Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-04-28 / 18. szám
Huszonötödik évfolyam. Szatmár, 1908 A* c <<3 * •0M \' <1.9 1 1 _ vV H 4it' I —7 7 TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:== évre ,i , . 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 filL évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők ás néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik tz. alatt = ’T-vrr.-F.-F’mvr-tagLÁ.J^r - 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK s lap MaáéMvstalébM a lofoéesébk árak mellett fölvétetnek. NjSHér garmond sora 20 Mér. Hirdetések díjjal elöie fizetendők. A mi Kölcsey-szobrunk. Irta: Bodnár Gáspár. A mi Kölcsey-szobrunkkal nincs mit dicsekedni. Jobb hallgatni róla; mondják maguk — a szatmáriak. A minap is olvastam az ítéletet. Hogy nem méltó a költő nagy nevéhez és városunk izmosodó nagyságához. Az én lelkem nem tud megnyugodni e látszólag — a mai nemzedék előtt -— igaz, de mégis igazságtalan Ítéleten. Lelkemet tépi, szakgatja a gon-' dolat, hogy mások is ... ezren és ezren, szatmáriak és messze idegenek . . . nem azzal a gondolattal, kegyelettel, a történeti eszmék szent hevületével haladnák a mi szerény, igénytelen Kölcsey- szobrunk előtt el, mint jó magam. Ls még azok, akik tudják, értik, hogy az az igénytelen, ma már lenézett, az uj nemzedéktől meg nem értett szobor egy nagy, mélységes, történeti ‘pillanatnak kifejezője. Hogy ez a szobor nemcsak helyi, a szőke Szamos partján élt és élő nemzedék mócziójának jelet A levert, elnémított magyar nemzet első lélegzetvétele, első gőgicselése,. sőt( bátrabb szava. De nem előzöm meg a következtetést, melyhez jutni törekszem ... ... Világos után gyászos sötétség borul reánk. A harci zajt, a nemzet életképességét, világot bámulatba ejtő vitézségét mutató harci zajt. .. kifejez- hetlen temetői csend váltja fel. Az évek tompa lassúsággal folyTÁRCA. nak. Mint mikor a nagy nemzetcsa- " Iádban kiterítve fekszik ... a szabadság. | A vírasztás éjelei közt már hét esz- j tendő tipeg el, mikoron »végig hömpölyög a hon határai közt“ — — »A költő király, a Szózat nagy költője — sincs már!“ És a nemzet, a néma nemzet, a fájdalmaiban még nagyobb, még fenségesebb nemzet nem rendül meg kicsi, kétségbeesett nép módjára. Megmozdul. Egyszerre mozdul meg, mint a letiprott oroszlán. Le van láncolva. Mégis meg tud mozdulni. Erejének rettenetes tudatával. Készül, megy, siet a nagy temetésre. Amilyent még nem látott az ős Duna. Ilyen nagy, hatalmasan hömpölygő nagy temetést. Húsz, harmincezer ember követi azt a koporsót, melyben nyugszik a Szózat halhatatlan költőjének kihűlt szive. Ez a nagy, néma temetési-menet, abban a szomorú időben, mikor „a nemzet ajkán megfagyott a szó“ mikor a „néma, de jelentős arcvonások is sanda gyanút" keltenek...“ a világ leghatalmasabb szónokánál is érthetőbben, meginditóbban, de félemletesebben beszélt. Azt zúgta oda fel, ahol szepegve lesték a nagy néma nemzeti tüntetést: — Lesz még egyszer ünnep a világon ! Meg is értették ezt a néma kiáltást. Vagy igazabban, nem értették meg. Mindjárt üldözőbe vették a hírlapokat, melyek gyászkeretben mertek megjelenni. Vörösmarty koporsójánál tehát a Szózat nyillallott bele a nemzet szivébe. E szívben összegyülemlett, meghúzódott vért egyszerre a nemzet agyába kergette. Most már nagyot lélegzett a földre tiport, megalázott nemzet. Olyat lélegzett, hogy életrekelése nem mehet csuda számba. .1 .... ... Aztán folynak újra az esztendők. Tompa lassúsággal, mint mikor a nemzet-családban még mindig kineritve fekszik — — a szabadság. A Ívírasztás éjelei közt megint idő telik] Most már szóval, tanácscsal is csalogatják a nemzetet. A tanács, a szó pedig olcsó. Legjobban tudják — a vigasztalók. M És egyszer csak „szellő támad htís hajnalra, biborodik az ég alja:“ és ijíde száll a nemzet lelke a Szamos pártra ... ■ { Ünnep van. jEgy szerény, igénytelen szobrot avat ngk. Nem .a város ünnepe ez most már Nem is a vármegyéé, melynek pedig családi joga van hozzá. A nemzet állja körül ezt az igénytelen alkotást. A nemzet képviselőinek ajkai nyílnak most már meg csudás bátorsággal, nemzethez méltó öntudat tál és önérzettel. A nemzet szive az, mely itt meg dobban. A nemzet érzése az, mely itt megszólal elŐSZÖV bátrabban és szoba dobban az őnméltóság egész hatalmával. Versek. Kis fiam bölcsőjéhez. TŰI a Szamos pa Van a mi kit fészkünk. Itt van a mi álmunk, Itt foly a mi éltünk. Hej, beh sok örömmel Telt meg ez a fészek, Amióta eljött: Ez az égi lélek ! Mennyi édes gondot, Mennyi édes percet . ■ Szerez nekünk mindig Ez a pici gyermek ! Be gyönyörű lett most Ez a földi fészkünk; Hiszen testet öltött Almunk és reményünk 1 Hej, csaplárné asszony... Hej, csaplárné asszony Te meg, cigány, ide! Azt a réz-angyalát 1 Kavarjad fel bennem Adja ide tüstént Szivemet fenékig, A legjobbik borát I És ne hagyj pihennem ! Mulatni akarok, Mulatni esztelen, Szivemet ameddig Bántja a szerelem. Húzd, ameddig bírod, Húzzad keservesen, Elhagyott a babám, Az én szép kedvesem 1 Fergeteg leszek most; Török, zúzok mindent, Hogy elfeledjem ma Azt az istentelent. Megszólalt a Gotterhalte... Megszólalt a Gotlerhalte Feltámadás ünnepén, Sok ünneplő, sok komoly arc Könnyet érzett a szemén. Fájdalommal tölté meg a Honfiúi szent kebelt ; Uram Isten, hogy történt ez, Hisz annyi szív ünnepelt ? ! Szabad nép és nemzet vagyunk .. .! De csakis in-fólió: Azt fuvatják nekünk, amit Megutált sok millió 1! Uram Isten 1 eltűröd Te, Magyaroknak Istene ! Hogy osztráktól függhessen az, Hogy a magyar éljen-e ? ! Ez nemzetünk borult egén Felhőt felhőre kavar, Hogy keservünk forró árja Fullasszon meg mihamar ! I De nem félünk, csak légy velünk, S lelkünk veled lesz tele, S hisszük, hogy nem fojthat meg a Hóhérnak a kötele. ' Haj, de szép a Kossuth-nóta... Haj, de szép a Kossuth-nóta, ' ' Mennyi varázs benne 1 „Elfogyott | regimentje“ S egész ország menne 1 Felharsan ez nem sokára, Harsanjon fel ismét. Ha majd várjuk Kossuth-apánk Sírból intó lelkét 1 Irta: Veeapréml Da«»ö. Családi tekintetek.*) Zádor Margit, mikor a színpadra lé pett, nem volt sokat ígérő talentum. Hangja fásán, rekedtesen hangzott, alkalmatlannak erősebb indulatok festésére. Nagyon béni tolta tehetségének fejlődését az az ideges tünet, melyet lámpaláznak mondanak. Az első két esztendőben mindig erős szivdo bogást érzett a színfalak között, mikor jelenésére került a sor. De szorgalma, energiája győzedelmes kedett. Alig négy év után hírre és jó szerződésre tett szert, mini drámai hősnő. Mindkettőért meg kellett szenvednie. Akárhányszor arra volt kényszerítve, hogy maga mossa és vasalja a ruháját. A színpadi toaletteket is maga varrta. Meg is látszott arcán a túlfeszített munka nyoma. Ajka sápadt, vértelen volt s az arc este ugyancsak rászorult a pirositásra. De fekete szeme élénken, okosan csillogott. Ezek a szemek a színpadon is sokai megmagyarázlak, a mivel a hang adós maradt. Az életben is a szemek szereztek udvarlókat, imádójcat, kikkel ez az intelligens színésznő úgy bánt, mint a betegekkel. gyöngéden, udvariasan, biztatóan. Ballépéstől megóvta okossága. Tudta, *) Ezen tárca közlemény Zöldi Márton legújabb novella kötetéből való. A mű Győző Andor budapesti könyvkereskedő kiadásában jelent meg, bold ára 3 korona. E szobor többé nem élettelen alkotás. Nem értékét nézik. Nem külső alak, mely méreteiben hordozza nagyságát, az áldozat nagyságában értékét. É szobrot ettől a pillanattól ne Ítélje meg a legkésőbben való, a legművésziesebb, leggazdagabb, legáldozatkészebb nemzedék geometrikus vagy arkitéktonikus merev szabályok szerint. A mi Kölcsey-szobrunk egy nagy történeti pillanatnak alkalma. Vágyódással, életösztönnél, a hivatás tudatával és izzó szenvedelemmel keresett alkalma. Hogy miként a költő-király koporsójánál a némaságában is nagy nemzet szivébe a Szózat nyillallott: úgy most itt, Kölcsey megyéjének szivében "a nemzet 9 Hymnus“-áva\, a magyar nép zivataros századaiból keltezve, Istenhez forduljon, hogy nyújtsa felé védő karát, mert te tudod legjobban Istenünk: Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt. S amely pillanatban megzendült itt, ami Kölcsey-szobrunk. aljában a ^szelíd lelkű Kölcsey lelkében isily yi- baros érzést fakasztó hymnusnak szent szavai: azon pillanatban a mi Kölcsey- szobrunk nagy és megszentelt emléke lett az egész nemzetnek ... Tárt szívvel álljon tehát meg előtted szerény emléke a nagy történeti pillanatnak a szatmári benszülött, az Adriától vagy Kárpátoktól érkező idegen egyaránt! Mert akinek agyába, leikébe, szivébe be tud menni mind az a bu- songás, remény, fájdalom, önérzet. . . hogy azzal mindent elveszít s taksálni is tudta, hogy mily csekély ellenértéket kap. A rajongás, a művészetnek az a szinte patologikus szeretete hiányzott belőle. Azzal is tisztában volt, hogy nem mély, nem igazi tehetség s hogy erősebb küzdelmébe kerül a győzelmet megtartani, mint kivivni. Egyébként a színpadot egy pillanatig sem tekintette végcélnak. Okos, ravasz fejében mindig az a gondolat forgott, hogy férjhez megy. Az első néhány esztendő kevés kilátást nyújtott erre. De ez nem ejtette kétségbe. Tudta, hogy az ilyesmi tisztán a véletlen munkája. A nyomorúsággal már gyermekkorában bő alkalma volt megismerkedni. Még bölcsőben ringott, mikor az az úri család, a melyből származott, tönkrement. S szülei korán hunytak el. Margit egy nagynénjé- hez jutott, ki maga is szegény volt. Csak egy fivére volt, Péter, ki egy másik befolyásos rokon pártfogásával katonai nevelőintézetbe jutott s már akkor huszárhadnagy volt, mikor Margit színésznő lett. Ennek a daliás, szép huszártisztnek, kiben feneketlen, durva önzés lakott, nem tetszett, hogy a húga a színpadra lépett. Ismerte a színházi életet s annak erkölcsi veszedelmeit. Nem a húgát féltette ezektől a veszedelmektől, hanem attól tartott, hogy az reá is szégyent háríthat. Már akkor keserű szemrehányásokkal illette. nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t. vevő közönségnek, mint n legolcsóbb bevásárlási forrást. ■ rr ír MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült let újabb divatu fekete és barna színű úri-, női- és gyermek-cipők 1
