Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-11 / 6. szám
•s* január 31.-én megjelent számának szerkesztői üzenetében csúcsosodik ki, melyben rém. kath. előfizetőjének „ mélyek mindenkit illetneka — tudtára adja, hogy miért nem közölt tudósítást „a sötét reakció fényes kabaréjáról“. Ez ugyanazt a hatást teszi ránk római katolikusokra, mintha mi magyar katholikusok ünnepet rendeznénk március 15.-én és a .Szamos“ — szerkesztői üzenetében — ezt a demagógia nemzeti kabaréjának nevezné. Még izlésnélküli embertől sem tűrnénk él, hogy akár az oltár takarójába, akár a háromszinü lobogó szövetébe a sáros lábát bele törülje! Mindjárt a következő bekezdésben nagy sunyisággal nem átalja azt mondani : „ Sajnálnák, ha ebből bárki is igen tévesen katholikusellenes tendenciát olvasna ki. “ * * * Azután jön a referáda elmaradásának megokolása annyira szánalmas gyarlósággal, hogy nem érdemes vele foglalkozni. Egy lap olvasóközönségére meglehetősen közömbös, hogy felelős szerkesztője egy másik szerkesztővel 0haragszom-rád“-ot játszik. Ez néTn lehet ok arra, hogy egy bármilyen jellegű estéről, melynek külső képe — a jelenvoltak állítása szerint — elegáncia és ünnepies kinézés tekintetében egy fényes estély hatását keltette, tartalmasság tekintetében pedig igen magas színvonalon állott, hol a megjelent intelligens közönség az Iparos-Otthon nagytermét zsúfolásig megtöltötte, ahol a szomszédos vármegyékből is igen sokan megjelentek, hogy egy ilyen eseményszerű ünnepség lefolyásáról kötelességszerü- leg közlendő referáda elmaradását azzal üsse el a felelős szerkesztő, hogy nem kapott tudósitást attól, akivel ö a wharagszom-rád“-ot játsza. — Hát ez olyan lekicsinylése a .Szamos“ olvasó közönségének, amelyhez hasonlót talán csak egy másik Szatmáron lehet találni. Vájjon ha az Oltáregyesület fényes estéje nem sikerült volna, ha csak 50—60 ember lézengett volna a nagyteremben, akkor se ért volna rá refe- rádát írni a csúfos kudarcot vallott sötét reakcióról? Hát hol volt, mit csinált az a 98 százalék római katholikus ember, kik a .Szamos“ vezetőségének többségét képezik ? Ha a .Szamos“ vezetősége 100 emberből áll, ebből 98 róm. katholikus, mondjuk hogy 1 más keresztény felekezethez tartozik, de 1 okvetlenül zsidó. — Tegyük fel, hogy a .Szamos“ nem engedhet meg magának olyan lukszust, hogy tömeg vezetőségi apparátust tartson készenlétbe, tehát engedjünk 50 percentet. Ez esetben állana a vezetőség 49 római katholicsátnának, azt gondolván, hogy énekel a csalogány. Más helyen kedélyét cinegének mondja, mely .ugrál, miként a gyermek gondtalan, jön és megyen, máshol van un- tálán; lelkét merészröpiü sasnak, mely .a villámokkal egy tanyán lakik s tekintetét felküldi a napig.“ Mit se változtat e dalok értékén, hogy e sas egyszer mégis csak leszállt a magasból s méltatlannak bizonyult Petőfi özvegyének nevére. A közvélemény ezért egy időben ellene fordult, ma azonban tudjuk, hogy második házassága tulajdonképen mentő akció volt. A császári rendőrség felszólította az asszonyt, a szülőitől leginkább elhagyott nőt, hogy mutassa ki, miből él, különben elfogják távolítani a fővárosból. Horvát Árpád elejét vette Petőfi özvegye további megaláztatásának és nőül vette. Így a házasságkötéshez több köze volt az önzetlen részvétnek és az ön- fentartási ösztönnek, mint a szerelemnek. (Petőfi-Almanach). Igaz, Julia nem tudta meggyászolni Petőfit, mikor életének napja lemerült az örök éjszaka tengerében, azonban hü társa volt, mikor az fölhaladt a tündöklő csúcsra, ö volt az az asszony, aki a legszebb szerelmidalokat sugalta a költőnek, mit valaha Írtak és ezentúl Írni fognak. • * * Célhoz jutottunk, bevonhatjuk dagadó vitorlánk. Nőalakjainkra még egy pillantást vetve eszünkbe jutnak a szavak, melyeket a bevezető sorokban mondottunk: SZATMÁR ÉS VIDÉKE. kusból és 1 zsidóból. — Én ezt is sokallom, de lejjebb már nem licitálhatok, mert akkor igy kellene a képletet felállítani 24 1/2 róm. katholikus és V2 zsidó. Kik ezek a római katholikusok ? Neveket kérünk 1 Hiszen ha ezek a nagy majoritásban levő urak ott a vezetőségben ilyen minösithetlen támadásokat megtűrnek, agy azok nagyobb ellenségei a katholicizmusnak, mint a szabadgondolkozók és zsidók együttvéve. — Ismételve neveket kérünk ! # » ’# Most jön a Krüger Aladár dr. esete. Ot a felelős szerkesztő így mutatja be : „Ez a Krüger doktor Nagyváradról se nem szónok, se nem iró, ez csak egy ügyvéd “ — Mióta lett az ügyvédi foglalkozás olyan lealacsonyító Magyar- országon ? Még szép tőle, hogy nem igy irta: engedeletnmel legyen mondva ez csak egy ügyvéd. Régebben a kalapos inasról volt ilyen lekicsinylő vélemény. Hát honnan tudja Szerkesztő ur, hogy ez a Krüger doktor Nagyváradról nem szónok? hiszen nem volt ott az ünnepségen. Hát ha Varjas megküldi a referádát és abban agybafől^e dicséri i Krüger doktort Nagyváradról, akkor Krüger jó szónok lett volna? Nem olyan ez következetességnek» mint, a 98-as szám százaléknak ? Gúnyos piszkolódás után igy folytatja: Hát most kérdezzük, hogy mi célt szolgált ez a jogi vigéc egy irodalminak ígért estén? — Nem pirult el a 98 százalék mikor ezt a szerkesztői üzenetet elolvasta? A jó Ízlést, az irö- dalmi tisztességet, a vendégjogot ilyen mélyen sértő kifejezéseket olvastak már nyomtatásban?“ Micsoda fogalmat alkothat magá- > nak egy idegen Szatmár-Németi sz. ! kir. város közönségének vendégszerete- . téről, mikor hivatalos orgánumában ilyen hangon mernek Írni egy emberről, aki igaz hogy csak egy ügyvéd, de tisztességes múltú és előkelő társadalmi állású férfiú? aki nem anyagi érdekből, de tiszta meggyőződésből áll az ügy szolgálatába és önzetlenül tör a kitűzött cél elérésére. Hát ha Vázsonyi Aradra megy, az apostol’, ha Krüger Szatmárra jön az vigéc? * * * Egy füst alatt végzek a „Szamos,, február 2 án megjelent számának tárcájával is. —- Irta: Dénes Sándor. — Ennek a 3-ik éneke szóról-szóra igy szól: „hs még egyszer a Krüger doktor Nagyváradról. Múlt heti szereplése az Oltár- egyesület estéjén eszembe juttatja a Cecil- egyesület tavalyi szent délutánját, amelyen Kettő cipruslombot tart kezében, kettő viruló rózsaágat. Kettő a nőiesség hatalmának erejével hullámzó vizekre, kettő hosszú szenvedések után a boldogság kikötőjébe vezérli választóját. — A mondottak után nem sokat kell találgatnunk, kinek minő feladat jutott osztályrészül ? Losonczy Anna és Vajda Julia állanak egyfelől, Szegedy Rózi és Szendrey Julia másfelől. Nem búcsúzhatunk el tőlük, hogy fel ne elevenítenénk Oatulles Menetes egyik gyönyörű meséjét. Valami gonosz tündér kitörölte egy város lakóinak emlékezetéből e szót: Szeretlek. A szerelmesek hiába adtak egymásnak találkát rózsalugasokban ; az elveszett szó boldogtalanná tette őket, nem tudták tolmácsolni érzelmüket. Bús volt a város és sivár benne az élet. De a tündér egy találkozásnál beleszeretett a költőbe, kinek éppen a „szeretlek“ szóra volt szüksége készülő versében. Egy önfeledt pillanatban a tündér vallomása az elrabolt szóval ajándékozó meg a költőt. A költő ujjongva fejezte be e szóval versét s a város ifjúsága olvasva azt, megtalálta hiányzó kincsét s a rózsalugások remegő suttogásaiba újra gyönyört dalolt a szerelem szava. Költőink lantja a Julia, Lilla és Liza nélkül nem találta meg volna meg a dalciklus megalkotásához szükséges anyagot s mi a mesebeli város lakóihoz hasonlóan ma is szegényes szókkal énekelnénk a szerelem buját-baját, örömét-édenét. j (Vége.) Zboray Miklós orsz. kégviselő tartott olyan fulminans beszédet, hogy hallatára jómagam is majdnem antiszemita lettem tőle. Szép beszéd volt, azt meg kell adni, csak úgy csöpögött belőle a tiszteletreméltó szent meggyőződés. Nem sókkal azután Budapesten jártam és a Fészek körben vacsoráztam egy nagy asztalnál. Az asztalfőn Zboray Miklós ült. Mellette jobbról Kálnóki Izidor, bálról Bródy Sándor és folytatólag tovább egy zsidó, egy izraelita, sehol semmi más vállásu. Szatmárról is szókerült és Zboray kacagva jegyezte meg : — Most jártam Szatmáron, nemrégiben egy klerikális gyűlésen. Te Izidor — fordult Kálnokihoz — hallottad volna, micsoda beszédet vágtam ki nekik, megettem az összes zsidókat, a kongregációsók csak úgy bódulták bélé. Így néz ki mikor a Krüger doktorok eljönnék hozzánk más vallásut enni.“ Erre vonatkozólag dr.Zboray Miklós orsz. képviselőtől egy levelet kaptam, melynek érdembeli része következőleg szól: Hogy évekkel ezelőtt vacsora közben mit mondottam, arra részletesen ma már nem emlékszem. Azt azonban határozottan állithatom, hogy azokat, amiket a cikkíró ur a számba ad, semmiesetre sem mondottam Egy újabb bekezdésben ezt is mondja: „Igaz a cikkből az, hogy sokszor vacsorázom zsidókkal, köztük Kálnóki Izidor és Bródy Sándorral is, de nem azért- mert zsidók, hanem mert szellemes, kedves emberek és jóbarátaim. Hát ilyen egy római katholikus antiszemita hírében álló emberi Jó barátságot tart fen az olyan zsidókkal, akik tisztességes,' szellemes, kedves emberek, és emellett szerény és igazmondó urak is anélkül, hogy ezen két utóbbi tulajdonság megártott volna nekik. Dénes ur is tagadhatatlanul szellemes ember, talán szellemesebb mint Bródy és Kálnóki együttvéve, de & szerénység pálmájára nem pályázik, az igazmondással pedig hadilábon áll. Lehet, hogy ez nála betegség, talán igazságiszonyban szenved; ez mindenesetre enyhítő körülmény volna számára. Eszmetársulás folytán eszembe jut, hogy a múlt hónapban olvastam vagy a „Pesti Napló“ vagy a „Pesti Hírlap “-ban egy történeti adomát. Miután egyik lap se túlságos klerikális irányú, hát elmondhatom; persze úgy, ■ ahogy emlékezetembe megmaradt. Még a boldogemlékü egyházpolitikai törvények előtt egy kis városban elégett egy szalmásfedelü ház és beleégett az izraelita hitközség anyakönyve is. A közigazgatási hatóság kiküldöttjei megjelentek, hogy kipuhatolják és megállapítsák az anyakönyvi adatokat. Weintraub Dávid tanakodik a feleségével. — 3 évesnek diktáljam be a Mórickát? Ez esetben egy évvel előbb lesz katona. Hátha ép akkor háború talál lenni, abbul baj is lehet 1 Vagy 5 évesnek mondjam ? Igaz, hogy igy egy évvel később lenne katona, de később is házasodhatna. Hátha egy jó pártit találna elszalasztani? v Azt mondja a felesége: — Te Dávid 1 hát miért nem mondod meg az igazságot, hogy 4 éves? Dávid szeme felragyog s csodálkozva fordul a feleségéhez. — Látod Záli, ez eszembe se jutott! * * * Előreláthatólag a „Szamos“ felelős szerkesztője válaszolni fog. Nekem pedig az a betegségem, hogy csak igazmondó emberrel szeretek szóba állani. Tehát ha a Szerkesztő ur azt óhajtja, hogy esetleges újabb kirohanásaira reagáljak, úgy legyen szives: 1. A „Szamos“ vezetőségét képező 98 százalék római katholikus urnák a neveit közzétenni. (Ez egy felelős szerkesztőnél akadályokba nem ütközhet.) 2. Kálnóki Izidor és Bródy Sán. dór urakkal igazoltatni, hogy a dr- Zboray Miklós orsz. képviselő ur felemlített esetében Dénes urnák van igazsága. 3. A jobb Ízlés, az irodalmi tisztesség és a vendégjog legelemibb szabályaival összeegyeztethető-é dr. Krüger Aladárral szemben tanúsított; viselkedése ? A dolog gyorsítása és egyszerüsi- tése szempontjából itt is elfogadom a Bródy Sándor és Kálnóki Izidor urak ítélkezését. Remél lem eléggé előzékeny vagyok? Azután majd cseveghetünk-, meglássa mennyire konciliáns leszek I Valkovics János róm. kath. egyháztanácsos és iskolaszéki tag. Apróságok. A tegnapi közgyűlés elég gyorean véget ért, de ha Heinrich Viktor fel nem szólal és el nein mondja viszontagságos utánjárását a járdaköltség mibenléte irányában, egy fél órával bizonyosan még rövidebb lett volna. Sokan boszankodtak is rá,, épen mint u múltkor, mikor romániai utuzását elbeszélte, pedig hát a tejet is azóta vizsgálják szigorúan, mióta ő elmondta, hogy Tunsze- verinben ezt hogy csinálják. Nem árt az tehát, ha tapasztalatairól néha beszámol. * A honvédségnek uj laktanya kell, mert a mostani már nem felel meg az igényeknek, s ha nem épitünk, azzal biztat a miniszter, hogy elviszi tőlünk a zászlóaljat másfelé. — Mert kérem szeretettel — magyarázza egyik városatya a szomszédjának — ma már ott vagyunk, hogy maholnap a közlegénynek is külön szobát adnak. Mi véna, ha egyszer csakugyan azt mondanék, hogy nem épitünk ! ? * X. urat felkeresi egyik jó barátja és feltárja előtte nehéz helyzetét, s nemcsak taüáésát " kéri,'de a végén egyenesen * azzal fordul hozzá, hogy segítse ki egy pár ezer koronával. Ha a pénzviszonyok megjavulnak, a mi valószínűleg rövidesen be fog következni, azonnal visszafizeti. — Barátom! — szól rá ijedt arccal — I hát Rot9childnak nézel te engem ?! Szavamra mondom, hogy pénzt csak akkor látok nagyobb mennyiséget, mikor a bankban kamatot fizetek és u pénztárnok a fiókját kihúzza. * * A napokban egy fővárosi újságíróval volt találkozásom, s szóba jött köztünk a Pallós notesze, a melybe mindazoknak a neve be van vezetve, a kiknek ő nem visszafizetési kötelezettséggel valaha pénzt adott. Arra a megjegyzésemre, miként van az, hogy a lapok erről a noteszről pártkülömbség nélkül alig szólanak, mosolyogva annyit mondott : — Nem meri piszkálni senki, mert mindenki olyanformán gondolkozik, hátha minden alap nélkül, tisztán számításból az én nevemet is beleírta, ki fogja elhinni nekem, hogy nem igaz. * Ha a „Heti Szemle“ szolgáltat rá okot, akkor a „Szamos“ hívja fel a püspök és a káptalan figyelmét, hogy csapja el a szerkesztőjét, ha pedig megfordítva történik, akkor a „Heti Szemle“ fordul a „Szamos“ igazgatóságához hasonló kívánsággal. — Milyen egyszerűen lehetne pedig rajta segíteni, — mondja Bögre ur — csak meg kellene cserélni a szerkesztőket. Varjas jól járna, mert bizonyosun nagyobb lenne a fizetése a mostaninál és egy régi vágya teljesülne, az t. i. hogy napilapot szerkesztene, Dénes Sándornak pedig alkalma volna megmutatni, hogy a helyét ott is megállná. Demeter. X
