Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-07 / 1. szám
SZATMÁB és vidéke. gunk oda eljutni, hogy a háború nélkülözhető legyen. Ezek röviden az elmúlt év eseményei. Régi szokáshoz hiven közüljük a nevezetesebb halottak névsorát is: özv. Doinahidy Sándorné sz. Böszörményi Vilma, Sikos Károly, Stern Jakab, Kató Antal, Haller Ottó, be- renczei Kovács Jenő, Ferencz Anna, Vagner Józseíné, Jakab Károlyné, özv. Fekete Sándorné, Sáfár Károly, Kris- tyóri Ákos, Évva Róza, Petrovich Ig- nácné sz. Becsky Valéria, Walkovich Sámuel, Zaharovics József, Majdik Béla, Jeney György, dr. Fechtel János, Tóthfalussy Dániel, Fristyán Károly, Hatvani Péter, Cs. Mayer Samu, Jékei Károly, Koós Zsigmond, Guttmann Hermann, Jeney Endre, dr. Jeney Sándor, Biky Károly, dr. Nagy Géza, özv. Koós Gáborné, Szalontai István, özv. Kenyeres Károlyné, Jékey Mór, Gőbl Sándor, ifj. Kölcsey Gábor, Majdik Mátyás, dr. Helmeczy Pál, ifj. Ányos Miklós, dr. Király István. n. Az adótörvények revíziója Irta: Dr. Szende P&l, az Oras. Magy. Keresk. Egy. főtitkára. Az adótörvények elhalasztásának ellenzői nem tudták megcáfolni azt az érvet, hogy az adótörvényt életbeléptetni helytelen dolog akkor, amikor az ország gazdasági és külpolitikai válság tetőpontján áll. Ez álláspont helyességét a kormány is elismerte, mikor kénytelen-kelletlen belement az adókivetés felfüggesztésébe. Azt sem igen lehetett a közönséggel elhitetni, hogy az adóreform az államkincstárra deficittel fog járni, s ezért senki sem értette a pénzügyminister makacs ellenkezését, mert ha sem az adózóknak, sem a kincstárnak nincs az életbeléptetésből baszna, akkor miért szükséges azt úgy erőltetni ? A kereskedő és iparos közvélemény nem oly naiv többé, hogy a kincstár érdekmentességét hirdető érveknek felüljön. Miután a rábeszélés eredménytelen volt, következett a régi recept szerint a megfélemlítés. ha széttört a szivem. — Utánad küldöm imám, hogy soha ne jusson eszedbe a bűbájos Japán permetező cseresznye fái alatf, öledre hullt kicsi Maikó. — Maikó arcán leperegtek a nehéz, forró könycseppek. Sokáig nézett a kivilágított tengerre, melyen büszkén feketedtek a hatalmas hudihajók. Oh, ha velük mehetnék, mint a fecske 1... sóhajtja. A szellő bóditó illatot csapott az arcába, s ettől mintha elszédült volna, hirtelen megtántorodik. Majd lázas gyorsasággal lesiet a lépcsőn. Letöri a virágágyak orchidéáit, a nárcisokat krizán- téineket, » a nagy nyaláb virágokkal vissza siet e toronyba. Mintha már semmit sem szenvedne kipirult orcára szelíd mosoly ült. Vele megyek 1 Kísérni fogom lopva, féltve, aggódva, vigyázok majd az éjszakáira, álmaira; ntjá- ból szétJebbentem a ködfátyolt, lecsendesitem a tengert! Vele megyek... — Az elindult flotta hatalmas ágyú- dörgéssel búcsúzott a mindjobban távolodó parttól, mely után szomorúan tekint egy ifjú, karcsú terigerésztiszt, abba az irányba, a hol a nárcisok virulnak, s a hol letört virágok között örök álmát alussza egy kicsi japán leány ... Magasrangu vezető politikusok adták ki a jelszót és a félhivatalos sajtó továbbította, hogy az egész mozgalom immorális, mert szentesitett törvények életbe nem léptetését és 'revizióját kívánja, már pedig ez megingatja a törvénytiszteletet, megrendíti a törvények állandóságába vetett.hitet és anarchiához vezet. Ha emlékező képességünket kissé megerőltetjük, úgy fogjuk találni, hogy mindkét, most annyira kárhoztatott kívánságra a közel múltban volt precedens. 1910. év február havában a kereskedelmi és ipari egyesületek azzal a kérelemmel járultak a kormány elé, hogy a koalíciós adótörvények életbeléptetését halassza el, mert ők a törvényeket igazságtalanoknak és egyoldalúnknak tartják s ezért kell, hogy idő és alkalom nyujtassék az adótörvények revíziójára A kormány elnöke, gróf Khuen-Héderváry Károly, pénzügyminisztere Lukács László, a jelenlegi miniszterelnök, pénzügyministeri államtitkára pedig Teleszky János, a jelenlegi pénzügy- miniszter volt. A kormány ennek a kívánságnak megfelelt és a nyilvánosság előtt kijelentette, hogy az elhalasztáshoz hozzájárul, ami később az 1910. évi költségvetési törvényben meg is történt. Ha nem ingatta meg akkor a jogtiszteletet, hogy a kormány közvetlenül választások előtt, tehát koftescélok- ból teljesítette a kívánságot, akkor most sem okozna általános jogérzetben nagyobb romlást, ha a napról-napra súlyosbodó gazdasági helyzetre való tekintettel — tehát mindenesetre tisztreméltóbb és komolyabb indokból — az elhalasztásba belemegy. Az 1910. évi III. t. c. 5. §-a ékesen szóló bizonyság amellett, hogy igen is lehet a már szentesített törvények életbeléptelését elhalasztani. Ugyanez a helyzet az adótörvények revíziója tekintetében is. Ez a kívánság most még nagyobb megbotránkozást váltott ki, mint az elhalasztásra irányuló kérelem. Pedig, hogy ez mennyire lehetséges, arra élő példa az 1912. évi Lili. t. c., mely a koalíciós adótörvényeket életbeléptetésük előtt — főleg a kincstár érdekében — revidiálta. A kormánynak, mely a törvényjavaslatot előterjesztette, — elnöke Lukács László, pénzügyminisztere Teleszky János volt. Nem tudjuk véges ésszel felfogni, hogy ami 1912. junius havában nem ártott a törvénytiszteletnek, miért ártana 1912. decemberben, vagy 1913. januárban. Az az érv, hogy az adótörvények rosssak, legalább is van olyan tiszteletreméltó indok, mint az a törekvés, amely a júniusi revíziót szülte, mikor ás a kormány a közvéleménynek valami ciillapitó- szert akart nyújtani a képviselőházi események által okozott elkeseredés ellen, azt akarván elhitetni, hogy az adónovella a rossz koalíciós törvényekből törvényhozási műremeket csinál. A kormányra nézve kellemetlen lehet a mostani viszonyok között egy oly kívánság, amely a legutóbbi időben meghozott törvények revizióját hangoztatja,, de a kereskedőktől és iparosoktól nem kívánhatja senki, hogy gyengéd tapintatból lemondjanak u meggyőződésük szerint rossz törvények orvoslásáról. Nem nyugodhatunk meg abban sem, hogy várjunk, mig az adótörvények hibáit_ az élet fogja kideríteni és hogy a revízióról csak akkor beszéljünk, mikor már a gyakorlat megállapította azt, hogy mely irányokban szorul a törvény módosításra. Valóban nagyon alábecsüli a magyar közönség értelmi képességét, aki ily érvekkel áll elő. Azt, hogy valamely törvény rossz, vagy jó-e, már életbeléptetés előtt minimális szakismerettel meg lehet állapítani. Ha pedig ezt felismertük, bűnös könnyelműség, vagy pedig szándékos becsapás volna, ha nem igyekeznénk a törvény hibáin még életbeléptetés előtt javitani. Kosz törvények életbeléptetése sokkal jobban megrendíti a törvénytiszteletet, mint azok kijavítása. A múltból már vannak tapasztalataink, hogy életbeléptetett adótörvényeken igen nehéz változtatni. Qtt van példának okáért a H. osztályú kereseti adó, melyet 1875-ben léptettek életbe és teljes 33 év telt el, amig rajta az első javítás megtörténhetett, pedig már életbeléptetése utáni évben az országgyűlésen a legerősebb szavakkal Ítélték el a törvény egyenlőtlen adózási rendez rét és a kifogások helyességét a kormány is elismerte. Az adórendszerrel összefüggő nagy érdekeket és. érzékenységeket tekintve, igen félünk attól, hogy ez a revízió -megint elhúzódnék. Erre annál inkább lehet számítani, mert választások mégis ritkábban vannak s az sem valószínű, hogy a véderő törvény megszavazása és a júniusi események újból ismétlődjenek, amikor a törvénytisztelet elvének legfelkentebb apostolai is köny- nyebben mutatkoznak hajlandóknak halasztásra, vagy revízióra. (Folyt, köv.) Színházi esték. Igazán csodálkozunk Szatmár város szinügyi bizottságán, hogy a legteljesebb megelégedésének kifejezése mellett további két évre lekötötte a színházat Heves társulatának. Nem tudjuk, mit gondoljunk erről a bizottságról akkor, amikor, mint a jelen esetben is, a legnagyobb mértékbeni hozzá nem értéshez adta tanujelét. Mert hogy egy olyan müpártoló, lelkes színházlátogató közönség, mint amilyet Szat- már város a jelen nehéz pénzügyi viszonyok közt is fel tud mutatni, kénytelen legyen a vidéki leggyengébb társulatok egyikét esztendőkön keresztül tűrni, ezt igazán nem értjük. Nagykárolyban a „Kis lord“ előadását közönség hiánya miatt nem tudták megtartani, u debreceni színház válságával az összes újságok tele vannak. Úngváron megbukott a társulat., pedig mindenütt a legjobb tudásukat, tehetségüket vittek bele az előadásba úgy a színészek, mint a direktorok. Nálunk ? Egy pár, a pesti színházuk műsorát is díszítő operetten kivttl épen Pest megkerülésével a vidéki szinpadpkra becsempészett német fércelmények dominálták eddig a műsort. Azon igen helytelen felfogásra, hogy a vidéken csak az operettnek van létjogosultsága, igen fényesen rácáfolt a múlt hét igen fenomenálisan sikerült „Ostrom“ és „Erős láncok" előadása. A mily gyenge az egy Ballá Mariskát kivéve uz egész operett személyzet, annál erősebb a drámai ensemble. Az „Erős láncok“ meghozták u szezon elBŐ vastapsát. Vastaps Szatmáron. És nem operett star, hanem drámai szende kapta. Szinte hihetetlen . . . Kezdjük megbocsátani, megérteni a szinügyi bizottság határozatát. Csak azt nem tudjuk felfogni, hogy mi volt az oka olyan nagyon titkolni az igazgatóságnak a drámai ensemblének kiválóságát. Hahne), Garay Uns, Bársony, Szalóki és Szőke egy olyan együttes, amely mindenkor a legkiválóbbat produkálhatja, csuk alkalmat kell neki udni. Bársony sokkul inkább megállotta a helyét az „Ostrom“ címszerepében, mint vendégként szerepeltetett elődje. Salten Félix sikerült szatirikus vígjátékénak, uz „Erős láncok“-nak pénteki premierjével érte el még eddig a társulat ezidei legnagyobb sikerét. Egy német hercegi udvarban lefolyt bájos szerelmi történet, mely mig egy részt őszinte kacagást vált ki a néző közönségből, másrészt könnyek fakasztására is képes. Érthetetlen ugyan a kis varróleánynak hirtelen felgyűlt lángoló szerelme, túlságos a kamarásnak inkább udvari bolondnak való szerepe. Garay Ilus Hedvig háládatos szerepében művészi tehetsége legjavát adta s kedves játékával őszinte tapsokat váltott ki. Szőke Sándor különösen azon jelenetekben, amelyekben a szerepét tudta, nagyszerűt nyújtott, kár, hogy a szerep nem tudását egyes helyeken a szók elnyujtásával s pathetikus kézmozdulatokkal próbálja észrevétlenné tenoi. Hahnel Aranka kitűnő volt házsártos szerepében s feltűnt nagyszerű szereptudása. Szalóki a lehető legjobb és mulatságos kamarás volt. Bársony kis szerepét szépen kreálta. , A „Kicserélt feleség“ ismét az igazi, megszokott silány mederbe téri tette vissza az előadásokat. Újabb vakmerő és qualifikálhat- lan merénylet csapott le u néző közönség lányos mamákkal telt sorairu. Ilyen előadást már nem a száz balkezü szinügyi bizottságnak, hanem a rendőrségnek kellene betiltania. Még a szereplők is szégyenkezve vonultak ki egy-egy arcpiritó jelenet hatása alatt. A hét többi napjait és délutánjait az „Éva“, „Bálkirályné“, „Tengerész Kató“ és „Kis gróf“ előadása töltötték ki. A szereplők alakításain nem'igen tapasztaltunk javulást, sőt a kedvtelenség bizonyos árnyalata tette még gyengébbé az előadásokat. Egyedül Ardó Ilonka tartotta meg jókedvét, különösen mint páholybeli néző gondoskodik arról, hogy a közönség észrevegye kellemesnek gondolt jelenlétét. Sx. 1 * Színházi műsor. Ma kedden újdonság itt először „A nemzete« asszony“ énekes falusi történet, a debreceni „Csokonay Kör“ 1000 korona pályadijával jutalmazva. — Szerdán újdonság itt először „A sarkantyú“ Liptai Imre és Gábor Andor szenzációs színműve. — Csütörtökön újdonság „A csókszanatorium“ operette. Pénteken másodszor „A csókszanatórium“ operette. — Szombaton újdonság „Rubikon“ vígjáték. Bródy Béla DianaDrogériája ez időszerint a leges- közkedveltebb üzlet. Friss kozmetikai áruk, különlegességek, fényképészeti cikkek nagy raktára. Apróságok. — Nos, hogy kezdődött az uj esztendő? — Nem a legkellemesebben. Először a gratulálók boszuntottak fel; azután jött a sok számla, s mikor végre már azt hittem, hogy megpihenhetek, örömtől ragyogó arccal jelenti a feleségem, hogy megérkezett az anyósom. »Mutatványszám ingyent < JÓ VAJTÁSí a legkedvesebb képes gyermeklap. Peleiéi szerkesztő SEBŐK ZSIGMONI fiBmunlatársi BENEDEK ELE Kiadóhivatal: franklin-tarsulat Budapest, IV„ Egyetem-utca 4 Előfizetni lehet a kiadóhivatalban és minden könyvkereskedésben. Előfizetési ár negyedévre: 2 K 5C * Mutatványszám ingyen! f A? anyáról a leányra öröklődik az a meggyőződés, Hogy kávé Készítéséhez a ,.Valódi** tFranck: feltétlenül szükséges. - A Honi gyárban, Kassán, készült „Valódi** tFranck: ismertető jele a : Kávé darálói. - Annak ami oly sokáig tartja magát és mindig kedvelt, - jónak kell lenniI, . wm«■ axz*w. A Szilveszterest ugyancsak zajos volt. Kaszinó, Iparos Otthon, Pannónia stb. mindenütt tele volt a helyiség és a jó kedv általános, mintha az emberek csakugyan annak örvendtek volna, bogy bála az egeknek, megszabadultak egy igazán rósz esztendőtől. — Már hogy aztán az uj jobb lesz-é nála, — magyarázza reggel hazamenet egyik ijszakázó a társá nak — az nem tudatik, de bogy most pompásan érezzük magunkat, az több mint bizonyos. * A különböző bankok fúziójáról beszélgetnek egy társaságban és élénk eszmecsere fejlődik ki annak üdvös voltáról. — A fúziónak — szólal meg egy ismert köz-, és váltóadós — egy rósz és egy jó oldala van. Rósz oldala, mert kitudódik, hogy az ember más bankba is tartozott, de jo oldala, hogy azután nem többfelől szorítják az embert a törlesztésre. a Két cseléd beszélget a sarkon és ugyancsak erősen szapulnak egy harmadikat. — Alig látja meg' az embert, ha találkozunk ; olyan rátarti az utóbbi időben a lelkem, mint egy grófkisusszony. Szeretném tudni, mire lett olyan büszke. Talán csak nem arra, hogy most egy firer udvarlója van. Lehetne nekem őrmester is, ha akarnám. —- Hagyd el, fogja még ő adni olcsóbban is, hanem akkor mi nem fogjuk majd ismerni őtet. * — Ettől az évtől Bokát várók. Barátom, újévkor két darab ezer koronást láttam. — S mit éreztél a látásukra ? — Nagy vágyódást, mint a boldogtalan szerelmes, mindjárt az a nóta jutott az eszembe: Elvonnálak én, csak adnának . . . Demeter,
