Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-03-31 / 14. szám

8ZATMÁB BS VIDÉKB

díjas estélyein már alig akad fizető közönség.

Kultúránk visszamaradottságának másik oka a személyi, felekezeti, osztálybeli ellentétek szánszándékos, sokszor kierőszakolt elmérgesetitete. Már pedig a kultúrát hamis és téves utakra terelni, a közérdek közzé durva erőszakkal válaszfalat beékelni, határozottan bűn. Mert csakis az eszmék, az elvek harcában, az ellentétek' lerombolásában erősödhetik meg a fejlődést irányitó akarat. Az egyéni, felekezeti, osztálybeli érdekek és szempontok hatalmi tusáját meg kell tudni fékezni. Hiszen sokkal kissebb a tér, mely a társadalmat munkára szóllitja, semhogy meg ne tudjunk férni egymás mellett.

Spártai társadalmi életre van szükség. Egyesíteni kell erőinket. Aggódó kislelküség nem szolgálja a jövő fejlődés nemes ügyét. A rideg elzárkózás csak balvélemények szülőoka. A társadalmi, akárcsak a politikai életben kevés a nyugvópont. Ha széttagoljuk erőinket, az össz, az egész kárára tesszük.

Egyesüljünk, szervezkedjünk. Vál- vetve dolgozunk a magyar nyelv, irodalom, a magyar ipar s művészet erősítéséért. S ezt szerintem csakis közös erővel, egy fedél alatt érhetjük el.

Ezért sürgős nekünk kultúránk, jövő nemzeti alapokra fektetett fejlődésünk érdekében a kultúrpalota felépítése.

Otthon kell kultúránknak. Abban az otthonban aztán minden kultur-egye- sület közös erővel, mint egy kis család, szolgálja szeretett hazánk jövő boldogságát.

Sorakozzon városunk minden lelkes művelt polgára a közművelődés közös zászlója alá.

Eggyé, erőssé, vonzóvá kell tenni társadalmi életünket. Adjunk magyar lelket a magyar műveltségnek.

A gyermeknap. — Az Orsz. Gyermekvédő Liga nemesszivü vezérkara április 2. és 3.-án városunkban is felállítja urnáit. Néhány fillért kér minden könyörületes szivü, nemeslelkü nő s férfitől, ki az urna előtt elhalad. Lesz e ember, ki kérésüket meg tudná tagadni ? Aligha. Hiszen kimondhatatlan jótéteményt gyakorol ezzel. Egy napihir szűk keretében el sem lehet mondani, mennyi sokszerü áldás urad így a szegény elhagyott gyermekekre. Az Orsz. Gyermekvédő Liga hány, meg hány szerencsétlent ment meg a társadalomnak, édes hazánknak. Nemcsak életüket menti meg,

hasznos polgárokat is nevel belőlük. A betegeket gyógyittatja, a tüdővészeseket, gör- vélykórosokat szanatóriumba küldi, nyomo-. rékok fen tartásáról gondoskodik, az egészségesből iparost, tanult embert nevel. Közel van az idő, midőn megépítteti védencei számára az első mugyar iskola hajót, melyen magyar tengerészeket fog nevelni, a most még külföldi személyzetre szoruló magyar hajóstársaságok számára. Segíti a szegény sorsú szülőket, hógy eltarthassák gyermekeiket. Szegény gyermekágyas anyáknak segélyt ád, figyelemmel van az áll. gyermekmenhely hézagaira s résen áll, hogy a gyermekmentés állami munkáját saját közreműködésével elősegítse. Van e hát csak egy ember is, ki ilyen nemes célt nem segit elő filléreivel? Aligha.

SZÍNHÁZ.

Zilahy Gyula Ünneplése.

Z i 1 a h y Gyulát, az örökifjú nagy művészt, ki 25 éves jubilleumi kőrútjában városunkba is eljött vendégszerepelni, két napon át ünnepelte a közönség. Ünnepelte azzal a be nsőség teljes igaz szeretettel, mint a milyet az ő nagy művészete megérdemel, Valóban jól esett a közönségnek, hogy színpadunkon — végre hosszú idők után — egy ilyen országosnevü művész is szóhoz juthatott. Mert az ő művészete igazán nem mindennapi. Azt lehetne róla mondani, igazi boszorkánymester. Joggal, mert hiszen a két estén egymással teljesen ellentétes szerepet játszott. Az „Ordög“-ben mint intrikus, a „Király házasodik“ c. darabban pedig mint naturbursch mutatkozott be. Kiváló Ördög volt, de az is tagadhatatlan, hogy az ő kiskópjai nagykópjai Kópjay Imréje egyszerűen felülmúlhatatlan. Egyetlen szava, sőt arcizmainak egyetlen mozdulata is elegendő arra, hogy a közönség sorai között a tetszés zugó moraja fusson végig. Szinte csodás, mennyi élet s temperamentum, mennyi szív és lélek, mennyi humor és természetesség, mennyi tudás és tehetség, mennyi intelligencia és ambíció lakik ebben a nagy művészben. Szinte hihetetlen, hogy negyedszázados színészi pályáját ünnepelje ez az örökifjú művész. Mert az évek a színészeknél, különösen a mai evolúciós világban nem is duplán, de triplán számítanak. Ő felette azonban igazán csak elsuhant az idők romboló szele. Olyan ifjúnak érzi ő magát, mint 25 évvel ezelőtt. Pályafutásának delén áll, de az ö nagy művészete, tehetsége, akaratereje törtet előre s eget kér. Az ő neve már ma is fogalom.

Ritkán láttak színházunk falai olyan szívből fakadó ünneplést, mint a milyenben e két estén Zsülnek része volt. Tisztelői egy hatalmas babérkoszorúval, barátai pedig egy gyönyörű szép ezüst szivartárcával kedveskedtek neki, mig a nagyközönség zugó tapssal, hangos éljenzéssel adta elismerésének tanúbizonyságát.

De nemcsak benne, hanem a többi szereplőkben is gyönyörködött e két este a közönség. A rendezésen is meglátszott a nagy mester, rutinos művész, a geniális rendező szakavatott keze. mindenre kiter- jeszkedő figyelme.

Itt említjük meg, hogy Zilahy Gyulát szülővárosa Zilah város közönsége s a Wesselényi kollégium is meghívta vendégszereplésre Heves társulatához. Itteni vendégszereplése alatt ugyanis következő sürgönyöket kapta Zilahról:

„Városunk neves szülöttét a város nevében kérem, hogy jubilláris kőrútjában vendégszereplés céljából városunkat is ejtse útjába. Halmágyi főjegyző.“

„A Wesselényi kollégium óhajtaná neves tanítványát jubilláris kőrútjában e város falai között látni. Kincses igazgató.“ s - #

Csütörtökön Vidor József jutalomjátéka volt. Ez alkalommal „Cyrano de Bergerac“ került színre, melynek fényes, de nehéz címszerepét maga a közkedvelt jubilláns művész adta. Sokszor irtunk már Vidor tehetségéről, alakitó képességéről, szorgalmáról, s ezúttal is csak dicsérettel szólhatunk játékáról. Való, nem volt tökéletes Cyrano, ezt nem is kívánhatja senki kezdő szinésztól, mert ha az lett volna, nem a Krémer társulatánál lenne; de hogy felülmúlta korát, önmagát, az is igaz. Sok tapsot, két koszorút, egy bankókkal jól bélelt levelet is kapott. Meg is érdemelte.

*

Krémer társulatának utolsó premierje Bakonyi 3 felv. operettje a Tatárjárás lesz. A tatárjárás katonai beszállásolást jelent, tehát csak átvitt értelemben értendő.

E helyen is felhívjuk a t. közönség szives figyelmét, hogy a szinielöadá- sok holnaptól kezdve esti 8 órakor kezdődnek.

Ä2 utoaöntösós. — Két évvel ezelőtt kellemes meglepetés érte a városunk forgalmasabb utcáin járó-kelő közönséget. Öntözőkocsik gördültek tova az úttesten s úgy — ahogy, de mégis csak valahogy fellocsolták az utca porát. Tavaly azonban a polgárok uagy fájdalma s bosszúságára csak elvétve gyönyörködhettünk ezekben az öntöző kocsikban. Most, hogy a tavaszi meleg napok után a sárból por lett, s a porfelle- geket a járó-kelőknek kell nyeldesni, fájó szívvel gondolunk azon korral haladó városokra, hol rendesen locsolják az utcákat, seprik össze a port, szemetet. Mi csak természetesnek tartjuk, hogy egy modern város vezetőségének a lakosság közegészségére is kellene adni valamit. Minden fejlődni törekvő város vezetőinek kötelessége oda hatni, hogy az adózó polgároknak minél köny- nyebbé tegye a városban való tartózkodást. Ha vízvezetékünk és csatornázásunk még csak álomképben van meg, az utcák rendkiadott uj alkotmánya alapján arra törekedett, hogy Magyarországot megfossza ezeréves alkotmányától s koronatartománnyá tegye: egy ország szive dobbant meg keservében s milliók ajka jajdult fel fájdalmában, hisz millió és millió lélek látta véren szerzett szabadságának végveszélyben forgását. Megsemmisítését hát nem tűrhették s a debreceni országgyűlés 1849 ápr. 14.-én a Habsburg-Lotharingiai házat örökre trónvesziettnek nyilvánitotta.

Nem csoda, ha igy tesz a loyalis s a királyához s a trónhoz mindig hú mamagyar, hisz alkotmányát s szentesített törvényeit eltörölték, sőt a honvédek csákórózsájáról lemetszették a koronát.

Petőfi is belefú hát tárogatójába s szenvedélyes hangja végig sivit a hazán, süvöltő viharként, tomboló haragnak szikrázó tüzével, hogy belevegyüljön a szivek és lelkek keserű könnyeibe.

Mint vészmadár süvölt az „Elet vagy halál“ c. költeményében, melyben üdvözli a Respublikát :

A Kárpátoktól le az Al-Dunáig,

Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar...

S szava a csaták bősz forgatagában egyre harsog, az események által'zaklatott képzeletében lázas indulatok támadnak, melyeknek szülöttei: izzó boszút

lehelő dalai, melyek tüzelnek, gyújtanak, harcra hevítenek s végre öt magát a legnagyobb szenvedélyre ragadják :

Itt a nyilam! mibe lójjem ?

Királyi szék áll előttem.

Belelövöm bársonyába,

, Hogy csak úgy porzik kínjába.

Éljen,

Éljen a köztársaság 1

szeres és alapos öntözését talán mégis csak követethetnek. Öntözni kell valamennyi utcát, még hu több kiadásba is kerül. Tessék érré fedezetet keresni s találni. A polgárok egészsége talán csak megéri még azt a pár ezer koronát, amibe ez kerül. Tessék tehát erről idejében, nem pedig a nyár közepén gondoskodni. Hisszük a jövő havi közgyűlésen valamelyik ?— a város közönsége, de meg saját egészségét is szivén viselő — városatya interpellátiót intéz e fontos ügyben a polgármesterhez.

A kisknpányi gyilkosság második főtárgyalása.

Tegnap, hétfőn ért véget u beregszászi kir. törvényszék mint esküdtbiróság előtt annak a nagyszabású bünpernek 2 hétig tartó főtárgyalása, amely Spitz Mór beregmegyei gazdálkodó meggyilkolása miatt folyt, s amelyben első és másodrendű vádlottak Dávid Márton és Adolf nevű fia, harmad és negyedrendű vádlottak Kiéi s- m a n n Simon és Berger Áron gazdálkodók, illetve kereskedők voltak. E két utóbbi vádlott ellen u bizonyítási eljárás semmi számbavehetőt nem eredményezett.

Ez már a második főtárgyalás volt e bünperbeu. Az első főtárgyalás tavaly volt; akkor Dávid Mártont halálra ítélték s a többi vádlottat súlyos fegyházbüntetésre. A kir. Kúria azonban az egész eljárást megsemmisítette azon semmiségi oknál, fogva, hogy a tárgyaláson az egyik főtanu megeske- téséről szó sem volt, s uj főtárgyalást rendelt el. Ez a főtárgyalás f. évi március 16.-án vette kezdetét dr- S z é p Géza tszéki elnök vezetésével a fönt megnevezett vádlottak ellen. Az eljárás során 100-nál több tanút hallgattak ki.

Dávid Mártont és fiát a mostani főtárgyaláson dr. Kelemen Samu ügyvéd, orsz. képviselőnk védte, Kreismanut dr. Beismann Simon és Bergert dr. Balkán y i Aurél beregszászi ügyvédek. A vádhatóságot Borsos József kir. ügyész képviselte.

A vád úgy szólott, hogy Dávid Márton és Adojf társaival Spitz Mórt 1906. évi május 16.-án este IQ. óra tájban Nagyszőlős község határában, az állami kőbányától Kiskupányba vezető gyalogút mentén, az erdőben, szerződés készítés ürügye alatt kicsalva, előre megfontolt szándékkal, agyonverték, illetve megfojtották és hulláját a Tisza holt ágának vizébe dobták.

A vádbeszédet vasárnap délelőtt tartotta a kir. ügyész. A védőbeszédek hétfőn hangzottak el s a verdikt és Ítélet is még hétfőn lett meghozva.

Beregszászban nagy érdeklődéssel várták a főtárgyalás kimenetelét. Ez érdeklődés nagy részét dr. Kelemen Samu védőbeszéde kötötte le. Dr. Kelemen hétfőn reggel 9 órakor kezdte meg védőbeszédét, a tárgyaláson jelenvoltak feszült várakozása közepett. A védőbeszéd, úgy külső formáját, mint belső tartalmát tekintve Kelemen egyik legszebb beszéde volt. Terjedelmét tekintve

Az ezután keletkezett iszonyatos zűrzavarból ismét az ö lantjának végletes eszméi, hangjának szilaj csengése s a végsőkig biztató szava hallatszik ki. Lázasan izgatott képzelete fókeveszetten tombol s az elnyomatás miatt szenvedélye, indulatai a végsőkig ragadják, hogy a királyok ellen villámot hordjon lelkében. Megszületik hát lázasan túlzott verse: Akasszátok fel a királyokat:

Ezer felé bús harcmező a hon,

Arat rajt’ a halál irióztatón,

Itt egy falu, amott egy város ég, Százezrek jajjától zúg a lég;

S halál, rablás mind a király miatt —

, Akasszátok fel a királyokat 1

Az édes álmok és ábrándok között ő maga is fegyvert fogott, hisz egyik költeményében igy kiált fel :

Az Isten a magányt nem nekem teremti, Oda való vagyok én a csatatérre.

Dobják le testemmel együtt majd nevemet A sírba, de addig ne bántson senkiseml Véglehelletemig nem hagyopi a helyet, Ott essem el bármily sárosán, véresen.

Küzdött is Bem oldala mellett, aki öt szárnysegédévé tette meg s rendjellel is kitüntette a szássebesi csata után, melyet Petőfi nehány hét múlva igy énekelt meg:

Ki gondolná, ki mondaná,

Hogy é hely csatatér?

Hogy néhány rövid hét elölt Itt folyt el annyi vér.

Itt harcolánk, itt vett körül Az ellenség hada,

Elől, liátul halál,

Ez rémes nap valal

■ (Folyt, köv.)

De sok rácot és németet,

Mindent pokolba kergetett.

Nem hiányzik a népdalokból a megvető, gúnyolódó szó sem, mellyel a Kos- suth-katonák a nemzetiségieket elhalmozzák:

Rácok, rácok, szerviánok,

Nem értek ti egy petákot,

Lám a magyar száz pengőt ér, Panganétos puskával mén A rácokra.

Vagy:

Ne félj, ne félj, magyar leány,

Nem rabol el a szervián,

Kossuth Lajos katonája A nadrágjából kirázza

Éljen a magyar.

Büszkék a Kossuth-katonák, de büszke a magyar leány is huszár kedvesére:

Huszár az én rózsám,

Huszár az én rózsám,

Nyalka! Olyan igaz magyar fajta! Nyalka! Olyan igaz magyar fajta!

Büszke is lehet reá, mert kedvesének nefelejtsszinü a dolmánya s peng a sarkantyúja :

Huszár vagyok, kedves rózsám,

Az is maradok,

Nefelejtsszin dolmányomom Ezüst gomb vagyon.

Ucu, peng a sarkantyúm,

Csekély gondom, semmi búm,

Csak úgy vigadok.

De bármennyire vigad, ha megfuj- ják a marsot, el kell hagynia kedvesét, el kell hagynia a hazáért:

Rajta, huszár, marsot fújnak Riadóra már.

Szép házámért, ha meghalok,

Az nem lészen kár.

Életemet a hazámért,

Szerelmem a babámért.

Élek, halok bár.

A hazafiui érzés tüze hevíti a szabadságért küzdő összes honvédeink lángoló szivét, mely az ágyuk vészes dörgése közt sem ismer hátrálást, visszavonulást

Véres a fű lábom alatt,

Ellőtték a pajtásomat,

Én sem leszek rosszabb nála,

Elől megyek a csatába.

Szól az ágyú, jön a halál Jó éjtszakát, kit megtalál.

Százszor hal meg az, aki fél,

Előre hát a hazáért!

S rohantak előre a hazaszeretet lángoló dicsőitésével elszánt honvédeink merészen, hisz útjukat egy szebb jövő káprázatos világának varázsos fénye világiiá a szabadság illatos levegőjével s csodálatos bübájával s ekkor:

Néze Árpád az égből Könnycsepp hulla szeméből,

S a földre lekiáltott:

Büszke vagyok reátok!

(Klapka-induló'.)

A hősieség és elszántság ily példái mellett ne csodálkozzunk, hogy bámul Európa, bámul bennünket a világ és szorul a német s a fellázadt nemzetiség. Ily honvédek vívhatták ki a törökbecsei, a branyiszkói, a febr. 5-iki szolnoki s a febr. Q-iki piski csatát, melyeket népdalköltészetünk részben megénekel.

S a viszonyok nyomasztó hatása

Í alatt megtörtént a trónváltozás. V. Ferdi- nánd helyébe I. Ferenc József lépett. De midőn az ifjú császár az 1849 niárc. 4-ikén