Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-04-07 / 15. szám

Huszonötödik évfolyam. m i , t K (i'v |rá r»y ii *x* *-A,f ■»/ 15-ik szám Szatmár, 1908 április 7. Ss> «Sí 11 TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A kisemberek nyugdija. A társadalomnak mindazon osz­tályai, melyeknél a vagyonszerzés a lehetetlenségek közé tartozik, aggódva a jövő kiszámíthatatlan eshetőségein, tömörülni igyekeznek, hogy egyesült erővel oly intézményeket létesítsenek, melyek nekik a megélhetést azon időre is biztosítsák, a mikor a sors esélyei folytán hosszabb időre vagy örökre képtelenné válnak arra, hogy minden­napi kenyerüket megkereshessék. Hazánkban a tömegnyomor eny­hítésére számos jótékonycélu intéz­ményt létesítettek, melyek hivatásuknak többé-kevésbbé meg is felelnek. Az emberiség haladásával az igények is megnagyobbodtak. Sok kisebb segélye­zési alapokkal rendelkező egyesületek a hozzájuk fűzött reményeknek megfe­lelni nem tudtak, s helyüket elfoglalták az országosan szervezett, modern ala­pokra fektetett egyesületek. Az iparilag fejlődöttebb nyugati államok a szociális törvényhozás terén “régien megelőztek bennünket. A német birodalom 60 milliónyi lakosságának egy ötödé betegség ellen, egy harmada baleset ellen, egy negyede rokkantság- és aggság ellen van biztosítva kötelező alapon. Közel 500 millió márkát fizet­nek ki évenkint betegeknek, a balesetek áldozatainak, a rokkantaknak és aggok­nak. Ezen összeghez a munkaadók 250 TÁRCA. Szabadságharcunk költészete. Irta és a „Kölcsey-Kör ‘ március 8-iki matinéján felolvasta Veszprémi Dezső. (Folytatás és vége.) Egymás után jöttek ezután Bem és Görgei diadalai : a hatvani, bicskei, isa- szegi s a váci diadalok. Ezeknek hire megdöbbentette az udvart s meggyőződött arról, hogy a maga erejével nem lesz képes hazánkat leigázni s Miklós orosz cártól kért segítséget. A segítség csakha­mar megérkezett; 200.000 muszka s az udvari had a maroknyi magyar leigázására. Ekkor kapta a Kossuth nóta e leg­ismertebb szövegét: Kossuth Lajos azt izente, Elfogyott a regimentje, Ha még egyszer azt izeni, Mindnyájunknak el kell menni, Éljen a haza I s ekkor .........megütik a rézdobot, Ki adják a kemény parancsolatot: Keljetek fel hív magyarok a szóra, Itt a muszka, daraboljuk apróra. Föl is kell a nép s oroszlán módjára harcoltak a túlerővel szemben. Bizonysága ennek a péterváradi, csornai, váci és aradi győzelmek. millió, a munkások 200 millió és az állam 50 millió márkával járul hozzá évenként. Ezen óriási szociális művet az özvegyek és árvák biztosításával ké­szülnek kiegészíteni. Mondanunk is fö­lösleges, hogy ezen rengeteg segélye­zéssel gyökeresen megoldották a né­metek a szegényügyet. Franciaországban, Angolhonban s a nyugat többi, gazdaságilag erős ál­lamaiban is kielégítően oldották meg a, dolgozó néposztályok beteg-, baleset-, rokkant- és aggkori biztosítását A fejlődés megkívánta, hogy ná­lunk is a szociális törvényhozás terére lépjenek; ennek folytán a betegsegélye­zés és balesetbiztosítás kérdései a kö­zelmúltban megoldást nyertek s ezzel Magyarország a többi művelt állam nyomába lépett. E törvények mérhetet­len sok jót eredményeznek majd az idők folyamán. A legfőbb szociális biztosítási ág: a rokkant- és aggkori biztosítás még edcjig meg nem valósulhatott az ezzel járó óriási anyagi terhek miatt, melye­ket ez megkíván. Tudjuk, hogy ha­zánkban a korra és a haladásra való tekintettel már oly intézményeket kel­lett létesíteni, melyeket a nyugat orszá­gainak a gazdasági fejlődés ugyanazon fokát, a melyen Magyarország ma áll, nem keljett még létesíteniük és föntar- taniok. Ezzel is nehezebb a helyzetünk. Ezért eddig csak az állami tisztvi­selők", a vasutasok, postások és egyéb állami alkalmazottak, a városi, megyei tisztviselők és alkalmazottak s részben a magánvállalatok tisztviselői részesül­nek nyugdíjban szolgálatképtelenségük esetén. A dolgozó társadalom legnagyobb és legszámottevőbb tömege: a kisipa­rosok, kereskedők, munkások, napszá­mosok nincsenek biztosítva a rokkant­ság és aggkor szomorú idejére. Pedig ,a kisembereknek van első sorban szük­ségük támaszra a sors csapásai ellen. A munkából kidőltek segítséget keres­nek szorultságukban s ha azt meg nem találják, kétségbeesnek s balsor­sukban a társadalom ellenségeivé vál­nak, telve gyűlölettel szidják a fönn­álló rendet, mely róluk nem gondos­kodik, őket nem támogatja. A kétség beesett, nyomorba jutott ember látása pedig fájdalmat okoz minden érző szívnek. Az egyes ember azonban csak­is pillanatnyi nyomorából segítheti ki szenvedő embertársát, azaz — alamizs­nát nyújthat neki. A megajándékozott az adományt elfogadja, meg is köszöni, de -— szégyenli is, hogy ő, ki életét becsületes munkával töltötte, szerencsét­lenségében kénytelen alamizsnát elfo­gadni. És hányán vannak, kik inkább éhen halnak, semhogy kolduljanak!? Az önálló kisiparos, a kiskereskedő helyzete semmivel sem rózsásabb, mint a napibérért dolgozó munkásé, ha egy­szer rokkanttá válik. A mai nehéz időkben vagyont öreg korára alig gyüjt­Honvédeink dicsőségének fényes napja azonban nyugodni, hanyatlani kezd. Hiába műveltek csodákat annyi hónapon át, amikor harcaik közeli győzelmeiről is álmodozhattak, hisz a hősi kar, bármeny­nyire is erős, a lúlerővel szemben el­fárad s kimerültén előbb-utóbb elejti a kardot. S jött a hanyatlás gyorsan, gyá­szosan, mint egy mindent elfojtó fekete feileg. A múlt dicsőségének ragyogó fénye nem volt elegendő, hogy e sötét felleget eloszlassa Kossuthnak Szegedre érkezésekor a Dunántúl már felhangzik: Gyászba borult az egész Balaton, Gyön az Ánglus ajhirés vasúton, Százezernyi van a harcmezején, így hát, rózsám, tőled válók én. Nemsokára ezután igazi balladái erő­vel, drámai gyorsasággal éneklik me'g Nagy Sándor tábornoknak debreceni ka­tasztrófáját : Trombitálnak, trombitálnak, A huszárok sorba állnak, A Nagy .Sándor ármádája, Az ellenséget bevárja. A Nagy Sándor legeiül áll, Jobb feléről meg egy pap áll, Kereszt vagyon a kezében, Szent ostya meg az ölében. Nagy Sándor kérdi: Édes fiaim, huszárok! Futnak-e már a kozákok ? hét. A meddig fiatal, erős és egészsé­ges, küzd és megkeresi a maga és családja kenyerét. De ha idővel beteg­ség megtöri, rokkant lesz, nem felelhet meg a követelményeknek s a nélkülö­zés és nyomor rémei hozzá is be- köszöntenek. * Ezen elmélkedésre pedig egy évi jelentés késztetett bennünket, a mely­ben az országos jellegű Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdijegyle- tének vezetősége számol be működé­sének eredményéről s a mely véletlenül kezünkbe kejrült. Érdekes olvasmány. Bárkinek ajánl­hatjuk saját okulására! Megtudjuk be­lőle, hogy mi magyarok korántsem vagyunk oly szegények és elhagyatot­tak a rokkant- és aggkori biztosítás terén, mint azt eddig hittük. Sőt! Bát­ran állíthatjuk immár, hogy a magyar munkások ezen önkéntes belépés alap­ján szervezett egyesülete a magyar elmét dicséri, annyira, hogy a külföl­dön csak kötelező alapon tudtak ily rövid idő alatt nagyobb eredményeket elérni, az önkéntes belépés alapján ez sehol sem volt lehetséges. A székhelykérdés ügyében az össz- konnáuyhoz felterjesztendő emlékiratot már kinyomatta és az aláírási ivekkel együtt szétküldötte az intéző bizottság. Az aláírási iveket legkésőbb f hó 20-ig kell a bizottság elnökéhez Jékey Mórhoz visszaküldeni. Az Felelet : , Hej, Nagy Sándor gyenerális, Oda van a huszárod isi Nagy Sándor kérdi : Édes fiam, honvédek! Futnak-e már a németek ? Felelet: Hej, Nagy Sándor gyenerális! Oda van a honvéded is. Letartja a fejét ő is, A Nagy Sándor gyenerális, Hullik a köny két szeméből, A magyar ég elsötétül. . El is sötétült a magyar ég, mert el­veszett Erdély s Bem is, a háromszor akkora ellenséggel szemben, elvesztette a segesvári döntő ütközetet, melyben elve­szett a szabadság lánglelkü költője : Petőfi Sándor is dicső halállal, ágyuk dörgése közt, mint maga óhajtotta. „Sze­rették az Istenek, hogy óhaja teljesült, hisz kegyetlenebb véget érhetett volna.“ S a katasztrófa küszöbön állott. Nem csoda tehát, hogy az eddig erős lelkeket is a bizalmatlanság, reménytelen­ség és kétségbeesés szállottá meg: Szaladj, magyar, jő a muszka, Szaladj, magyar, jő a müszka. Nem szaladok, retirálok, Világosnál majd megállók. Haszontalan retirálni, Világodnál meg kell állni! Nem harsogtatják hát a tábori tüzek mellett a harci kedvet tüzelő s a német gyűlölettől izzó nótákat, csupán a balsors­tól sújtott nemzet halálos kínlódásának gyötrelmeit hangoztatják kínos panaszok­ban. S midőn a szőregi, temesvári csata is elveszett s Kossuth kormányzó meg a minisztérium aug. 11.-én lemond s aug. ibrikén megtörténik a nagy katasztrófa, megszületik a zsarnok cári kéztől lesújtott nemzet szivet tépő, hatalmas siralma, a: Honvédek keserve: Honnan jász te oly leverten, bús pajtás? Mért kisirtabb egyik szemed, mint a más? Orcáidon mért látni oly bánatot, Mintha elmúlt volna már a világod ? Sírok, pajtás, sirni fogok örökre, Míg élni hagy a jó Isten kegyelme; Világosról hozom a nagy bánatotot, Mert hazámnak ottan mély sir ásatott. Kevés költeményt találunk irodal­munk történetében, mely oly hív tolmá- csolója a közhangulatnak, mint ez a nép­költemény, mert a gyászos emlékű világosi fegyverletétel alkalmával mindenki érezte, hogy ez a keserv nemcsak a nemzet sze­rencsétlenségét, hanem Kossuth sorsát is siratta. Hisz a porbaalázott nemzet jajja hangzik fel benne, mely keservében nem tud hová fordulni, mert Kossuth is, aki­nek sorsával a nemzet sorsa összeforrt, elbújdosctt a nagy világba: A magyarnak nincsen többé hazája, Elbujdosott immár a nagy világba, nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást­m . 9. 11 ’ll I ■ MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből Készült léc újabb divatu fekete és barna színű úri*, női- és gyermek-cipők i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom