Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-05 / 1. szám

m n Huszonhatodik évfolyam. ( XNl ­l-ső szám. Szatmár, 1909 január 5. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ! §$****. MS 1 OÁ­A szaí mármegyei tanítók mternátiisa­A szatmármegyai általános tanitó egyesület, december 7-én a városháza nagytermében tartott nagygyűlésen kimondotta, hogy Szatmár városában tanítói internátust létesít. Qly inté­zetet, amelyben a szatmármegyei taní­tók esetleg papok és jegyzők, a közép vagy ehhez hasonló iskolákat látogató gyermekei lennének elhelyezendök s akik ott teljes ellátásban és szakszerű felügyeletben lennének rézsesitendők. A tanítóság nagy fába vágta a fejszéjét! Azonban az első fejszecsapás sem történt, meg meggondolatlanul. Maga az eszme már évek előtt fel volt vetve. Azóta megérlelődött. Az ügy minden tanítónak agyában forgott s mindenki megérlelhette véleményét a tanítóságban rejlő, — sajnos — több­nyire csak erkölcsről. Azonban a mai tanítóság már nem az a tömeg többé, mint amelyből egyes alakokat néme­lyek, mint vicc és szatíra tárgyakként állítottak a nagy közönség mulattatá- sárar hanem oly testület, mely kultú­rában és észbeli tartalomban, kiállja a versenyt, a társadalom bármely rétege vagy osztályával. A társadalomnak oly osztálya, mely erkölcsi javait kész­pénzre is tudja váltani. A régi kántor, rektor és dászkál korszakért nincs a tanítóságnak mit restelkedni. Inkább restelkedhetett volna az akkori társadalom, mely a tanítónak erkölcsi és nemzeti szem­pontból való értékét nem tudta mél­tatni. TÁRCA.- — i »■mon«» •»-­Látogatás Magyarország legöregebb Nagykároly, január 1. Még megyénkben is kevesen tudják, hogy Nagykárolyban él Magyarország egyik legkülönösebb, legismeretlenebb érdekessége; az egész ország, talán egész Európa, sőt lehet, hogy az egész világ legöregebb élő lénye: a száztizéves asszony. A neve: özvegy Levenday Józsefué. Azt mindenki tudja, hogy a szakállas hölgy a Barnum és Bailey menazsériájában látható, hogy ugyanott tapasztalható meg a tüzevő ember, sőt akadnak olyan tudós emberek is, akik azt is tudják, hogy hol vaunak spirituszban és örök szerelemben egymás mellé ragasztva a sziámi ikrek. A világ legöregebb asszonyáról, aki kétségtelenül van ilyen érdekesség, senki sem tud semmit. Sem Budapesten, még kevésbé Nagykárolyban. Egészen véletlenül bukkantunk rá. Es hogy rábukkantunk, rozzant lábaival, reszkető tagjaival, hátán a száztíz esztendő rettenetes keresztjével, ki-' ugratjuk Magyarország világnevezetességét az ismeretlenség homályából. * A város végén, a gróf Károlyi Sándor utca 163. számú házban lakjk Levenday Józsefné, a világ legöregebb asszonya, Piszkos, rozoga kis házikó, vékony deszkakerítés, száradt ajtó. kilincs nélkül, özvegy Mester Más lett azóta felfogása a társa- dalomnak is a tanítóról, de más lett maga a tanítóság egyeteme is. Ma a tanítóság teljes tudatában van annak, hogy neki mily sokat kell dolgozni, alapozni és építeni, hogy a múltból eredő hiányokat mielőbb helyre hoz­hassa. Tudja a tanítóság, hogy | mü­veit társadalom, mely észre vette elma­radottságunkat és kultúrái hiányain­kat, mindennap a hátánál van és sür­gősen biztatja, hogy a népnevelésbeu ezt is, a másikat, harmadikat, tizediket stb. nemzeti érdeket megkell oldani, mivel máskép nemcsak előre nem haladunk, hanem esetleg vissza is eshetünk. És a tanítóság meg is érti a kor intő szavát s lázasan dolgozik, hogy elfedje a múlt hibáit s a nemzet szá­mára feltárja a jövőt. Tessék megfigyelni a falu máso­dik intelligens egyénét a tanítót. Reg­geltől délig, déltől estig a falu remé­nyeit és a haza jövendő polgárait tanítja, neveli s munkára szoktatja, ösmeri mindazon módszereket, melyek­nél fogva, az ember mindenkire nézve hasznos emberré lesz. E célra törek­szik; e célt munkálja. Azt akarja, hogy minden apának gyönyörűsége teljék gyermekei nemes erényeiben. E köz­ben s különösen, hogy e célja elérését megkönnyítse vagy a múltnak mulasz­tásait pótolhassa sok vén fának kell le nyesni vad, görbe, mohos hajtásait, hogy amennyire lehet meg a felnőt­tekből is a mai korba való embereket formáljon. Nincs' nyugodt ünnepe, nincsenek téli estéi, mivel ezeket szi­Józsefné háza. Mester Józsefné egy nagy- ktirolyi csizmadia özvegye; az ő házában lakik a száztizéves asszony. — Itt lakik Levendayné? — Igen. Nézetni tetszik? Nézetni, ez annyit jeleut nagykárolyi nyelven, mint a jövőbe nézetni, magyarul kártyát vettetni. Mert a száztíz esztendős asszouy nyolc korona kegydija kevés, amit havonta kap a várostól. Kártyátvett a babonásoknak, a szerelmükben csalódott mindeneseknek, az oltár mögé lépő szakács­nőknek ' és az ifjur által megcsalt szoba- leányoknak. A száz t í zese let doS asszonyhoz csak a kártyavetésen keresztül lehet bejutni. A gróf Károlyi Sándor-utcá 163. számú ház végén vun a száztizéves asszony lakása. Alacsony, piszkos üvegü, rossz kilincsü kis ajtó. A szobában fojtott bűz, rothadt levegő és nagy,I piszkos szegénység. Az egész szoba nem nagyobb, mint egy cella. A falon megsárgult, rossz képek; a sarokban törött kályha, a földes szobán végig krumpli a fal szélén, a falon vöröshagyma, az ágyban félig fölemelkedve a száztizéves asszony. — Jó napot! — köszön előre, amikor belépek a szobába. A száztíz esztendős asszony félig fölemelkedik az ágyában. A száztíz esztendős asszony nagyszerű monstrum. Délután öt óra van és ilyenkor már nyugovóra tér a leg- matrónább matróna. Nem látszik több ki belőle, az ágyából, mint a két csontig úszott, ráncos karja és a megfeketedett kezei. A fején, mert. baja egyáltalában nincs, fehér vesén feláldozza a közjóért, csakhogy a;on várakozásnak, mit vele szemben a haza érdeke támaszt, megfelelhessen. Mig a tanító saját gyermekeit, a falu többi gyermekeivel együtt, saját szárnyai alatt tartogathatja, ott gon­dozza és neveli, nem igen tudja meg mi az az élet teher. Buzgó hivatástel- jesités közben, nem is ér rá erről elmélkedni. De mihelyt csak egy, két gyermeket is városba kell vinni további fe sőbb iskoláztatás végett, nem csak megtudja mi az élet teher, de sok és sok esetben rá jön azon keserű tapasz­talatra is, hogy bár inkább ne lenne a világon. A tanítónak is, Istentől reá rótt kötelesége, gyermekeinek jövőjéről gondoskodni s ^nWt felvilágosodott, e kötelességet s erkölcsi súlyát, többszö­rösen is érzi De a tahitónak minden erkölcsi java mellett vagyona — pénze pines. Nem is lehet 1 Ha azután jár, ha gazdálkodik, kereskedik, tesz-vesz, ivugy nem tudom mit csinál, nem felelhet meg hivatásának. A népneve­ié.- egész embert kíván és pedig ugyan­csak egész embert! Ezen tudat és körülmények indí­tották a megyei tanítóság zömét arra, hogy önönmagukon segítsenek. A taní­tói internátus felállításánál nem csak azon szeretnének a szegény tanítók segíteni, hogy gyermekeik és esetleg mások, hasonló körülmények között élők gyermekei is, lehető olcsó ellátást nyerjenek, hanem, amint a mindennapi életből láthatjuk, különösen erkölcsi fejlődésük legyen biztosítva az által, hogy e felett minden pillanatban, hivatott őrszemek ügyelnek. Már maga bóbita fekete csjpkefedővel, a homloka is át van kötve, az egész arcából nem látszik' egycb, mint egy beomlott, fogatlan nugy száj a rémes ráncokkal megszaggatolt arca közepén. Halkan, de elég erősen beszél; vizes, kifejezéstelen, fáradt, beteg szemével bágyadtan néz körül a szobában. Azután megkérdezi: — Nézetni tetszik ? Erre nem lehet másképpen válaszolni, csak beleegyezni: — Igen ! És ezzel már elő is veszi a kártyáját az ágya mellől. Harminckét lapos, közönséges, úgynevezett magyur-helvét kártya, amelynek minden lapja szinte megkergesedett a piszoktól. ■ — Harminc esztendeje használom ezt a kártyát. Megkezdődik a nagyszerű aktus, A száz tízesztendős asszony egy rongyos, piszkos kendőt húz elő a párna alól; elköti vele a szemeit, valami buta bókusz-pókuszt. csinál, aztáu maga elé teríti a kendőt. Megveri a piszkos kártyát; int bogy emeljem meg; aztán ő maga bárom részre osztja, újra összekeveri és megkérdezi:1 — Minőt tetszik nézetni. A szerelme­séről? A házasságáról? A boldogságáról? Egészségéről? Vagy a pályájáról? A száztizéves asszony öreg háziasszonya közbeszól: — A pályájáról ? Levendayné kiosztja a kártyákat négy sorban egymás alá. Azután reszkető szemei­vel kiteszi a zöld királyt és elkezdi: — Ez ön, ez azt jelenti, — és innen kezdve folytatja minden érthető összefüggés ezen körülmény is, mily megnyugvást nyújtana, a megye egyes zugaiban nehéz munkát folytató szülőkre nézve. És hogy ezen szociális érdekű célt a tanítóság elérhesse, természe­tesen első sorban önönmagát adóztatta meg. Ez volt áz első vágás, a nagy­fába. A szatmári tanítók és más vidéki gyermektelen s oly tanítók, kiknek nem személyes érdekük a szatmári tanitói-inlernátus, elsők voltak az áldo­zat meghozatalában, mert érezték, hogy oly ügy felkarolásáról van szó, mely elöl kitérni, minden szükség és sze­génység mellett sem lehet. Midőn ki lett mondva a legyen, talán nem csekélységem volt, sem az első sem az utolsó, aki a kimondott ige, erkölcsi következményeit mérle­gelve, megdöbbentünk. Azonban ez úgy setn tartott sokáig, mert mindjárt eszünkbe jutha­tott egy másik igazság: hogy mi tani- tók a tettek emberei vagyunk. Alapo­zók, oktatók és a tudatlan emberből ember formálók, óriási nehéz dolog ez. De megy. Óriási nehéz dolog lesz szegény emberektől egy ily nemes célú inté­zetnek a megteremtése is, de menni fog, mert van bennünk remény, hit és akarat a cselekvésre. A magyar társadalomnak, sőt egyénenként is véve, van egy szép erénye — az, hogy midőn .a gyengét látják, küzdeni, fáradni valamely nemes célért, de mert szegény anyagilag tehe­tetlen, célt nem érhet, azt hinné valaki, h°g„ dik ? ó dehogy tizen, százan, ezren pusztulni s megsemmisülni em segítségére O O sietnek szóval annyian, nélkül' — azt jelenti, hogy lelki szivébe .. . lelki szivébe a boldogság . . ] levelet kap . .. egy barna asszony Írja . .. Aztán egy szőke . ] j Ellenségei is vannak ... de az nem baj Ez igy megy háromszor egymásután. — Elég, köszönöm 1 — mondom neki, hogy véget vessek a rossz mulatságnak. — Még nem elég. Összesen kilencszer kell kipróbálni. Most háromszor egymás fölé rakja a kártyát, aztán háromszor egymásután 1 :teszi a zöld királyt, betakarja kilenc kártyával, hogy megnézze, mi takarja azt á bizonyos jövendőt. Mikor az ogósz heccnek vége, szives köszönettel vesz át ötven vasat, a nagyszerű fáradozás szerény honoráriumát. A száztíz * * esztendős Kolozsvári „Kristály“ Gázmosó és Vegytisztitó ilnn diiinlnn mos’ fthériiemüeket és felsőruhákat a legszebb kivitelben, gyorsan előnyös l!(1u Ilii ImiiII. árak ellenében. Tíz koronát meghaladó megbízások bérmentve küldetnek vissza. asszony, özvegy Levendayné minden kérdés nélkül beszélni kezd és okosan, amennyire egy száztiz eszten­dővel megvert asszony okos lehet, beszélni kezd: — Ezerhétszázkilencvennyolc — 1798— november hatodikén születtem Komáromban. Őszkor múltam el száztíz esztendős. Ezeket a borzasztó dolgokat igen nyu­godtan ej meggondoltan mondja. Azután továbbszövi | maga különös életrajzát. — 1820-ban, aratáskor volt az eskü­vőm Komáromban szegény boldogult férjem­mel, Levenday Józseffel, hogy az Isten nyu­gosztalja szegényt. 1846-ban jöttünk Nagy­károlyba, I forradalom előtt. Az uram gomb­kötő mester volt, különben a forradalom alatt huszár volt. Sok harcban vett részt. De izgatott voltam miatta. Itt feönyezni kezdett. Könyezés alatt 11-20 Cim: „KRISTÁLY“ Gözmosó Gyár, Kolozsvár, Pályaudvar. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom