Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-05 / 14. szám

richter a vizsgálati fogságban várja az igazságszolgáltatást.

íme egy vezérkari tiszt egy jól dotált katona, kinek fényes, előkelő állása van, hogy minél többet költ* hessen, minél többet áldozhasson szertelen passzióinak, arra vetemedik, hogy bajtársa és családja szájából kiveszi a kenyeret ha máskép nem, ezért képes alattomos módon még gyilkolni is. Ha a kenyér irigység veszedelmes szelleme igy el van terjedve a magasabb állású emberek közt is, menynyire dühönghet az a szegénysorsu emberek közt. A mindennapi élet azt bizonyítja. Semmi sem szent a törtető ember előtt, sem az embertársa tisztessége, becsülete, munkássága, szorgalma s ha önző érdeke úgy kívánja még élete sem. Hiába küzd a szegény ember nap-nap után verejtékezve, hogy a maga és családja számára megkereshesse a mindennapi kenyeret és hogy becsületes munkássága, évekig tartó lankadatlan szorgalma után jól megérdemelt szerény előlépésben -részesüljön, mert előre tolja magát a stréber az ő „kiválóságaival s kiveszi az ember kezéből a kenyeret. Hogy mi minden folyik egy-egy kis elölé- pés megkaparitásánál itt is ott is, az embernek fogalma sincs.

Egy kis gazdának volt 10 hold földecskéje. Ezt a kis földet a mi emberünk szorgalmasan dolgozgatta, mii- yelgette év év után. Munkáján Isten áldása volt, mert nem csak hogy ö és családja megélt munkája után, hanem azt- a pár száz korona adósságot is kifizette, melyet a földdel együtt örökölt édes apjától. A kisgazda családja nőtt s gondoskodni kellett arról, hogy növekvő családja, illetve annak tagjai jövőjét biztosítsa, mit úgy vélt elérhetni, ha mostani kisbirtokához szerez még a falu határában vagy 5 holdat; akadt is eladásra, de miután készpénze nem volt kölcsönhöz folyamodott. Kölcsönt nem kapott, mert egy „jóembere“ volt, kinek szintén fájt a foga az öt hold földre s ez mindent elkövetett, hogy a mi emberünk kölcsönt ne kapjon, hogy ö kaparinthassa meg a földet. Úgy is volt. No már most gondolkozzunk csak, hogy életünkben hány ily vagy ehhez hasonló eset fordulfelö és mindezek hallatára szemmel való látására, keserű mosoly ül ajkukon s önkéntelenül is eszünkbe jut a nagyapó, vagy Péter bácsi mondása: „furcsa világot értünk, nem úgy van most mint régen volt.“ Hát bizony nem úgy. Most kevés ember akar egyszerű, szorgalmas, munkás polgár vagy hivatalnoka lenni hazájának, fentartójának. Most kevés nő akar egyszerit, házias magyaros asszony, leány lenni. A férfit az élet förgetege, a nőt a divat, a jour ragadja magával és viszi a veszedelembe. A divat ez az amelynek áldozni kell, jobban mint az Istennek.

Nem vagyok konzervatív gondolkodású ember, de nem is vagyok fel- lengös. Nem mondom, hogy ósdi szokásokban rozsdásodjunk meg, de ami szertelenség — szertelenség az, ha mindjárt a modernség köpenyegébe is bujtatjuk. A falusi kis gazda felesége, leánya ma már nem elégszik meg a maga fonta-szöte vászon-fehérneművel, nem a cipész által készített cipővel — csizmáról ne is szóljunk —

hanem képes vásznát itt. a mi piacunkon eladni és annak árán magának divatos úri rongyokat venni. A mi leá- ny8Ín(t meg csak divatról tudnak beszélni Hiszen jól van, nem tagadom igen sok falusi leánynak módjában van urizálni, a mi leányaink közül.is igen soknak a papája kabátja bankóval van bélelve, de azok, akiknek szülői reggeltől estig a munka súlya alatt görnyednek, azért a nyomorult pár koronáért, melyet babérba kap azt sem tudja melyik hitelezőnek adja: azok talán jobban tennék, ha a divat és divat árnyalatok helyett arról gondolkodnának, hogyan lehetne tisztességes utón valamit segiteui a család nyomorúságán.

Az ily gyermekek szülői aztán nem engednek, versenyeznek sőt egyik másik tul akar „licitálni“. A végeredmény az adósság, mely akként'varrié-’ lóiik, miként a divat, a majmolás. Es akként gyarapszik, mint a mily mértékben nő a család, vagy versenyezünk. Persze, hogy igy aztán arra az eredményre jut, hogy a jövedelme kevés, előre kellene menni, de hát hip- gyan ? Az már mindegy, a fő az előre törtetés árkon-bokron keresztül, hazugsággal, csalafintasággal, csalással, ezt. ahol lehet, úgy ahogy, de a koncöt meg kell csipni.

így áll elő aztán a nyomorult állapot, hogy az egyik ember munkától fáradtan nyújtja kezét kenyér utánra másik, a stréber,irigységből kikapja azt.

Marosán János.

Az az ezerféle komplikált szer, melyet aranyér (haemorrhoidák) ellen használnak, azzal a rendeltetéssel bir, hogy az aranyér alapokát: a székrekedést és a vértorlódást megszüntesse, illetve megakadályozza. Ezt a célt sokkal egyszerűbben, hatásosabban és olcsóbban a Ferencz József- keseriiviz rendszeres használata által lehet elérni. Naponkint éhgyomorra egy pohár „Ferencz József“-vizet kell inni és már néhány nap múlva meggyőződhetünk e páratlan természetalkotta hashajtónak sok ezer orvos által elismert gyógyerejéröl.

Apróságok.

Az ököritói szerencsétlenség részvétet keltett az egész világon. Minden bajban van valami haszon is. Eddig jóformán azt sem tudták, hogy Magyarország van-e a világon, s ime most már azt is tudják, hogy Szatmárvármegye is létezik. Igaz, hogy erre is el lehet mondani: Adtál uram áldást de nincs köszönet benne!

*

A múlt hét egyik szenzációja volt az aranyosmegyesi állomásfőnök drámája is. A közönség elég rokonszenvesen fogadta, a szerző meg lehet elégedve az eredménnyel.

— Hogy mit szólok hozzá? — mondja Bögre ur egyik kérdezőnek. — Hát csak azt mondom, inkább ilyet csináljon, mint valami vasúti tragédiát.

*

A husvét is elmúlt, s az emberek túl lévén rajta, most már a pünkösdre számítanak. Lapunk statisztikusa kimutatta, hogy az ünnepek alatt elfogyasztott bor és savanyu viz olyan menyiséget tesz ki, mely elegendő volna egy három kőre járó vízimalmot 24 óráig mozgásban tartani.

A szomszédom nagyon érdeklődik, hogy mi van hát a munkapárttal. Mondom neki, hogy mii bánija az ötét, mikor ő amúgy is a Kelemen táborába tartozik.

— Hát tetszik ludni, azért érdeklődöm, mert addig mi sem jutunk egy kis munkához, mig ott a munkát meg nem kezdik.

* f

Az ünnepről esik a szó, kinek hogy mint volt a szórakozása.

— Hál istennek, elég jól töltöttük az időt, — mondja valaki — jobban is mint kellett volna. Azóta két orvos jár a házunkhoz.

Demeter.

HÍREINK.

1 j>n<; «

Sohse halunk meg !...

Piros rózsák, haloványok Szép menyecskék, szép leányok Elmentek a bálba.

Méla brácsa, játszi flóta Pajkos dallam, huncut nóta Szállt az éjszakába.

Es nevettek és kacagtak,

Csókot loptak, csókot adtak ;

Csüpa tréfa, móka.

Egyre újabb nóta csendül Nagyapó is táncra perdül Nini, a vén róka 1

NŐ a láz és nő a lárma Mintha százegy örüög járna Fékevesztett táncot.

Repülnek a csipke fodrok,

Ezerszinü szalag csokrok Es a szoknya ráncok.

Legjobban az öreg járja,

„Sohse halunk meg I“ — kiáltja S ujjong örömében.

„Sohse halunk meg, leányom, Táncos párom, fürge párom; Cifrázzad hát szépen!“

És mig ezt kiáltja ajka:

Tüzet fog, kigyul a pajta S minden lobog, lángol;

Tüzes parázs hull le rája,

Ég a teste, a ruhája —

De csak tovább táncol 1

Piros rózsák, halaványok Szép menyecskék, szép leányok Porrá égnek menten;

S az öreg a földre rogyva Most is fürge párját fogja És sóhajtja és susogja :

„Nem halunk meg, szentem 1

FARAGÓ JENŐ.

— A halál faluja. Ököritó község, u halál faluja, mint Kovács Gusztáv ref. lelkész találóan elnevezte, az utóbbi borzalmas katasztrófa révén világhírnévre tett szert. Érdekesnek tartjuk röviden a község történetét ismertetni. Ököritóban a legutóbbi adatok szerint 277 ház van s a lakosok száma 1826. Határa 5223 k. hold. Nevét 1315-ben Ukuritow, 1344-ben Ewkeritho, 1345-ben Vkúrythow, 1458-ban Okerithyo, Yykeritho alakban találjuk. 1344 ben L Lajos király uj adományt ad rá a Kölcseyeknek, a kik már 13Í2 ben eladják a Domahidyaknak. A helység a Domahidyaké maradt a XV. és XVI. században. t44g ben királyi uj adomány erősiti meg őket benne. Mellettük 1399-ben ß Csaholyiak tűnnek fel, akik a telét elfoglalják ; 1423-ban a Báthoryak, 1448 ban a Lónyayak. A XVI. században Ungai Hajos Tamás, aki 1515-ben, Guthy Ferenc és Imre I5i7-ben, Suhó Ferenc és Sukán János 1562-ben kapnak benne részeket. 1580-ban zálogban kúpja Báthory Miklós és a szinéri uradalomhoz csatolja. 1624 ben kürti Pogány György, 1630-ban Csapy Zsófia és Mosdósy Imre, 1642-ben Laskay János, 1717 ben Viszocsányi Sándor 1729-ben Jékey Sándor, 1750-ben Nagy

Sándor és György kapnak benne részjószágot. A XVIII. században birtokát a báró Barkóczy, Szuhányi, Lukácsy, Ilos- vay, Kállay, Becsky, Szentmarjai és Mátay családok szerezték meg s ugyanezeké volt a XIX. század közepéig. Most nagyobb birtokuk van itt báró Uray Sándornak, a Kende,. Szeőke és Németh családnak. A ref. templom 1804 ben épült már a harmadik helyen, mert a község a Szamos árvi/ei miatt többször költözött uj helyre. A XVII század zűrzavarai alatt és a pestis következtében a szájhagyomány szerint úgy elpusztult a helység, hogy a . kevés lakosság földkunyhóban húzta meg magát s ha háborútól féllek, Mác ára mentek, hol szintén volt verem házuk. A ref. egyház urasztali eszközei között van egy szép ezüst pohár 1697-ből s egy másik aranyozott ezüst pohár 1706-ból, melyet az elpusztult Puszta Jánosi határában találtak meg. Ököritó egyike vármegyénk legvirágzóbb községének. Tősgyökeres magyar a lakossága, gazdái javarészt jó módban élnek’, kiknek számát a rettenetes szerencsétlenség annyira megtizedelte. A halotti anyakönyv tanúsága szerint 12 év alatt volt annyi halottja-», községnek, mint a mennyit most egyszerre- temettek el az ököritói sirkertben. — A katasztrófa idegrázó eseményeit és lefolyá- sát e helyt nem soroljuk föl, a borzalmak: leírása már annyira ismeretes, hogy annak: közlését szükségtelennek tartjuk. Hitelesadatok szerint az ököritói bálban 4i8am pusztultak el, ebből ököritói 222, vidéki 46)^ a íelismcrhellen halottak száma 150. A szatmári közkórházban jelenleg 28 ököritói sebesültet ápolnak. A katasztrófa nyomán megindult segélyakció napról-napra nagyobb arányokat ölt és túllépve az ország határain a legteljesebb részvétet 1 kelti. Államok és városok, testületek és magánosok egyaránt igyekeztek enyhíteni az özvegyek és árvák . vigasztalhatatlan veszteségét és fájdalmát. Nem akarván további részletekkel foglalkozni, csak egy nemes szív spontán megnyilatkozásáról akarunk még megemlékezni. — József főherceg ő cs. s kir. fensége ugyanis táviratot intézett vármegyénk főispánjához, hogy menyiben és hogyan lehetne segítségére az ököritói gyászoló családoknak ? A főispán azonnal meleghangú hódoló táviratban válaszolt, melyre József főherceg azonnal 3000 koronát küldött. Arra vonatkozólag, hógy József főherceg ily meleg rokonszenvvel fordult az ököritói szerencsétlenül járt családokhoz, egy ököritói polgár azon érdekes eszmét vetette föl, hogy tekintettél arra, miszerint mintegy 5o katonasorban levő ököritói fiú szolgálja ez idő szerint a hadsereget,, szabadságolja a hadügyi kormány ezeket a fiukat — azzal a kötelezettséggel hogy/ záros határidőn belül megnősülnek. Aki. pedig Őköritón besorozott, de még be nent rukkolt legény életben maradt, a szabadságolási kedvezmény azokra is terjesztessék ki.. A pompás eszme mindenfelé rokonszenves; fogadtatásra talált s hir szerint a főispánénak is annyira tetszik az eszme, hogyannak, kivitele iránt megteszi a szükséges intézkedéseket.

— A vármegyei Nemzeti munkapárt március hó 30 sín tartotta alukuló gyűlését a Pannónia di-ztermébem Csaba- Adorján főispán s nagyszáma résztvevők élénk érdeklődése melleit. A gyűlést Nagy Béla nyitotta meg, majd Domahidy István ismertette a párt programmját, melynek felolvasása után a gyűlés egyhaugu lelkesedéssel megalakította a Szutinármegyei Nerazoti Munkapártot. A párt tisztikara következőleg alakult meg: Elnökök lettek: Domahidy

István és Nagy BJlu, alelnökök : Nemestóihr Szabó Antal, Demján Athnnász, Stoll Béla,. Péchy Manó, Helineczy József. A végrehajtó bizottság elnöke lett Kende Zsigmond, nlelnökök: Maróthy Sándor, Izsuák Elemér. Jegyző: Dr. Antal István, Szuhányi László, Jékey László, ifj. Hulmeczy Józ9ef, Lázin Tivadar. A választások befejezése után a gyűlés elhatározta, hogy u választó közönséghez intézendő a pártprograinmot is magában loglaló fellövést a megye minden községében szétosztana. NemestótJii Szabó Antal hatásos beszéde utáo a közgyűlés el-