Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-05 / 14. szám
Huszonhetedik évfolyam. 14-ik szám. / / Szatmár, 1910 április 5. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:-------Eg ész évre . 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50>filL Fel évre .... 3 > | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések éa hirdetések is küldendők : = Mwvai János kOnyvnyomdáje Eötvös-utcza 6-ik oz. alatt. = XT'.T.'RT'OrSr-eZÁlwr : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám.-------- HIRDETÉSEK -------o lap HaááliKiaf lihse a legetesábh árak Mellett IWvétetmk. Nyilttér garmond tora 20 fillér.-------- Hirdetések díjjal élőié fizetendők. — Katasztrófa után. Az idei Hu9vétot, a feltámadás boldog, derűs ünnepét borzalmas, megrázó katasztrófa tette ránk nézve szomorúan emlékezetessé. Mégpihentünk, beleálmodtuk magunkat a húsvéti hangulatba, a megváltás, a feltámadás tavasszal nyiló misztériumába s ez édes álomból egy oly rémes katasztrófa rázott föl bennünket, mely nemcsak a szomorú hírnévre verődött község történetébe lesz gyászbetükkel beírva, de egyike marad a világ legrémesebb eseményeinek. Az egész magyar társadalom még ma is annak a rettenetes katasztrófának hatása alatt áll, mely vármegyénk egyik virágzó, gyönyörű falujában, Ököritó községben végbement. A napok nem hogy enyhítenék a mélységes fájdalmat, de a feltárt megrázó s szomorú részletek és az áldozatok nagyszáma a megdöbbenést még fokozza. Mindannyian azon tűnődünk, hogy hogyan is történhetett ez a rémsége9 katasztrófa. Szabad téren álló épület két oldalt nagy kapukkal, a mely C9ak ideiglenesen voltak padokkal elállitva és kívülről könnyebben, megerősítve és mégis százan és százan pusztultak el benned Egy csekély kis elővigyázat megmentette volna most is százaknak és százaknak az életét. A katasztrófa óta egy hétnél már több idő telt el úgy a helyi, mint vmegyei s a föváTÁRCA. A segéd ur ... Irta: Steuer S. — Csakhogy már szombat este van — motyogta bágyadt örömmel a segéd ur amint zárás után haza indult a nagy- forgalmu divatáruházból. Apró léptekkel haladt és fütyült is valami szentimentális nótát egy rég lejárt operett Írből. A kis város egyetlen .kávéháza előtt megállót:, pihenni akart és nézni, hogy kártyáznak az urak, bontják egyik pezsgős üveget a a másik után s hogy huzza a cigány alig hallhatóan a Picula Bank könyvelőjének: — Fáj a szivem nagyon, nagyon. Mindig erre járt haza, de soha még eddig meg nem állott a nagy üvegtáblák előtt. Most pedig úgy vágyott bent ülni a kávéházba: kövér és gyűrűs szivarokat szivni, inni, inni kocsis módra és szerelmes bolondságokat suttogni a kassza elhervadt tündérének fehér fülébe. A füsttől, gőztől fekete kávéházat, ahol igy estén- kint a kis városi élet zaja zsong, egyszerre a paradicsomnak hitte s lelke tele lett lázadó keserűséggel, hogy az ott kínálkozó gyönyörökből neki nem jut. Tizenegy óra volt, amikor egy kissé ki keseregte magát és elindult vacsorázni. rosi lapok kimerítően emlékeztek meg minden egyes mozzanatáról a tragédiának a igy felmentve érezzük magunkat attól, hogy a heggedö sebeket. a részletek feltárásával újból fel- szakitsuk. A részletes és szigorú vizsgálat megállapította, hogy vétkes mulasztás nem történt, de sok tanulságot vonhatunk belőle. Első sorban azt, hogy a tűz rendészet terén van még sok rendezni valónk. A múlt év folyamán megalakult vármegyei tűzoltó- szövetség sok üdvös dologgal foglalkozott. A községi tűzoltóság szervezete a legégetőbb rendezni való dolgok közzé tartozik. Állitassék föl mielőbb a kerületi tiizfelügyelőség s ennek legyen kötelessége minden ily nyilvános helyiség megvizsgálása s csak az ő véleményes jelentése után adassék engedély mulatságokra és gyülekezésekre. A kellő s óvatos intézkedések megtétele mellett hasonló szerencsétlenségek könnyebben elkerülhetők. Ez legyen a legközelebb Nagykárolyban tartandó tözoltószövetségi gyűlés s a veszprémi tűzoltó kongresszus egyik legfontosabb és legsürgősebb feladata Az ököritói áldozatok hátramaradottjainak gondj'át és fájdalmát bizonyára enyhíteni fogja a világszerte megnyilvánuló részvét, de évtizedek fognak elmúlni, inig a közös sirhal- mok fölött végig teríti fehér szárnyát a megnyugvás szelleme. Egy két hét ne törölje ki ilyen végzetes katasztrófák emlékét, lelkünkO — Egy kicsit elkéstem, még megjárom, hogy nem kapok vacsorát, mormolta elkeseredetten. Szerencsére még idejében érkezett, még ott találta a tálat az asztalon. Igaz, hogy egészen kihűlt a gulyáshus, de hát arról a kosztotadó Strauszné egyáltalán nem tehet. Ha megkérdezné miért hideg a vacsorája biztosan ezt a választ kapná: — Csak nem fogok reggelig tüzelnj azért a rongyos húsz forintért amit ebéd és vacsoráért fizet. S tetejébe még azt is megtenné Strauszné, hogy elmenne a főnökéhez és jól bemártaná a segéd urat amiért olyan későn jár haza. Tudta ezt jól, nem is szólt hát egy szót sem. Kivett a kikészített tányérra egy kanál ételt és szétkente, hogy úgy lássék, mintha evett volna s elseje lévén-, fizetni indult .a kosztpénzt, amidőn a szomszéd szobából virágos kedv? vei kilépett Strauszné. — Jó estét segéd ur, jó estét. Már itthol van ? — Igen. Fizetni akarok nagysád. A kosztpénzt. Mit siet mint a gyorsvonat, szólott viccesen Strauszné.. — Tetszik tudni: fő a pontosság, felelte félszegen a segéd ur és reszkető kézzel .leszámlálta a negyven koronát. Strauszné átolvasta a pénzt s miután a köténye zsebébe csúsztatta, beszélgetést kezdett a segéd úrral: — Lássa — szólott mosolyra csúcsodul. A tanulságot tartsuk meg állandóan és értékesítsük azokat embertársaink javára. A szivet-lelket megrázó igazi nemzeti szerencsétlenségeknek akkor legalább meg lesz az a haszna, hogy sok száz és ezer esetben tesz bennünket a veszélyekre figyelmesekké Szigorúbban vesszük kötelességeinket és elhárítunk olyan bajokat, a melyeknek előidézője egyesegyedül: az emberi gyarlóság és a velünk született könnyelműség. Kenyéririgység. Sokszor halljuk itt is ott is egyiktől is másiktól is, hogy bizony fura világot értüuk; a mai világ sorja nem olyan mint a régié volt, nem olyanok az emberek, a szokások, természetek. Hej, más világ volt régen! Elmegyünk Péter bácsihoz, vagy a nagyapóhoz, hogy meséljen, regéljen valamit a régi világról. Hát bizony sok szép dolgot hallhatunk. Az emberi jellem oly sok szép vonásaival ismerkedhetünk meg, melyeket a mai társadalmi életben hiába keresünk. Hanem nemes jellemvonások helyett előttünk tornyosulnak a társadalmi burjánkinövések, melyeket kiirtani kigaraszolni szinte lehetetlennek látszik s a társadalom, a jobbérzésü emberiség kénytelen megelégedni, ha valamikép annak elhara- pódzását s terjedését megtudja akadályozni. rodott szájjal — csak magának adok olyan olcsón kosztot... A Bárány is, a Vészi is, meg a hosszú Grün is hetven koronát fizetnek, holott... — Holott ? — Kevesebbet esznek mint maga... A segéd ur elpirult. Az amúgy is elkeseredett embert fojtogatni kezdte a düh — de azért némán tűrte a gúnyolódást és hallgatta tovább Strausznét, aki, hogy jóvá tegye az előbbi sértést, érzelegve folytatta : ? — Mert magát... itt egy kicsit megállóit, eh mondjuk ki nyíltan: szeretem és szívesen adnék ingyen is kosztot magának — pedig nem érdemli meg. Menynyi ajándékot kapok a többitől, mig magától... — Miből vegyek nagysád ? men-i tegetőzött a segéd ur. — Nem is úgy értem, hogy a maga pénzéből — felelte ravaszul Strauszné — hanem... tudja... úgy az üzletből... — Mii ? Lopjak ? Gazember legyek, hogy maga szeresben ordította tüzes képpel a megvadult ember. És a kis bűnös asszony — mosolygott csak amikor látta, hogy nem tréfa a dolog, hogy hiába csöndesiti az ordító embert — fordult sarkon, otthagyva egyedül a remegő boltos legényt. A küszöbről mintha vissza mormolta vón’: — A többi is igy tett. * Társadalmi életühlifTty burjári kinövése a kenyéririgység, mely nap- nnp után nagyobb tért foglal el életünkben. Kenyéririgységböl az ember sok mindenre képes, sokszor oly cselekedetre is elragadtatja magát, melynek eredményétől aztán maga is el- szörnyülködik. De hát hiába, ma olyan világot élünk, hogy az ember és családtagjainak még a betevő falatkenyerét is irigyli az oly embertársunk, ki lelketlen molochként mindent magába és önérzésébe szeretne eltemetni. Mit törődik az olyan ember embertársával, annak családtagjaival, mit gondol uz ilyen Isten parancsával: „szeresd felebarátodat, mint tenmaga- dat!“ Avagy a tisztességes, becsületes társadalom elöitélets képes valamit változtatni undok természetén? Nem, az ilyen ember vak, síiket — látásától, hallásától megfosztotta — a kenyéririgység. Hogy mire képes a kapzsi, más kenyerét irigylő ember, eklatáns például áll előttünk Hoffrichter vezérkari tiszt bűnügye, ki tudvalevőleg azzal vau vádolva, hogy csalafinta utón a legerősebb méregből, a cianká- liból szerzett egy grammot, mely dózis elég 100 ember meggyilkolására is. Ezen rettenetes méregből aztán gyógy- pirulákat készített és oly tiszttársainak küldte álnév alatt, kiket az ö vakhite szerint — haladásának útjában állóknak látott. Egy kapitány bajtársa be is vette a gyilkos pirulákat, melyek halálát okozták. Most már HoffA segéd ur egész éjjel nem aludt. Eg)re a fülébe csengett: „nem a maga pénzéből hanem tudja... úgy... az üzletből“. Már nem is tartotta olyan bűnösnek ezt a gondolatot. — Kár volt úgy ordítani Strausz- néra. Elvégre ő javamat akarja. Hiszen én olyan nyomorúságos fizetést kapok. És — fűzte tovább a szót — olyan kegyetlenül megdolgoztatnak... És nem kell mindenből becsületbeli kérdést csinálni. Mit ? Lopni fogok I És ébren várta a reggelt, várta a pillanatot amikor ismét az üzletbe léphet. Az agyába egy boldog holnap rajzolódott ki. Fáradtan kelt föl az ágyból és bizonytalan léptekkel indult az üzletbe. Már nyitva volt. Észrevétlenül besurrant és egyenesén a drága áruk felé tartott. Le vett egy csomó finomabbnál finomabb selymet és csipkét, és egyet közülök kiválasztva a dereka köré csavart. Egyszerre a segéd ur halálsápadt lett, a halántéka elkezdett őrülten lüktetni, fázott, vacogott a foga. A leikébe fúródott ez. az egy szó: hátha. Hátha látták a lopást? Tönkre van téve. Meg fogják hurcolni. Mindenki fog tudni róla a kisvárosban, mert... hátha ? ... Mintha száz szeme volna: nézett mindenfelé -— ősz’ lassan, óvatosan visszalopta a selymet és a szegény agyongyötört boltoslegény mint az örült futott a főnöke elé s ott hebegve csak enyit szólt: — Főnök ur tizenötödikén kilépek I nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a i vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == Szatmár és flé MEGÉRKEZTEK! a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevranx és box bőrből készült legújabb divata fekete és barna szinü őri-, női-, és gyermek-cipők!
