Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-04-28 / 18. szám
feltámadás, ami e szerény alkotáshoz fűzve van: annak keze, nyomban virág után nyúl.... E szobor ma is eszmét, lelket, szivet, forró vért.... virágot és koszorút érdeméi.... Ifjúságot, mely még érteni és lelkesedni, öreget, ki emlékezni tud. A műszaki mnnka hasznáról. 6. Lust után Gál Jenő mérnök. Századunk fejlődöttségét és nagyságát a műszaki munkának köszönheti. ótven év előtt templomokban és palotákban viaszgyertya égett vörös, pislogó lánggal. Polgárságnak és népnek olajmécses világitolt, mely csak kevésben különbözött az ezer év előtti használattól. Ma a világosság fénytengere űzi el az éj sötétjét, meghosszabbítja nappalunkat ; időt ad nekünk, hogy többet lástunk, olvassunk, tudásunkat gyarapitsuk ; behatol a fény a napszámos kunyhójába, ahol ötven év előtt fenyőszurokkal világítottak. A technika más téren is csodákat művelt I A gőzgép tökéletesítése, electromo- torok, gázmotorok és munkagépek megszámlálhatatlan millióra menő értéket teremtettek. A gépek felmentik az embert a durva kézimunkától és millióknak adnak jobb és emberhez méltóbb munkaalkalmat. Régi iparágak uj találmányok segélyével nagy tökélyre emeltettek. A textilipar silány nyers anyagból, mit azelőtt semmire se használtak — sokféle szép és olcsó gyártmányt termel, mit az emberi kéz sohasem állíthatott volna elő. A legkülönbözőbb célokra, speciális gépek szolgálnak; ezek varrnak, kötnek, horgolnak, hímeznek, mintákat előnyomnak, vágnak, alakitnak, mérnek, számolnak, mindezt gyorsabban és jobban, mint a; ember keze és feje. Az elecirotechnika, tudományaink legifjabbja megjavította a telegraphot, kitalálta a távbeszélőt, mely nélkül modern nagy üzem, bank és kereskedelmi vállalkozás vezethető nem volna. Ennek köszönheti a hírszolgálat gyorsaságát és sokoldalúságát. Mióta a technikus a körforgó sajtót szerkesztette, — támadtak a nagy hírlapok. Ezek pár fillérért a reggelinél jelentik az embereknek, hogy mi történt a föld kerekségén pár óra előtt. A dynamók hajtják a közúti vasutat, mely a nagyvárosi embert jobb lakáshoz és levegőhöz juttatja. A vizek esésében és a szénben rejlő erőt áramba áttéve, távol vidékekre viszik, hogy olt vasutak hajtására és ipari célokra használják. — Nem érlelek, hogy miért vágyói arra a komédiás életre, mely, mindentől eltekintve, nem úri foglalkozás. Sokkal jobb szerettem volna, ha például tanítónő lettél volna. Aztán mikor látta, hogy húgának elhatározását nem ingathatja meg, nagy erkölcsi kirohanásokat tett. Figyelmeztette Margitot, hogy mivel tartozik családjának és speciálisan az ő kardbojtjának. — Főbe lőném magamat — mondotta — ha téged valami szégyen érne. Margit, ki unta a moralizálást s a ki jól ismerte bátyjának önző természetét, nyugodtan válaszolt. — Én a becsületre magamért vigyázok, nem teérted, nem a családért. Hidd el, hogy ez sokkal megnyugtatóbb... Két évvel később Zádor Péter főhadnagy lett és gazdagon nősült. Az a leány, a kit elvett, nábob hírében álló uzsorásnak volt a leánya. Margit abban az időben küzdött a legsúlyosabb anyagi gondokkal. Az újabb szerepek, melyekkel igazgatója elhalmozta, súlyos terhet róttak reá. Hétről-hétre uj ruhát kellett csináltatni. Hiába volt minden szorgalom, takarékosság, helyzete elviselhetetlennek mutatkozott. Mikor bátyja házasságáról értesült, leküzdötte büszkeségét és levélben fordult hozzá segélyért. Hétszáz koronát kért tőle, erősen megokolva a kérést. Péter szintén hosszú, igen udvarias hangú levélben elutasította a kérést. — „Ne haragudj, Margit — irta a többek között — de most nem teljesíthetem a kérést. Nekem nincs pénzem, az asszony pénzéhez pedig nem akarok nyúlni... Én téged, mint nagy primadonnát festettelek, resteiném bevallani, hogy milyen nyomorúságban vagy... Tudod, vannak családi tekintetek.“ Az utóbbi néhány szó, az azokban foglalt rettenetes' hazugság és cinizmus, nagyon felbőszítette a színésznőt... Nem tudtá megérteni az önzésnek, a szívtelenségnek ezt a brutális mértékét. Elhatározta, hogy soha többet szóba nem áll fivérével. 0SATHÁB Ín VIDÉKE. A nagy vasút és gyorsjáratú gőzhajó olyan vívmányok, mikkel a civilizáció előbbrevitele és terjesztése dolgában az előbbi idők vívmányai nem versenyezhetnek. Hegyláncokon és szakadékokon át köt össze a sin ut országokat és népeket; felkeresi a föld végeit, a tengeri kikötőket, hogy szállítmányait gőzhajóknak ' — ezen úszó áruraktáraknak — adja át. A forgalmi eszközök adták a földet az emberiség teljes birtokába; népek szokásait, viseletét, kincseit jobban megismertetik az emberrel, mint minden írás és könyv a világ. teremtése óta. Ezek segítik oda az embereket, hogy a háború régi fegyvereit elásva, a közgazdaság fegyvereivel vívjanak modern harcot. Este a hófedett északon nyugalomra térni és másnap a dél napfényes tenger partján ébredni, oly modern élvezet, melyet pár évtized előtt még nem sejthettünk. Az olcsó és gyors utazásnak roppant értéke abban van, hogy megmutatja nekünk, mily valótlanok a határaink mögött leselkedő ellenségről, jólétünket és kultúránkat fenyegető barbárokról szóló mesék. A nevelési rendszerünknek hibáit és hanyagságait feltárják, lerombolják á so- vén irodalmak és iskolai nevelés által né-1 pék közé emelt korlátokat. A normannok, kínaiak és Kolombus által felfedezett Amerika évszázadokon át zsákmányra éhes rablók és kalandorok földje volt; csak a gőzhajó és vasút adta e világrészt az emberiség birtokába. A gépészmérnök szerkesztette könyü és nagy erejű motor mozgatja az automobilt és maholnap meghódítja az embernek a lég birodalmát. A kémikus is jótevője az embernek. Megismerteti az orvossal az emberi test titkait, a betegségek okait. Modern nagy ipart teremtett; megtanítja a gazdát u növényeket mesterségesen táplálni. Ahol a vegyész tanítása érvényesül, ott megduplázódik a föld hozama, sőt négyszer akkora lesz, mint volt ötven év előtt. Vizme.itesités és gőzeke belterjessé teszik a gazdálkodást, jövedelmezővé ' a földet, melynek termése gépek nélkül learatható sem volna, nem lévén a munkához elegendők az emberi kezek. A föld szaporodó népessége csak *a mezőgazdaság növekvő hozamával táplálható. A vegyész, kuítur- és gépészmérnök nélkül a kellő hozam nem érhető el; az éhínség ma is fellép azon országban, hol a mezőgazdaság a technicus munkáját nélkülözi. Ahol azonban a technikai munka minden szaka teljes érvényre jut, ott emelkedett az emberi élet értéke és a reményt, Jó ideig gyűlölettel gondolt reá. Három levelére nem válaszolt. Aztán, néhány hónappal később, bekövetkezett a nagy fordulat. A fiatal drámai hősnőnek olyan kérője akadt, a minőről nagyratörö, fellengző álmaiban sem mert gondolni. Ozorta Kálmán volt a kérő neve, rangszerint kamarás. Csak nemrég hagyta el a diplomáciai szolgálatot, hogy az atyjától örökölt nagybirtokot átvegye. A birtokot három Kőrös vize mosta s egészen a bihari hegyekig terjedt. Ozorta Kálmán különben özvegy ember volt és jó negyvenes. A szelíd, mélázó természetű embernek megtetszett az energikus leány, ki az életben és a színpadon olyan súlyos küzdelmet folytatott a pozícióért. Az ismeretség elején természetesen mindenki kételkedett abban, hogy elveszi. Pedig már csak hetek választották el őket az esküvő napjától. Úgy állapodtak meg, hogy Margit egész az utolsó napig játszani fog... Minek fogadna el ön tőlem bár; mit is — mondotta a gavallérlelkü vőle gény — nőig nem lesz feleségem.. Alig tiz nappal az esküvő előtt Margitot nagy meglepetés érte. Fivére, a huszárfőhadnagy állitotl be hozzá. Arca nagyon komoran festett s az első rövid üdvözlés után elmondta jövetelének célját. — Nagyon komoly dolog, Margit... Egyik tiszttársam felesége, ki erről a vidékről való, azt újságolta, hogy neked udvarlód van. Margit igent bólintott. — Az az úrnő — mondotta jól van értesülve. A főhadnagy ajkába harapott és konsternálva nézett húgára: — És te ezt nem is tagadod ? — Miért? Először igaz, másodszor független nagykorú vagyok. — És azt hiszed, hogy. nekem nincs ebbe beleszólásom ? — Azt hiszem; hogy nincs, nem állok gyámságod alatt. Egyébként, ha neked örömet szerez, hát csak leckéztess meg, hogy szükség és nyomorúság pgyszer elköltöznek a földről, a technikus munkája valósíthatja meg. SZÍNHÁZ. Zilahyné vendégszereplése. Ünuepi számba menő két színházi estben volt szombat és vasárnap részünk. Zilahyné Singhof for Vilma vendégszerepelt a „Vig özvegy“ és „ Bőregér1- ben. Már megjelenésekor határtalan lelkesedéssel fogadta a közönség, a nyílt, színen is egyre-másra felhangzott a tapsvihar, u függöny legördülte után pedig valóságos óváciöban, vustupsban adott elismerésének kifejezést. A legnagyobb hatást azonban mégis a Bőregér 2-ik felvonásbeli ének betét -jévei, Mártonfalvy György magyar rapszódiájával érte el. E* valami gyönyörű volt. Kapott is érte olyan tapsot, a milyet ritkán hallani színházunkban. S méltán, mert olyan tökéletes ' alakítást, olyan szép bangót, mint a Zilahyné-é rég nem láttunk, hallottunk. Jálékánuk erejével szivünkbe markol, énekének tiiueményes szépségével magával ragud. 0 bár nem szorul a mi dicséretünkre, bizonyára pem is vágyik arra, mégis foglalkozunk vele, hogy azok, kik nem gyönyörködhettek benne s hangjában, igy vegyenek róla tudomást, ha nem ismernék. Közismert dolog, hogy ő kiváló szinésztalentum, s meglepő sokoldalúság van benne. Az Isten nemcsak gyönyörű hanggal, de csodás sze- retetreméltósággal, bájos termettel is megáldotta, A szó legnemesebb értelmében igazi művésznő, csupa kedély, csupa szeretet. Minden szava, mozdulata egyszerű, természetes, nem hatásvadászó, azért oly elbájoló. S a mint dalra nyílik ajka, extázisba hozza a hallgatóságot. Gyönyörű, erőteljes hangja még fokozatosabban hat a szavak, szótagok precíz, tisztán megérthető kifejezése által. Már pedig u modern énekművészét főalupja, vonzereje épen az, hogy az énekes, éuékesnő a tisztán kiejtett beszédhangot természetes összeköttetésbe tudja hozni az énekhanggal. Először gyönyörködtünk benne, de bizton' reméljük nem utoljára. Mondanunk ßem kell, hogy társulatunk tagjai mind igyekeztek a két' est fényét emelni. S ez Komárominak, Barnának, Rát- kuyniik s Tihanyinak — bár utóbbi rekedt volt — sikerült is. Igen tetszett Orbán Mariska és Lengyel Ilonka tánca .is. * • Tihanyinú Komáromi Gizinek csütörtökön volt a jutalomjátéka „Kis alamusziét adták. Telt ház, tapsvihar, lelkei ovácó, virágerdő, pecsétes levél, elég jó előadás. Ezzel mindent elmondottunk. A Tihanyi-pár elemében volt ez este is, s igy a közönség kitünően mulatott, végül pedig lelkesen tapsolt. A tupsból a többi szereplőknek is kijutott —I meg is érdemelték. • Bródy Sándor szinművének u „Tanítónőének premierjéről sokat, lehetne | kellene is írni, pujiio«. helyszűke miatt nem tehetjük azt. Ez a darab, bár jiincs hiba nélkül, mégis 'egy-érdeke? tehetség kvalitásos munkája. Témája uj, merész., azért több Ijelven. hihetetlen.' Hatásos jelenetek, mesterien beállított néhol kissé tul/,otti — képek vannak benne, -igy természetesen a darab egész estén át fogva tartja a közönség figyelmét. Az előadás a gyengébbek közzé tartozott. Holnap már bizonyára jobb lesz. Apróságok. — Doktor bácsi tessék jönni, mart apuka nagy beteg. — Mi baja van? — Én csak azt tudom, hogy husvét óta mindig a gyomrát fájlalja. * A kártyás világban nagy az érdeklődés az erdödi kaszinó határozatából keletkezett rágalmazást- per tárgyalása iránt. Egész biztosra vehető, hogy az esküdtszéki terem zsúfolásig tele lesz, kivált hti a kibicek is, a mihez kétely alig férhet, valamennyien megfognak jelenni. Tény ugyanis,, hogy ez ügyben tulajdonképen a kibicek és a játékosok állanak szemben egymással, s a hozandó határozat fogja megmutatni mennyit nyom kibic véleménye az igazság mérlegében. * A pincérek lealázónak tartják a borravaló elfogadását, azért mozgalmat indítottak annak eltörlése végett. — Végre tehát — mondja nagy triumfussal egy olyan vendég, a ki soha sem ad borravalót — maguk a pincérek is belátják, hogy igazságom; van ! ♦ Iszonyúan boszankodik a háziasszony, mert a cselédek az" utóbbi időben • sok. edényt eltörnek. — Én nem értem, mi történt velük? —-T- Pedig érthednéd szólal meg a férj — hiszen miuden lápban benne volt, hogy jönnek a huszárok. * Két ismerős komámasszony összetalálkozik az utcán, .s az egyik nagy érdeklődéssel kérdezősködik a másik ura felől, a kit operálás végett Budapestre vittek. — Hál’ istennek nagyon jól van, épen Írja, hogy az operálás előtt alig tudták az orvosok elaltatni, a mire meg is írtam neki, hogy nem csudái kozom rajta, mert bizony egész életedben mindig szerettél éjszakázni. Demeter. HÍREINK. de annyit mondhatok, hogy ez a dolgon mitsem változtat. — Nem téged foglak megleckéztetni — kiáltotta Péter indulatosan •— hanem azt az urat. — > Ebben sem akarlak megakadályozni, ha azt hiszed, hogy jogod van hozzá... — Igen, hiszem 1 Még ma meg fogom tudni a nevét. Margit arcán finom mosoly suhant végig. A legközömbösebb hangon mondotta : .— Nem kell sokat fáradnod, megmondom én: Ozorta Kálmán. — Köszönöm — hangzott a kurta válasz. Azzal sarkon fordult és távozott. Két órával később mosolygó ábrá- zattal tért visza. Hevesen megölelte húgát és homlokon csókolta.. —■ Na, te szépen bolonddá tettél... Az ördögbe, nem hittem, hogy annyi ma licia van benned... Szépen megjártam. — Hogy-hogy ? — Hiszen a te vőlegényed korrekt, előkelő úriember ... Hozzá unokaöcscse az ezredesemnek ... Teringettét, nem adom • száz aranyért, hogy kezet foghattam vele... Gratulálok, szivemből gratulálok ... — Köszönöm. — Itt leszek az esküvőn plén párádban ... Terringettét, de mennyire í Az ezredesem is eljön... Aztán bizalmasan hozzáhajolt: — Édes Margitkám, egy apró szívességre kérlek. — Parancsolj. «— írj néhány sört a feleségemnek. El akarom őt is. hózni.... Margit nagy zavart mutatott. — A feleségedet ? Édes Péter, nagyon sajnálom, de azt igazán nem tehetem... Kívánj tőlem bármit, csak ezt nem. — Miért ? — Éppen a vőlegényemtől hallottam, hogy a kedves sógornőnek a családja... Nem tudom, mi igaz belőle... Nem is érdekel... De tudod, vannak családi tekin- tétek... — A Széchényi társulat választmánya f. hó 22.-én dr. F’a 1 us s y Árpád főispán elnöklete alatt gyűlést tartott. A választmány Murosán Kornél arunyosinegyesi áll. iskolai igazgatónak' a társulat céljait előmozdító kiváló' tevékenységéért jegyző- könyvi köszönetét,, a társulat 25 éves fennállása alkalmával szerkesztett emlékkönyv ösezeállitásáért 200 K tiszteletdijat szavazott. Néhai Szuhányi Ödön társulati volt igazgató és Domahidy Sándor emlékezetét jegyzőkönyvbe foglalta, zi közgyűlést 1908. évi május 18. án d. e. 11 órára tűzte ki. A költségvetést 25,700 K bevétellel ós ugyanannyi kiadással ellogadta. Dr. Borom- isza Tibor püspök, diszelnök 1000 K, Dr. Lessenyey Ferenc prelátus-kanonok 200 koronás alapítványáért jegyzőkönyvi köszönetét mond. A társulat 1908 május 10,-ével a következő menhely vezetőnőket alkalmaza : Molnár Teréz Alsóf’ernezely, Szűcs .Anna Alsóhoraoród, Ari Lajosné Amac, Szombathy Gizi Angyalos, Hajdú Giza Apa, Tar Ilona Atya, özv. Kontros Józsefné Avasfelsöfalu, Csillag Aladárné Barlafalu, Nagy Irma Botpalád, Széles .Emma Borvely, Frank Erzsébet Csegöld, Torna Julia Cseke, Geiger Ilona Csenger, Jelenik Jánosné Csengerbagos, Facsinay Berta Csengerujfalu, Medák Antónia Csomaköz, Vajda Mária Érdengeleg, Sarkadi Ilona Dobra, Kelemen Mária Erkörtvé- lyes, Lányi Berta Fábiánháza, Brezsák Jánosáé Gebe, Dukász Ilona Genes, Dittrich Ilona Gilvács,. Kaskayné Komorócy Anna Győrtelek, Halász Gizella Hagymáslápos, Medák Mária Hirip, Bányai Ziza -Hodász, özv. Bugyiné Homok; Újvári Karolini Kövárhosszufalu, özv. Katóné Iriny, özv. Benickiné Jánk, Dudás Karolin Józsefháza, Pap Irén Kán- torjánosi, Ágoston Ilona Keér, Szabó Lenke Király-, daróc, Görömbey Ilona Kisar, Ferencziné Kistnaj- tény, Kós Berta Kisnamény, Jakab Katalin Kocsord, György Erzsébet Kohó, özv. Kazanovicsné Kölese, Török Ilona Kömörő, Jékli Vilma Iírasznabéltek, Reményi Erzsébet Krássó, Tamási Emilia Kraszna- szentmiklős, özv. Sósné Lázári, Polc Olga Mikola, Nagy Irma Mezöpetri, Vörös Mária Mezöterem, Bsne Kálmánná Nagyar, Kondor Julia Nagydobos, Kallós Etel Nagyecsed, Szabó Ilona Nagygép,- Kovási Magda Nagykolcs, Ludescher Anna Nagy- majtény, özv. Kósáné Nagypalád, Novák Gizella Nagypeleske, Thoma Mária Nagyszokond,, Iván Kálmánná Nántü, Fekete Mária Nyircsaholy, Henyeiné Nyirmegye9, Mangu Gizella Ópályi, Szabd Erzsébet Óvári, Stiglic Borbála Panyola, Dom- nityza Paula Parasznya, Ősz Mihályné Papos,
