Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)
1914-06-16 / 24. szám
Harmincegyedik évfolyam. 24-ik szám. Siatmár-Németi, 1914. június 16. % r SZATHAR VIDÉKÉ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A városi erkölcs rendezéshez. Igazán minden jóérzésü ember nagy örömmel fogadta a közelmúltban a Főkapitány ur legújabban szándékolt elrendelését, hogy a közerkölcsre több felvigyázat legyen a jövőben. Nagyon szép szándék és annak megvalósulását minden jóérzésü ember csak üdvözölheti. De hát a mig nincs egy megoltalmazó otthoD, a hova a kenyér és hajlék nélküli utca leánya ideiglenesen meghúzódhasson, a mig minden lépésüket megfigyelés alatt tartó intézmény nem végzi velük szemben a kötelességét, addig minden ilyen igyekezet nem sok eredménnyel, kecsegtet,' csak több óvatosság és elővigyázattal pusztítja e rettenetes kórság az emberiséget. Szomorú, hogy a minden erkölcsi érzék nélküli fiatalság — mert nem mindegyiket kergeti a nyugtulau vére — a lestét kénytelen áruba bocrájtuni, mert éhezik, a mindennapi kenyérért. Uram, add meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket . . . szól az Ur imája, és hozzá tehetjük, de tisztességes utón megkeresve. A mindennapi kenyér képes kifejezés, a föld más és más tájékán különböző értelemmel bir. De nem csak a testi táplálékra vonatkozik, a lelki kenyérre is értendő, a melyikre szinte több, nagyobb szükségünk van az élettel dicsőségesen megvívandó harcban. A kenyér a mindennapi táplálkozás legegyszerűbb, legnélkülözhetetlenebb feltétele. Ki-ki mást ért alatta és az egyszerű kenyér kérésénél, nem hiszem, hogy akadna bármilyen irigy ember is, aki azt csak a maga száraz mivoltában kérné osztályrészül. Hogy az mit jelent a saját teste áruba bocsátása által, csak jól lakni tudni, azt mi jóllakottak el se birjuk képzelni. Áruba bocsájtani kénytelen addig, a meddig mi asszonyok is téves nevelési rendszerünktől el nem térünk, hogy a fiú gyermek különb a leánynál, mert férfi lesz belőle és a férfinek mindenhez joga von, minden felelősség nélkül, neki szolgáltat igazságot a biró, a pap, az állam, sőt még az anyák is. A felelősség érzetét kell e téves felfogás helyébe a fiú gyermekbe már korán bele nevelni, a nők iránti tiszteletet abban az esetben is, ha az a nő az ő felfogásuk szerint, véletlenül az emberi társadalom botor hagyományából, alantosabb rendűnek született, mint a milyennek ők magukat tartják. Mert annak a szerencsétlennek az anyagi viszonyai nem engedték meg a maga saját tovább képzését, hogy a tisztább régiókba való felemelkedési szándékánál, ezer akadályba ütközik, a mit ő, az ő kezdetleges életfelfogásával legyőzni nem tud, ez még nem ok őt oda lealacsonyítva törekedni tartani, a hol most van, az állatiasságnál is alantabb színvonalon, mert belőle az állatnál domináló faj fentartáei ösztön is hiányzik. Mit várhatunk mi tiszta, jellemes élet- felfogást annál a magára hagyott teremtésnél, a melyiket a vétkes közfelfogás közprédának tekint, és a mely életfelfogással a mi magasabb színvonalon álló tömegünk som dicsekedhetik. Nem gondoljuk mi asszonyok meg, hogy az ő testének közprédává dobása, a mi testünknek is a leulacsonyitása P I Hiszen egy nemhez tartozunk és a proletár gyermekről ép úgy kötelességünk lenne gondoskodni, mint a saját magunkéról. A mint e magukra hagyottakról megfelelően gondoskodva lesz, lehetetlen, hogy saját öntudatukra ne ébredjenek azok a szerencsétlenek, a kik egymás rontó példája, rossz befolyása alatt, most a süllés rémes mélységeibe zuhantak. Igyekezzünk nekik tisztességes kenyeret, megbecsült társadalmi állást adni, hogy tisztességes családanyákká válhassanak, ez hazánk iránti legelemibb kötelességünk. A nő világ mu a régi ideál, egészen a háztartásában minden erejét kimerítő asz- szony, és az uj ideál, az egyetemesen müveit politikai szociálisan működő asszony közti harcot tárja elénk. E két véglet között sok mélyen gondolkodónál növekvő csalódás mutatkozik, mert egyik esetben sem bontakozik az asszony igazi személye kívánság szerint ki, minden oldalon csak más és más irányban van elnyomva. Bölcs kiegyenlítésével mindkét felfogásnak kell, hogy a jövő asszonya kialakuljon, és az otthon szeretető ápolása, fentartása alapul szolgálva, kell a mai asszony élet tevékenységének főalapja legyen, kibővült szellemi látkörrel, növekvő érdeklődéssel a kultur törekvések iránt és főleg azzal az intencióval eltelten, hogy kötelessége a neméhez tartozó támasznélkü- liekért munkálkodni és őket magához felemelni. Ez volna a Patronage egyik szép, lélekemelő törekvése és ebben a biró mellett párhuzamosan kell főleg a lelkész és asszonynak haladni. Ez év május 27-iki Szamos számában az aktuális strófák kösött a cseléd agyon- pártolása is bent foglaltatik. Igaza van a cikkíró urnák -egy úgynevezett „naccsága patronázs“ nagyon időszerűen a helyén volna. A mi a cseléd agyonpártolását illeti az csak abban az irányban igyekszik célt érni, hogy ezentúl a társadalom testben lélekben tisztább felfogású tömeget értsen ez alatt. Hogy pedig ez mit jelent, eléggé kifejtettem a múltban és minden józanul gondolkodó ember ennek nagy horderejét be kell lássa. Hiszen az erkölcsi élet — fájdalom — vajmi keveset fog ez által változni, hanem igenis a közegészségügy lesz vele elébb vive. Rövid életutunk vég célját a sirgödröt pedig mindnyájan mentői távolabbi időbe óhajtuk magunktól kitolni és ebben a kitolási szándékunkban is csak segítségünkre van a — Patronage. Dr. Jéfler Kálmánná. A Nőegylet kerti-ünnepe. Didergő, mezítlábas kis árvagyermekek ruhátlan szegények, éhező szerencsétlenek, — a társadalom nyomorékjai — nyújtják kezüket felénk egy falat kenyérért, egy darab ruháért. A könyörület és szánalom gyermekei járnak-kelnek közöttünk. S a nők, a gyöngéd, nemeslelkü, könyörületes nők szivében felfakad a kietlen pusztaságból is oázist varázsoló szeretet: ünnepélyt rendeznek, harcvonalba állítják a női nem szinét-javát az árvák, szegények érdekében. * * * A múlt hét vasárnap délutánján mindenütt virágos autók, kocsik jelezték a most ^ Nyári valódi Borsalino olasz kalapok egyedüli raktára ^ Tenl. Bakét javitAs ! jVf a. ti 51. W 51. jg «K TT-11 Ál. Deák-tér 17. 0 0 Halászati, vadászati és utazási cikkek nagy raktáré. — Úri és női divatcikkek dús választékban. TÁRCA. Gyógyfürdőn. Irta: Szabó Albert. Szép, kedves, árnyas pázsiton vagyok. Felettem az ég tűzfénye ragyog. A völgybe lent kacaj, vig zene zendül, Hozzám tör át a lombokon keresztül. Mig mohón szívja be a rengeteg, Pilláimon fájó könnycsepp remeg. Hol ott a bánat, hol a fájdalom P Hol igy mulat a nép cigánydalon ? Ahol konfetti meg virágözön száll, Ott csak mulatni vágyó néptömeg jár. E játszi kedv, e zaj úgy sértenek. Ügy látom, itt csak én vagyok beteg. Jer, jer Galambom, hagyjuk e tanyát, Fájó szivemnek nyugtot ez nem ád. Ne sértse azt vidám lelkek zenéje, Mosolygó arcok s ajkak tünde kéje. El, el tovább a rengetegbe fel, Hol csend honol s megnyugszik a kebel. így, igy Galambom ! Ülj le e helyen. Nincs senki itt. Az Üi‘ van csak jelen. Lázas fejem hadd hajtsam az öledbe, Fenyőlombbal, két karoddal övezz be. Itt, ahol csak az Ur és Te vagy velem, Meggyógyulok, meg, meg, úgy érezem. A zöld szamár. Irta: Pillich Nándor. (Folytatás és vége.) A fiú sirt és összecsókolta az öreg kezét, ami a fején pihent szeretettel, remegő, reszkető aggodalommal. Hát ennek négy esztendeje. És most Mici, aki egy fiskális felesége lett, -váratlanul hazakerült és beszélni akar vole. Megnézte az óráiét. Fél hét. Flox félálomban morgott. Jön. Gyönyörűséges, nagyon finom fekete ruha volt rajta. Mint a lehelet. Mint egy álom. A szép fehér bőre keresztülütközött rajta a karjainál, a pihegő mellénél. Flox egészen felébredt, elébeszaladt. Cséth is felállott'. Hatalmas, erőtől duzzadó alakja mintha meglepte volna az asszonyt, egy pillanatra meghökkent, aztán mosolyogva nyújtott kezet. — Jó napot. Csáth szó nélkül kezet csókolt neki. Az asszony, aki a nagyvárosi élet forgatagában annyira jártas, eleven és okos volt, most egyszerre zavarba jött. Kissé hebegett és a szavak első szótagjait kétszer, háromszor is ismételte. — Régen nem láttam. Aztán tudom, hogy az udvarunkra be nem tenné a lábát, hát elhatároztam, hogy felkeresem én. Va- gyök annyira szerető rokon . . . Meg aztán hiszen majdnem a felesége lettem, csak megnézem. mit csinál az én majdnem uraoskám. Ugy-e jól tettem ? — Nagyon jól tette. Nagyságos asszony. Csáth Mici már otthonosan érezte magát. — Hát örülök, hogy nagyszerű egészségben találom. Hiába, a falu! A jó levegő. A mozgási A boldogsági Főleg a boldogság 1 Mert boldog, ugy-o ? — Körülbelül annyira, mint nagyságos asszonyom. — Annyira ? Na akkor nem túlságosan boldog maga sem. Egy ideig maga elé bámult a földre, Aztán a kezét a férfi karjára tette. — Te Jóska, én nagyon, nagyon szerencsétlen vagyok. Jóska kissé elfogultan és ügyetlenül, de megértéssel simogatta a kezét. — Boldogtalan, asszonyom ? Miért ? Az az asszony, aki maga a megtestesült akarat, szépség, egészség, az az asszony nem is lehet boldogtalan. De nem is látszik aDnak. Az asszony nem figyelt rá. — Ahol nincs szeretet. Ahol nincs megértés. Ahol nincs - parányi sem abból, amit szívnek, érzésnek hívnak, ott nem is lehet boldogság. És látod, nincs, akinek panaszkodjam, akinek a vállán egy kicsit kisírjam magamat. Az apám nem törődik velem. Magam asszonya vagyok, mondja, segítsek magamon. Ahogy tudok. Most is hazajöttem. Az uram pénzt akar. A hozományomat elköltötte, apa nem ad többet, nem is merek visszamenni. Már egyszer meg is ütött az a gazember, Cs&thban felforrt a düh. — Az urad ? — Az. — Hát ez borzasstó. Rettenetes I — Én egyszer megbántottalak nagyon Jóska. Amikor a kezemet megkérted. Tudja Isten, vad és eszelős teremtés voltam. Ha te megbocsátanál, ha én visszakönyöröghetném magamat hozzád. Talán tud iái egy kicsikét szeretni. Odabujt a Csáth mellére, mint egy fázós, beteg madárka. — Eljönnék hozzád falusi asszonynak, gazdaeszonynak, cselédnek. Akárminek. Csak melletted lehessek. Csak láthassalak. Elfogadnál ? Átfogta a nyakát. — Igen?, Jóska igen? Csáth részvéttel, sajnálkozva nézte a vergődő asszonyt. Küzdött magával. Aztán felemelte a fejét. — Hát jó. Én megbocsátok. Én magamhoz veszlek nem mint cselédet, gázd- as8zonyt, hanem mint feleséget. Indits váló- port. Ha elválasztanak, a törvényes feleségem leszel. Addig azonban nem vagy az enyém. Addig az uradé vagy. Hát addig viseld úgy magadat, ahogyan egy uriasszonyhoz illik aki . . . szóval mepj haza. És ne is beszélj BOTH SIMON Siatír és iléle lepnbb ciiUtára. nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t. vévé közönségnek, unt a legélesebb bevásárlási fernst- == ==== Közvetlen a „Pannónia“ szálloda melletti! A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinii úri-, női- és gyermek-cipők l
