Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-08 / 27. szám

Harmincadik évfolyam. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. " Az előfizetés ára: Égész évre . ... 6 kor. | Negyedévre 1 kor. 60 fill. Fél‘. . .3» I Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL V HIRDETÉSEK -v— hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében előfizetések és hirdetések küldendők : vétetnek föl. Morvái János könyvnyomdája, A hirdetések díjjal előre fizetendők. Eötvös-ntoa 6. az. * * Telefon-szám : 73. Nyilttér garmond sora 20 fillér. 1 Munkásnő-otthonok. Amikor Bezerédj Pálnak, a föld- mivelésiigyi miniszterhez intézett, előt­tünk fekvő jelentését lapozgatjuk, meg- hatottan gondolunk arra a szerény kis selyemhernyóra, amelyet Rafael vagy egyik tanítványa rajzolt s amely az urbinói herceg jóvoltából került a va­tikáni könyvtárba. Nem foglalt el az országban senkitől semmi földet, sőt nyomában országutjaínk a szederfák százezreivel népesedtek be. 1879-ben a tenyésztők 7400 korona keresethez jutottak, 1912-ben pedig 4,117,857. ko­rona jövedelmet jelentett a selyem- hernyó Magyarország földmivelő népe éppen legszegényebb rétegének. Már 1912. évi júniusban fizették ki (1880 óta) a századik millió koronát a selyem­tenyésztőknek. A selyemfonál legombolyitása nem nehéz testi munka, de nagy figyelmet és gyakorlottságot igényel és éppen ezért selyemfonódáinkban nehézségeket okozott az állandó képzett munkások hiánya..Idöbelileg körülbelül összeesett ezekkel a nehézségekkel az a tervbe vett intézkedés, hogy az állam ezentúl csak 12 éves korukig gondoskodik az elha­gyott gyermekekről, aminek következ­tében évente mintegy négyezer 18 éves gyermek kerül ki a inén helyből. A fiuk, mint tanoncok még csak elhelyezkednek TARCA. Ferencrendről*) (Folyt, és vége.) Midőn a kapzsiság cs a szédítő fény­űzés mindenkit bilincseibe vert, ébredt föl — mint egy eleven, társadalmi korbács — az. Ferenc rendje az ő legtökéletesebb sze­génységével. A rend terjedése, dúcára szigo­rúságának, csodával határos. Még a rendalu- pitó életében 1219 május 26-án Assisiben összehivott rendi gyűlés alkalmával — tehát tiz évvel alapítása után — már több mint 5000 tagot számlált a rend. Sz. Ferenc ha­lálakor már oly magasra emelkedett számo­kat látunk, amilyenekkel mai nap sem dicse­kedhetünk. Mezitláb, daróc ruhába, kötéllel átövezve iudultak a ferencesek Assisi Porciuu- kulájából, hogy folytassák azt a munkát, arait Krisztus megkezdett, hogy talpkövei legyenek a vallásnak s az erkölcsös társa­dalomnak. Nem vittek magukkal pénzt, sem utravalót, hanem mint az utolsó utszéli kol­dus, Írtén igéit, igazságuk hirdetve, há-zról- házra jártak s úgy szedték össze fönntartá­sukra u legszükségesebbeket. Ezek igazi hősök *) P. Unghváry Antaltól, a Ferencrendiek Gyöngyösön székelő tartományi főnökétől kaptuk e tárcaszerü közleményt, melynek közlését abból az alkalomból, bogy Ferencrendi szerzetesek köl­töznek be szept. 1-én a mostani tanítóképző inté­zet házába s veszik át Németiben a hitélet veze- tését, időszerűnek tartjuk. __________________ va lahogy, de mi lesz a leányokkal ezen reájuk nézve éppen a legfontosabb élet­korban!? Szerencsésen oldották mega kérdést a selyemfonódák mellett épített munkásnő otthonok által. A tolnai ott­hon 120 leány befogadására 130,000 koronába került, a győri otthon 240 leány számára 200.000 koronába, a komáromi egyelőre 60, később szintén 240 leány számára rendeztetik be, sőt Lúgoson, Újvidéken, Pancsován és Mo­hácson is terveznek hasonló otthont, az ottani fonódáknál. A gyermekmen- helyeken kívül a Liga, az árvaszék és még magánosok is küldenek gyerme­keket az otthonba. A jelentésből látjuk és bárki sze­mélyesen is meggyőződhetik róla, hogy a leányok étkezése kitűnő, testsúlyok normálisan gyarapszik, a tisztaságra nagy súlyt fektetnek, a gyermekeket ismétlő oktatásban és énektanításban is részesítik és őket felváltva á kony­hában is alkalmazzák. A munkás leányok keresetéből napi 40 fillért ellátásuk részben való fedezésére for­dítanak, keresetük egyéb részét posta­takarékpénztárban helyezik el számukra, ami évente átlag 200 koronát lesz ki fejenként úgy, hogy már 4—5 év után körülbelül 1000 korona a meg­takarított pénzük és így könnyen me­hetnek férjhez, amit különben kiháza- sitási alapítványok is elősegítenek. voltak, kik fölértették a lemondás nagysá­gát. A hivő lelkek gondozása körül ezekből került ki egy rajongásig szeretett s a mai napig is leírhatatlan tisztelettel körülövezett pádnái sz. Antal, egy sz. Leonardus, kinek ajkairól ezrek lesték el az élet igéit, egy sziénai sz. Bernardin, alkantazai Péter és számtalan mások, kiknek szavaira nem egy ember, nem egy város, hanem országok, né­pek öltöttek bűnbánati öltönyt s tartottak penittneiát. Már a rend bölcsőjében találko­zunk oly tudósokkal úgy a legszentebb tudo­mány, a theológia, mint a profán tudományok tágas terein, kiknek tudománya, tételei előtt a mai tudósaink is kalapot emelnek. Ilyenek egy sz. Bonaventura, Iluleei Sándor, Dun- Scot, aki beillene a szeplőtelen Fogantatás legfrissebb lovagjának, továbbá Bucs Rogér, Schvartz Barthold, kiknek tanulmányai ma­napság is csodálatot keltenek. Három szá­zaddal később már annyira elterjedt a ferenc- rend s tagjainak száma annyira fölszaporo­dott, hogy midőn a vészes dögbalál a XVI. században Ázsiából kiindulva végigszáguldott Európán — magával ragadva az emberiség­nek felét, a ferencred 16.000 tagot helyezett az önfeláldozás oltárára, kik a legnemesebb harcban véreztek el, egész halálukig küzdöt­tek felebarátjaik testi, lelki épségéért. Mások e lángleikü szerzetesek közül nem elégedtek meg azzal, hogy Európában éljenek a ku'- turának, hanem ismeretlen tájakra vitorláz­tak, hogy azoknak, kik még a halál árnyéká­ban ülnek, elvigyék az üdvösség igéit. Nem törődtek azzal, hogy vérükkel fogják meg­fizetni buzgóságukat. Napjainkig majd 7000 ferences ontotta életét, hogy Krisztus igaz­ságait terjessze a pogányság területein. Az ellátás többirészét a gyári iizem fedezi, minek ellenében a gyá­ros kárpótlást nyer abban, hogy ál­landó és jól kitanithaló munkaerőhöz jut. Maga az állam sem az ellátáshoz, mint egy általában a munkásnő ott­honok fenntartásához semmivel nem járul, csupán most kezdetben az épü­letet bocsátja rendelkezésükre. Az elhagyott gyermekeknek ily- képpen bérfizetéssel járó munkára való alkalmazása nemcsak az államot, községeket stb. szabadítja fel jelenté­keny anyagi áldozatok alól, hanem magukban a gj’ennekekben is komoly erkölcsi erőket fejlesztett ki az által, hogy érzik, miszerint senki kegyelem kenyerére nem szorultak. A jelentés igen komoly aggodal­mat keltő jelenségre is felhívja a köz­vélemény figyelmét. Szerinte most országszerte szerveznek otthonokat anél­O kiil, hogy azokban a murikásnök érde­kei kellőképpen meg lennének védve és sürgetni, hogy az állam ezekben az otthonokban — miután a jelenlegi t r.véay&s intézkedések. egyátaIán nem alkalmasak arra — külön törvénnyel biztosítsa a munkásotthonokban a gyermekvédelmet. Ha azokra a szomo- moru külföldi példákra gondolunk, amelyek bebizonyították azt, hogy mindenütt, ahol sok gyermek volt gyárakban, vagy ezek mellett ottho­Legelőkelőbb helyet foglalnak el ezek közül a marokkói, japán ée a gorkonni vértanuk. Még napjainkban sein ér véget azok száma, kik a martyromság pálmaágával csukják le szemeiket. De a franciskánusok történetében leg­szebb mutttal dicsekedhetik a magyar nem­zet. Akkor midőn a legszoinorubb kép tárul | szemeink elé, mintha csak Isten hívná őket — jelennek meg a ferencesek. Vad tatár osordák dúlják föl békés hazánkat, füstölgő romok, tüzes zsarátnokok, állatiasan meg­csonkított holttestek mutatják a városok vagy falvak valnmikor virágzó helyeit. Második honalupitónk IV. Béla hívására föltűnik itt is ott is. egy-egy idegen feren­ces szerzetes, összegyűjtik a szétriasztott nyájat, mézes szavukkal odaférkőznek a nép, a nemesség szivéhez s jöjjön bár száz veszély utána, nem tudják letépni a nemzet szivéről azt a gyorsan összeforrt idegen elemet. Eggyé lesz a nemzettel. Ahol megtelepednek, körü­löttük először csak egy kisded nyáj simul hozzájuk, mely lassan-lassau kialakul és is­mét egy virágzó község, város épül a romok fölé. Ezek a szegény szerzetesek az ő vonzó ruhájukkal, egyszerű megjelenésükkel meg­hódították maguknak az egész nemzetet, kezdve annak koronás fejétől az utolsó job­bágyig a kiknek bizalma mindenkor biztos lakhelyül szolgált a szerzeteseknek. Es a nemzet viszonzásul nem mint rideg vezetőt, hanem mint édes barátot ölelte szerotő keb­lére. Ekkor történt ez a familiáris elne­vezés, melyet a külföldi szerzetesek a szent irigység bizonyos fokával sajnálnak tőlünk. Fölnyitotta a nép barátai előtt szivének tit­kait, elpanaszolta száz buját, szenvedéseit, nokban felhalmozva, ez mindig a leg­súlyosabb visszaélésekre vezetett, mig az állam erélyesen közbe nem lépett. Mi is csatlakozunk Bezerédj Pálnak úgy iparunk, mint az otthonbeli gyer­mekek törvényes védelme érdekében Írott szavaihoz, amely védelem — a jelentés hangjából Ítélve — nagyon sürgősnek látszik. Szemlélődés. Olyan sivár minden körülöttünk. El­hanyagolt, súlyos válságba sodort nemzet, külső veszedelmektől környezve, belső bajok­tól megtámadva. Mintha láthatatlan kezek készakarvu taszítanák a pusztulás örvénye felé. Megfoghatatlan a türelmünk. Mintha rabszolga nép luknék itt, amely nem szólhat, nem jajgathat, csak hallgatagon tűri sorsát. Hová lett belőlünk a lélok és a szív ? Emlékezem, hogy még nem régen olyan volt e város lakossága is, amely jogot kért sorsa intézéséből; amelynek volt önérzete, önálló véleménye, számottevő ítélete. Tudott erélyes lenni, ha sérelmek érték. Hazafiasán gondolkozott s lelkesen hangzott el ojkáról a Himnusz és a Kossuth-nóta. Éretten, fegyel- mosetteu, tisztoJetreméltóan -.-viselkedett a komolyan határozott, valahányszor cgybe- gyült; elvéihez következetes volt, érettük küzdött és fáradt, hogy diadalt vívhasson ki. A mai nemzedék már nem ilyen. Meg- hasonlotf. Nem érez. Ha szólnak is hozzá s serkentik, bátorítják, lelkesítik, — nem hallja. Kétségbeesett, földre bukott. Cserben hagyja azokat, akik javát akarják. Engedi, hogy amaz pedig, mint hű'barát, ha kellett, törte, égette, rombolta a bűnt a szivekben, a má­siknak pedig mézes szavakkal enyhítette fáj­dalmát és - szenvedéseit. Mily csodálatos az isteni gondviselés I Azt hinné az ember, hogy ezen emberfeletti munka árán talán megvá­sárolják a nemzet boldogságát. Pedig most látjuk csak, hogy az a serény tevékenység mindent újjáalakítani, mindent megerősíteni nem volt cél, hanem csuk előkészület egy nagyobb szenvedésre,! csak erőgyűjtés volt egy ujubb csapás elviselésére. Alig heverte ki a nemzet a tatárjárás okozta halálos sebet, .távol a láthatáron megjelenik, mint vulami rémes förgeteg a töröknek óriási száma. Végigharsog az országon a vészkiáltás, de már késő volt. Amerre jár a kegyetlen török horda, utána kihal az élet. Ifjaink ezrei rab­láncra fűzve vonulnak Törökországba. Szü­zeink ott hervadnak el Stambul és Konstanti­nápoly buja karjai között. Akik itthon mn- radnuk, végtelen kínoknak, nélkülözéseknek, életveszélynek kitéve, hova forduljanak, kihez meneküljenek, ha nincs egy szerető, vigasz­taló barát, kinek szavait nektár gyanánt veszik, hiszen vele él, együtt szenvednek, együtt osztoznak a könnyeken, együtt a ke­nyéren. Ezen szomorú időben, a török hódolt­ság idejében mutatták ki leginkább a feren­cesek, hogy egyedüli életcéljuk, mások bol­dogságát keresni. Nem ismerve félelmet, félretéve minden rettegést, álruhában, óriási turbánnal fejükön járják be a meghódított területeket s szórják a hívek leikeibe a val­lás, a részvétnyujtotta vigasztalást. Megtelnek a dohos pincék, a kripták nyirkos helyiségei panaszos, siró lelkekkel s közöttük mint egy vigasztaló, jótékony angyal megjelennek sz. FIOTELMEZT£TÉ!S I Közvetlen a „Pannónia“ szálloda melletti! A valódi amerikai King Quality cipók kizárólagos raktára. Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál ióvai olcsóbban kaphatókl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom