Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-18 / 7. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre . . . 6 kor. j Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél » . . . 3 » 1 Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részire vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők : Morvái János könyvnyomdája, Eőtvös-utoa 6. is. # * Telefon-szám : 73. —v HIRDETÉSEK -v*— e lap kiadóhivatalában — jutányos árak tilsaiban ▼itatnék föL A hirdetitek díjjal altra fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 flllir. Elöljáró beszéd. Múlt számunkban minden megjegyzés nélkül helyt adtunk Valkovics János ur cikkének, miután nem tartottuk szükségesnek kijelentéseket tenni arra nézve, hogy az csak szívességi tény, de a melyből az általunk képviselt irányra semmiféle következtetés nem vonható. A „Szamos“ válaszolt a cikkre, Valkovics János ur ismét helyet kér és most mi is úgy érezzük, hogy hacsak magunktartását illetőleg téves világításba kerülni nem akarunk, nekünk is hozzá kell szólanunk a dologhoz. Nem csináltunk titkot belőle sohasem, hogy annak az iránynak, a melyet a „Heti Szemle“ képvisel, barátja nem vagyunk, sőt tisztán katÜ. szempontokból tekintve a kérdést, azt a legnagyobb mértékben veszélyesnek és kár-, hozatosnak tartjuk. A kath. vallásnak nem használ semmit, ez különben nem is kitűzött célja, a klerikálizmust pedig régi fényébe visszaállítani többé aligha sikerül, ellenben nagyon alkalmas arra, hogy a gyülölség terjesztésével a felekezetek békéjét habár csak rövid időre is megzavarja. A kath. mozgalmak a vallást csak cégérül használják a jóhiszemű közönség megtévesztésére, a kitűzött cél azonban egészen más, nem a inennybéli örömek TÁRCA. Bakák a gránicon. í. ' Égig nyúló hegyek közölt, havas éjszakákon Magyar baka szomorúan áll a szerb határon. A lelkében ezer édes emléket melenget... Kis faluról, barna lányról, Otthonvaló boldogságról... S valahonnan golyó süvít el a füle mellett. 2. Valahol egy kis faluban szomorúság járja. Valahol egy barnalánynak köunyesapárnája Ajakiról ima rebben sóhajok gyors szárnyán. Hogy ott lent a szerb határon Puskagolyó ne találjon Egy legényt el odakint a vártán ... Sassy Csaba. * Hapták! Irta: Bodnár Gáspár. Gyönyörű falusi leány volt. Olyan vad virág. A melyik a szikla oldalán, ormán nyílik. Vagy meszsze... messze a világiól. A hova csak ritkán zug be a városi zaj. A más, nagyobb világnak szeme iscsak éppen néha kacsint be. És úgy is fejlődött, mint a sziget virága. Máskép’, mint a nagy, széles országoké, városoké. Már bimbószakadásban dvivása, hanem a földi hatalom megszerzése azok részére, akik ezeknek a mozgalmaknak megindítói és lelki vezetői. Az u. n. kath. sajtó, kath. népszövetség stb. mind egy-egy intézmény, mely a fenti célt igyekszik előmozdítani. A kath. és más hatalomra törekvő mozgalmak között nincs semmi különbség, egyforma joga van tehát egyiknak a másikat kritizálni annál is inkább, mert ez a kritika van hivatva tisztázni az eszméket és igy megakadályozni a tömeges félrevezetéseket. A kath. sajtó él is bőven ezzel a joggal, de ha aztán visszaütnek, tüzet kiált és a kath. vallás elleni merényletről jajveszékel, a mivel sikerül 'is neki sok jóhiszemű katholikus hivöt megtéveszteni, holott a vallást nem bántotta senki és tulajdonkópen itt sem történt egyéb, minthogy Krüger dr. ügyvédet, aki egy belépő dij mellett összejött fényes közönség előtt produkált-a magát és megengedett magának egy pár olyan kiszólást, mint a minőket a néppárti képviselőjelölt urak a hordó tetejéről szoktak elkövetni, egy kicsit megcsipkedték. És aztán mind ebbe a kategóriába tartozik a többi sértés is, a melyeknek súlyos volta azonnal csökken, ha arra az álláspontra helyezkedünk, a minthogy más álláspontra nem is helyez volt és nem látott, nem ismert más fiút, más legényt, mint a maga szülőföldje béliét. Mint az — odavalósit. És már fakadóra vált és akkor sem volt más világa, mint a mit a maga szive, a maga falucskája, a maga kis világa bekeríthetett... érzésekre nem tanította iskola. A természe virágai beszélgettek először vele arról, hogy van valami nagy érzelem az az egyszerű szivekben is. A patak zsongása, az erdő suttogása, a gerlicék bugása, mozgatták meg először, elsőben az ő szive világát. Maga se tudta, mi ez? Mi zsongás, mi csevegés, mi rezgés muzsikál a lelkében. Csak egyszer... nem is tudna róla számot adni, szó hangzott pirosra csat-tant ajkán. Szó, a melyet ő eddig csak érzett, de gagyogva se merte kimondani. Azt a szót. Azt az örök hangzású szót, rövidet, boldogságost és rettenetest, hogy — Szeretlek ... * Katonát se látott ő soha életében. Odavalósi legény elment egy-kettő. (Hiszen olyan kevesen voltak abban a kis világban) Hallotta, hogy a császárnak, a királynak szolgál. De egyik sem jött vissza. Sose jött vissza. És ime, csakhamar, alig hogy kimondotta a szót, alig hogy elcsattant a szó: szeretlek, egyszerre csak azt hallja, azt mondják neki: — Megyen katonának. A császárnak, a királynak szolgálni. Katonának. Ügy elborult a vadvirág arca, mint az a kis darab kék ég, a mi reá mosolyogott, mikor fellegek rohannak reá. _______ ke dhetünk, hogy sem a kath. vallást, sem pedig a kath. hívőket bántani senki nem akarta. Néma szemlélője voltunk eddig az u. n. kath. mozgalmaknak, mert nem tulajdonítottunk azoknak különös jelentőséget, de ma már azt látjuk, hogy nagyon is kezd a jelentőségük emelkedni, elérkezett tehát az idő azokkal alaposabban foglalkozni annál is inkább, mert a sajtónak kötelessége a társadalom békéje felett őrködni, már pedig ez a béke kezd veszélynek kitéve lenni. Igyekezni fogunk tőlünk telhetöleg tiszta képet nyújtani arról, hogy a kath. mozgalmak és a kath. vallás két nagyon is különböző dolog, mert míg a kath. vallás a szeretetre tanit bennünket és azt hirdeti, hogy mindnyájan testvérek vagyunk, addig a kath. mozgalmak és annak leghatásosabb mellékszervei egyenesen a gyűlöletet hirdetik, a mi természetes is, miután a hatalom megszerzésénél ez már régen hathatós fegyvernek bi zouyult. Nem fogja tőlünk rósz néven venni Valkovics János ur, a kit mint lelkes katholikust őszintén tisztelünk, ha cikkei megjelenése alkalmából ezt a magunk részéről szükségesnek tartottuk elmondani. — Hát ő sem jön többé vissza ? Hát elmegy, mint-a többi, hogy sose lássák? „s búgott, mint. a gerlice, mikorpárját búcsúztatja. Hervadt mint a mezei ibolya, mikor mellőle társát elszakítják... De a búcsúzó vigasztalta, bóbisgatta: — Katona-urad lesz... Mikor már elbúcsúzott a vadvirágtól... a legutolsó hegyi ut kanyarulatánál, mikor a nap ébredőben, a hajnal búcsúzéban ... akkor is visszazengett a szó : — Katona-urad lesz. Egyszer aztán, mikor hosszú volt már a' várakozás... az édest, az anyját addig kérlelte, zaklatta, simogatta, addig rivalt, sipogott, sóhajtott, mig a városba mentek — virágot eladni. Mert hallották, hogy a katona — uram már a városba van. És még se jő. Hogy lássa az ő vadvirágát. Mutassa magát. Bizonyítsa, hogy szeret. Hűséges. És embere szavának. És elértek. Beértek. Hosszú utón. Nehéz utón a városba. De mit látnak szemeik. Nagy, széles bolyongások közt, mit látnak... Kit látnak. Katona uramat. A mint egy városi fonnyadtvirággal beszélget. Tréfál. Nevelnek. Vinnyognak. A vad virág sápad. Szeme előtt homályos köd. Nem veszi észre a katouauram szép, legénytermetére öntött dolmányát, vágós, embereseden baj’szát. Csak a leányt. Csak a nevetését hallja, a merész nézését látja. Látása, nézése közt egyszer-csak, pillanat alatt fényes öltözetű tiszt halad feléjük. A katona-uram felé. A városi Válasz (She.) urnák. Nem szivosen teszem, de rá vagyok kényszerítve. A cikk lexikonszerlileg atal a „Nyílt-tér“-re, a „Nyiltér“ pedig egyenesen nekem von adreeezálva. önkéntelenül eszembe jut a kautafői eset, melyet nem egészen olyan erősen mondok el, miként azt férfi társaságban hallottam. Kantafőn egy jómódú családnak az egyetlen lánya volt a szemefénye, ennek az volt a kedvelt passziója, bogy a szennyvizet az ablakon keresztül öntötte az utcára. Történt egyszer, hogy olyankor jött kedve pussziózni, mikor egy temetési menet haladt el a házuk előtt és a kiöntött ezeny- viz legnagyobb része a pap palástját piss- kolta be. Hát lett ebből egy kis gabalyodás! — Minden városban vannak még rosszmájú emberek,. felfújták a dolgot, hogy ez nagy sértés. — Sérti a halott emlékét, a családot, a papot, a pap palástját, a gyásztisztesség- tevő közönséget stb., ebmnyira, hogy a ren- őri hatóság kénytelen volt beavatkozni és megtiltotta a szenyviznek az ablakon való kiöntését. A családfő nagy kertel ásek között tudatta kedvencével a rendeletet, de ea kategorikusan kijelentette : — Nem engedelmeskedem 1 — De kedves leányom názd, én tudom, hogy ez neked kedves szokásod, mégis talán meg lehetne a kérdést úgy oldani, hogy ezután az udvari szobában tisztálkodnál ás a szeny vizet a kapun keresztül öntenéd az utcára. — Nem akarom! — De lásd, drága gyermekem, bisnq tulajdonképen nem as a lényeges, hogy hol öntöd ki, hanem hogy as utcán legyen. leány szökik. A katona-uram összeszedi magát. És uramfla! Úgy áll ott, mintha egy pillanat alatt nyársat fölöstökölt volna. Mint egy cövek, amelyiket a földbe vertek. Mintha dróton rántották volna haptákba. A feje fel. A keze le. A dereka, mint a fa törzse. Aztán villanásra az arcához kapja a kezét. Ott tartja, mintha ráragadna. Sokáig tartja. A szemével a tiszturra vág. Vág... vág... mig csak az a fényes ru-háju tiszt el nem tűnik előle. A vadvirág el nem tudja képzelni, mikép lehet húsnak, vérnek, léleknek igy, egyszerre, pillanatra mozdulatlan szoborrá válnia. Akár ott az utszélen a szent Nepomuki szobor, aki mind ott mered, egyformaságban, örökös mozdulatlanságban. — ’des anyám, mi történt e szent pillanatban katona urammal? — Hapták! Hapták, jényom. Azt kiáltotta neki a tiszt ur: — Hapták, hapták katona — uram! A vadvirág mélységesen elgondolkozott. Úgy leszállóit a leikébe a gondolat, érzés, mint a búvára tenger fenekéhe. És, amint fordultak, fordulnak, szembe jön velük katona-uram. Elhalványul. Elpirul. És szinte feledve utcát, népet, tisztet ... kitárja a két karjait, hogy átölelejje, leikébe olvassza a vadvirág lelkét, egész lényét. A vadvirág meg, a csattanóban, haragjában pirosló vadrózsa: oda kiált katona-uramnak : — Hapták l Közvetlen a „Pannónia“ szálloda melletti! A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. ll£fiEBK£ZT£K Z Z Z az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és ohevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik
