Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)

1914-03-31 / 13. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

A patronage.

„Urainí, uram B. G. uram, „szólok az úrhoz 1“ - És a felelet: „Állok elébe legyen az általa megírt cikk . .

Dr. Jégét Kálmánná.

Szives készséggel pagyságos Asz- szonyom! Előbb is teljesitettem volna megtisztelő kívánságát, ha a nap negyvennyolc órából állana.

De most sem késtem. Hiszen ezek a sorok úgy sem vetődnek döntő suly- lyal a szóbanforgó kérdés mérlegébe. Csak inkább egy-két villanást akar kiváltani a bontakozó távolba, amely előtt itt nálunk, amint veszem észre, még nagy köd borong.

Nem csodálkozom rajta. A jelenség, mely a Patronage egyik legjelentősebb sugarának kibontakozására kísérőül szegődik: kölcsönös.

Nem első eset, hogy egy-egy magasabb gondolat, eszme úgyszólván villómgyorsasággal és a suggestió ellenállhatlan erejével tör elő egyesek lelkében. Hogy ily gyors és sürgető erők kézbeadnak egy zászlót, kibontal- ják azzal a lélekkel és egyénnel, aki milliókkal egyetemben ...gondolva sem gondoltak sokáig arra, hogy ö ennek

vagy annak az eszmének el van jegyezve.

És viszont... akikre elsősorban számithat az az eszme, akiket bíva-hív az a kibontott zászló... mozdulatlanok maradnak. Sőt annál inkább közönyösök, sőt a mosolygás és sanda kétkedés határai közt lebegnek... mentői bensőbb viszonyban van ez az eszme az értelemmel és az erkölcsileg, társadalmilag fönségessel és hatalmassal.

Gondoljon csak nagyságos Asszonyom a maga nemes lelkére, az eszméért dobogó szivére. Mi benső hullámzásnak, meglátásoknak, intuicziók- nak, elhatározásoknak, az altruizmus életáramának kellett végbe mennie abban a lélekben, umig azt Írhatja, hogy : „Itt állok, másként nem tehetek!“ Mi önbizalomnak kellett meggyűlnie abban, hogy félretéve mindent... szembeszálljon mosollyal, ki- csiuyléssel, talán gúnnyal, sanda gyanúkkal és közönnyel. Hogy kimodhassa azt a nagy női acélos akaratot megindító: „megmutatom“ szót

No lám ... mi változásnak, mi hullámzásnak, mi felfogásnak, mi lelki mozgalmasságnak kell a közönség lelkében és meglátásának korlátái közt is végbemenni... (annak a közönségnek, mely valóságos egyletek áradatában úszik ...) mig megértik az eszmét és nem értik félre... az eszme hordozóját és az eszme zászlótartóját.

*

De azért köztünk és jómagámmal sok-sokak közt . . . nincs abban kétség, hogy nagyságos Asszonyom lehetetlen, rnegtestesithetlen vagy talán utópiával határos munkára vállalkozott. Hiszen ezt a talán legistenibb és emberibb munkát már nálunk, magyar földön is belekapcsolták a reális életbe. Hiszen az eszme nem uj. Réges-régen hangzott el az észrevevő és teremtő szó:

— Nem az az igazi szegény, aki nem tudja, lesz-e kenyere holnapra. Az igazi szegény az, akinék lelke, teste napról-napra szegényebb és sülyedöbb. (Calazanczi József.)

— Uraim, szólott szent Vince a franciáknak, karjain két szerencsétlen gyermeket tartva — aki e két gyermeket szereti és megmenti... Francia- országot szereti és menti meg.

Ez a szó, ez a kérő. esdö szó, ez a nagy, átható eszme azóta bejárta a világot. Itt nálunk is gyökérszállakat eresztett.

És ebben a két nagy megnyilatkozásban benne van főleg az az eszme is . . . amiről mi most tárgyalunk.

.* *

Ha mégis van különbség köztünk, az a különbség az eszme megvalósításának módja, fokozatosan haladó munkája és a’ között van, amit aggódva- remélve, vigyázva-kivárva, szent türelemmel szoktunk végezni és sikerre vezetni. Minden megérlelésnek megvan a maga módja. Szükséges biológiai feltétele. Az érlelést lebet ugyan siettetni, lehet korábban, gyorsabban valamit produkálni. Mint pl. az üvegházi növényeket és terményeket. De az emberre, a lélekre vonatkoztatva e biológiai törvényszerűséget. . . meg kell tartanunk az életet fejlesztő fokozatosságot.

Amit nem ismerünk, azt nem szerethetjük. Aminek lényegébe, jóságába, szépségébe, fönségébe bele nem tekintettünk: azt nem értékelhetjük.

Az előkészítés, a teljes megérle- lés, az eszmének egész felfogása . . . kulcsa, titka a gyakorlatba való átölelésnek és kapcsolatnak. Lám, még csak az érdeklődés sem általános. Vagy éppen negativ eredményű.

A Patronage név nem szerencsés nálunk abban, hogy általános érdeklődést vagy főleg meleg rokonszenvet váltson ki. Ne kicsinyeljük a nevet. A vezérszót, mely a fogalmat, eszmét megjelöli és hordozza.

A Koós Gátőr-féle üzletben

a raktáron levő úri és női divat és sport cikkek az üzlet átvétel alkalmából

adatnak el. Nyakkendők, ingek, bőráruk, fegyverek, '»ÄwÄ kalapok, botok, női és férfi esőernyők, nti kosarak stb.

Madarassy László

Szatmáx-Uémeti, Deák-tér 17.

TARCA.

Az ősi megyék.

Irta: Ráhel László.

(Folytatás.)

Érdekes dolog, hogy nincs sem törvény, sem egyéb intézkedés, amely megállapítaná a megyék számát, fekvését, kiterjedését, felosztását. A történetíró tehát, mint Pesty Frigyes cselekedte, kénytelen a levéltárakat felkutatni és azok töredékes feljegyzéseiből, mint megannyi mozaikdarabból, összeállítani a megyék teljes képét. Az ő könyvéből tudjuk meg, hogy századévekkel előbb még hivatalos körökben Í9 milyen tájékozatlanság uralkodott e téren. Még a tizennyolcadik században is megeshetett az a furcsaság, hogy a kormány elhatározta az 1771—73. években Békés és Torontál megyék egyesítését. — Békésmegye közgyűlésén tiltakozott ellene, hogy őket egy ismeretlen megyével egyesítsék. A bizottság pedig amely az adatok gyűjtésével volt megbízva, kénytelen volt kijelenteni, hogy nem 'tudja, hol fekszik Torontálmegye ? E dolog megértése végett tudnunk kell hogy a török uralom alatt elnéptelenedett e vidék és még a neve

is feledésbe ment. A piszarovici béke foly~ tán újra magyar területté vált, de nem csodálhatjuk, ha már nevére sem emlékezett a magyar közvélemény. Elképzelhető, hogy a korábbi századokban mennyi tévedés összevisszaság, fejetlenség, földrajzi tudatlanság volt a megyék számát, elnevezését, fekvését illetőleg.

Sokáig Yerbőczynek tulajdonították a Corpus Juris második kiadásában előforduló jegyzéket, am^ly a megyéket névszerint felsorolja. A jegyzék azonban nem lehet Ver- bőc'y munkája, mert akkor már az első kiadásban is megjelent volna. A második kiadás megjelenésekor pedig Verbőczy már nem volt életben. E jegyzékben a következő megyék vannak felsorolva: Pozsony, Moson, Győr, Sopron, Vas, Zala, Pozsega, Verőcze, Valkó, Szerém, Sümeg, Borov, Komárom, Nyitra,- Bars, Trencsén, Turócz, Lipót, Sze- pes, Hont, Szatmár, Szabolcs, Külső-Szolnok, Torontál, Caanád, Temes, Bárány, Békés, Záréin, Solt, Csongrád, Sáro3, Gömör, Abauj- vár, Torna, Novigrád, Pilis, Pest, Székesfehérvár, Bács, Tolnu, Bereg, Ugocsa, Veszprém, Zólyom, Árva, Ungvár Zsmylin, Kis- heves, Nagy-heves, Bihar, Közép-szolnok, Kraszna, Máramaros, Horom, Maczó, Orbacz, Krasso, Kovin, Zebernek, Arad, Zaránd, Sza- lavóniában: Vaasd: Körös, Zágráb, Erdélyben: Kolos, Doboka, Belső Szolnok, Fehér, Torda, Kükülő, Hunyad. Teháj 73 megye. Nyilvánvaló, hogy a Borov szó alatt Baranyát kell érteni, de ez esetben mit keresett a sorozatban Berény ?

Heltai Gáspár, aki Verbőczy Hármas könyvét magyarra fordította, szintén közli a megyék jegyzékét. Az ő Sorozatában 53 megye neve fordul elő: Pozsoniai, musunei (mo- sonyi), győri, sopronyi, vasvármegyei, szladiai (zalai), vursdi, krisei (körösi), sagoriei (zago- rai), sagrabiai (zágrábi), posgai (pozsegai), valkonei (valkói), seremiei (tzerémi), sumogyi, varaniei (burányi), komáromi, esztergomi, nyitrai, trenczinei, beszercei, thuróciai, liptoiai, aculuiai (árvái), szepesi, s&rosi, gevinerei (gömöri), abaujvári, thornai, nágrádi, pelisiei (pilisi), pest hi, tholna, baozi (bácsi), bodrogi, maromorosi, peregiei (beregi), ungei, zenoli- niei (Zempléni), barzodiei (borsodi), hevesi, hontei, szabolczai, (Szabolcsi), szolnoki, thu- riai torontáli), Bihari, orodiai (aradi), csovaliai (csanádi), themesi, julafeyérvári, thordai, ko- losi, dobokai, szakmári (szatmári).

Ugyancsak ez a Heltai azonban 1575- ben megjelent Cbronicájában már hatvanhat vármegyét említ, ami szintén azt bizonyítja, hogy ebben a korban senki sem volt tisztában a megyéknek sem a számával, sem a nevével, sem az elhelyezésével.

Pethő Gergely hatvanöt vármegyéről tud, Szenczi Molnár Albert hatvannégyet emlit, Turóczy ötvennyolcat és igy tovább. E feljegyzések egyike sem, alkalmas arra, hogy a megyék számát biztosan meg lehet belőlük állapítani. De nem lehet megállapítani az országgyűlések krónikából sem. Azon a rákosi országgyűlésen, amely 1505-ben el* határozta, hogy szentül idegen fejedelmet nem választ meg magyar királynak, ötvenhárom vármegye képviselte magát. Bizonyos, hogy több megye is létezett ebben az időben, de nem mindnyájan küldtek képviselő- két, igy tehát ez ingatag alap volna a megyék számának a hiteles megállapítására.

Szinte azt kell képzelnünk, hogy e zavaros bizonytalanság helyébe a későbbi időkben sem lehetett volna rendszert teremteni, ha nem alkotott volna minden megye magában egy zárt közösséget, amely féltékenyen őrködött területén és még a török világ félelmes zavarában sem egykönnyen engedte azt megcsonkítani. Est bizonyítja az a számos per is, amely az egyes megyék közt határaik megállapítása végett folyt. Az országnak nem volt olyan központi hatósága vagy hivatala, amelyben a megyék területi leírását nyilvántartották volna. Csak maga a köztudat tartotta fenn az egyes megyék határait és azok elnevezését. Ahol azonban a lakosság elpusztult, ott feledésbe ment a földrajzi határral az elnevezés is.

A százados küzdelmek okozhatták, hogy egyik-másik megye nyomtalanul elenyészett és ma már a nevét is alig lehet megtisztogatni az enyészet rárakódott porától. A mai nemzedék fülében már idegenül hangzik némely ősrégi magyar megye neve; pedig-ezek az elenyészett vármegyék is érdemesek tiszKözvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!!

A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára.

MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinü úri-, női* és gyermekcipők I