Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-04-14 / 16. szám

\\ ■y ifo M |Íj§SZQnötödik évfolyam. 16-ik szám. Szatmár, 1908 április 14? TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEG JELEN MINDEN KEDDEN. ELŐFIZETÉS ÁRA: = AZ évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill, évre .... 3 > I Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők ée néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hővé a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája EBtvös-utcza 6-ik sz. alatt === XJ-íLTBFOJJ-BZAXC : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvős-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK a lap fcjadéhivatiláhan a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyiftttér garmond sora 2D Mlér. Hirdetőiek díjjal előle fizetendők. II. Rákóczy Ferencz arczképének leleplezése. Vasárnap délelőtt e nagy név va­rázsa gyűjtötte egybe a városháza ta­nácstermében városunk hazafias pol­gárait. II. Rákóczy Ferencz dicső fejedelmünk életnagyságu képét leplez­tük le. Ez ünnepség a magyar nemzet múltjának legdicsőségesebb emlékeit ele­venítette fel lelkűnkben. Hallani véltük az elnyomott magyarság üdvrivalgását, a mikor megjelent előtte Rákóczy Fe­rencz, a szabadító. Fényglóriája feléb­resztette, dicsősége felvillanyozta, áldo­zatkészsége felrázta a nemzetet. Óriási vagyonát, várait, családi boldogságát... mindenét, de mindenét feláldozta a ha­záért és szabadságért. A katona, a had­vezér, az áilamférfiu, a bölcs fejedelem minden előkelő tulajdonsága meg volt benne. Nagy nemzeti héroszi alak volt ő, kihez fogható a legnagyobb népek történetében is alig akad. Hamvai már rég porladoznak, de dicső emléke apáról-apára, nemzedék- ről-nemzedékre száll. Az ő hazafiul nagysága valóban méltó is arra a szeretetre, mely a ma­gyar nép szivében kiolthatatlan láng­gal ég. A díszközgyűlésen Rákóczyt, az ő nagyságát, csodás honszerelmét ünne­peltük. De a mikor ezt. tettük, meguj- jult lelkűnkben ama dicső korszak minden fénye, minden felemelő, ma­gasztos eseménye. Képzeletünk ott kalandozott Be­regszász piacán, a havas Beszkidek alján. Fülünkbe hangzott a tárogató búgó szava, a kurucok harci riválgása. S amerre ezek elhallatszottak, meg­mozdult a föld, megmozdult a nép. A haza és szabadság szent eszméjéért kibontott zászlók varázsa oly nagy volt, hogy rövid idő alatt együtt volt a nagy tábor s megkezdte a legendába illő mythosi harcot. Győzelmet győzelemre, dicsőséget dicsőségre aratott a kuruc. S mégis! Mindhiába harcoltak, küzdöttek... Hiába haltak száz halált... A majtényi sik felett elborult a ma­gyar szabadság tündöklő, fényes csil­laga. Lehanyatlott a kuruc zászló. El­némult a tárogató. Hosszú, sötét éj­szaka borult szép Magyarországra.. • Rákóczyt száműzték, pártütönek, hazaárulónak nyilvánították, javait elko­bozták, a magyar népet rabigába haj­tották. Aztán 1735-ben Rodostó felett is lehullott egy fényes csillag a márvány tenger hullámaiba. Örök álomra hunyta le jóságos szemeit a nagy fejedelem... Csaknem kétszáz éven át pihent dicső társaival együtt idegen földön. Végre 1906 okt. 28.-án harangok zú­gása, zászlók erdeje, virágok özöne s az ország áhitatos sorfala között haza­hoztuk a szent hamvakat örök pihenőre. A magyar szív, a magyar honsze­relem igazi ünnepe volt az a nagy temetés. Ekkor határozta el városunk kép­viselő testületé is, hogy a tanácsterem számára megfesteti dicső fejedelmünk életnagyságu képét. Ezt lepleztük le vasárnap. Csodá­latos érzés, csodálatos látomány volt aíy a mikor a képről a lepel lehullott. Előttünk állott nagy fejedelmünk daliás alakja. Lelki szemeinkkel azonban ott láttuk mögötte az ő nagy társait s had- v^rő népét, a kuruc daliákat. Az ő történetükből megtanulhat­juk, mire képes a magyar, ha összetart Az ő nevük, tetteik varázsa erő sitse hát hitünket, acélozza lelkünket forassza egybe szivünket! Tanuljunk a múlt példáiból lelke sedni, vért, gyászt, omló könnyet nem feledni. Ha ez igy lesz. ne féljünk, ne csüggedjünk! Feljön még a magyar szabadság tündöklő napja l TÁRCA. Április 11-ikére. Irta éa a kir. kath. főgimn. ünnepélyén - előadta: Veszprémi Dezső tanár. Leszállt a Múzsa, hogy hangolja lantom, A húr $ napra ontson éneket. De félve fogtam lantomat kezembe, Nem tudva, „ma“ mi hajtja lelketek. Mert márciusnak Idusa a szent nap, Mely lelketekben ihlet és remény, S ti vélitek, hogy a „ma“ nem jelent meg Vívmányainknak a küzdő terén. Pedig jelent e nagy nap ám nagy múltat; Miként az Idus jelz egy kezdetet, Ép úgy aprílnek tizenegyed napja Zengé: a kezdet befejeztetett. Mert testet ölte mind az a sok eszme, Mely nemzetünk szívébe ültetett; Ezért dicső e nap, hisz alkotá ím: A negyvennyolcas nagy törvényeket. Kossuth apánk s Széchényi ünnepnapja, Hisz’ ők vívták ki milliók jogát E nap, mely annyi fényt sugározott ki, S amely a múltnak éjjelen tört át. Ez ünnep fénye felkelőnapként hát Derítsen és ragyogjon szerteszét, Hogy lelketekre, mint egy tiszta lapra, Nyomják e napnak „ünnep-bélyeg“-ét. E várva várt nap teljesíte mindent, Béklyó nem volt, mely össze nem törött, S az ajk szaván öröm tódult, hfsz eltűnt A válasz fal az emberek között. Egyenlőség, testvériség, szabadság: E jelszó hangzott széles e hazán S mindenfelé, amelyre^ négy folyónk foly, Hangoztaták a szívek~igazán. Országgyűlésünk tagja mind üdvözlé E nap örömmel Ferdinánd királyt, Ki nádorunk felé tekintve, lépve A „Ház“-ban nemzetünkhöz így kiált: „Óh üdv e nap neked derék magyar nép! Szívből kívánom boldogságodat, S az óhaj légyen teljesülve mind... mind, Melyből egy szebb jövő — virág fakad.“ „Királyi szóm pecsét legyen reája, Hogy mindörökre híven megtartom, S hogy boldogulva élj hazádban mindig, Ez óhajom és hő kivánatom.“ Elcseng e szó s kitört a sok kebelből Az „éljen“ harsogó, zugó dala, S a délceg nádor áll, hogy válaszoljon; A nemzet ajka szólott általa: A díszközgyűlés lefolyásáról követ­kezőkben számolunk bei Délelőtt egynegyed 12 órakor érkezett meg a közgyűlési terembe, — amely dí­szes közönséggel telt meg, — dr. F a- lussy Árpád főispán diszmagyar ruhába öltözve, s a leleplezendő kép előtt készí­tett emelvényen foglalt helyet. Ott voltak még disímagyar ruhában : dr. V a j a y Károly polgármester, Kőrösmezey An­tal főjegyző, Csomay Imre a függ. és 48-as párt elnöke, Osváth Elemér, Bart ha Kálmán gazd. tanácsos, dr. Ha­as z t h y Béla, dr. V e r é c z y Ernő stb., és Hegedűs László festőművész, a kép készítője. Megjelentek a díszközgyűlésen testületileg a 48-as öreg honvédek is, egyenruhájukba öltözve. Ott volt az emel­vény körül a díszbe öltözött polgári ban­dérium, amely a város képviseletében, Rákóczy temetésén a biz. tagok küldött­ségével együttesen részt vett volt. Az elő­kelő közönség sorai közölt ott voltak: Jékey Mór, berencei Kovács Jenő, Szerdahelyi Ágoston, dr. Kelemen Samu, dr. Keresztszeghy Lajos, Lessenyey Ferenc, P e m p Antal, Biki Károly, Szabó István Ptb. Dr. F a 1 u s s y Árpád főispán a kö­vetkező beszéddel nyitotta meg a dísz­közgyűlést : Mélyen tisztelt ünneplő díszközgyűlés 1 Legendás korszak, daliás idők emlé­kezetének szenteljük a mai napot. Ezer éves történelmünknek legszebb és legne­mesebb korszaka tárul ma fel a szemeink előtt; az a korszak, amelyben magyar nemzet a „Cum Deo pro patria et pro liber­tate!“ — „Istennel a hazáért és a szabad­ságért!“ — jelszóval küzd. Lelkünk előtt feltűnik II. Rákóczy Ferenc nagy feje­delmünk nern’s alakja, annak a férfiúnak alakja, aki Istenbe vetett hitét és nagy buzgóságát a haza és a szabadság iránti szeretettel forrasztotta össze. Mindent fel­áldozott ö, ami földi kincs; mindent oda­dobott, ami az övé volt: a hazáért és a szabadságért. Nem maradt meg neki más, csak a jóságos Istenbe vetett hite és az a rendületlen reménye, hogy az ő nagy hé­roszi munkáját, az ő nagy küzdelmét az utódok folytatni fogják és ki fogják vívni nemzetünk ősi szabadságát. A nagy tra­gédia után századokig pihent a dicső feje­delem a márvány-tenger partján, mig fel­ébredt a nemzet lelkiismerete és erős el­határozással hazahozta a szentelt hamva­kat, hogy itt nyu^odja tovább, itt pihenje „„Egy boldogított, ősi nép környékez Királyi fényes trónusod körül, Igaz hűséggel és forró szívekkel Övez ma téged rendületlenül. Felségedért dobog szivük tovább, mert E honnak újjáalkotója vagy, Hisz szentesítéd e törvényeket mind, Melyért neveznek majd e szóval: „nagy“.““ S a szív a szívnek adja úgy visszhangzik: A hála, tisztelet szent érzete, S a hírlapok s újságok visszazengik; Ez lön e napnak legszebb dicsérete. Petőfi—Jókaink lapjában: (— olvasám —) Az „Életképekében egy így kiált: Már két dicsőt adott nekünk az Ég s ez: Álmos vezér, meg Ferdinánd király. S fakadt reményünk, mint a zöldelő lomb, Bimbói melynek gyorsan feslenek, S elhalt a múlt... sugár villant a trónra, Melyből erőt s üdvöt merítenek. De halg...! te ajk, te lant, ne zeng tovább így! I A trón megbánta, hogy megesküdött, Magyarnak üdvöt és reményt adott, hogy Napfényes ég derült e nép fölött. S tombolt a harcok véres, bősz orkánja, Bömbölt az ágyú és villant a kard, S a Tyrteusnak gyújtó harsonája Erősité a hős, vitéz magyart. } Nagy győzelem ... sok honfivér... sötét éj.... ( Aztán a gyász... bitó... sirhant... kereszt.. I A trónt hogy annyit védte a magyar kéz 1 Az osztráktól kapá jutalmul ezt. S csodák csodája 1 Hős. fajunk fenáll még l Nemcsak vagyunk, de számban is növünk, S a rémidőkben bármiként gyötörtek, A nagyvilágban ismert lett nevünk. Hisz értjük a korunknak szellemét, hogy A harcmező ha nem terem babért, Az „Alma Mater“ adhat új irányt, tért, Hol küzdhetünk az ideálokért. Elvész fajunk, mint oldott kéve széthull, Ha múltba néz s jövőre nem tekint, De az időknek szellemét megértve S előre törve boldog lesz megint. Mert más idők és más vezérek jöttek: Kossuth Ferenc és Apponyink vezet, Kik hirdetik, hogy négy folyós hazánkban : Erő, tudás, ész fogjanak kezet. Oh, volt idő, midőn honunk határát A tengereknek habja nyaldosá, S midőn a gyenge, haldokló osztráknak A gyors segélyt karunk önkényt hcfzá. S ez most felettünk úr ... de nem soká lesz, Ha értitek korunknak szellemét, S az iskolában és az életben künn, Kiséritek vezérink intelmét. S a jellem, ész, erő, tudás s a vallás A lelketekben egyensúlyt ha tart: Megértitek e kornak jelszavát: „Nem fent acél, de szellem most a kard“ ! Élőre hát, dicsőn előre törve Emeljük újra fel e hősi fajtl De meg kell érteni e szózatot, hogy Nem fent acél, de szellem most a kard. nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást- = ' irattára. ■ KMta a ésé I MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bérből készült lecujabb divatu fekete és barna szinti úri-, női- és gyermek-cipők 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom