Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-28 / 13. szám
Huszonnyolcadik évfolyam. 13"ik szám. Szatmár, 1011 március SZATHAR VIDÉKÉ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL • ] —HIRDETÉSEK —hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, további — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében Az előfizetés ára: előfizetések és hirdetések küldendők : vétetnek föl. Egész évre ... 6 kor. j Negyedévre 1 kor. 50 fill. Morvái János könyvrYjÜ||gdája, A hirdetések díjjal előre fizetendők. Fél » . . . 3 » 1 • Egyes szám ára 16 » 1 Eötvös-utoa 6. sz. # # Telefon-szám : 73. 1 1 Nyilttér garmond sora 20 fillér. Szemétkihordás. Múlt számunkban bemutattuk a szemétkihordásra nézve alkotott sza bályrendelettervezetnek egy részét és röviden felsoroltuk az okokat, amelyek a szabályrendelet megalkotását előidézték. A legfőbb ok a főkapitány jelentése szerint az, bogy a közönséget semmiféle bírságolás árán sem lehet a szemét kihordására szorítani. Más szóval ott állunk, hogy a rendőrség nyíltan bevallja a közönséggel szemben valógyengeségét,ez állapot megszüntetésére nem lát más eszközt, minthogy a szemét kihordás hatóságilag eszközöltessék. Álljunk meg itt egy pei'cre, mert ez nem oly, csekélység, ami mellet szó nélkül szabadna elhaladni, mert hiszen ha a helyzet ilyen, akkor a szabály- rendelet sem fog segíteni, miután a szabályrendeletben foglalt kötelességek teljesítésére a közönséget ugyancsak a rendőrségnek kell szorítani, s ha erre nem volt elegendő ereje eddig, bizonyára nem lesz ezután sem és akkor megint csak ott leszünk, ahol a- mádi izraelita, lesz ugyan uj szabályrendeletünk, de a szemét továbbra is az udvaron marad. Annyi bizonyos, hogy a mi közönségünk rettenetesen iudolens a köz- tisztaságot illetőleg, de valljuk meg azt is, hogy ennek oka nem annyira a közönségben, mint inkább a'rendőrségben van, mely nem tudja a szigorúságnak azt a mértékét alkalmazni, amely a közönséget rendre szoktatni elegendő volna. Állandó a panasz a köztisztaság ellen, s mikor valami ragályos betegség jelentkezik, akkor egymást éri a szigorú felhívás, mely a közönséget kitanitja, mit kellene cselekednie és rendesen benne foglalO tátik a fenyegetés is, hogyha nem cselekszi, mi fog következni, s ha aztán vége a veszedelemnek, halad minden tovább a megszokott mederben. Igenis meg lehetne törni a közönség indolenciáját, ha tekintet uélkiil járványos és nem járványos időre, a köz- tisztasági kérdést állandóan egyforma drákói szigorral kezelnék és személyválogatás nélkül beváltanák | fenyegetést, mert ha aztán a közönség látná, hogy annak fele sem tréfa, esze nélkül igyekeznék a tisztasági követelményeknek eleget tenni. Tessék megpróbálni, merünk rá fogadni, hogy a kívánt eredmény okvetlenül jelentkezni fog, de e nélkül az erély nélkül nem lesz más állapot akkor sem, ha a szabályrendeletet megcsináljuk is. Ez az egyik főszempont, amiért a szabályrendelet megalkotását szükségesnek nem látjuk. A másik pedig az, hogy a tervezet szerint nagy teher su- lyosodnék a közönség vállára és minden esetre nagyobb, mint mibe neki, ha a rendőrség arra rászoktatja, a szemét kihordása rendes körülmények között kerülne. Már pedig a közönség vállait már annyi teher nyomja, hogy a hatóságnak nem a terhek növelésével, mint inkább azoknak csökkentésével kellene foglalkoznia. De a tervezet szerint kontemplált kulcs alapul vétele mellett nem is lehet az igazságos mértéket eltalálni, mert ha a szobák száma vétetik alapul, előre láthatólag TAECA. A jutalom. — Kínai történet. — Jun-San császár aznap kissé későn kelt fel és rosszkedvű volt. Magúhoz hivatta az eunuchok fejét és igy szólt hozzá: — Mn elmulasztottam tanácsosaim előterjesztéseit és nem- adtam ki az ország kormányzására vonatkozó rendeletéi met. Azonkívül elaludtam a reggeli könyörgésnek idejét is és bizonyos,- hogy__miudcbből mérhetetlen csapás származik majd Kínára. És mindez a baj onnan ered, hogy éjszaka nem tudtam aludni, mert egy állat üvöltött folyton az ablakom alatt és hangjával elhessegette pilláimról az álmot. A főeunuch erre egész testében ijedten megreszketelt, majd pedig ezt mondta: — Talán bizony tigris surrant be felséged kertjébe ? A császár-vállat vont s így felelt: — Az .ijedség miigvát hinted szerte, ott is, ahol annak nincs termő faluja . Hála Istennek azonban nem tigris volt. Az állat nem üvöltött olyan vadai. — Hát talán akkor egy szamár volt? — kérdezte a főeunuch. — Annak az ordítása is nagyon kellemetlen. A császár, rövid gondolkodás után, igy felelt: — Nem. Amit hullottam, nem szamárordítás volt. C^ak ismerem a szamárordítást. Annál sokkul, sokkal halkabb volt az üvöltés. Hulgass ide: az állat igy ordított. Azzal a császár utánozta az állat hangját. — Rendben van, — felelte a főeunuch. — Azonnal összehívom a birodalom tudósait, azok üssék fel a fólliánsaikat és állapítsák meg, hogy tulajdonképpen micsoda állat zavarta meg a felséged álmát. Kimondhatatlan számú hnjlongások közben a főeunuch kivonult a teremből, aztán áldott lelkinyugalommal hazament, theát főzött, azt megitta aztán lehevoredett egy kis szunyókálásra. Vagy három óra múlva megint visszatért a császár seine elé. — Felség, a tudósok megoldották a rejtélyt.. Azt az állatot, amely uz álmodat zavarta, oh menyeknek fia, uzt uz állatot a tudósok „béka“ név alatt ismerik. A világ legravasszabb (illatúinak egyike a „béka“. Á fűben él és nehogy elfoghassák, azért egészen kicsikére tudja összehúzni u testét, amely ilyenkor zölddé válik, úgy hogy meg sem lehet küiömböztetni a fűnek színétől. A c-dszár elgondolkodva mondta: — No, igen, persze Ilyen körülmények között Dagyon nehéz lesz elfogni azt az állaszámtalan eset lesz olyan, ahoL kézzelfogható méltánytalanság történik. Sokat kell fizetnie annak, ahol sok szoba mellett szemét alig kerül, mig olcsón szabadulna meg, ahol kevés szoba mellett is sok szemét van. A legokosabb tehát a szemétkihordást továbbra is a magánfelekre bízni, hor- dassák azzal akivel nekik tetszik, de a fő, hogy feltétlenül kihordassák. A hatósági szemétkihordás sok szegény embertől venné el azt a kis keresetet is, amihez ily utón juthatnék, pedig az a pár korona rájuk nézve nagyon fontos és annak pótlásáról a szabályrendelet nem gondoskodik. A kis egzisztenciák anélkül is nagyon nehezen élnek, a szabályrendeletnek tehát csakis abban az egy esetben volna létjogosultsága, ha a kérdést úgy oldaná meg. hogy a várható jövedelem azoknak jusson, vagyis ha a szemétkihordás azokkal eszközöltetnék, akiknek abból eddig is némi jövedelmük volt. Magáról a szabályrendeletről csak elismeréssel nyilatkozhatunk. Gondos ültek int éss el yau megcsinálva, s dicséri a főkapitányt, aki formába öntötte, hanem hát itt is áll az a szabály, hogy a legjobb törvénynek is csak akkor van meg az üdvös hatása, ha az emberek engedelmeskednek neki vagy ha azt nem teszik, a hatóság bir azzal az erővel, hogy az embereket arra szorítsa. Minthogy pedig a szemétkihordásra nézve van már nekünk szabályrendeletünk s' csak az a baj, minta főkapitányi jelentés mondja, hogy a rendőrség nem képes a közönséget tőt. És mégis megkívánom ezt tőletek. Fogjátok el, üssétek agyon, tegyetek vele, amit akartok, csak tegyetek róla, hogy aludni tudjak és máskor ne mulaszszak el fontos úllamilgyeket. — Oh, az égnek fia, beláthatod, hogy kívánságod szinte teljesíthetetlen. Ám azért összefogjuk szedni minden erőnket és energiánkat, hogy kielégítsünk tégedet és végére járjunk feladatunknak. Meghatva felelte erre a császár! — Köszönöm előre is. Add hírül mindeneknek, hogy fényesen megjutalmazom ki- nek-kinek áldozat készségét. A főeunuch újra hajlongott, aztán elhagyta a fényes termet. Átsietett az eunuchok szobájába, — A kertben valahol egy béka rejtőzik. — mondta neki a főeunuch, — fogassátok meg és verjétek agyon. Az egyik ennuch tovább adta a parancsot a palotafelügyelőnek, az tovább adta a főkertésznek, ez az alkertésznek, ez a főöntözőnek, ez meg uz egyik napszámosnak, akit Tun-Li-nak hívtuk. Menj és üsd agyon a békát, — — mondta Tun-Li-nak a főöntöző mester. Tun-Li elment a kertbe, elfogta a békát, amely nyugodtan ült uz útnak kellős közepén. Az állatot odacsapta jól egy kőhöz, annak betartására szorítani, nyilvánvaló, hogy az adott helyzetben nem uj szabályrendeletre, hanem másra van szükség, azt a mást pedig az uj szabályrendelettel sem foguók megtalálni. D. A Szatmári Hírlapírók Szindikátusából. A Szatmári Hírlapírók Szindikátusa e hó 22-én Bodpár Gáspár elnöklete alatt ülést tartott, amelyen tárgyalás alá vette : i. egy, a testületen kívül álló újságírónak a szatmári hírlapírók, valamint a szindikátus ellen a „Szatmár-Németi“ c. lapban intézett támadását. A szindikátus azt határozta, hogy a támadó cikk tartalmának ama része fölött, amely szerint a szatmári hírlapírók jogtalanul adják ki magukat hírlapíróknak, egyszerűen napirendre tér, miután csak könnyelmű meg- fontolatlanságnak és sajnálatos elfogultságnak eredménye lehet az, hogy egy régi, hivatását becsületesen betöltő testület ilyen igaztalanul megtámadtatott és pedig egy fiatal, az újságírói pályát csak most kezdő ujságiró által, akit eddigi működése ilyen fellépésre egyáltalán nem jogosít. Kijelentette továbbá a szindikátus, bogy tagjai sorából eddig*senkit-ki -nem rcWooztott, mert hisz' célját éppen a szatmári hírlapíróknak testvéries egyesítésével kivánja szolgálni. 2. Heltai Hugó színésznek a „Szamos“ márc. 17 -iki számában megjelent nyilatkozatára, amelyben — egy már épen Heltai Hugótól — bocsánatkéréssel jóvá tett sértést és teljesen befejezett ügyet újra felbolygatott és a már elitéit sértését egy újabbal tetézte — a szindikátus a következő álláspontra helyezkedett: a kritika jogának sérthetetlenségét a leghatározottabban fönntartja azzal a kijelentéssel, hogy Heltai Hugó nyilatkozata aztán, amikor már élettelenül elterült, újra felemelte és átadta a főöntözőmesternek. — Ehol van, — mondta. A főöntözőmester elvitte a békát a rózsakertészhez, ez a főkertésznek adta át, ez meg a palotafelügyelőnek, aki is az eunu- choknak vitte el, az pedig a főeunuchnak. — Elfogtuk és agyonvertük a békát 1 Itt van, ni! A főeunuch a fejét csóválva, igy dünyögött magába: — Nem. igy túlságosan egyszerű lenne a dolog 1 , ■ - Es azzul megparancsolta, bogy a palotában kongassák meg a legnagyobb gongot, annak jeléül, hogy összehívják az egész palotaszemélyzetet. A vadászok, az őrség, a katonákba papok és eunuchok menten egybe is gyűltek. Rettenetes zuvar támadt, óriás kavarodás. A császár az ablakból látta, hogyan vonulnak fel a vadászok és nagyon megörült a dolognak. A vadászok vezetője vaspáncélt viselt és vagy tiz darab tőr volt az övébe kirejtve. Oldalát két pallos verte, az egyik jobboldalt, a másik balról. A hátán két tegez volt. Az egyiken ez a felírás látszott: „Ne nyúlj hozzál A nyilak meg vannak mérgezve.“ ' A másik tegezen pedig ez: •„A nyilak nincsenek mérgezve 1“ ROTH SIMON nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. a a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi sebevraox és box borból készült legújabb divata fekete és barna szinti úri-, női-, és gyermek-cipők I MEGÉRKEZTEK Z
