Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)

1914-07-21 / 29. szám

SZATMÁB ÉS VIDÉKE.- A vasutasok az egyesülésben rejlő erő értékét belátva, mintegy 10 év előtt alkották meg Szövetségüket. Célul tűzték ki egyfelől anyagi helyzetük javítását, másfelől jóléti intézmények létesítését, a reá szoruló tagok segélyezését, támogatását, a vasutasok és a nagy közönt ég közötti szívélyes érintkezés előmozdítását, a társadalmi mozgalmakban való intensivcbb részvételt. Anyagi helyzetük javítását célzó moz­galmuk — hála a kormányok jóindulatának, a törvényhozás bölcsességének — a sajtó lelkes támogatásának részben már célt is ért, mert kérelmeik jelentékeny része telje­sítve lett a fizetésrendezés és a szolgálati rendtartás törvény erőre való emelkedésével. Ami még e téren hátra van (lakbér rendezés, nyugdijszabályzat módosítása stb.) erre vonat- kozólug is illetékes helyen biztatást nyertek. Amit a szövetség a humanitás terén végez, az a legteljesebb mértékben elismerésre és dioséretre méltó. Hogy csak a legfontosabbat emlitBÜk, Kőszegen óriási anyagi áldozattal árvaházat létesítettek, ahol ma már mintegy 160 árva van elhelyezve. Ez az egy dolog magában megérdemli azt, hogy a társadalom minden rétege rokonszenvvel viseltessék a szövetség iránt. De módjában is áll az intelligens közönségnek, hogy a szövetségnek a humanismus terén kitűzött céljai elérésében segítségére legyen az által, hogy a szövetség alapitó, vagy pártoló tagja legyen. Erre különben alkalomudtán visszatérünk. A Szövetség vidéki kerületekre van felosztva. Egy ilyen kerület székhelye vun városunkban is. A szatmárnéinetii kerület jelenleg mintegy 950 tagból áll a vasutasok minden rétegéből állásra és rangra való te­kintet nélkül. Hogy a munkában kifáradt tagok szó­rakozás találjanak, a különböző rangú vasúti, alkalmazottak gyakrabban összejöhessenek, mi által az összetartozás érzete erősbödjék, szükség volt egy Otthon létesítésére. Ezen célra a dr. Jéger Kálmán városi főorvos Attila-utcai emeletes házában egy 3 szoba, nagy üveges verandából álló helyiséget bé­reltek, melyet kényelemmel berendeztek. Fedett és lécezett tekepályát építettek. Ezen otthon ünnepélyes megnyitása az elmúlt vasárnap délután történt egy rend­kívüli kerületi gyűlésed kapcsolatban, melyre a szövetség központi vezetőségét is meghív­ták. Ennek képviseletében Németh Endre al- elnök és Tutsek József főellenőr jelentek meg. A délután 3 órakor megtartott gyűlé­sen Rab László ellenőr a kerület ágilis elnöke, — aki az Otthont megteremtette — a köz­pont kiküldötteinek üdvözlése után szépen átgondolt és tartalmas beszédben vázolta a kerület működését az Otthon létesítésének | körülményeit. Utánua a központ képviselői tolmácsolták a vezetőség legteljesebb elisme­rését a szatmári kerület és annak vezetősé­gének működése iránt és lelkes szavakban további kitartó munkálkodásra buzdították a szövetségi tagokat. Este 8 órakor 100 teritékü társasvacsora volt az uj otthon kényelmes helyiségeiben, melyen vendégek is szép számmal jelentek meg. Ősi magyar szokás szerint felköszön­tőben nem volt hiány. Az elsőt Lápossy Lajos főelleDŐr, forgalmi főnök helyettes, a kerületnek éveken át volt elnöke mondotta, magas szárnyalásu beszédjében éltetve Tolnay Kornélt a szövetségnek volt elnökét, jelen­legi elnök-igazgatót, aki fényes állásában is a legjobb induluttal viseltetik a szövetség iránt. Felköszöntőket mondottak még Bélteky Lujos református és Duszik Lajos evang. lelkészek a szövetségre és az uj otthonra, Tombory Virgil nyug. főellenőr a megjelent vendégekre, Tóth Kálmán a központ képvi­selőire, majd Lápossy Lajosra, Rab László elnökre, Sztojka István b. gazdára, a vidék­ről megjelent szövetségi tagokra. Németh Endre és Tutsek József központi kiküldöttek a szatmári kerületre, annak vezetőségére. Rab László elnök fáradhatatlan munkatár­sának : Sulyok György pénztárnokra, Jónás Zoltán, Lápossy Lajosra stb. Az összejövetel az Oláh Feri zenekará­nak hangjai mellett a leglelkesebb hangulat­ban a reggeli órákig tartott. A megjelentek egy minden részében sikerült, kellemesen eltöltött est emlékével távoztak. Itt jegyezzük meg, hogy a jelen volt vendégek nagy része a szövetség nemes intentióit méltányolva, azok megvalósítását elősegítendő részint alapiló, részint pártoló tagul beiratkozott. A vármegyei alkalmazottak kinevezése. A mi vármegyei szervezetünk és Tö­rökország kezet foghatnak egymással. A mint egymásután elvették Törökországtól Bosznia-Hercegovinát, Szerbiát, Bulgáriát, Albániát stb., éppen úgy vonták el las­sanként a vármegyék hatásköréből az igazságszolgáltatást, a népoktatásügyi köz- igazgatás jelentékeny részét, a műszaki közegeket, a közbiztonsági szolgálat ellá­tását stb. stb., hogy végül megfosszák még a közigazgatási alkalmazottainak a választási jogától is. Bármily kegyelettel viseltetünk is azonban az ősi vármegye intézménye iránt, megnyugvással kell fogadnunk a tör­vényjavaslatokat, mert a közigazgatás nagy feladatainak a megoldásához egységesen szervezett, pártatlan, a közönségtől telje­sen független tisztikar kell, amilyent a választási rendszer fentartásn mellett el nem érhetünk. A tisztviselő választása különben nem is ősi eredeti joga a vármegyéknek, mert a régi vármegyében szintén kineve­zett tisztviselők látták el a köz'gazgatást s csak az Árpád-ház kihaltával vált álta­lánossá a választás. Amióta pedig ez a jog megvan, sohasem gyakorolhatták azt a vármegyék korlátozás nélkül. Sőt ez a korlátozás hova-tovább már annyira ment, hogy az eddigi választás sem nevezhető választási jognak, hanem a kinevezési jog autonóm lepelbe burkolt formájának. Vagy választási jognak nevezhető-e az, amelyben a törvény a kijelölést oly választmányra bizza, amely összeállításánál fogva a kormány képviselőjének a választ­mányban döntő szavazati joggal elnöklő főispánnak az akaratát juttatja érvényre? Hogy mennyire korlátozva volt ed­dig a választás, az abból is kitűnik, hogy az 1913 évben rendszeresítve volt 45x6 tisztviselői állás közül 2491, tehát a túl­nyomó rész a főispáni kinevezés utján töl­tetett be. Eszerint e reform következménye nem lesz más, minthogy a vármegye el­veszti azt a jogát, hogy választás utján tölthesse be a vármegyei tisztviselői állá­soknak számszerinti kisebb részét, amelye­ket már eddig is az állam szervezett és javadalmazott. Ha ugyanis figyelembe vesszük, hogy a vármegyék 19M. évi háztartási kiadá­sainak 24,823, 457 koronára rugó összegé­hez a vármegyék csak i,ii7.42á koroná­val járultak hozzá s igy 23,712 740 koro­nával az állam fedezte a vármegyék ház­tartási kiadásait, akkor elmondhatjuk, hogy a vármegyék az államnak valóságos ki­tartottjai s már ebből a szempontból is in­dokoltnak látjuk, hogy az állam által ja­vadalmazott tisztviselők az államtól nyer­jék a megbízatásukat s közvetlenül az ál­lamhatalom rendelkezzék felettük. S éppen ezért, amidőn a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről szóló törvényjavaslatot örömmel üdvözöl­jük, nem mulaszthatjuk el, hogy egyúttal reá ne mutassunk annak egynémely sar­kalatos hiányára is. Az egyik hiányát ennek a javaslat­nak abban látjuk, hogy akkor, amidőn a megyei alkalmazottak nagy testületét ál­lami alkalmazottakká deklarálja, nem gon­Kót óra múlva azonban egy gyönyörű I termény völgybe jutottnak. Körulbelőt 100— 150 hold kiterjedésű, hosszú, keskeny sáv; valamikor tófeDék lehetett, körülvéve óriási kősziklákkal. Ez a föld Hercegovina Kána­ánja. Ebben meg megterem mindeD, tuvaezi gabona, kitűnő dohány és tavuszi dohány é9 és szőlő diszlik. Ebben a völgyben egy egy nagyon ér- dakes és csodás természeti látványban volt részünk: Itt látunk egymással szembefolyni két patakot (akkorák mint a Berettyó) össze- ölelkezésük pillanatában egy rövid harmadik ágat képezve, eltűnni a föld alatt. (Mintegy ötven-hatvan kilométer ut után négyszáz méter magasságból leereszkedve a Gravoza mellett levő Ombla-öbölben a haeonnemü vízesés alakjában tör elő ismét a napvilágra.) Az Uszkopoljét (völgyet) elhagyva, új­ból kőországban haladunk s elérjük Humot, melynek egyetlen nevezetessége az, hogy itt ágazik el a vonat Trebinjébe. Humtól tizen­egy kilométernyire van a hegytetőn Uszkopie, itt ágazik el a vonat Zelenikába, mig a má­sik része Gravozába ereszkeidk le. Üszkopie egy teljesen lakatlan hely, ott ház alig van csak az állomás, m-lyet tisztán csak a kitérő kedvéért építettek. Ez az utolsó megálló hely a hercegovinai hatá­ron. Nehány kilométernyire már Dalmáciu határa következik. A vasút építési technikának a remeke­lését látjuk abban a vonalépitésben, hogy a 909 méter magas csúcsról 29 kilométer pályán a tenger színéhez vezeti le a vonalat a gravosai öbölhöz. A zelenika elágazás 78 km. hossza, az is gyönyörű építési munka, már csak azért is, mert a vonal egy termékeny völgybe le­ereszkedik és újból keresztül vágja a hegyet a Krivosie nevű csúcsnál. Alig hogy Uszkopiet elhagyjuk, mind­untalan fel-felvillan a tenger látképe és gyö­nyörűség nézni egy-egy helyen a kéklő víz­tömeget, mely a horizonttal egybeolvadva, a semmiségbe vész el. Számtalan alaguton és viadukton me­gyünk keresztül melyeknek mindkét végén katonai őrházak és kisebb erdők vannak. Amint Uszkopiét elhagytuk és a tengerhez közeledünk, a kősziklák is zöldebbek lesznek, mert itt-ott ciprus-, füge- és olajfák, sőt lejebb szőlő- és dohányültetvények, némely helyen pedig gyógyfüvetemények láthatók. Igalónál a tengerpartra érünk s minde­nüt a parton robogva elérkezünk Herceg novibu (Castelnuvóba), amely a dalmátoknak a leghatulmasubb erősségük volt a kattarói öbölben és ezelőtt száz esztendővel, 1814. június 14-én hódította meg a „dicsőséges, osztrák ármádia. A várnak romjai mai nap is láthatók. A fellegvár valÓ9zinúleg robbantás következ­tében a tengerbe zuhant, ma is abban -az állapotban van ott, melyba a. robbantás al­kalmával került A vár többi része ki van tatarozva. Katonaság lakik benne. Hercsgnovi külön­ben élénk ki dalmát városku, meredek és igen szűk utcákkal, töméntelen kaszárnyá.' val és mindenféle katonasággal megrakva A bástya fokáról gyönyörű kilátás nyílik keleti irányban a katarói öbölbe. Déli irány­ban a nyílt tenger látható. A városban van­nak, melyeknek vendégei átutazókból és ne­hány fürdővendégből telnek ki. A várkapun kivül a Szavina felé ve­zető országút mellett gyönyörű villák van­nak 9 ezek parkjaiban narancs-, füge- és babérfák, hatalmas kakusyk, pálmák és oleánderek diszlenek. A viflákon túl egy 60 méter magas, majdnem merőleges sziklafal emelkedik, Ez azonban nem sivár és nem kopár, mert óri­ási kaktuszokkal, illetve illetve aloekkal van borítva, melyek állítólag csak 100 évben vi- rágoznan egyszer. Találkozunk a kattarói szerb püspök­ség nyaralójával is, mely bár nem ngy, de gyönyörű ősrégi park közepén fekszik, egy régi templommal és temetővel együtt. Kapu­jában egy hatszáz éves cipruefa áll őrt. Innen Szavinába érkezünk, mely tisz­tán katonai telep lévén, kaszárnyákból és anyagraktárakból áll. Végre megérkezünk Zelenikába, mely a vasútnak végállomása, s tulajdonképen csak egy hotel, három villával és e legszebb és legnagyobb parkkal a környéken. (Folyt, köv.) doskodik egyúttal arról, hogy a modern közigazgatásra törekedvén, alkalmazottait ne tartsa továbbra is a modern államhoz nem illő rabszolga sorsban, hanem jogai­kat és kötelességeiket is törvény utján szabályozza, de különösen fegyelmi tekin­tetben a független biróság oltalma alá helyezze. Jól tudjuk, hogy a szolgálati pragmatika nemcsak a vármegyei hanem általában az összes közszolgálati ágazato­kat egyaránt érinti s igy ennek előterjesz­tése külön törvényjavaslatba való. A köz­vélemény és a tisztviselők nagy megnyug­tatására szolgált volna azonban, ha e tör­vényjavaslattal egyidejűleg azt is előter­jesztették volna. Ha azonban ez nem tör­tént meg, annyit mindenesetre már e ja­vaslat kapcsán biztosítani kell, hogy ad­dig is, mig a fegyelmi eljárás külön tör­vénnyel szabályoztatik, — fegyelmi ügyek­ben végső fokon a közigazgatási biró­ság kebelében alakitandó fegyelmi tanács döntsön. Nem tudjuk, hogy véletlen, vagy pártpolitikai tendencia-e, hogy a javasla­tok előterjesztése úgy történt, hogy a ja­vaslatban kontemplált rendelkezési állapot ideje az általános képviselőválasztások ide­jével összeesik. Ez a körülmény minden­esetre nagyon sokat elvon a javaslat ér­tékéből. Ezen — a joggal kifogásolható — körülményen akként kellene segíteni, hogy vagy ejtené meg az összes kineve­zéseket a kormány még a választások el­rendelése előtt, vagy ha ez az egész tiszt­viselői státusra nem volna lehetséges, úgy legalább az alispánokat, a főszolgabirákat és szolgakirákat — mint akiknek legfőbb szerep jut a választási küzdelmekben — ne­vezze ki a kormány még a képviselővá­lasztások elrendeléséig, mert ellenkező eset­ben a pártpolitikai célzat nyilvánvaló s ez esetben nemcsak az ellenzék, de a pártpo­litikai szenvedélytől mentes közvélemény is joggal tiltakozik az ellen, hogy egy ilyen fontos javaslattal pártpolitikai érdekek szol­gálatába szegődjenek. Vároaok Lapja. Igazságügyi reformok. I. Iskolák a bírák számára. Az igazságügyminisztériuuihoz sok pa­nasz érkezett, hogy a bírák a megváltozott jogrenddel nem tudnak megbirkózni. Öt év alatt ugyanis az egész magyar jogrendszer megváltozott, Uj végrehajtó jog lépett életbe, megcsinálták a fiatalkorúak külön büntető jogát, módosították a büntető jog és bűnvádi perrendtartás kardinális intézkedéseit, meg­változott az esküdtszéki eljárás, a bírói ügy­vitel, az ügyvédi rendtartás. Itt az uj sajtó­törvény, kész az uj perrendtartás, uj váltó­jog, a becsület védelméről szóló törvény, a választójog büntetőjogi védelme, készül az uj hitel-, csőd, telekkönyvi törvény és a magánjogi kódex. Aki pár évvel ezelőtt a legkiválóbb jogász volt, sutba dobhatja egész tudását, mintha Amerikába vándorolt volna ki, mert ott sem talál idegenebb jogrendszei't. Tehe­tetlenül állanak hát a birák és ügyvédek, mert aki nem tanul éjjel-nappal, az nem tud beleilleszkedni az uj világba, amelynek még irányadó gyakorlata sem fejlődött ki. Az el­nökök és vezetők mindenünnen azt jelentik, hogy e változások nemcsak, hogy óriási res­tanciát teremtenek, — mert az ismeretlen jog gyakorlása nehézkesebb — de nagy meg­rázkódtatásokat is. A minisztérium tehát elhatározta, hogy minden törvényszék székhelyén, jogi kurzust nyitnak, ahol a vidék legelső gyakorlati jo­gászai, mint az egyetemen a tanárok, előad­ják az uj jogot. Vizsgázni nem kell, de vi­tákat tartanak és ezek folyamán kiderül, hogy az egyes birák mint tanulták meg az uj anyagot. Hogy ez az előlépósnél a resz- szortokba osztásnál döntő lesz, az bizonyos. Azt Í9 jelentik, hogy az idősebb birák közül meglepően sokan kérik a nyugdíjaztatásukat, mert nem vállalkoznak arra, hogy késő öreg­ségükben keserves tanulás árán, birkózzanak meg egy uj nehéz annyaggal, umelynek tel­jes ismerete nélkül lehetetlenség boldogulniok ■■ A BUKSZÁD! ■ 1 természetes ásványvíz, gyógyhatású, hurutos bántalmaznál páratlan. Kapható mindenhol, árjegyzéket kívánatra küld A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. ______ a bikszádi fürdőigazgatóság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom