Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-01 / 44. szám
Husztmhetedik évfolyam. 44-lk »iám. Szatmár, 1910 november'!. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Halottak estéje. Szép és magasztos jelentősége van u halottak estéjének. Az évben egy napot szentelni annak, hogy meghalt szeretetteinkkel foglalkozzunk. A temető különben is azon hely, hol a múlandóság érzete leginkább ragadja meg az ember lelkiiletét, s a halálra, való gondolat mindenkor a nemesebb érzületnek felébresztöje szokott lenni. Az a ki meghalt, annak nincs semmi szüksége a mi kegyeletünkre, de szükségünk van nekünk, a kik még itt vagyunk. S mikor az ember felkeresi elhunyt kedveseinek néma sirhantját, az nem a holtaknak, de az élőknek szolgál javára. S a halottak napjának is ez a jelentősége. Milyen lehetett ez a régibb időkben nem tudjuk, de hogy mostanában a halottak estéje nem egyéb, mint egy látványos kiállítás, azt fájdalommal tapasztaljuk. Halottak estéjén fényárban úszik a temető; s a pompával kiállított egyes síroknál ott ülnek vagy állanak a kiállítók, s a sírok között minden kis helyet betölt a kiváncsi néző közönség, mely egyik sírtól a másikhoz vándorolva teszi meg összehasonlításait. A népnek e forgó ár idatában a temető ki van vetköztetve eredeti formájából, egy látványosság színhelyévé alakul át, hol lehet sok mindenfélére gondolni, csak épen a halottakra nem, a kiknek pedig az emlékére rendezik. A divat utat talájt a temetőbe is, már pedig a hova egyszer a divat beteszi a lábát, ott a hiúság uralkodik. , Bármely idő pontban lépjen az ember a temetőbe, mindig érezni fogja e helynek különös hatását. Gondolatok ébrednek lelkében, méla szomorúság fogja el, s önkéntelenül a múlandósággal foglalkozik. Az ismeretlentől való félelem és az élethez való ragaszkodás lelkét felül emeli a köznapi régiókon, s jóleső megnyugvást csepegtet belé, mely lassan- lassan kibékíti az enyészet gondolatával. Ha gyakrabban járnók a temetőt, több jót és nemest cselekednénk az életben, mert a ki felfogja és át- érzi az elmúlás fenséges voltát, annak lelke megismeri az élet igazi jelentőségét és léhántja magáról mindazokat a szenvedélyeket, melyek az embert a földi röghöz lánczolják. Pedig hát halottak estéjén, mikor á temetőben mindenütt," a liofa csak a szem tekint, fényt és pompát lehet látni, ki gondol a halálra? A fényűzés évről évre nagyobb mérveket ölt, s ha ennek határt nem szab, vagy az igazi kegyelet, vagy pedig az ezen kegyelet felett őrködő egyház, ma holnap azt is elfelejtjük, hogy tulajdonképpen mi is a jelentősége a halottak estéjének. A megemlékezésnek nincsen szüksége a fényre és pompára. Ki kell űzni a divatot a temetőből, s akkor halottak estéjén csak az a fény fog világítani elhunyt, kedveseink sirja felett, a mit lelkűnkben fogunk oda vinni, s akkor elmarad a báinészko- dásra összecsődülni szokott nagy közönség, s a temető csendjében nem fogja zavarni semmi azokat, a kik imádkozni akarnak. Mig ha igy marad továbbra is, a halottak emlékezetének csak annyi lesz az eredménye, hogy minden évben egy pár mázsa- fagygyuval többet fognak elvilágitani, de ebből aztán a mécseskészitökön kívül aligha lesz haszna valakinek. Nem először, és nem utoljára mondjuk el ezeket, s befejezésül ideiktatjuk a hercegprímásnak következő szavait.: „Most a temetőből kiállítást rendeznek ; virágokkal, lámpákkal födik be a sírokat, de a lent nyugvókért buzgón imádkozókat alig lehet látni a halottak országában.“ Patronázs. Turin városában, a liol minden idők egyik legnagyobb forradalmi zsenije, Kossuth Lajos élt, egy másik forradalmi zseni is bontogatta a fantázia színes szárnyait. Lombrozó volt a neve. Agysejtek, raffinált koponya alkatok, 'emberkezek vonalai, kéziratok és emberi pályák adataiból állapított meg olyan tényállásokat, amelyek a szabad akarat hitén és sokat hangoztatott törvényén erős rést ütöttek. Lombrozó, ez a nagy humanista, hatalmas tudományos rendszerbe foglalta kutatásai eredményét, amelyek veleje az, hogy az egyén szervezetében vannak bizonyos hajlandóságok, amelyek őt cselok vésőkre, elhatározásokra és bűnőkre indítsák. Vannak bűnre született szervezetek, akik a vérük, vagy az elméjük aberrációja folytán megkívánják a bűnt és azért a büntető törvények rideg szigorával nem lehet kiirtani azt belőlük. Megfélemlítéssel, pressióval nem lehet őket az erkölcs ösvényére visszaterelni. Lombrozó nem volt pessimista, mint Lykur- gos, a spártai imperátor, aki a társadalmi munkára alkalmatlannak mutatkozó testeket csirájában megfojtotta. Lombrozó értéknek tartott minden embert, ő megakurta menteni a beteg individuumokat is a társadalom számára és gyönyörű, bár nagyrészt utópisztikus orvosságokat ajánlott a bűncselekmény elkövetésének megelőzésére. Az ő tudományos hitvallása milliók lelkében talált visszhangra, a mélyen látók és mélyen érzők az agitáció nemes fegyvereivel harcoltak a rideg törvény és á policiális védekezést kizárólagos célnak tekintő büntető igazságszolgáltatás ellen és addig is, mig az egyé- nités szelleme teljesen átlengi a büntető törvény könyveket, arra törekedtek, hogy a büntető eljárás keretében gondos elmckór- tani és pathológiai nyomozás tárgyává tegyék azt, v.ajjon a büntető eljárás szenvedő alanya, a vádlott, bir-e azzal n szellemi, testi érettséggel, mely a beszáinithatóságát megállapítja. Ezzel kapcsolatosan a Lombrozó tanításaiban hirdetett javítási törekvés, mint a büntetés legfőbb célja mindinkább tért hódított; megszűnt Kant bölcseletének középkori szigora és ma már a büntetés nemcsuk a sértett érdekében szabatik ki, hanem annak célja az is, hogy megtisztítsa és erkölcsi öntudatra ébressze a vádlottat is. Á Lombrozó ideáljaiból alakult ki a Patronázs is, amelynek szervezésére és létesítésére az országos izr. Patronage egyesület felhívására annak helyi bizottsága megalakult. Az érdeklődés azouban a nemes célú TARCA.- - i ' * *Az apa. Irta: Pakota József. Az öreg Szánthó kezébe fogott egy ácsplajbászt és számadást' csinált. Mi-kor végzett, a számadással, kipirult az arca u lázas örömtől és elkezdett babózni: — Hé! Hahó! Anyjukom édes I Gyere estik! A vén szolgáló, aki a pitvarból epen egy megkopasztott-csirke tbllait söpörte ki, seprővel a kezéhen megjelent az ajtó küszöbén és ijedten mondta: — Kit tetszik szólítani a tekintetes urnák, C9ak tán nem a tekintetes asszonyt? Hiszen már hat esztendeje, hogy meghót a jó lélek I És keresztet vetett magára a nagy megrökönyödéstől. Az öreg Szánthó egy kissé bambán bámult a cselédre, aztán zavartan motyogta: . — Nem jól hallottad, Trézsi. Téged hittalak. — Már hogy engem ? — Igen hol a kisasszony ? *— Még nem jött haza a sétából. A francia frajlával ment. — Jól van, csak ezt akartam tadni. Trézsi visszavonult. Az öreg pedig bement az oldalszobába és megállt egy Falra akasztott kép előtt. A kép olajba festve a feleségét ábrázolta, a jó, hűséges hitvestársat, aki hat évvel ezelőtt itt hagyta őt és elment egy csöndesebb világba, ahol már nincs gond és vesződség. Itt hagyta egyetlen gyermekükkel, szerető szivüknek finom és gyöngéd hajtásával. Marika leányukkal, aki csak tiz éves volt akkor, mikor lesiklott szép, szőke fejéről az édesanya puha, simogató keze. Az apára maradt akkor a leány, az öreg upára, aki mélyen átérezte a nagy felelősséget, amely abban a pillanatban, hogy az anyai kéz mereven elnyúlt, reá hárult. Az öreg Szánthó' Gáspár keményen vetette fel a fejét. Erős, . elszánt fej volt, nem ismerte a szédülést, még az olyan sötét és végtelen mélységű örvény szélén sem, mint aminő a szerető hitves sirja. De hát Szánthó Gáspár ácsmesterségén kezdte az eszebiró életét, nem csoda ha nem egykönnyen szédült. Annyiszor járta a széditő magasságokat épülő házak fedélgerendái közt, hogy fejét nem huztu le magához semmi mélység. Meghalt az asszony és Szánlhó Gáspár tudtu mi a kötelessége. Elővette az ácsplajbászt és számadást csinált. ' Akárcsak most hat hosszú és munkától verejtékes esztendő után, amikor a számokkal teleirt árkus papirossal oda ál 11 a felesége olajfestésü képe elé és halkan, hogy a pitvarban Trézsi meg ne hallja, elkezdett dicsekedni: — Tízezer pengő forint. Tízezer pengő forint. Ennyit gyűjtöttem a leányunknak. Meg vagy elégedve anyjukom édes ? A kép meglehetett elégedve, mert valahonnan egy napsugár éppen a szemére siklott s a jóságos, öreg szem, mintha örömtől csillogott volna ... Kint gyermekes kacagás hangzott s a pitvarból behallatszott a Trézsi hangja : * — A tekintetes ‘ur már várja a kisasszonyt. Mariira berontott a szobába. Piros volt az arca a friss, kora őszi levegőtől és a ruhája füszagos. Az öreg Szánthó.zsebébe dugta a számadást éa boldogan: fogta meg a leánya kezét... ' — Marikám — kezdte büszkén és némi meghatottsággal — mától fogva uj élet kezdődik. Egészen uj. Az Isten ő szent felsége megsegített: a jövőd biztosítva vun. Most már felszabadultam ód is. Nem panaszkodhatsz majd, hogy mindig csak dolgozom, dolgozom. Együtt megyünk mulatságokba, bálba. Az ám! Bálba is. Mert jön a tél és ... Az öreg nugyon meg volt hatva, szürke szemöldökét sűrűn vonogatta össze s végül is nem tudta befejezni a mondóká- ját, hanem sietve megcsókolta a leányát. Marika pedig boldogan rohant ki a szobából és már a pitvarban kezdte kiabálni': — Mademoiselle 1 Mademoiselle I Róju- issez vous! Une grando nouvelle! Ez az idegen szó olyan furcsán hangzott ebben a mestergerendás, egyszerű házban. Hanem a sorsnak kegyetlen ötletei vannak. Amig az öreg Szánthó éjt-napot együvé téve dolgozott, hogy vagyont gyűjtsön a lányának, addig csodaerŐs, kemény embernek bizonyult, de amikor elkezdett pihenni, egyezerre összeroppant. Megcsuptu valami bolond hideg őszi szél s ettől ágynak dőlt. Láza lett, köhögött s egy napon köhögés közben véres lett a vánkosa. Az orvos, a városból hivott tudós orvos azt mondta rá: tüdővérzés, Bucsuzáskor pedig halkan megsugtu Marikának: — Ha azt akarja a kisasszony, hogy az uratyja megérje a tavaszt, akkor sietve vigye a délvidékre. — Hova ? — kérdezte Marika szepegve. — Vigye el Lussinba. Nincs messze és kitűnő hely, Marika az „ orvos tanácsát óvatosun közölte az apjával. Az öreg Szánthó hallani sem akart róla. Ugyan 1 Bolondság I Majd rendbe jön ilyen szamárság nélkül is. Pedig érezte, hogy csakugyan elkelne a meleg napsütés, a más levegő. De gondolt valamire és ettől összeszorult a szive. Nem, nem és nemi És konokul rázta a fejét. Hanem egy erősebb roham utáű, amikor piros, meleg vér ömlött ki a száján, mégis belenyugodott az utazásba. Es elutaM£GiÉKK£ZT£K!!! az őszi és téli idényre megrendelt összes ári-, női és gyermek valódi clievro és box bőrből készült cipók a legjobb és legdivatosabb kiviéiben
