Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)

1914-08-11 / 32. szám

Harmincegyedik évfolyam. 32-ik szám. Saatmir-Németi, 1914. augusztus 11. SZATMAR r VIDÉKÉ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. n Se MS Hazáért, királyért! A királyi szózatnak hatalmas visszhangja támadt. Az üzenetre föl­szakadt a kebleket megiilő bizonyta­lanságnak nyomasztó érzése, ifjak, öregek egyforma lelkesedéssel állottak a zászló alá, hogy karjaiknak minden izmát, lüktető vérüknek minden csöpp- jét felajánlják s ha kell: áldozatni vigyék a hazának s az élete alkonyán álló koronás királynak. Valami impo­záns, a város történetében örökké emlékezetes marad az a gyönyörű ünnepség, mely szombaton játszódott le a szatmári piactéren, mikor ezrek esküjét vitte tova a suhanó szellő, melynek nyomán a küzdelemből csak az igazságnak biztos győzelme követ­kezhet. Reánk tehát most az a feladat vár, hogy e történelmi pillanatok nagy jelentőségét átérezve, magyar szívvel, lelkesedéssel hozzunk meg minden áldozatot, amit nemzeti becsületünk, hazánk és királyunk követel. Hosszú, vagy rövid lesz-e az áldozatok hozatalának ideje, csekély avagy nagy az áldozat, egy gonosz szomszéddal kell-e leszámolnunk, vagy lángbaborul-e körülöttünk az egész világ, az most nem számit. A harcot, amelyet gonosz szomszédaink kény- szeritettek ránk, állanunk kell s állani fogjuk az utolsó fillérig, az utolsó szál emberig minden poklokkal szemben. Lejárt annak az ideje, hogy sírva vigadjunk s tétlen tespedés közepette szavaljuk: »Nagy volt hajdan a magyar 1“ Történelmet kell csinálnunk s arra kényszeríteni Kliót, hogy a mai magyar nemzedékről Írja meg : „Nem volt soha nagyobb a magyar, mert nem volt soha szilárdabb egyetértés­ben, egyetakarásban.“ Ha itt élne köztünk Ferenc Fer- dinánd, úgy az ö hadvezért képes­ségei, páratlan katonai erényei vinnék diadalra zászlóinkat s százszorosán érezzük e komoly órákban rettenetes veszteségünket. De azért nem csüg­gedünk I A vértanú trónörökös lelke elkí­séri .-gyermekeinket, testvéreinket az ö nagy utjokra. Szava ott fog harsogni a harci kürtöknek riadásában, a csatamezők ércoroszlánjainak földrengető bömbö- lésében s jó öreg királyunk galamb­ősz fejére láthatatlan kézzel ó fonja a friss cserkoszorut. Isten adja, hogy úgy legyen 1 Mozgósítás és közegészségügy. Városunk közegészségügyét éber figyelemmel kísérő főorvosunk a moz- gósitás alkalmából a következő be­adványt intézte a tanácshoz: Tekintettel , az általános mozgó­sítással szükségessé vált hadkötelesek­nek városunk területén ideiglenesen elhelyezett, de napokon keresztül tartó újabb bevonulások és elszállásolásokra, városunk jelenleg folyton igazán ked­vező egészségügyi viszonyaink meg­védésére, van szerencsém egyelőre a következő óvrendszabályokat, intéz­kedéseket elrendelni kérni. Az egyes intézetekben, áruszinek- ben, iskolákban, tanitóházban stb., hol a beérkezett hadkötelesek beszál- lásoltatnak az elölegesen teljesen ki­tisztított, szellőztetett termekben a tiszta friss szalma 3 naponta legalább fris­sel cserélendők fel. A termekben az ablakok, ha csak az idő viszontagsága nem gátolja, folyton nyitva tartandók. Nem tűrendő az, hogy a beszál­lásoltak a hálóhelyiségekben étkezze­nek, mert igy a szalmát könnyen szcnyezik és fertőzik. Gond fordítandó arra is, hogy a bevonultaknak úgy italra, mint mos­dásra is folyton friss vizök legyen. Azon helyiségekben levő árnyék­székek, hol a beszállásolások tartanak, eszközöltetnek, naponta kellő mennyi­ségű, mindennap frissen készített mész- tejjel haladéktalanul hatóságilag fér- tötlenittessék. Amennyiben pedig azt tapasztal­tam, hogy igen sok helyen félérett gyümölcsöt árulnak és annak is nagy fogyasztó közönsége van a bevonulók- ból, ez pedig a beleket sikamóssá és igy hajlamossá teszi és épen ezért a mai nap is nagy mennyiségűt elko- boztáttum és megsemmisítettem. Tisz­telettel kérem e tekintetben a legszi­gorúbb ellenőrzést elrendelni. Végül pedig amennyiben szintén meggyőződtem arról, hogy a városban több helyen, de legkivált az Attila- utcában lévő 7 vagy 8 korcsmában és úgynevezett bodegában határtalan a folytonos és nagy csoportokbani dő­zsölés, részegeskedés, mely egész nap a késő éjszakáig folyton tart, kértem Gyors forr »lók, Revolverek, Háti zsákok. Telefon 329. Lőpor egyedüli áruda. Telefon 329. Madarassy-nál, Deák-tér 17. Thermos palack, Gilette borotválkozó készülékek és pengék. TARCA. i ti i yn v Hadi állapot alatt Szatmártól Kassáig autón.*) Augusztus 1-én kaptam a behivójegyet, mely igy rendelkezik: „ ... D-80. rendszámú személyszállító autóját akként inditsä útnak, miszerint a mozgósítási 3-ik napon, azaz aug. 6.-án reggel 8 órakor Kassán benn a a gyakorlótéren az ott működő katonai átvevő bizottságnak térítés ellenében átad­ható legyen, stb.“ Elhatároztam, hogy augusztus 4-én indulok útnak, Nyiregyházu-Tokaj felé. Egy utitársam is kínálkozott Haimovics Mór ur a Freund Sámuel termény nagykereskedő és katonai szállító cég üzletvezetője személyé­ben, mivel neki másnap Kassán üzleti dolga volt. Szívesen vállaltam, hogy nem megyek egyedül. Este fél 9 órakor indultunk útnak. Utunk nagyszerűen kezdődött; a jó, Bima országúton repülősebességgel mentünk egész Nagykárolyig. Itt a város elején hirtelen négy pénzügyőrt pillantottam meg, körtil­*) Mivel az ut igen izgalmasan folyt le s a gépjármű átadásakor engemet is mint autó vezetőt minden mentegetőzésem dacára ott akartak fogni, hazajövetelemkor igen sokan érdeklődtek utam felől s én nem győztem a kérdezősködóknek refe­rálni, elhatároztam, hogy megközelítőleg leirom az utat s igy a kíváncsiságnak eleget teszek. belül 200 lépésnyire előttem, kik lövésre készen állva kiáltották felém: „Álljl* Meg- | álltam. Hozzám léptek és igazolásra szólí­tottak fel. Igazoltam magam s utitársam, mely után bocsánatot kérve, tovább enged­tek. Mondták, hogy szigorú rendeletet kap­tak, mely szerint minden autót fel kell tar­tóztattok s a legszigorúbb átvizsgálás után ereszthetik csak tovább. Alig haladtunk el a gróf Károlyi-kert mellett, balra az árokból hang hallatszott s nyomban utána lövés dördült el, majd egy pénzügyőr alakja tűnt fel előttem s lövésre készen tartva puskáját igazolásra szólított fel bennünket. Utitársam alaposan megijedt, előbb azt hittem meglőtték, majd mikor láttam, hogy ijedtségén kívül semmi baja sincs, igazoltuk magunkat s aztán kitörtem ügyetlen eljárásukon. Kioktattam őket, hogy nem az árokból lesve kell az autót meg­állítani, hanem az országúton álljanak s intsenek a közeledő autónak. Az autó vezető már 2—300 lépésre meglátja a ref­lektor lámpa előtt álló alakot s ha nem állana meg előttük, akkor használják fegy­verüket. Azzal védekeztek, hogy az első lövés a levegőbe ment scsak meg nem állás esetén -lett volna komoly a második lövés. Tovább engedtek. Mi gyorsan haladtunk, feltartóz­tatás nélkül Érmihályfulváig. Mint előbb, úgy itt is, a községhez kö­zeledve lassabban, óvatosabban haladtunk. Közvetlen Érmihályfalva elején 3 csendőr és egy szakasz katona állta utunkat. Megállot- I tunk. Az őrmesterszavára feltartottuk a ke­zünket s kérdésére, hogy van e nálunk fegy­ver, igennel feleltünk. Az őrmester erre a mellette álló csendőrt utasította, hogy vegye el tőlünk a fegyvert, majd a bakák közre fogtak, az őrmester mellém ült s lépésben hajtva az autót, bekísértek a község há­zára. Ekkor már talpon volt mindenki s nagy érdeklődéssel beszélték, bogy meg­fogták a badikincses francia autót. Itt zsebeinket és az autót fáklya mellett a lehető legszigorúbban átkutatták, mivel azon­ban semmi gyanúsat uem találtak nálunk, visszaadták igazolványainkat és a fegyvere­ket s bocsánatot kértek amiért feltartóztat­tak, majd az őrmester mellém tilt s elkí­sért a község határáig, hogy az ott lévő járőr fel ne tartson ismét. Tovább mentünk. Zavartalanul haladtunk egy darabig. Nyiradony előtt a vasút keresztezésénél halvány lámpafényt pillantottam meg. Azt gondoltam, hogy a vasúti őr a sorompót húzta le, megálltam s kérdőleg kiáltottam oda: „a vasút jön?“ A válasz érthetetlen volt. Nemsokára egy magas ember jött fe­lénk s megkerülte autónkat. „Mehetünk e tovább ?“ kérdeztem tőle; mire az igennel felelt. Újabb kérdésemre megtudtam, hogy ő nem kívánt feltartóztatni minket, továbbá, hogy ő szintén autón utazik s lámpazavar következtében állott meg az utón. Ekkor láttuk, hogy egy igen nagy, elegáns, nyitott karosszériáju autó áll előttünk, a vezetőn kívül személyek nélkül. Félelemérzet fogott el itt bennünket, azokra a fantasztikus hí­rekre gondoltunk, amelyek az nap este lábra kaptak. Szólni nem mertünk. Igyekeztünk ott hagyni a titokzatos autót. Kereket ol­dottunk tehát s Nyirábránynál letérve Nagy- kálló felé vettük utunkat. Nyirábrány községnél egy keresztbe állitott szekérrel volt eltorlaszolva az ut. Itt egy csendőrőrmester s néhány civil fegy­veres ember tartóztatott fel bennünket. Iga­zolás után megkérdeztem tőlük : nem ment e el itt a délután folyamán egy szép nagy autó ? Dr. Lehótzky János ur autójára gondoltam, melyen tulajdonosa a Szőllősey Gusztáv volt tűzoltó soffőr aznap délután indultak Szatmárról Kassára, hasonló ügy­ben mint én. Az őrmester adta. meg a választ: — De igen, ment itt estefelé egy nagy automobil. Károly főherceg román trónörö­kös ült rajta. Szép nagy szőke ember volt, mellette egy barna, sovány ember Ült. Ezek jelezve voltak, hogy Magyarországon mennek keresztül. Akkor még nem volt kezünkben a fel tartóz látási parancs, tehát nyugodtan mehettek tovább. Mindjárt tudtam, hogy az őrmester és a falubeliek tévedésben vannak, fel is világo­sítottam őket. Tovább menve NyirudoDy, Nyirbalkány s több más községeken, Nagykállóba értünk. Itt csodálatos módon nem tartottak fenn. Aludt az egész város. A városháza előtt megállottunk, benn világos volt. Felköltöt- I tünk egy rendőrt, aki elmondta, hogy őrök I a város határában mindenütt vannak, bizo­Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai Kiag duality cipők kizárólagos raktára. MEGÉRKEZTEK a nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna színű úri-, női* és gyermekcipők I

Next

/
Oldalképek
Tartalom