Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)

1914-07-21 / 29. szám

Harmincegyedik évfolyam. 29-ik szám. Saatmár-Németi, 1914. julius 21. SZATMAR 9 VIDÉKÉ £■ 0 TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ES SZÉPIRODALMI HETILAP. ✓ / & Y, fi- i < > I ft V V Nyílt levél Gróf Airássj Gyulái ő EieltatiáiáM. Kegyelmes asszonyom! A „Budapesti Hírlap“ május 31 iki számában nagy örömmel olvastam, hogy az Uránia nőnevelő országos egyesület, melynek Exellenúád áll az élén, műkö­dését kiterjeszteni szándékozik a nővéde­lem egész területére. Ez a nemes szándék felemelni igye­kezni az arra szorultakat, felvéve érde­kükben a küzdelmet a társadalomtól őket megillető oltalom, mentés, irányításban részeltetni, hogy ez által képesek, lehesse­nek ők is emberhez méltóan, emberi mél­tóságuk tudatában életüket leélni, az em­beri hivatások egyik legszebbike. Felemelni az elhagyottat, oltalomban részeltetni az arra szorultakat és megerősíteni a kétség- beesett kishilüeket, erőt adva nekik ez által az élet harcának becsületes megküz­désében. Ez kell minket asszonyokat mun­kára buzdítson és ebben az igyekezetben, mint igazi önzetlen munkások, kell Exel- lentiád mellé sorakozzunk. Itten vidéken, ahol a társadalom ke­vés erejét szétforgácsolni nem lehet, min­denütt patronagei keretbe kellene e mun­kát beleilleszteni. Miután a patronagei munka, nem csak a züllésnek indult fiatal­ságra kell kiterjedjen, de ezt megakadá­lyozni is kell törekedjen, ezért ebben az iránybani fejlesztése, működése sikeres voltának egyik főfeltétele. Ma már minden társadalmi osztály igyekszik az életét magának védelmet biz­tosítva, otthonok megteremtése által kel­lemesebbé tenni. Óit vannak az ipar ré­szére a legény ,és tanonc otthonok, az egyetemi müveit fiatalság is otthonok, clubbok alakításával igyekszik magát er­kölcsileg erősíteni, csak egy nincs még, ami a külföldön el van terjedve, amire ne­künk égeti? szükségünk van : leány, vagy család-otthon, amint azt nevezni akarjuk. Ezeknek az otthonoknak az egész ország­ban egyöntetű felállítása közszükséglet kérdése. Itten nemcsak otthont védelmet nyerne benne az azt kereső jobb elem, de az elhelyezéséről is az gondoskodna, első­sorban minden városban megszüntetve a közvetítő intézeteket, akik a közvetitést nagyon sok alakban és meg nem engedett formában űzik. Amily mértékben a gyer­mek-védelem terén, a külfölddel szemben vezető szerepet visS2Ünk, annyira kezdet­leges nálunk a kenyérkereső egyedül álló nő — bármely társadalmi fokon álljon is az — védelme. Nálunk, fájdalom a nő még sok esetben közprédának tekintetik és az a védtelen, kicsi intelligentiáju talu leánya, kit a megélhetés kényszerűsége a városba szolgálni kényszerít, van mihden lealacsonyitásnak legjobban kitéve, miután magát védeni képtelen a mindennapi ke­nyérért. Hogy ez mit jelent a saját teste áruba bocsátása által csak jóllakni tudni, azt mi, jóllakottak a maga borzalmasságá­ban el se tudjuk képzelni. És ez a szomorú kép, mindaddig nem lesz derűsebb, amig asszonyok ezen a téren kötelességünket nemünk méltóságának megfelelöleg igaz keresztényi, felebaráti szeretettel nem tel­jesítettük. Ezekben az otthonokban a bennt- levök rendes orvosi felügyelet alatt álla­nának, csak egészséges állapotba bocsáj- tatnának szolpálatba, ez által megakadá­lyozni igyekeznünk azt a rettenetes igazán heted iziglen sújtó kórságot, amelyik ma népünk között is annyira el van terjedve. Ha egyébbre nem, gondoljunk ártat­lan gyermekeinkre, akiket mai állapotunk szerint önként szolgáltatunk e rettenetes betegségek megfertőző lehetőségeinek ki, házunkba fogadva, minden megnyugtató biztosíték nélkül, teljesen minden társa­dalmi oltalmat nélkülöző, az erkölcs és tisztességről gyenge fogalommal biró elemet. Ezek az otthonok nem csak a szol­gálatban levő saját kenyerét kereső asz- szonyé is kellene lenniök, hol meghitt ba­rátságos szellem fogadná a munkában el- fáradtakat ás minden tisztességesen betöl­tött munkakör egyforma megbecsülésbe részesülne. Először azonban csak a leány­otthonok képeznék a kiindulási pontot és azután fokról-fokra kellene azt mindenütt a helyi szükséghez képest fejleszteni. Olyan alapokra kellene Őket fektetni, hogy saját erejökből tarthassák magukat fönn, ha a kezdet nehézségeit legyőzték kiegé­szítő részöket egy nyugdíj intézmény képezné. Hiszen a mai nőkérdés az egész asz- szonyi nem felemelését, vagy továbbra is lealacsonyítva tartását foglalja magába és azért kötelessége, ami a nemzedéknek azt helyes irányításba terelni. Ne nézzük mi magyar asszonyok tovább is összetett kéz­zel népünk degenerálását el. Vegyük ér­dekükben minden irányban a küzdelmet fel, egyik súlypontját a nagy munkának az alkohol kérdésre fektetve. Ne dicsekedni jöjjön hozzánk ezentúl a külföldi (Lindemanné) az ó nemzeti kul­túrintézményei, nemzeti asszonyai és ha­zája erős nemzeti törekvésével. Dolgozzunk mi is fejtsünk e téren olyan munkát ki, amelyikkel a világ tiszteletét nyerhetjük meg és az ne dicsekedni, de tanulni jöjjön ezentúl Hazánkba'. Mutassuk mi magyar asszonyok meg* hogy hazánkat és népünket, mi is lelkesen önzetlenül tudjuk szeretni és annak faji megerősödésén összetett erővel lelkesedés­sel munkálkodunk. Kiváló tisztelettel Dr. Jiger Kálmánná H. Haller Ima. A Vasutas Otthon felavatása. A magyar szent korona országai Vasutas Szövetsége nem ismeretlen ugyan a nagy közönség előtt, de céljairól, működéséről a vasutasokat kivéve kevesen tudnak annyit, amennyit ezen valóban hasznos és dicséretes egyesület megérdemel. Ezen körülménynek oka nem csupán az, hogy az egész szövetség alig 10 éves múltra tekinthet visszu, de elsősorban és főkepen uz, hogy a szövetség minden feltűnést kerülve zajtalanul teljesiti nemes hivatását. Tenis Rákét javítás ! Nyári valódi Borsalino olasz kalapok egyedüli raktára A * jíf \ XMEa<1 a3?aSSV-nál, Deák-tér 17. I-ap°r egyedüli elárnsitó helye- g Halászati, vadászati és utazási cikkek nagy raktára. — Úri és női divatcikkek dús választékban. Bosznabródtól — Fiúméig. ii. MásD&p fél tiz érakor indultunk Szaraje­vóból tovább, a körülbelül bét kilométernyire fekvő Ilidz8Óig. Ez kies fekvésű kénes iszapfürdő, gyö­nyörű ősrégi parkokkal és modern szállók­kal. A csinos kis vasútállomáson várja a fürdővendégeket a fürdő omnibusza, fogott boszniai két kis mokány lóval, llidzsében tartózkodott boszniai látogatása alatt sze­rencsétlen végzetü trónörökösünk. Innen tovább menve egy darabig sik területen haladunk s lassanként emelkedve, elérkezünk Iván állomásra, ahonnét a 876 m. magas Ivánhágót kell megmásznunk, miért is a vonat elejére és hátuljára fogaskerekű mozdonyokat alkalmaznak. Amig a tetőre érünk, mezőgazdasági kultúrával találkozunk, itt-ott egyes nagyobb tanyák láthatók. Az Iván-hegy arról nevezetes, hogy Boszniának vízválasztója. Körülbelül ennek a gerince a határ Bosznia és Hercegovina kö­zött. Óriási tuneleken és merész viaduktokon haludunk tovább és a hegytetőről lefelé eresz­kedve egészen uj kép, uj flóra és uj kiima fogadja az embert. Óriási mélységben egy­kristálytiszta patak zubog medrének sziklás oldulfulain bőven termő diófák és szelid- gesztenyefák virulnak. E« a patak eddig erét képezi a Narentának, de a Nurenta tu- lajdonképeni forrása későbben látható. Konjica körül mind ritkább lesz a I vegetáció, törpébbek lesznek a fák é9 kezdő­dik a kő. Konjicánál a jobb partjára vágunk át a kristátyvizű pataknak, mely ott már akkora, mint nálunk a Berettyó. Jablonika körül a bal parton gyönyörűen szemlélhetjük a vo­natról a Nurenta főforrását: a Komabojt, ahogy a sziklák alól körülbelől 10 méter szélességben, két' nyílásból utat tör'magá­nak és 30 tuéteres, majdnem függőleges irányú eséssel nyitja meg a Narenta völgyet. A jobb partról nézve csodás látvány tárul uz ember szeme elé, a júniusi melegben az álomvilágba képzelvén magát, mert az elő­törő vízesésnek babja és felszálá párája nem vízhez, hanem óriási, kristálytiszta, zúzmara- rózsákhoz hasonlít, hogy az ember majdnem­fázik tőle. A Naranta-völgyét emlegetve, aki nem látta, azt hiszi, hogy ez egy poétikus, idili- kus hely, telve ligetekkel, csalogánydallal, azt hiszi, hogy a zöld fü, a fa lombja és a virág csodás harmóniája egybeolvad az égbe- nyuló sziklákkal és a völgyben zugó folyam habjaival, de aki ott utazik, az sem fát sem, zöld füvet, sem virágot nem lát, sem csa­logány dalt nem hall, hanem látja az égnek meredő óriási kősziklákat, a melyeknél ko- párabbakat és sivárabbakat elképzelni sem lehet és__látja leírhatatlan szépségű Nurenta vizét, amely néhol 5—6 méteres mélységben és sokszor csak 2—3 méteres szélességben | képviseli az életet e halott országban, mert zúgása csobogása megtöri azt a félelmetes csendet, ami uralja ezt a tájat. Számtalan szebbnél-szebb vizesét alkot ée még több, oldalról jövő vizesé« zuhan bele. Ha az ember a tűznek különböző alak­zatait hatalmába ejtvén, tűzijátéknak nevez­hette el, a Narenta a legszebb „vizijáték“ leg- bet, amit képzelet leírhat, amit nem ember kéz, csak isteni erő teremthetett. Két óránál tovább haludt vonatunk mellette gyakran szédületes mélységekben hömpölygőit alattunk a viz és sokszor eszembe ötlött, hogy itt egy kisiklás — és a leg­szebb alkulmatosságon megyünk a másvilágra, mert innen ember élve ki nem jöhet. Az egész kétórai ut alatt élő lelket csak a kősziklába vájt kitérő állomások va­súti személyzetét láttuk. Vegetációnak, szer­ves életnek nyoma sincs, az egész ut alatt egy kecskének kolompját hallottuk, melynek viselőjo basan koplalt a sziklákon. Megérkeztünk Mosztárba. A hercego­vinál viszonyok szerint Moaztár egy kis fen- síkon fekszik, de mi, akik egy viruló tájat zöld lomb és virág nélkül elképzelni nem tudunk, nem látunk itt sem egyebet — da­cára, hogy majdnem sik területen van a vá­ros — mint követ, követ. Nem akarok tulszigoru lenni Mosztár- ral szemben, tehát előnyére fel kell hozzam azt, hogy környékén mégis láttunknagy tá­volságokba lepedő nagyságú földeket, amelyek­ben nehány vékony szál máié, kissé beteges krumpli, sőt lejjebb délfelé olynn is, mely* ben dohány volt ültetve, Mosztár, Hercegovina fővárosa (16.000 lakossal egy tipikus keleti városka; főékes­sége egy gyönyörű, kő-ivvel és boltozatok­kal épített hídja, mely még a rómaiak ide­jéből való. A harmadik ékessége velünk érkezett: egy hölgy zenekar, melynek tagjait a mosz- tári tisztikar tárt karokkal fogudta, az egyetlen szórakozás reményében a köves magánybao. Mosztáról tovább menve, nyílik és szé­lesedik a Narenta völgye, Itt már k&rülbe- lől 30 méter szélességű partjain 20—30 négyszögöles termőföldeket is lehet látni, sőt imitt-amott szőlő is tenyészik. Gabella állomás előtt a völgy nagy ki­terjedésűvé válik. Gabellától balra 7—800 hold kiterje­désű tó van, amelynek tükre csk imitt-amott látható, mert nagy része náddal van benőve. Ez a tó és partja a legzöldebb része Her­cegovinának. A tóból egy bővizű patak öm­lik a Narentába, amely Gabellától, mintegy négy kilométernyire már a tengerbe ömlik. A Narentát elhagyva, egy óriási ma­gas kősziklát mászunk meg. Egy elátkozott országban képzeljük magunkat, mert majd­nem két órán keresztül elő lénynyel és vege­tációval nem találkoztunk. Ez az országrész nem csak hogy kőből van, hanem vizezegény is, ivóvíz is csak úgy kapható, ha uz esővi- I zet ciszternákba gyűjtik össze. MEGÉRKEZTEK Közvetlen a „Pannónia“ szálloda melletti! MT A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. a nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinii úri-, női* és gyermekcipők I

Next

/
Oldalképek
Tartalom