Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-18 / 7. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Hitt a ,8 zamoí“ is, mely „mindenkor távol igyekszik tartani magát a felekezeti herce-hur- cáktólu, február 12 - ér. megjelent számában már nem engedi a szenyvizet az utcai ab­lakon kiönteni, hanem csuk a „Nyiltér“ en keresztül engedi meg, hogy felelős szerkesztője — „akinek nagy őrömére szolgál, hogy mások­nak fájhat? — ezt a szenyvizet a nyiltéren keresztül tálalja fel a publikumának, noha a „Szamos* családfeje, vezető helyen szerette volna, hogy napvilágot lásson. Levonjuk belőle a tanulságokat 1 Ténykép állapítja meg (She.) ur, hogy a Dénes Sándor cikkei á ,Heti Szemle“ és a „Szatmár és Vidéke“ beállításában most már katholikus ellenes Írásoknak ki és nem változott az a másik tény, hogy a „Heti Szemle“ és a környezete most már a határon tulon-tul zsidó - ellenes agitációt folytat Hát az tény, hogy a beállítástól sok függ. — Ugyan kérem, hogy kelletett volna nekünk azt a „mindenkit illető szerkesztői üzenetet0 beállítani ? Kiemelni, hogy az na­gyon szellemes? és bocsánatot kérni, hogy ezt a kabarét rendezni bátorkodtunk ? ' Ne a beállításra fektessük a súlyt, ha­nem a tényekre. — Tény az, hogy az a bizo­nyos szerkesztői üzenet vérig sértette a kathóli- cizmust és a katholikus önérzetet. És ez a sértés tudatos, sőt szándékos volt. Micsoda elégtételt kaprunk érte? — Azt, hogy a „Szamosu ban ezután csak a „Nyiltér“-bői szabad bennünket piszkolni. Továbbá nem a magam igazolásaként, — erre nem szorultam— hanem az igazság kedvéért kinyilatkoztatom, hogy 12 év óta, mióta Szatmárra visszakerültem — egy-két közgazdasági cikktől eltekintve — szatmári lapokban cikkirással nem foglalkoztam. A „Heti Szemlé0-ben még eddig semmit nem írtam. Varjas szerkesztő úrral életemben soha nem beszéltem, tehát semmiféle környezethez nem tartozom. Én belőlem tisztán az a mi- nősithetlen támadás váltotta ki a jogos fel­háborodást, hogy egy kifejezetten róm. kath. jellegű estét, melyen egy országos nevű szer­zetes a „Krisztus problémáról*, egy köztisz­teletben álló ügyvéd a „Katholikus őrtüzek0- ről értekezett, egy magát félistennek képzelő önhitt, elkapatott ember a „sóiét reakció fé­nyes kabaréjának0 és az egyik vendég előadót vigécnek merte nevezni. (She.) ur nem kér beunüuket urra, hogy „méltóztassunk abbahagyni az oktalan és furcsa hangon folytatott támadásokat, mert úgy sem tesszük megu Hát ebben — engemet illető­leg — csak részben van igazsága. — Véde­kezői most már mindannyiszor fogunk, vala­hányszor arra alkalmat adnak, vagy provo­kálnak; hát hogy oktalanul vagy furcsa hangon-é ? ezt tárgyilagos kritikus elbírálá­sára bízzuk. — Támadni részemről, eddig j nem támadtam, de a „Szamos0 belejukkolhat 1 még ebbe is! Beismerem, hogy a keresztény felfogás­nak inkább megfelelne, ha a kővel való do- hálásra most is kenyérrel lőnénk vissza, mint 40 év előtt; de akkor még gyérebben hajigál- tak és több volt a kenyerünk I Most már ta­karékosabban kell bánnunk a kenyérrel, mert magunknak is fogytán van. — Rájöttünk arra, hogy a kenyér rohamosan fogy, a kő pedig megdöbbentő módon szaporodik, tehát a változott viszonyokhoz képest a harcmodorun­kat is meg kell változtatni, mert a kő olcsóbb és keményebb I • * * Nem tartozik ugyan szorosan e válasz keretébe, de az összefüggés megengedi ezt a kis oldallépést, hogy megemlítsem, miszerint nem minden ember azért írja alá valamely állását, mintha ezzel hivalkodni akarna, ha­nem hogy állásfoglalásának jogosultságát iga­zolja. — Különben az egyháztanácsosi és iskolaszéki tagság nem a modern intézmények irigyelt állásai közé tartozik, amit semmi sem bizonyíthat jobban, mint az, hogy köte­lességeket ró ugyan az emberre, de fizetéssel nem jár. Valkovícs János. Részletes elszámolás Dénes Sándor nr részére. A „Szamos0 f. hó 12-én megjelent szá­mában közölt becses utasításához képest a „Szamos* vezetőségének névsorát a céghiva táltól megszereztem és vallásbeli hovátarto zás tekintetében megállapítottam. — Ezek szerint a 12 tagot számláló igazgatóság áll: 8 református, 3 róm katholikus és 1 izrae­lita úriemberből. Százalékba kifejezve 66*7 °/0 reformá­tus, 25 °/0 róm. katholikus, 8*3 °/0 izraelita. — Én sehogy se tudom ebből kihozni a 98 százalék római katholikust! És ha a másik két igazság is igy fog kisikerülni, akkor mi ebbe az életbe együtt már aligha csevegünk. Nagyon eltérők a nézeteink, különösen az igazságról. A sajtó, vagy más bíróság utján va|ó megtorlást várom. — Hadd legyen még egy­szer egy jó napja az öreg embernek is 1 Valkovics János. Színházi esték. Általános, mondhatni valamennyi vi­déki és fővárosi intézettel közös baja szín­házunknak, hogy nőm követ határozott, művészi programmot s kivonja magát az irodalom irányítása alól, legyen az akár szinügyi bizottság, akár a referáda-iró rosz- szalló vagy javalló ítélete. Vegyük még ehhez azt a sajnálatos körülményt, hogy nálunk az előbbi nem is akarja tudni a maga kötelességét, részint mert kétharmadában hozzá nem értő emberekből áll, (igy miDden szó nélköl hagyja az ifjúsági előadások meg­szüntetését) részint mert nem jó utón (tagok utólagos szerződtetésében) keresi a bol­dogító panaceát. Színházunk igy az ellenőrzésre mit- se adva, az ellenőrzéstől mit se tartva teljesen aláveti magát a közönség Ízlésének, a diva­tos áramlatoknak, holott éppen neki kellene nagy elmék nagy alkotásaival irányituni.. a biztos utón haladni. A múlt és jelen, a ha­gyomány és újszerűség kerülnek egymással szembe s a vezetőség kétségbeesett, bár két­ségtelenül tiszteletreméltó igyekezetében ^em tudju melyik párthoz szegődjék. E hét műsorában próbálta a kettőt összeegyeztetni s előadta egyfelől a Cigány­bárót, Nagymamát, A piros bugyelláriet, másfelől „A testőr“, „A farkas“ s „A faűn“ finom, de minden komoly drámai felépítést nélkülöző, kérész életű ötletességeit. S a közönség, ez az uttalanságba tévedt vándo-r lélek az utóbira szavazott, zsúfolásig meg­töltve minden ilyes alkulommal a széksoro­kat, Mit tegyen ilyenkor a színház ? Nem szállhat szembe a közönséggel, követi tehát a megalkuvás anyagi tekintetben nem éppen kedvezőtlen |.oli*ikáját. „Hoffman m 'séi“-nek a műsorról való levételét pedig (A vig özvegyet adták helyette rz idényben előszói) eszünkbe juttaltu a har­madik nagy hibát, hogy erők dolgábsn is igen rosszul állunk. Szatmáron nem lehet előadni egy valamire való darabot, csupán műsorru tűzni, mert nincs a társulatnak ele­gendő, minden tekintetben kifogástalan férfi-» énekese. Nagy Gyula, az utólagosan szerződ­tetett tenorista énekelni még tud, játszani azonban egyáltalán nem. Nincs otthon a színpadon és szánalmas mozdulataival az előadás komolyságát veszélyezteti. (A vig özvegy.) Sümegi jó énekes bonvivant volna, (Daniló gróf) kár, hogy hangja nem elég érces. Buries baritonja hosszú tavolléte alatt mintha megerősödött volna, de mégsem az, aminőt egy ilyen nagy színház megérde­melne. (Gábor diák, Csillag őrmester.) A társulat szegénységét mutatja, hogy tömeges vendégszereplésről is szólunk ; Miklósi Gyuláról, Búrsonyné Sarkadi Rozi­ról és Szalókiné Pozsonyi Lenkéről. (Saffi.) Szulókiné hangja terjedelmes, a felső regisz­terekben csillogó, iskolázottságról tanúskodó. Nagymama-alakitása azonban indiszpoziciója, no meg fiatalsága miatt is — nem sikerült. A társalgó nemben Bársony Aladár, Z. Hahnel Aranka (A testőr) és Endrei Jenő (A faun) jeleskedtek. Sokolduluságuknál, komoly törekvésüknél fogva a társulat leg­jobb erői, nem is szólva H. Balta Mariská­ról, aki komoly és vig, a drámai és énekes szerepekben egyaránt otthonos óe kedves volt. (Márta. Zsófi, Glavári Hanna.) * — Színházi műsor. Kedden „Az ördög“, Molnár Ferenc világhírű vígjátéké. Szerdán „Szinészvér*. Csütörtökön újdonság itt először „Sappho“, Daudet Alfonz szen­zációs színműve. Pénteken itt először „Déli­báb0, Sümegi Odón és Knn Rikárd regényes operetteje. S ombu on másodszor „Délibáb0. Vasárnap d. u. „ \ kedves Augusztin“, este harmadszor „Délibáb“. Apróságok. Férj és feleség a választójogról vitat­koznak. Az asszony erősen kikéi a férfiak ezükkeblüeége ellen, a kik a nőknek a választói jogot nem akarják megadni. — Nem lehet fiam, — védekezik a férj — mert akkor a nők választhatók is volnának és akkor egész biztosan megint feltámadna az obstrukció. Ha két nő össze­fogna, képes volna egy fél esztendeig egy­folytában beszélni. Magától értetődik, hogy ez reád nem vonatkozik. jt Scott kapitány és társainak szomorú esete foglalkoztatja a művelt világot. Az emberi akarat csodás hősei, a kik életükkel fizettek vakmerő vállalkozásukért, ünuepelt alakjai maradnak a történelemnek. Sokan nem értik, miféle benső erő hajtotta őket az örök jég hazájába, a mint hogy sokan nem értik azokat, a kik repülőgépen fel- szállanak a magasba, de az emberekben meg van a vágy a természetet legyőzni és men­tői nagyobb lesz a száma azoknak, a kik elpusztultak, ez a vágy annál erősebben fog dolgozni, a nélkül, hogy a természet le­győzése valaha sikerülne. * Egy társaságban az oltáregyesület esté­lyéről beszélgetnek és nagy magasztalással emlékeznek meg a kitűnő szónokról, páter Buttykayról. Valaki azt a megjegyzést teszi itteni beszédéről, hogy az is nagyon szép volt, ő azonban még sem értette meg telje­sen, hogy mi hát tulajdonképen az a Krisz­tusprobléma. — Pedig nagyon egyszerű, — szólal meg Bögre ur — könnyen meg lehet érteni. Kris; tus tanítása a szeretet volt, s a kik e tanítást tovább folytatják, szeretnék nyársra húzni azokat, a kiket nem szeretnek. Ez a probléma, a mely megoldásra vár. * A tejvizsgálatnak már megvan a nem várt eredménye. A tej kihordók kezdik a tej árát stájgerolni és meg is mondják őszintén, hogy miért teszik. — Kénytelen vagyok instálom alásan, mert különben nagyon megkárosodnám. Mióta a vizsgálat van, nem tudok annyit | eladni, mint a mennyit eddig eladtam, ezt a különbséget tehát az árnál kell behoznom. * Szomorú hír érkezik Bulgáriából, az t. i. hogy a mi népszerű bulgár kertészeink nem fognak visszajönni, miután a munkás kezekre otthon is nagy szükség van. Ki fogja majd termelni nekünk a kiváló szép zöldség­féléket, ha ők elmaradnak? Akadni akad majd ember, a ki megpróbálkozik vele, do hogy olyan szépet nem kapunk és a mit kapni fogunk, azért kétszeres árt fizetünk, az több mint bizonyos. Sokszor el fogjuk mondani, hogy azok a bulgárok milyen derék, becsületes emberek voltak 1 Demeter. HÍREINK. A pénzviszonyok rosszab­bodása. A nemzetközi pénzpiac hely­zete ismét megrosszabbodott és hogy a nagy pénzközpontok ismét megdöb­bentő tartózkodást kezdenek tanúsí­tani. A magán kamatláb napról-napra emelkedik és napok óta egyetlen kül- . földi pénzajánlat sem érkezik, a mi a legjobban bizonyítja a nagy feszült­séget, Jellemző, hogy az angol bank helyzete is napról-napra rosszabbodik, a mi természetesen maga után vonja a többi jegybank helyzetének rossza- bodását is. Berlinben a nagybankok ismét felmodják a hiteleket, korlátoz­zák a leszámítolási igényeket, a minek nagyon hamar az a következménye lehet, hogy a mi piacunkon is ismét nagy hitelmegvonások történhetnek és a kereskedelmi és ipari körök az ed­dig élvezett hitel korlátozásával lesz- j nek kénytelenek számolni. A közönség az utóbbi időben, mint halljuk, ismét nagyobb összegeket vesz ki a pénz­intézetektől, sőt a biztositó társaságok körében is megint az tapasztalható, hogy a biztosított felek megint na­gyobb számban jelentkeznek kötvény- ; kölcsönök felvétele végett. A helyett, A BIKSZADI természetes ásványvíz, gyógyhatású, hurutos bántalmaknál páratlan. A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat, Kapható 1— hogy újabb tőkék folynának be, a régi tőkék állománya is csökken és a bankok ismét a legnagyobb tartózko­dást tanúsítják, valahányszor újabb tőkék folyósításáról van szó. * — A szatmári gőzmalomtársulat vasárnap délelőtt 10 órakor tartotta közgyű­lését a Takarékpénztár tanácstermében Ko­rányi János elnöklésével. Közgyűlés egy­hangúlag elfogadta az igazgatóság és fel­ügyelő bizottság/jelentését és a felment vényt megadta. Az évi tiszta nyeresség dacára a rossz gazdasági viszonyoknak 65*286 korona 80 fillér volt, amelyből részvényenként 18 korona osztalék esik, tehát 2 koronával több mint az elmúlt évben volt. Az osztalék ki­fizetése március 1-én kezdődik. A tiszta nye­resség többi része a tartalékalapra, az igaz­gatóság és felügyelő bizottság jutalékára esik, az ezen felül maradó 2168 K 36 f. a jövő üzleti év nyeresség és vesztesség szám­lájára vitetik át. — A ssatmári III-ik temetkezési társulat e hó 23-án vasárnap délelőtt 11 órakor fogja tartani évi rendes közgyűlését a Vigadó nagytermében. Tárgya a múlt évi számadások megvizsgálása és a felmentvény megadása, továbbá az uj alapszabályok ki­hirdetése, mely a halotti segélyt 200 koro­nában állapítja meg. — Matiné. Az „Iparos Otthon“ ve­zetősége vasárnap d. e. 11 órakor kezdettel rendezte első nagyobbszabásu matinéját. A bevezető szónoklatot dr. Kovács István ev. ref. lelkész mondta az ő kiváló szónoki ere­jével, nagy tudással, mély gondolatokkal telt beszédben vázolta a matinék nemes célzatát s művészi igényeinket kielégiteni törekvő hivatását. Utána Dénes Ella, a városi szín­ház kedvelt művésznője lépett a dobogóra és gyönyörű énekével zajos sikert ért el. Majd városunk kitűnő szónoka, Bodnár Gás­pár tanár, a „Szózat* és költőjéről tartott rendkívül élvezetes előadást, melyben nagy­szerűen jellemezte a költő küzdelmét, töp­rengését és nagy szerelmi csalódása után mint vált a költő az emberszeretet, a haza- szeretet fanatikus rajongójává, amely önma­gának enyhülést, dicsőséget, nemzetének maradandó becsű alkotást hozott. Borsos Lenke kedves zongorakiséretéve), Hajdú Erzsiké kisasszony a „Mi a haza0 c. melo­drámát adta elő, ügyesen juttatva érvényre a költemény szépségét s a benne rejlő drámai erőt. Végül a mi kedvelt Hermann Lászlónk szóllaltatta meg hegedűjét, ragyogó művé­szettel. Vieuxtcinpsz hires „Adagis religiosó*- ját és Hubay egyik csárdajelenetét adta elő, Jónás Béláné úrasszony kiváló zongorakisé- rete mellett. A közel ezerkétszáz főnyi kö­zönség a legkellemesebb impressiókkal távo­zott e nagyszabású és fényesen sikerült matinéról. — Az Egyházm. írod. Kör f. hó 16-án d. u. fél 6 órakor a Cecil-egylét nagy­termében a nagyböjt második felolvasó esté­jét tartotta, amelyen Hűnek Emil kit*, kath. főgimnázimni tanár tartott előadást a levegő meghódításáról. Felolvasásában röviden össze­gezte a röpfllés terén eddig elért eredmé­nyeket, azután a jövő fejlődés helyes irányá­ról szólott. Hűnek tanárnak igen helyes vé­leménye szerint a repülés technikáját olyan céllal kellene fejleszteni, hogy a ter­ménygazdaságnak szegődjék szolgálatába s tudományos meteorologiai megfigyeléseknek legyeD eszköze, nem pedig a beteges sport­szenvedélynek és rekordhaj.szántk veszélyes játékszere. Ezután eleven és igen érdekes modorban fejtette ki a meteorologia gazdasági jelentőségét s utalt a nyugati nemzetekre, amelyek éppen a meteorologiai megfigyelő állomások intézményének a felkarolásával lendítettek nagyot mezőgazdaságuk kifejlődé­sén; nálunk csupán Kecskemét városa tett ebben az irányban számottevőbb intézkedé­seket. Ennek a célnak kell tehát a repülés fejlesztését irányítani, hogy minél nagyobb pontossággal tudjuk tanulmányozni u felsőbb levegőrétegeket, ahol az időjárás készül, a mezőgazdasági életnek ez u hatalmas mozgató­tényezője. A mindvégig igeu élvezetes fejte­getést a jelenvolt közönség élénk érdeklő­déssel és figyelemmel hallgatta végig. Végül Hermann igazgató, hegedűművész lépett a dobogóra s gyönyörű játékával magával ra­gadta a szépszámú publikumot. A hegedű­szám zongorakisáretét diseréten Jónás Báládé úrasszony látta el. A sikerült programmot a növendék papok a tőlük már megszokott precizitással előadott énekszáma fejezte be. A Lorántffy-estély f. hó 22-én délután 2 órakor a ref. npnövelde uj torna- csarnokában tartja szokásos estélyét. Az es­télyen közreműködnek: Veress Lajos, Uray Sándor debreceni ref. ielkész, Dániel Katóka Nagykárolyból, S. Nagy József, yince Elek, Hermann László, és Jónás Béláné,----- * mi ndenhol, árjegyzéket kívánatra küld a bikszádí fürdőigazgatóság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom