Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-15 / 28. szám

28-ik .szám Harmincadik évfolyam. í Szatmir-Németi, 1913 julius 15. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Arii í miatt elmaradt szatmári a Lrint PH** minden körülmények közt meg lesz tartva. Pannóniától külön vonatok a repülőtérre d. n. 2—4 óráig. 91 H Repülőgép megtekinthető a Károlyi-kertben. Városi közgyűlés. A tegnapi közgyűlés mondhatni egyetlen tárgya a dr. Keresztszeghy Lajos és társainak inditványa volt, hogy Tisza István gróf miniszterelnö­köt a város díszpolgárává válasszák. Előre lehetett látni, hogy az indítvány heves ellenkezésre fog találni, de az is bizonyos volt, hogy nagy többség­gel fog keresztül menni, a mire sokan azt mondták, hogy talán ebből kiin­dulva még sem kellett volna azt az indítványt megtenni. Az a diszpolgár- ság még is csak úgy ér valamit, ha a közönség egyhangú lelkesedése adja, s igy volt ez a múltban is4 ettől tehát nem kellett volna most sem eltérni. Ebben van némi igazság, de viszont az is igazság, hogy a viszonyok, illetve az emberek megváltoztak. Régebbben sem volt mindig az összesség vágya, hogy valaki díszpolgár legyen, de az egyének bírtak azzal az önuralommal, hogy az öszhangot ne zavarják, mikor az elvnek különös sérelme abból nem volt és az egyén különben méltó volt a kitüntetésre, ha éppen nem is az ők, de a többiek szempontjából. A ko- álició idejében is, mikor Apponyi Al­bert, Kossuth Ferencz stb. díszpolgár­TARCA.-^6­A galamb. A lángok közapette semmi sem látszott, csak a kápolna hófehér tornya és az ara­nyozott kereszt. Ilajnalhasadtával tán húsz férfi beha­tolt a Szeut Teréz-kolostorba és elkergette a karmelitákat. Sokan közülük mártírhalállal haltak ahelyett, hogy szabadulásukon törték volna a fejüket. A meglepett katonák fej­csóválva nézték az apácák elszánt, halált megvető kinszenvedését. Aztán kanóccal fel­gyújtották a kolostort. Est borult Barcelona városára. Negy­ven templom és zárda égett, hatalmas lán­gok csaptak a szelíd kék menyboltozat felé, este csillagok miriádja ragyogott a romhal­maz és égő zsarátnok fölött. A tömeg szinte megőrült, n pusztítás láza fogta el; mindenki ordítozott, a halot­tak tetemeit tiszteletlenül nézték, táncolva ugrándoztak az elégett épület között. Hirtelen katonák érkeztek. Nehéz lovas galopp zaja vizhangzott u kövezeten, az ócska utcasikátorokat benépesítette a bevonuló kutonaság. sága volt a szőnyegen, a régi szabad­elvű párti egyének egy szónélkül hagy­ták, hogy a határozat egyhangú le­gyen, de úgy akkor mint azelőtt mások voltak az emberek és más volt a fel­fogás" az elvekről is. Ma nem az elv, de az egyén áll az előtérben, az érvényesülési vágy az egész vonalon, éppen azért, ma már szó sem lehet egyhamar arról, hogy valakit egyhangú lelkesedéssel díszpolgárrá válasszanak. De ez a do­log érdemén mit sem változtat. Hogy Tisza István 55 szóval 10 ellenében kapta meg a diszpolgárságot az sem­mivel sem mond kevesebbet, minthogy annak idején Apponyi és Kossuth ugyanehhez egyhangúlag jutottak. Az indítványt dr. Keresztszeghy JLajos indokolta meg, ellene dr. Tanódy Endre szólalt fel, temperamentumosán, ötletesen és mindvégig érdeket kel­tőén. A miket mondott, az ügy érde­mén keveset változtattak és tényleg nagy része olyan volt, a miket az ellenzéki lapok már régen mondottak és állandóan ismételnek, a mi ugyan a dr. Keresztszeghy Lajos beszédjéről szintén elmondható, természetesen kormánypárti lapokat értve alatta, azonban beszédjében volt sok olyan is, A katonáktól megriasztva néhány fel­kelő beosont a Szent Teréz kolostor kertjébe. Ezek nem voltak tolvajok, rablók. Egy fiatal ember ott sétált a bedőlt pillérek között. Egy másik a kápolnába lépett. Meglepetve látott a főoltár előtt egy apácát heverni, a félig bedőlt oldalszárny lábánál. A fiatal ember iszonyodva nézett reá. Arca félig összeégve, még fiatal nő volt. Még élt, bár alig pihegett. Görcsösen szorí­tott magához egy láthatatlan tárgyat. Az apáca kinyitotta szemét. A fiérfi fel­kiáltott, felismerte. — Trinidad! A nő szinte megismerte: — Pablo 1 Megmozdult, a férfi meglátta, hogy a görcsösen szorongatott tárgy, vérző és se­bes ujjúitól átkulcsolt valami, egy zománco­zott arany galamb, amely az égő oltárról le­zuhant és a znbanó forró nehéz tárgy ölte meg a nőt. Pablo megdermedve állt helyén, a vá­rosban! puska ropogást mrg se hallotta. Ezen a rémes éjszakán kell légi szerelmesét, a szépséges Galveran Trinidadot fellelnie ? Hogy szerette a szépséges lányt. Nagyon előkelő származású volt, hogy hozzá, a sze­gény munkáshoz feleségül mehetett volna; nagyon szegény, hogy rangjabeli elvegye. Mi jH mi uj és eredeti, s eltérve a rendes sablontól felülemelte a mi közgyűlési termünkben megszokott beszédek nívó­ján. Hogy az előadása pongyola, mo­noton és gyors, az igaz, de idővel ez is változni fog, magva azonban mindig van, s bár a Tisza Istvánról adott kritikával nem értünk egyet, el kall ismernünk, hogy mai felszólalásával is dokumentálta arra való termettségét, hogy a közgyűlési teremben beszéde­ket tartson. Az indítvány mellett a polgármester és Kovács Ábrahám, ellene még Thurner Albert, dr. Glatz József, dr. Tanódy Márton és dr. Ve- | réczy Ernő szólalt fel, mire a közgyű­lés az indítványt 55 szóval 10 ellené­ben nagy lelkesedéssel elfogadta. Ezzel aztán az érdeklődés is tel­jesen ki volt merítve és a többi tár­gyak gyors tempóban minden felszóla- ' lás nélkül mentek keresztül. Csupán a Szamos jobbparti védtöltésénél volt egy kis vita, mely azzal ért véget, hogy a közgyűlés kimondta, miszerint nem a régi darai védtöltést, de a má­sik tervet fogadja el, fenttartja azon­ban, hogy attól cl is állhasson, ha a szükséges terület kisajátítása nagyon sokba kerülne. * Végül a főispán kinevezte dr. történjen vele? Legyen Jézus menyasszonya. A ileány beleegyezett. Vájjon szeret-e? A férfi sem küzdött a családi határozat ellen. Szerencsétlen szerelme gyűlölettel töltötte el a gazdaság, előkelőség, hatalom iránt. — Szegény Trinidadom! — Segítette, felemelte. A nő feje hátra hanyatlott. — Leestem. Az arany galambot akar­tam az oltárról leemelni. Meghalok. Nem hagytam el a zárdámat. — Nem halsz meg. — Meg kell halnom, Pablo. Meglátta a férfi rongyos ruházatát, piszkos kezét. — Pablo! Te is gyújtogattál ? Te is az Isten ellen törtél? Látod, a bűneidért halok meg, Publo. Lázasan beszélt, vallásos rajongása de- liráló álmokkal töltötte el. — Kérj bünbocsáDatot. Szállj magadba, halj meg te is, könyörögj az Úrhoz! összekulcsolni próbálta összeégett, el­halt két kezét. A galamb kiesett. Publo le­hajolt érte. — Ne nyúlj hozzá* no bántsd. — Mi az?— kérdezte a lázadó. — A szent ostyatartó. Térdepelj le Pablo. Esküdj meg, hogy halálom után fáty­lamba csavarod és úgy viszed el holnap reg­Halász Lajos szatmárhegyi orvost tisz­teletbeli főorvossá, Misky Lajos és Kis József számellenöröket pedig tisz­teletbeli számvevőkké, s ezzel a köz­gyűlés 5 órakor véget ért. Levél a bikszádi fürdőből. Bikszád, 1913 julius 6. Tekintetes Szerkesztő Ur I A vad és kárhozatos Avasnak eme brilliáns központjáról, egészségügyi telepéről küldöm e sorokat, hová lehangolt lelki álla­potomnak nagyon szomorúan megfelelő borult tőt esős időben jöttem fi hó 2.-án, hogy gyomor és torokbujomat gyógyitgassam. Valami rossz előérzet, bosszantó bal­sejtelem mintegy vissza akart tartani, — kénytelen kelletlenül is jöttem, — mintha éreztem volna, hogy olyat fogok látni, a mitől a hátam is meg fog borsódzani, és valami kellemetlen fátum fog érni. Balsej* telmem nem ok nélküli volt, mert a mint u bikszádi híres vicinális becammogott velünk az avasi völgykatlanba, a nagy területen mindenütt csak tengervizet, és a vízben számtalan kazal és boglya szénát láthattunk. A viz alól kimaradt egyes pontok úgy néz­tek ki, mint a tenger vizében úszkáló sziget városok. Nugyon sok vetés víz alá került és a viz alól itt ott kimaradt vetések pedig annyira satnyák, hogy azok ugyan nem hogy jövedulmet adhatnának, de a rájok fordított gél az egyik paphoz. Publo esküdj meg, hadd haljak meg békében. A férfi idegenkedve nézett a galambról a haldoklóra. Lám, gyűlölete jogos, Isten elvette szerelmesét, még utolsó órájában is az Isten nevét emlegeti, nincs az ő számára egy szava sem I Trinidad a haldoklók találékonyságával kitalálta Pablo gondolatát. A szent lélek alól kibontakozott a nő utoljára gyengéden meg* szólalt: — Publo, teljesisd utolsó kérésemet« Szerettelek, Publo. Szomoi uan mosolygott, keresztet vetett* feje hátra hanyatlott, elszenderült. Publo könyezve csavarta Trinidad fáty­lába az arany galambot. Aztán menekülni igyekezett, hogy a kedves halott utolsó kí­vánságát teljesítse, Trinidad szerette 1 Mégis szerette. Eliramodott. A kapuban állt már az őrség. A puskák célba vették. Hátra esett, koponyáját átlőtték* Trinidad holtteste mellé esett. — Megint egy tolvaj — mormogta a kapitány, amidőn inge alatt ott lelte a fá­tyolba csavart drága, zománcozott arany ga­lambot, amelyet öt századdal ezelőtt egy jámbor és hivő nagynr ajándékozott a Szent Teréz kolostöráuak. E. G. FraiEUIEZIEIES! Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók I

Next

/
Oldalképek
Tartalom