélfogva nem marad más hátra, mint I idegen ember kinevezése. Láttuk, hogy idegen ember mennyire I képes magát enmancipálni a helyi befolyó- 1 sok alól. De hangsúlyozom, hogy hosszas itt I tartózkodás, illetve lstelepedés után ő is csak I akkor, ha egyénisége minden tekintetben I megfelelő. Mit értek én ez alatt, én, a viszo- I nyokat jól ismerő szatmári bennlakó? Azt, 1 hogy legyen az illető kiváló képzettségű, tál- 1 i pig született ur, vngyonilag és származásé- 1 nál fogva független, — hogy szavának és I akaratának súlya legyen, hogy beléje kötni I senki ne merjen, hogy itt minden kis indokolatlanul nagyra nőtt fácskának imponálni és parancsolni tudjon! Ilyet kell keresni s ilyet, ha nehezen is, de lehet találni. Ketté kell vágni a gordiusi csomót! Mikor pedig ezeket irom, tiszlelettel- teljes kötelességem kijelenteni, hogy távol áll tőlem a döntésre illetékes főispán ur Öméltóságának direktívákat adni. E« a célzat fejtegetéseim szellemével is ellenkezik. Meghujlom, mint ahogy meghajlik mindenki, aki őt ismeri, megfontoltsága és bölcsesége előtt. Csak meg ukartam világítani, milyen itt a helyzet s mi látszik itt a legóhajtan- dóbbnak, hogy a további konfliktusoknak és csalódásoknak mindenkorra eleje vétessék. Csomay Győző. Az utóbbi időben ugyan, mióta a főkapitányi hivatalt is vezetnie kellett, mintha álmai nem lettek volna olyan nyugodtak, mert a publikum igen gyakran ős hangosan tudakozódott a helyettes főkapitány után, de a főispán bölcs intézkedése véget vetett ennek az állapotnak, s most hogy már Lénárd Pista vette kezébe a gyeplőt, megint nyugodtan folytathatja, a mit rövid időre abba kellett volna hagynia. Én minden esetre különösnek találom, hogy ez éveken át igy mehetett és nem akadt soha senki, a ki ennek a rósz szokásnak végét szakítani képes lett volna. Csak úgy tudom elképzelni, hogy bizonyára aludtak mások íb, sót alusznak mostanában is, azért nagyon helyes és okos dolog volna néhány wekker érát beszerezni és azt az illető tisztviselőknél beállítani. Tekintve pedig, hogy a helyettes főkapitány urnái a bsj már idült jellegű, nála mindjárt két darabot kellene elhelyezni. Demeter. Néhány szó a főkapitányi állás betöltéséhez. Szatmár, 1915. aug. 1. Nagy esemény volt helyi életünkben t főkapitányt válság. Hogy miként tört ki j miként fejlődött máig, felesleges elmondanom. Közismert dolog. De e válsággal kapcsolatban felszínre került a főkapitányi állás betöltésének kérdése is. Nem tartottam soha helyén valónak olyan ügyben, amely eljárás alatt áll, a nyilvánosság előtt véleményt mondani. Miután azonban már a nyilvánosság előtt, hírlapi cikkekben foglalkoztak a főkapitányi állás betöltésének kérdésével, nincsen többé ok rá, hogy kitérjek e kérdés tárgyalása elől. Feltéve, ha valóban betöltésre kerül ez az állás: akkor mindenkinek, aki meg-, felelő képesítéssel bír, jogában van erre az állásra pályázatot benyújtani. Da a tapasztaltak mire tanítanak? Ugyanis azt látjuk, hogy némelyek olyan módon Ó9 olyan eszközökkel igyekeznek ez állásba ju’ni, amik ennek az állásnak jól felfogott erkölcsi jelentőségével nem igen egyeznek meg. Az egyik tipus közigazgatási utón igyekezik „kicsavartaim“ minél előbb a volt főkapitány nyakát s lvíjszaszerü diódon kitúrni helyettesét és magát helyette9it- tetni be, mert, — úgy látszik, — attól tart, hogy az első bírósági felmentést esetlegi követheti a többi s az a félelem kínozza, hogy a volt főkapitány a régi híveinél még meg levő rokonezenv segélyével újra életre» kúp s ismert energiájával zavart támaszthat, i Hogy ez a félelem mennyire indokolt, vagy nem, ezzel nem foglalkozom. Az azonban- mindenesetre abszurd erőlködés és különös, hogy közigazgatási praejudiciummal szeretnék ez ügy teljes tisztázását megelőzni. — A másik tipus felsőbb összeköttetéseket keres, avagy csak ügyesen eceniroz, de mintegy jó előre azt a hitet akarja kelteni, hogy ő az az egyedüli, aki az állásra hivatott s felülről is elfogadott és küldött egyén. — Az ehő a közigazgatási hatóság jogi tudását gúnyolja ki, a másik nem kevésbé bántó, megkerülő magatartást tanúsít, uzon hatóság ellen, amelyik egyedül hivatott az állás betöltésére. Van még aztán az aspiránsoknak egy harmadik fujtdju is, — az, aki az „inter duos litigante8 tertius gaudet“ elvénél fogva a tülokedők zajában csendesen szeretne — de szintén idő előtti — előbbre jutni. Azt hiszem, egyik sem tekint a tényezők férfias önérzetére s igy egyik sem méltó a bizalomra. Végül, elismerem, vannak, akik szépsn megvárják a dolog végét, s akkor lépnek fel pályázatukkal, addig végzik kötelességüket. Ez rendján is van. . Igen de a tapasztaltak mire tanítanak ? — ismételem. A helyi aspiránsok, — bármelyik első- I rolt kategóriába tartozzanak is, — szerinApróságok. A „Szamos“ „Főkapitány nélkül“ cimii cikke, melyről határozottan meg lehet állapítani, hogy nem a helyettes főkapitányt akarja dicsérni, ezzel a mondattal fejeződik be: „ha ez a vezető — rendesen és pontosan járna be hivatalába.“ — Ez mindenesetre olyan vád, a melyet a helyettes főkapitánynak szó nélkül hagyni nem szabad és igy biztosra lehet venni, hogy a sajtóper következni fog, egyre azonban jő iesz ügyelnie, arra t. . i. hogy a tárgyalást délutánra kérje kitüzetni, nehogy véletlenül elmulassza. Mondjuk ki nyiltan és ne kerülgessük, mint a macska a forró kását, hogy a helyettes főkapitány urat rosszakarói azzal vádolják, mintha ó nem volna barátja a korai felkelésnek és e miatt aztán csak délfelé, sőt megesik az is, hogy csak a délutáni órákban megy fel a hivatalába. De hát kinek mi köze hozzá, ha ő a dolgát pontosan elvégzi, hogy pedig ez igy van, tőle magától is hallottam. És aztán mit bizonyít az, ha valaki jól alszik. Csakis azt, hogy az illetőnek nyugodt a lelkiismerete. Már pedig egy tisztviselőre nézve ennél nagyobb dicséret nem képzelhető. Sőt tovább megyek, ez a jő tulajdonsága még azt is mutalja, hogy nem töri magát a pénz után, mert a közmondás szerint, a ki korán kél, aranyat léi, nehogy tehát ez vele megtörténhessék, következetesen kerüli el az alkalmakat. Ez pedig eléggé meg nem becsülhető épen egy rendőrtisztviselónéi. * HÍREINK. — Hubán Gyula — vikárius. A bajdudorogi püspökség alapítása alkalmával szervezték a Székelyföld püspöki helynökeé* gét is. Miklóssy István megyés püspök erre az állásra Hubán Gyula szatmári g. katb. lelkészt nevezte ki, aki mint a Székelyföld vikáriusa augusztus közepén fogja megkezdeni egyházi működését. Hubán Gyulát 1904-ben választotta Szatmár városa a szatmári gör. kath. parókia lelkészévé. Érdemeit saját főhatósága is elismerte, amikor tb. es« peressé és a szatmári esperesi kerület adminisztrátorává nevezte ki 1907-ben. Szatmári működésében hazafias érzésével és tevékenységével bivei és a város előkelőségei között nagy népszerűségre tett szert. — Uj pénzügyigazgató. A király Bárczi Iván pénzügyi tanácsost, nagykárolyi pénzdgyigazgató helyettest a VII. fiz. osztályban való meghagyás mellett pénzügy- igazgatóvá nevezte ki. — Uj helyettes főkapitány. A főispán táviratilag értesítette a polgármestert, bogy a rendőrfőkapitányi teendők ellátásával dr. Lénárd István tanácsost meg- biz'a. A távirat folytán a polgármester felhívta dr. Csomay Aladár h. főkapitányt, hogy a hivatalt dr. Lénárd Istvánnak adja át. Az átadás meg is történt és dr. Lénárd István már el is foglalta uj hivatalát. — Kinevezés. A belügyminiszter a szatmárnémeti második unyukönyvi kerületbe dr. Nagy József alkapitányt anyakönyvvezetővé nevezte ki. — Kinevezés és áthelyezés.' A közoktatásügyi miniszter Krucsó Margit tanítónőt és Varga Jolán Tanítónőt Kőszegremetéről, továbbá Nagy Ferenc tanítót Berendről, Posch János tanítót Nándor- hegyről a szatmárnémetit elemi iskolához tanítónőkké, illetve tanítókká kinevezte, Szentiványi Erzsikét pedig a külterületi iskolától a városi iskolához helyezte át. — Előléptetések a katonaságnál. A király a 12. bonv. gyalogezred tartalékában Szentessy Lujos s Tire a Miklós hagynagyokat főhadnagyokká-, a népfelkelésnél dr. Merker Márton s dr. Klein Áron hadnagyokat főhadnagyokká-, Ko ás Sándor 5. cs. és kir. gyalogezredbeli tart. hadnagyot főhadnaggyá-, Vajay Imre zászlóst hadnaggyá léptette elő. — Kinevezés. A király mezőszegedi Szegedi László 5. cs. és kir. gyalogezredbeli zászlóst, ki jelenleg az olasz harctéren van, hadnaggyá nevezte ki. ROTH $1 Már és léte le nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. ==--------= Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. Az előrehaladott idény miatt leszállított árban kerülnek eladásra valódi schevraux és boxbörböl készült legújabb divatu úri-, női- és gyermek lábbeliek.
