Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-01 / 44. szám
8ZATMAB ES VIDÉKÉ. intézmény iránt nem volt olyan, minőt várni lehetett 1 azért a helyi bizottság elhatározta, hogy kedden november 1-én nagygyűlést hiv egybe, mely d. u. 3 órakor fog lezajlani a városháza dísztermében a következő programmal: 1. Ceengeri Mayer Samu bizottsági elnök megnyitja az ülést. 2. Üdvözlő beszéd. Tartja dr. Jordán Sándor főrabbi, bizottsági társelnök. 3. Dr. Székely Ferenc udvari tanácsos, n belvárosi takarékpénztár elnökvezérigazgatója, az Orsz. Izr, Patronage- Egyestllet elnökének beszéde. 4. Dr. Deutsch Ernő beszéde, 5. Breuer. Soma beszéde. 6. Dr. Fekete Samu, az állami menhely és az izr. patronage orvosának beszámolása a helyi bizottság eddigi működéséről. 7. Dr. Hevesi Simon pesti rabbi beszéde. 8. Dr. Kelemen Samu orsz. képviselő beszéde. 9. Elnöki zárszó. A természetes Ferenoz József keseriiviz már kis adagokban használva is biztosan és fájdalom nélkül hat. Szemben a legtöbb vásári módon feldicsért s külsőleg bármily tetszetős hashajtó-készitmé- nyekkel sem a beleket nem izgatja, sem általános rosszullétet nem okoz! A valódi Ferencz József-gyógyvíz ideális „természetes" tisztitó hatásánál fogva még elgyengült emésztő szerveknél is alkalmazható, a mi más hashajtószereknél tilos. Angolország legjelentékenyebb orvostudományi szaklapja, a „Lancet" ezért a következőkben mondja el ítéletét: „A Ferencz József-keserüviz nagy értékű természetes ásványvíz, mely nagy figyelmet és kiterjedt alkalmazást érdemel." Kamarazene hangversenyek. Mélyen tisztelt zenekedvelő közönség 1 A véletlen abba a — most már — szerencsés helyzetbe juttatott, hogy zeneiskolát vezetek személyesen. Érzem, azon közönség iránt, mely gyermekeinek zenei nevelését reám s iskolámra bizta s ezzel biztosította meg maradásomat ebben a városban, melyhez úgyszólván hozzáforrtam szeretetemmel s lel kedésemmel, a tanításon kívül más kötelességem is van. Ez az, hogy inig a gyermekeket a zene gyakorlásában vetetjük, eddig a szülőkkel, kiknek talán nem volt alkalmuk fiatalkorukban szakszerű vezetés alatt zenészedé lenuiök, az igazi klasszikus zenét megismertessük és megszerettessük. Ez önzetlen igyekezetemben lelkes, derék segítőtársakat találtam oly úri emberek személyében, akik nemcsak zenei tudásokkal, hanem kiváló társadalmi helyzetükkel is igazán hivatottak a nemes törekvés elő- mozdítására. Célunk : Szatmárt hangverseny- látogató közönséget nevelni, Szatmárból zenei gócpontot teremteni. Erre a zenének leghivntottabb formája a kamarazene, mely intim jellegével megnyeri az érző szivet s melynek megértése nem igényel évekig zott Marikával. A nevelőnőt is magukkal vitték, had legyen Marikának még valakije. A tengeri levegő, a melengető tüzes nap mintha használtak volna az öreg Szánthónak. Az első hét végén kezdte jobban érezni magát. Kerekes széken kivitette magát a tengerpartra és félnapot átszunyokált a napon. Utána szinte újra erősnek érezte magát. Mikor visszatért a hotelbe, jókedvűen mond'a a hoteltulajdonosnak, akivel a hallban találkozott: — Küldje fel kérem a heti számlát! A hotelier felküldte a számlát. Az öreg Szánthó, amikor megpillantotta a drága költségjegyzéket, majd elájult. Rettentő pénzt emésztett fel ez a fürdőzés. Nugyon levert lett. Nem szólt senkinek semmit, dd másnap ismét rosszul érezte magát. A második héten az idő sem kedvezett annyira, a tengeren bóra volt, hűvös szelek borzongatták meg a part pálmafáit s a betegnek a szobában kellett tartózkodnia. A .hét vófcén megint kérte a számlát és aznap este újra tüdővérzése támadt. Az orvos azt ' mondta, hogy valami nagy belső felindulás miatt. Nagyon rósz éjszakát töltött rá. Másnap reggel aztán a következő különös parancsot adta Marikánuk: — írd meg a Trézsinek, hogy csomagolja be gondosan édes anyád olajfestésü képét és küldje el ide! A harmadik hétpek is ^ végére járt, amikor a kép megérkezett. Éppen a heti számlát forgatta kezében a beteg. A képet odafüggesztette az ágyával szemközt és mindenkit kiküldött a szobából. Láza lehetett, tartó fáradságos tanulást. Átmenet ez a zenekari és acólózene között s e néven vonóshármast, négyest, ötöst, továbbá zongorahármast, négyest, ötöst, stb. értjük. A nemes, legnemesebb zenének a népszerűsítésére alakult meg a Szatmári zongora ötöstársaság. Tagjai: I. hegedű Füredi Sándor, II. hegedű dr. Damokos Andor viola dr. Sziklay Ferencz. gordonka Mándi Bertalan, zongora dr. Lehotzky János. Bírjuk ezenkívül Jónásné Burányi Ilona és Hawel Edith urhölgyek Ígéretét, hogy játékukkal közreműködnek s reméljük hogy egy képzett zenész sem fogja kivonni magát alkulom adtán, hogy nemes célunk érdekében hozzánk ne szegődjék. Azt hiszem, e nevekhez kommentár nem kell. Mindegyik kedves ismerőse a Szatmári zeneintelligenciának. Társadalmi helyzetük kizárja, hogy vállalkozásukhoz a legkisebb anyagi érdek gyanúja férjen. Négy kamarazeneestélyt tervezünk a szezonban,- a lehető legolcsóbb belépődíj mellett. Az első hangverseny ' december hó folyamán lesz megtartva. Az esetleges haszon egy, a jövőben megalakítandó zenekedvelő egyesület alaptőkéjéül fog szolgálni. Régi vágya egy ily egyesület a zenei intelligánciának. Amely vidéki városban megvan, ott van zenei élet. Ott megnyílik a közönség zenei látókööre, mert lehetővé teszi, hogy idegen, nagy művészek, klasszikus kamarazene társaságok, filharmonikus zenekarok látogassanak el oda, mert ott van érdeklődés. Távol jövőbe kiható eredménye lehetne e nemes vállalkozásnak, ha a közönség önzetlenül támogatná a mi önzetlen törekvésünket. A magam részéről megnyugtatásul megjegyzem, hogy e zeneestélyek a zeneiskolámra semmi káros befolyással nem lehetnek, mert u próbákat este tartjuk s a hangversenyrendezéssel is mást bízunk meg. Jegyek előjegyezhetők Lővy Miksa és Huszár Aladár könyvkereskedéseiben. A jegyek ára bérletben mind a négy estélyre: ülőhely 6 korona. Külön minden hangversenyre ülőhely 2 korona. Diákjegy 60 fillér estélyenként. Szatmár, 1910 27 Füredi Sándor. u „Szatmári Zenede" igazgatója. Apróságok. Nagy Gyurkát, a republikánus székelyt, királysértésért a bíróság 8 napi fogházra ítélte, bárbu ő erősen hangoztatta, hogy nem a királyt, hanem a császárt bántotta. Epen úgy védekezett, mint az egyszeri ember, a ki az anyósát megverte, az is azt mondta, hogy ü nem az anyósát, hanem csak a ködmönét ütötte, mit tehet róla, ha az anyósa is benne volt. * — Ugyan magyarázd meg már, mi az a készfizetések felvétele? Minden nap olvasom az újságban, de nem értem. — Hát azzal én is úgy vagyok, de abból, hogy a magyarok akarják, a németek pedig kézzel-lábbal ellene vannuk, any- nyit biztosan látok, hogy nekünk jó volna. v Várossy Gyula kalocsai érsek meghalt. Több mint két hónapja állandóan az mert rögtön elkezdett a képpel fenbangon vitatkozni. — Beláthatod anyjukom édes, hogy nem tehetek róla. Ez a komisz betegség levert a lábamról, ötszáz pengő forintot költöttem el három hét alatt. Sok, ugy-e nagyon sok? Az édes lányunktól veszem el. De hát mit csináljak ? Mondd, mit csináljak ? A beteg makacsul nézte a képet és egyre jobban elborult az arca. Aztán keserűen tört ki: — Látom, jól látom, hogy haragszol rám. Igazad van. Meglopom u lányomat. Es mi lesz még, Istenem mi lesz még ? Evekig elhúzhatom igy és lassanként elfogom herdálni a lányunk minden pénzét. Nem lesz majd semmije. Koldus lesz, úgy marad mint az ujjam. A mi édes gyermekünk, a mi szép virágszálunk... Jaj í... Kint hevesen zörgette a bóra az ablakot.^ Nagyon viharos csúnya idő járta a tengermelléken. A beteg felnyögött és tovább beszélt. A szavak egyre zavarosabbak lettek és könnyek peregtek végig öreg, megviselt arcán : — Rossz, kutyaember vagyok, anyjukom. Ne nézz rám olyan szemrehányóan. Rossz, kutyaember vagyok. Elhallgatott. A képet nézte sokáig, éles vércse-tekintettel. Egyszerre csak valami különös gondolata támadhatott, mert az arca kifényesult az örömtől és levegő után kapkodva, mohón tördelte la szavukat: '— Megvan ! Megvan ! Nem vagyok már kutyaember, anyjukom I Ismerd be, hogy nem vagyok. Nem teszem koldussá a lányunkat. volt a lapokban, hogy a katasztrófa kikerülhetetlen, a nagy beteg a reggelt sem éri meg, közben pedig több ízben jobban lett s már azt hittük róla, hogy fel is gyógyul. — Képzelem, — mondja Bögre ur — milyen nagy roegkönnyebülés van az orvosi világban, a hol már attól rettegtek, hogy kompromitálni fogja a tudományukat. * Nagy az öröm a nyuluk között, hogy Szíjártó törzsorvost Szatmárról elhelyezték. Tegnap ennek örömére a Sárerdőn népes gyűlést tartottak, a hol a váratlan esemény jelentőségét fejtegették. — Testvéreink I — mondta a többi között a vezérszónok — egy szebb jövő előtt állunk. Mert igaz ugyan, bogy maradt még itt vadász elég, de azok együttvéve nem árthatnak annyit, mint a mennyi pusztítást ő vitt véghez sorainkban. * A szivarok árát emelik, de általános feltűnést kelt, hogy a virzsinia marad a régiben. Kérdést intéztem e végből illetékes helyre, hogy mi ennek az oka és azt a felvilágosítást kaptam, hogy miután nem sokára a gyufa árát is emelni fogják, nem találták méltányosnak a virzeiniás polgárokat kétszeresen megadóztatni. A virzsinia lévén ugyauis az egyedüli szivar, a melyhez sok gyufa kell. Demeter. HÍREINK.-»II < A halottak ünnepin. Bölcsen rendezték őseink, hogy az évnek egyik napját az élők az elhaltaknak átengedjék. Az emlékezés tüzénél lobot vessen a kegyelet örök fáklyája e napon. Kinek nincs halottja, ki magával vitt sírjába egy darabot szív világunkból? Ki oly boldog, hogy a kaszás Végzet rajta gyászos sebet nem vágott még ? Ki nem kisért még szerettei közül oda, honnan nincs földi visszatérés ? Marcangoló fájdalmunk a keresztény felfogás felé űz, mely csak efemer dicsőségnek hirdeti a kaszás sikerét, mert azt, mint fényt az árny, követi a feltámadás. Ez az utolsó reménye az elesettnek és a haldoklónak egyaránt. A hivő félelem nélkül lép át a titokzatos küszöbön nem a megsemmisülésbe, hanem a feltámadás elé. S inig betegség, bűn, szerencsétlenség és halál vbd, addig dúlni fog a viadal eldöntetlenül a hit és tudás között. Ezt a hitet manifestálja a halottak ünnepe. Nem ábrándok káprázatá- ból szőtt életre, hanem az emberi természetnek, a teremtett dolgok közötti helyének corolláriuma. Múlandóságunk emlékének napján zarándokoljunk a halottak országába, hol minden sirhant alatt egy-egy kihalt világ pihen megszűnt fájdalmakkal, eloszlott reményekkel, elhamvadt vágyakkal. Miért a Kezdet, ha feltétlen követi a Vég? Miért van Vég, ha már adatott a Kezdet ? A Mindenségben ez a mysterium a legbántóbb, mert mindenkire kikerülhetetlenül általános. Meglátod. Na, mosolyogj már rám. Nem mo- solyogsz? Látom, nem hiszel nekem. Hát várj csak. Mindjárt látni fogod. A beteg nagy erőlködéssel föltápász- kodott az ágyból és lelépett a földre. Úgy, ahogy volt hálóköntösben, odavánszorgott uz ablakhoz és közben folyton a képet nézte. A keze az ablak kilincsét kereste. Kint fújt, sivitott, nyöszörgőit .a hűvös szél, a tenger nekilendült a szigetnek és mintha ágyukat sütöttek volna el, olyan dördüléssel csapkodta a sziklás partot. A bóra dühöngött. Az öreg Szántbó sugárzó arccal nézett a képre és lázasan motyogta: — Hát ide nézz. Minden rendben lesz. Rögtön rendben lesz. Ahá! Már kezdel mosolyogni. Igen, tudom, már sejted a szándékomat. Eltaláltad. Én meg fogok halni, hogy a pénz megmaradjon. A pénz minden, a beteg apa semmi... Rögtön... Az ablak zára nyikorgóit s a félszárny kipattant. .A szobába élesen, vadul süvített be a szél, nekicsapott az egy szál ruhábau álló, lázas testű embernek, Az öreg Szánthó még akart valami mondani, de a hideg levegő belesivitott a tüdejébe, elakadt a )é- lekzete, kinyitotta a torkát s a következő pillanatban forró, piros zuhatag tört ki a szájából. Eszméletlenül esett össze. Mire Marika bejött a szobába, már árva volt. Gazdag árva. A háta mögött a francia kisasszony ijedten csapta össze a kezét: — Pour le Dieux! Quelle malheur! Quelle grande malheure 1... A megnyugvás tanát hirdeti minden vallás. Megnyugodni kell, mert a Végzet kivételt a megnyugodni nem tudókra sem teszen. Nem is a halál, a nem levés, a már nem érzés gondolata az, ami | kishitüeket rettegésben tartja, hanem a halál beálltának inikéntisége. Ámde az elmúlás csak földi porhüvelyünknek közös sorsa. A lélek, az tovább él, Ez élt előttem g élni fog utánam ie. Ha nem tudnék hinni abbun, hogy van testemben valami földöntúli erő, hatalom, ami gondolat világomat és érzésemet alkotta és ébren tartja, akkor boldogtalannak érezném magam. El tudom hinni, hogy a világot év milliárdok lassú vegyi alakulása eredményezte ilyenné, aminő ma, de nem tudom elhinni, hogy a tovább fejlődésre képes első atom önmagától lett. Elhiszem, hogy az agy sejtjeire lefényképezett külső Itatások ott lerakodnak és képzeteket, gondolatokat, eszméket szülnek, de ki adta erre az. agynak a képességet? Hívjuk ezeket bárminek, de van és u ki tagadja: botor. A kegyelet ünnepe tehát u lelkek találkozásának flnuepe. Szeretem, tudom és a karom elhinni, hogy ezen napon együtt van érzelmi és gondolatvilágom összessége, vagyis lelkem azo- kéval, kiket szeretni meg nem szűntem haláluk után sem. És a hogy érezek én, úgy éreztek ti is, ti többi milliók. Akit nem ily érzés, tudat vezet a sírokhoz, az ne hamuval hintett saruját, de önmagát hagyja kívül a temető kapuján. A . díszes, virágos hantok között ezernyi jeltelen sir szürkül felvert dudva alatt omladoíottan. Ejtsünk ezekért is egy könnyet, mielőtt elhagyjuk az örök kertet, melynek knpujéu a vigaszok-vigasza szól felénk Feltámadunk 1 — Mindenszentek ünnepén este 6 órakor a halottakért tartandó ájtutosságon Kebelein Károly praelátus, kanonok-plébános, Halottak estéjén 5 órakor a temetőben Szűcs János s. lelkész fog sz.' beszédet tartani. — Koszorúk hete. A koszorúk hete ez a hét. Az utca külső képén meglátszik, hogy itt van Mindenszentek üunepe. A halottakra való emlékezés ideje. A kegyelet és emlékezés napja. Koszorúval van tele a város s ez holnap mind a temetőbe vándorol ki, bogy a feldíszített sírokon hervadjon el, Hogy az emlékezés könyeit, a könyckből fakadó melegséget vigye a sírokra. Hogy a részvét gyöngédségével, a családi viszonylatokban együvé tartozók soha el nem múló szeretetével ápolja azt a nugy érzést, a mi a család fogalmát képezi. Az együvé tartozás érzését. A koszom erdő megindul hol- nup a temetőkert felé. Az ősz minden virága ott fog elhervadni a hantokon, melyek fölött a kegyelet rendez ünnepet, az emlékezés hullat könyeket. — A reformáció emlékünnepe. A reformáció évfordulója alkalmából tegnap délelőtt úgy Szatmáron mint Németiben ünnepi isteni tisztelet s azután az iskolákban emlékünnepély volt. A felsőbb leányiskola s tanitónőképző intézetben Vaczy Ferenc tanár, a kültelki áll. iskolában Biki Károly esperes, a ref. főgimnáziumban Máj- tényi András tanár, a Lorántffy-éstélyen Boross Jenő s. lelkész emlékeztek meg a nap jelentőségéről. A programm többi számúit ódák s alkalmi énekek képezték. — Simon Aurél meghalt. Egy kedves jó ismerősünk halt meg pénteken Misztótfuluban, kinek tragikus elhunyta igaz részvétet fog kelteni mindazok körében, kik Simon Aurél kiváló egyéniségét becsülni tudták. Az elhunyt gyógyszerész s kapsulu- gyáros volt Misztótfaluban, .gyártelepe sok munkást foglalkoztatott. Sokat küzdött, utazott, vállalkozott, de minden ügyessége mellett sem volt üzleti szerencséje. Annál több azonban a társadalmi téren. Igen szerették, szívesen látták társaságokban, élvezetes, kedves társulgó s kitűnő szavaló volt 8 különösen hazafias költemények előadásában excellált. Erőteljes, hatalmas hang, tiszta, zamatos, lelkes magyaros előadás jellemezték. Politikai téren is próbálkozott, a Justh-párt a legutóbbi választáson Magyar- igenben jelölte, de nem sok szerencsével, még a választás előtt visszalépett. II. Rákóczi Ferenc hamvai hazahozatalánál is részt vett s az akkori kormány megbízásából a román határszélen beszédet is mondott. Hangversenyeinken is több ízben nagy sikerrel vendégszerepeit. Halála egy pillanat műve volt, leroskadt karos székébe s meghalt. Gépek zakatolása, munkások vidám éneke volt altató dala. Szive ölte meg, mely a jóért, a nemesért oly önzetlenül dobogott. • Temetése vasárnap délután ment végbe óriási közönség részvétele mellett a gör. kath. egyház szertartása 'szerint. Halálát neje sz. Rácz Anna, egyetlen gyermeke Pálmika, édes anyja, 4 testvére s nagyszámú rokonság gyászolja.