Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-11 / 6. szám
Harmincadik évfolyam. 6-lk^szlm. Siatmár-Németi, 1913 február 11. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. » £ MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre . . . 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 60 fill. Fél > . . . 3 » 1 Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá elfifisetélek és hirdetések küldendők : Morvái János könyvnyomdáiét) Eötvös-atoa 6. u. * * Telefon-szám : 73. —v HIRDETÉSEK -v— — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak allanában vétetnek föl. A hirdetések díjjal elére flxetend&k. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Kétféle aratás. Mikor a takarékpénztárak ez idei mérlegétolvassuk.s különösen ezen sorokat: — Kérjük a jelentést tudomásul venni, nem különbena felosztási tervezetet elfogadni . . . A szelvények pedig a közgyűlést követő naptól felvehetők stb. Tessenek elhinni, nem irigység fogta el a mi lelkünket, hanem a csodálkozásnak bizonyos mértéke. Mert hiszen, mint közönségesen tudva vagyon: a takarék- pénztárak jajgatásai töltik be már csaknem egy esztendeje — a társadalmat. A takarék- pénztárak válsága, összeomlása. Katasztrófája. Nagy veszteségei. Háborúsága, kínlódása és más minemüsége. És ime, ennek dacára legeslegtöbb, még a kis takarékpénztár mérlege nyomában ott fityeg az aratásra való felhívás. A szelvények pedig a közgyűlést követő naptól kezdve beválthatók. Sőt nem titok, hogy a takarékpénztárak a válság, a gazdasági csapások ellenére, hogy már a pénzpiac nyelvén fejezzük ki, régen nem arattak úgy és aly bőségesen, mint most. Ebben az emlékezetes 1913. esztendőben. A többi suttogó, lappangó hírekről: »a rejtett tartalékokéról például egyetlen szó emlitést sem vesztegetünk. Hanem mégis, éppen azért, mert egyáltalában nem vagyunk érdekelve, nyugodtan, szabadon gondolkodhatunk erről a különös jelenségről. TARCA. •>«<$ Irodalmunk nőalakjai. Irta és a Szabad-Lyceum estéjén felolvasta : Bakkay Béla kir. kath. fögimn. tanár. (Folytatás.) V. Az érzések izzása teszi oly kiválóvá Petőfi szerelmi dalait is. Csokonainak és elődeinek méltatása után Petőfiről szólani annyit tesz, mint Justitia mérlegét tartani kezünkben, melynek egyik serpenyőjében ott van a . tenyérnyi fájdalom, másik serpenyőjében a gyűszűnyi boldogság. Egy oldalon a bánatnak nagy, iromba súlyai, más oldalon az örömök mérhetetlen értékei. Nagyság és kicsinység, melynek egyenlegéből az utóbbi kerül ki győztesen. Valóban a négy dalciklus között a Petőfié, a boldog Petőfié ér legtöbbet. Énekelt ugyan ö is a boldogtalan szerelemről, Cipruslom- bokat helyezve Perczel Etelka sírjára, a Szerelemgyöngyeit fűzve Mednyánszky Berta hófehér nyakára, mindez azonban a képzelet csillogó játékánál, verstani gyakorlatnál egyébnek alig' tekinthető. „Költői ábránd volt, mit eddig érezék“, dalolja magáról s csak azután Írja meg a Julia- ciklus 60 gyönyörű költeményét. ügy látszik ugyanis, hogy kétféle aratás vau. Az egyik a szomorú aratás és betakarítás. Ilyen volt a gazdasági, a föld aratása. Mert ha egyszer a földre, a búzára, a terményekre jég, vihar, fagy, üszög, rozsda, hónapokig tartó esőzés és száz i más csapás jő, az valójában csapás. An- j nak nyomában szomorú aratás következik. Megfordítva : a spekulációnak, az üzletvilágnak, a takarékpénztáraknak mindegy. Akár rendes a közgazdasági viszony, akár feszült vagy felfordult: az aratás meg van. A részvények fizetnek. A szelvények a közgyűlést követő naptól kezdve beválthatók. Hát nem csudálatos jelenség ez? Hogy a közönség, a kereskedelem, az ipar, a földmivelés részére alig bírnak valamelyes kölcsönt adni. Az ő aratási jelentésük mégis szinte dicsekszik, hogy van itt termés. Van itt pénz elég — az osztalékra. * A bankok, a takarékpénztárak hivatását, szükséges, sőt — félve Írjuk ki most e szavakat — áldásos voltát mi elismerjük. Abban az értelemben, abban a cselekvésben, tehát gyakorlatban, amiben, amiért azok keletkeznek és jogosultságot szereztek. Úgy látszik azonban, hogy ez a hivatás. ez az áldásos irány már teljesen — volt. Elmúlt. íme, ebben a nagy, ebben a nehéz időkben látva-lálhatjuk, hogy ők, a takarékpénztárak, csak keresni, csak szívni, csak kaparitani akarnak. A nagyobb bankok még a kisebb társaiktól is. A gazdasági válság enyhítésére, megoldására és a kockázatokban való résztvevősre nem gondolnak. Semmi magasabb, ember baráti, altruista gondolattal vagy cselekedettel részt venni a nehéz idők megpróbáltatásában nem óhajtanak. Jó lesz ezt megjegyezni. A két féle aratást. Mert egy bizonyos. Hogy azt a nyereséget, azt az osztalékot a bankok legfőbb részben a föld kisajtolt zsírjából nyerik. Ma is legmegbízhatóbb, a legeslegutoljára is még mindig sajtolható forrás a föld. A gazdaság. Pedig a föld aratásakor, a gazda terményeivel szemben is a spekuláció a legkegyetlenebb. A gazdákat, a földet segitő hitelszövetkezetek ellen éppen az efféle spekuláció folytatta a legádázabb harcot. És ime most ... a legválságosabb időkben a gazda világ, a föld tartja a takarékpénztárak mérlegét fenn. A föld, a gazdavilág teszi lehetővé a spekuláció sikeres aratását. A gazda, a szegény földnépe adja el szarvasjószágát, utolsó terményeit, hogy földjén, házában maradhasson a jövő reményében A kereskedő világ hitelképes alakjai futnak, vagy azt hirdetik, tegye be az ajtót, aki utánam jő. Ezt a két féle aratást jó lesz a jövőre nézve leszegezni. Bodnár Qáspár. A „Szamos“ Dénese. Betegen feküdtem, nem volt alkalmam jelen lehetni az Oltáregyesület január 28-iki estéjén, tehát nem állottam és nem állok az ott elmondott beszédek hatása alatt, hanem az előttem fekvő lappéldányokból hidegen és megfontoltan mérlegelhetem az eseményeket. Nem a „Heti Szemlé^-ben adom le közleni valómat, mert akármilyen tárgyilagos óhajtanék is lenni, más eredményt érnék el mint egy semleges területen. Élnem tudom képzelni, hogy mi oka van, és mi célja lehet a „Szamosának azzal, hogy a róm. kath. vallást és az ezzel összefüggő eseményeket gyálázza? ez annyival inkáb felháborit, mert én is római katholikus ember vagyok és már ezelőtt félszázaddal arra tanítottak, hogy hitemet, hazámat, becsületemet, jogosulatlan támadások ellen megvédelmezzem. Katholikus jellegű ünnepségeket rendezni most még szabad, és éppen azért rendezzük, hogy még a jövő nemzedéknek is biztositsuk ezt a szabadsá- ságot egy keresztény Magyarországban. A „Szamos“ katholikus ellenes irányzata nem uj keletű, de az Oltáregyesület estéjével szemben tanúsított viselkedése olyan provokáló, hogy kH szó nélkül tűrni nem lehet. A vérig való sértés a „Szamos“ Nem akarjuk a dalokban rejtőző valóságot kihámozni, kimutatni, hogy a Szendrey Júliához fűződő élmények a költészetnek mennyiben szolgáltattak anyagot. Elég annyit tudnunk, hogy a költő nagy nehézségekkel küzdi ki magának imádott- ját; hogy , kalandos élet után a családi tűzhely boldogsága várja; hogy rövid nyugalom után csatába megy s a búcsú percei mélyen megilletik ; hogy a csatában a kis otthon lebeg szemei előtt; hogy fia születésekor visszatér s aztán nyomtalanul eltűnik a ködös éjszakában. így nem mondjuk el, hogy Petőfi 1847. májusában barátai unszolására kelet-magyarországi körútra indul; hogy Szatmár városának egyik Eötvös- utcai házában Pap Endre jeles publicistának a vendége ; hogy egy szép szeptemberi napon zöld vászonernyös kocái robog az országúton Nagykároly felé s a költő házi gazdájával megjelenik az első és utolsó bálon s ott megismerkedik az erdődi uradalmi felügyelő leányával. így nem mondjuk el azt sem, hogy Julia haját rövidre viselte, „fekete szeme szép volt külön, de a kettő közt nem volt összehangzás“; hogy az erdődi vár kápolnájában az esketesnél fehér selyemruha volt rajta, kebelén thea- rózsa, fején mirtuszkoszoru . . . (Ferenczi Z) Hatásaiban, nem éleményeiben mutatjuk be -őt, akárcsak Lillát, Lizát s azt a másik Júliát, a költészet tükrében és nem az élet látóüvegén keresztül vizsgáljuk megdicsŐült alakját. A hozzáintézett szerelmi költeményekről úgy gondolunk legkönnyebben számot adni, hogy egy nagy, elérhetetlennek látszó magaslatra vezetjük szives hallgatóinkat, ahol egy szikár termetű, fekete szemű kunsági fiú trónol s hitvesének ölelő karjai közt tollba mondja az Orökévalóságnak a boldogság ódáit és elégiáit. Oda, hol Gyulai szerint a szerelemnek legnagyobb énekese vagy nejének bájait dicsőíti, vagy átengedi magát a méla hangulaf, a szomorú sejtelem alig észrevehető, szóval alig kifejezhető hatásainak. Az utóbbi órák emlékeit ha olvassuk, hullámzó vizek fölé képzeljük magunkat, — magasságok után a mélységeken — höl sajkánk egy rózsaszirom, evezőnk egy gyöngéd kis fuvalom . . . De hagyjuk beszélni magát a költőt, legyen ö a mi vezetőnk. ... A hajnal mosolyog s ő mint a felhők, titkos sejtelemből napkeletre vándorol. Mélyen belenéz Julia fekete szemébe s fáhér kezecskéjét tartja a kezébe'. Tudja, ha ez az egy reménye is elmúlandó álom, nem lesz boldog sem ezen, sem a más világon. Az ablakból feltekinte az égen, lelke pedig angyalának ölében. Otthagyná, de minek? álmodni úgy sem tudna oly szépet, mint a milyen szép most előtte az élét. Majd reszket a lelke, mert eszébe juttatták, eszébe a világ legnagyobb gyémántját. „Szeptember végén“-ben megjósolja neje másodszori férhezmenetelét, melyben a méla hang és balsejtelem teljesén egybeolvad. De nem sokat zavartatja magát a jövő képeivel. Szeretné, ha gazdag urnák született volna ; bizonyság-tételért, egy-egy gyémántkövet dobna el minden kis szaváért. Még igy is szerelmének holdvilága rá arany palástot vet, eltakarja, felejteti vele a szegényi életet. Midőn katonának áll s nejét atyjához viszi, Erdődre atyjához viszi, nem tud megválni szerelmi emlékeitől. Ott ül újra a tó fölött a fák alatt s elmereng végetlen boldogságán. Búcsúznia oly nehéz s beletörődve az elmúlás gondolatába csak ennyit mond,: Isten veled szép ifjú hitvesem, szivem, szerelmem, lelkem, életem. Megáldja a kertben az ákácfákat, amelyeken szivének oly drága minden ág: itt ült e lombok alján, itt ült szemközt vele, itten röpült szeméből szivébe szerelem. Bejárja még egyszer a kedves helyeket, az elpusztuló kertet ott a vár alatt, az elpusztuló várat ott a kert felett, mert mint ömaga oly csodálatos megértéssel mondja: „Tán vissza többé nem is jöhetek.“ S valóban, már ágyudörgések közt értesül a fia születéséről, kit a hazának alkar felnevelni. Bethlenben, a pacsirtaszó hallatára álmodik utoljára s álmai oly kedvesek, édesek; róla álmodik, kit oly híven szeretett . Szerelmi ódáiban már inkább a csúcsokon szökdel s a rbetorika ötleteivel megvilágítja a boldogság várának tornyait. „Minek nevezzelek“ kérdi, ha a merengés alkonyában szép szemeinek esti csillagát bámulva nézik szemei; ha ráröpiti tekintetének szelid galambját, amelynek minden tolla a békesség egy olajága; ha meg- zendülnek hangjai, melyeket ha hallanának a száraz téli fák, zöld lombokat hoKözvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett! i A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. MEOEBfiEZTEKü! az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és ohevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelki.
