Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-04-14 / 16. szám

\\ ■y

ifo M |Íj§SZQnötödik évfolyam.

16-ik szám.

Szatmár, 1908 április 14?

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEG JELEN MINDEN KEDDEN. ELŐFIZETÉS ÁRA: =

AZ

évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill, évre .... 3 > I Egyes szám ára 16 »

Községek, községi jegyzők ée néptanítók részére egész évre 4 korona.

SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,

hővé a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők :

= Morvái János könyvnyomdája EBtvös-utcza 6-ik sz. alatt === XJ-íLTBFOJJ-BZAXC : 78.

A Szerkesztő lakása: Eötvős-utcza 19-ik szám.

HIRDETÉSEK

a lap fcjadéhivatiláhan a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyiftttér garmond sora 2D Mlér.

Hirdetőiek díjjal előle fizetendők.

II. Rákóczy Ferencz

arczképének leleplezése.

Vasárnap délelőtt e nagy név varázsa gyűjtötte egybe a városháza tanácstermében városunk hazafias polgárait. II. Rákóczy Ferencz dicső fejedelmünk életnagyságu képét lepleztük le.

Ez ünnepség a magyar nemzet múltjának legdicsőségesebb emlékeit elevenítette fel lelkűnkben. Hallani véltük az elnyomott magyarság üdvrivalgását, a mikor megjelent előtte Rákóczy Ferencz, a szabadító. Fényglóriája felébresztette, dicsősége felvillanyozta, áldozatkészsége felrázta a nemzetet. Óriási vagyonát, várait, családi boldogságát... mindenét, de mindenét feláldozta a hazáért és szabadságért. A katona, a hadvezér, az áilamférfiu, a bölcs fejedelem minden előkelő tulajdonsága meg volt benne. Nagy nemzeti héroszi alak volt ő, kihez fogható a legnagyobb népek történetében is alig akad.

Hamvai már rég porladoznak, de dicső emléke apáról-apára, nemzedék- ről-nemzedékre száll.

Az ő hazafiul nagysága valóban méltó is arra a szeretetre, mely a magyar nép szivében kiolthatatlan lánggal ég.

A díszközgyűlésen Rákóczyt, az ő nagyságát, csodás honszerelmét ünnepeltük. De a mikor ezt. tettük, meguj- jult lelkűnkben ama dicső korszak

minden fénye, minden felemelő, magasztos eseménye.

Képzeletünk ott kalandozott Beregszász piacán, a havas Beszkidek alján.

Fülünkbe hangzott a tárogató búgó szava, a kurucok harci riválgása.

S amerre ezek elhallatszottak, megmozdult a föld, megmozdult a nép. A haza és szabadság szent eszméjéért kibontott zászlók varázsa oly nagy volt, hogy rövid idő alatt együtt volt a nagy tábor s megkezdte a legendába illő mythosi harcot.

Győzelmet győzelemre, dicsőséget dicsőségre aratott a kuruc.

S mégis! Mindhiába harcoltak, küzdöttek... Hiába haltak száz halált... A majtényi sik felett elborult a magyar szabadság tündöklő, fényes csillaga. Lehanyatlott a kuruc zászló. Elnémult a tárogató. Hosszú, sötét éjszaka borult szép Magyarországra.. •

Rákóczyt száműzték, pártütönek, hazaárulónak nyilvánították, javait elkobozták, a magyar népet rabigába hajtották.

Aztán 1735-ben Rodostó felett is lehullott egy fényes csillag a márvány tenger hullámaiba. Örök álomra hunyta le jóságos szemeit a nagy fejedelem...

Csaknem kétszáz éven át pihent dicső társaival együtt idegen földön. Végre 1906 okt. 28.-án harangok zúgása, zászlók erdeje, virágok özöne s az ország áhitatos sorfala között hazahoztuk a szent hamvakat örök pihenőre.

A magyar szív, a magyar honszerelem igazi ünnepe volt az a nagy temetés.

Ekkor határozta el városunk képviselő testületé is, hogy a tanácsterem számára megfesteti dicső fejedelmünk életnagyságu képét.

Ezt lepleztük le vasárnap. Csodálatos érzés, csodálatos látomány volt aíy a mikor a képről a lepel lehullott. Előttünk állott nagy fejedelmünk daliás alakja. Lelki szemeinkkel azonban ott láttuk mögötte az ő nagy társait s had- v^rő népét, a kuruc daliákat.

Az ő történetükből megtanulhatjuk, mire képes a magyar, ha összetart

Az ő nevük, tetteik varázsa erő sitse hát hitünket, acélozza lelkünket forassza egybe szivünket!

Tanuljunk a múlt példáiból lelke sedni, vért, gyászt, omló könnyet nem feledni.

Ha ez igy lesz. ne féljünk, ne csüggedjünk! Feljön még a magyar szabadság tündöklő napja l

TÁRCA.

Április 11-ikére.

Irta éa a kir. kath. főgimn. ünnepélyén - előadta:

Veszprémi Dezső tanár.

Leszállt a Múzsa, hogy hangolja lantom, A húr $ napra ontson éneket.

De félve fogtam lantomat kezembe,

Nem tudva, „ma“ mi hajtja lelketek.

Mert márciusnak Idusa a szent nap,

Mely lelketekben ihlet és remény,

S ti vélitek, hogy a „ma“ nem jelent meg Vívmányainknak a küzdő terén.

Pedig jelent e nagy nap ám nagy múltat; Miként az Idus jelz egy kezdetet,

Ép úgy aprílnek tizenegyed napja Zengé: a kezdet befejeztetett.

Mert testet ölte mind az a sok eszme, Mely nemzetünk szívébe ültetett;

Ezért dicső e nap, hisz alkotá ím:

A negyvennyolcas nagy törvényeket.

Kossuth apánk s Széchényi ünnepnapja, Hisz’ ők vívták ki milliók jogát E nap, mely annyi fényt sugározott ki,

S amely a múltnak éjjelen tört át.

Ez ünnep fénye felkelőnapként hát Derítsen és ragyogjon szerteszét,

Hogy lelketekre, mint egy tiszta lapra, Nyomják e napnak „ünnep-bélyeg“-ét.

E várva várt nap teljesíte mindent,

Béklyó nem volt, mely össze nem törött, S az ajk szaván öröm tódult, hfsz eltűnt A válasz fal az emberek között. Egyenlőség, testvériség, szabadság:

E jelszó hangzott széles e hazán S mindenfelé, amelyre^ négy folyónk foly, Hangoztaták a szívek~igazán.

Országgyűlésünk tagja mind üdvözlé E nap örömmel Ferdinánd királyt,

Ki nádorunk felé tekintve, lépve A „Ház“-ban nemzetünkhöz így kiált:

„Óh üdv e nap neked derék magyar nép! Szívből kívánom boldogságodat,

S az óhaj légyen teljesülve mind... mind, Melyből egy szebb jövő — virág fakad.“

„Királyi szóm pecsét legyen reája,

Hogy mindörökre híven megtartom,

S hogy boldogulva élj hazádban mindig, Ez óhajom és hő kivánatom.“

Elcseng e szó s kitört a sok kebelből Az „éljen“ harsogó, zugó dala,

S a délceg nádor áll, hogy válaszoljon;

A nemzet ajka szólott általa:

A díszközgyűlés lefolyásáról következőkben számolunk bei

Délelőtt egynegyed 12 órakor érkezett meg a közgyűlési terembe, — amely díszes közönséggel telt meg, — dr. F a- lussy Árpád főispán diszmagyar ruhába öltözve, s a leleplezendő kép előtt készített emelvényen foglalt helyet. Ott voltak még disímagyar ruhában : dr. V a j a y Károly polgármester, Kőrösmezey Antal főjegyző, Csomay Imre a függ. és 48-as párt elnöke, Osváth Elemér, Bart ha Kálmán gazd. tanácsos, dr. Haas z t h y Béla, dr. V e r é c z y Ernő stb., és Hegedűs László festőművész, a kép készítője. Megjelentek a díszközgyűlésen testületileg a 48-as öreg honvédek is, egyenruhájukba öltözve. Ott volt az emelvény körül a díszbe öltözött polgári bandérium, amely a város képviseletében, Rákóczy temetésén a biz. tagok küldöttségével együttesen részt vett volt. Az előkelő közönség sorai közölt ott voltak: Jékey Mór, berencei Kovács Jenő, Szerdahelyi Ágoston, dr. Kelemen Samu, dr. Keresztszeghy Lajos, Lessenyey Ferenc, P e m p Antal, Biki Károly, Szabó István Ptb.

Dr. F a 1 u s s y Árpád főispán a következő beszéddel nyitotta meg a díszközgyűlést :

Mélyen tisztelt ünneplő díszközgyűlés 1

Legendás korszak, daliás idők emlékezetének szenteljük a mai napot. Ezer éves történelmünknek legszebb és legnemesebb korszaka tárul ma fel a szemeink előtt; az a korszak, amelyben magyar nemzet a „Cum Deo pro patria et pro libertate!“ — „Istennel a hazáért és a szabadságért!“ — jelszóval küzd. Lelkünk előtt feltűnik II. Rákóczy Ferenc nagy fejedelmünk nern’s alakja, annak a férfiúnak alakja, aki Istenbe vetett hitét és nagy buzgóságát a haza és a szabadság iránti szeretettel forrasztotta össze. Mindent feláldozott ö, ami földi kincs; mindent odadobott, ami az övé volt: a hazáért és a szabadságért. Nem maradt meg neki más, csak a jóságos Istenbe vetett hite és az a rendületlen reménye, hogy az ő nagy héroszi munkáját, az ő nagy küzdelmét az utódok folytatni fogják és ki fogják vívni nemzetünk ősi szabadságát. A nagy tragédia után századokig pihent a dicső fejedelem a márvány-tenger partján, mig felébredt a nemzet lelkiismerete és erős elhatározással hazahozta a szentelt hamvakat, hogy itt nyu^odja tovább, itt pihenje

„„Egy boldogított, ősi nép környékez Királyi fényes trónusod körül,

Igaz hűséggel és forró szívekkel Övez ma téged rendületlenül.

Felségedért dobog szivük tovább, mert E honnak újjáalkotója vagy,

Hisz szentesítéd e törvényeket mind, Melyért neveznek majd e szóval: „nagy“.““

S a szív a szívnek adja úgy visszhangzik: A hála, tisztelet szent érzete,

S a hírlapok s újságok visszazengik;

Ez lön e napnak legszebb dicsérete. Petőfi—Jókaink lapjában: (— olvasám —) Az „Életképekében egy így kiált:

Már két dicsőt adott nekünk az Ég s ez: Álmos vezér, meg Ferdinánd király.

S fakadt reményünk, mint a zöldelő lomb, Bimbói melynek gyorsan feslenek,

S elhalt a múlt... sugár villant a trónra, Melyből erőt s üdvöt merítenek.

De halg...! te ajk, te lant, ne zeng tovább így! I A trón megbánta, hogy megesküdött, Magyarnak üdvöt és reményt adott, hogy Napfényes ég derült e nép fölött.

S tombolt a harcok véres, bősz orkánja, Bömbölt az ágyú és villant a kard,

S a Tyrteusnak gyújtó harsonája Erősité a hős, vitéz magyart.

} Nagy győzelem ... sok honfivér... sötét éj.... ( Aztán a gyász... bitó... sirhant... kereszt..

I A trónt hogy annyit védte a magyar kéz 1 Az osztráktól kapá jutalmul ezt.

S csodák csodája 1 Hős. fajunk fenáll még l Nemcsak vagyunk, de számban is növünk, S a rémidőkben bármiként gyötörtek,

A nagyvilágban ismert lett nevünk.

Hisz értjük a korunknak szellemét, hogy A harcmező ha nem terem babért,

Az „Alma Mater“ adhat új irányt, tért,

Hol küzdhetünk az ideálokért.

Elvész fajunk, mint oldott kéve széthull,

Ha múltba néz s jövőre nem tekint,

De az időknek szellemét megértve S előre törve boldog lesz megint.

Mert más idők és más vezérek jöttek: Kossuth Ferenc és Apponyink vezet,

Kik hirdetik, hogy négy folyós hazánkban : Erő, tudás, ész fogjanak kezet.

Oh, volt idő, midőn honunk határát A tengereknek habja nyaldosá,

S midőn a gyenge, haldokló osztráknak A gyors segélyt karunk önkényt hcfzá.

S ez most felettünk úr ... de nem soká lesz, Ha értitek korunknak szellemét,

S az iskolában és az életben künn, Kiséritek vezérink intelmét.

S a jellem, ész, erő, tudás s a vallás A lelketekben egyensúlyt ha tart: Megértitek e kornak jelszavát:

„Nem fent acél, de szellem most a kard“ ! Élőre hát, dicsőn előre törve Emeljük újra fel e hősi fajtl De meg kell érteni e szózatot, hogy Nem fent acél, de szellem most a kard.

nagyválasztéku cipőraktárát

ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást- =

' irattára. ■ KMta a ésé

I

MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bérből készült lecujabb divatu fekete és barna szinti úri-, női- és gyermek-cipők 1