Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-02-11 / 7. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. — AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:-----­Eg ész évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők éa néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6 ik az. alatt = 'nz'.T.TR-F’oaxr-eziAM:: 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám.------- HIRDETÉSEK ------­e JapyÉedéhivatalábaa a legotesibb árak mellett Kivétetnek. j(^ Nyüttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal elSie fizetendők. 1 m Városi közgyűlés. Régóta nem volt olyan népes, ér­dekes tárgysorozatu és izgalmas köz­gyűlés, mint a tegnapi. Ennek oka egyrészt a községi birói választás, más­részt pedig a szinügyi bizottságnak a színigazgató választás ügyében beter­jesztett javaslata volt. A polgármesteri jelentés tudomásul vétele után a vá­lasztás történt meg. Beadatott 80 sza­vazat. Ebből P a p p Ottó £3, Nagy Vince 27 szavazatot kapott, igy a főispán Papp Ottót megválasz­tott községi bírónak jelentette ki. Két tanácsi előterjesztés elintézése után F e r e n c z Ágoston tanács­jegyző felolvasta a szinügyi-bizottság jelentését, mely szerint a bizottság Kré­tit er Sándort választotta meg szin igazgatónak s javasolja a közgyűlés­nek, hagyja jóvá a választást. Néma csend és általános érdek­lődés mellett állott fel Heinrich Viktor biz. tag s a bizottság jelentésé­nek visszautasítását és névszerinti sza­vazást kért. Utánna Weisz Sándor ügyvéd, a közgyűlés fiatal s ügyes tagja emelke dett szólásra s azt indítványozta, vesse vissza a közgyűlés a szinügyi bizottság javaslatát s utasítsa a bizottságot, hogy a pályázatok alaposabb mérlegelése mellett mielőbb uj választást eszközöl jön. Indítványát hosszabb s minden tekintetben alaposan megokolt beszéd kíséretében ajánlotta elfogadásra. T AB, C'Z A.- — A férfiszivek krízisei. Irta s a »Kölcsey-Kör« 1908 február hó 2-iki matinéján felolvasta Erdőssy Vilmos. Ma két éve egyletünk egyik matiné­ján a nők életében előforduló krízisekről tartottam felolvasást. Ha emlékezni mél- tóztatnak, akkor következőket mondottam a nőkről: „Szerintem a nő élete olyan, mint egy sokszínű, hamvas rózsákkal átfont fe kete kereszté. A rózsák teljesen elfedik a fekete keresztet. A leányálmok, édes il­lúziók is eltakarják a nő jövő életét, ti'ok teljes sorsát...; De tudják ugyebár, hogy az üde, illatos rózsák egy idő múlva a leggondosabb ápolás dacára is elhullatják szirmaikat, leveleiket. Az ábrándozó kis leányból is boldog ara, majd bájos feleség lesz. De a mint az évek jönnek s tova­tűnnek, egyszerre csak azen veszi magát észre, hogy a hulló rózsákkal együtt az ö szépséges álmai is foszladoznak, tünedez- nek, hogy a múlt édes emlékeiből, rózsás álmaiból neki sem maradt más vissza, mint a gyászos fekete keresztnek : csak a rózsák ezerszuró tövi-ei. No meg saját fe kete keresztje, szomorú sorsa, virágtépett élete.“ Hangos helyeslés volt beszédére a felelet. A zaj még alig némult el, mi­dőn dr. V a j a jr Károly polgármes­ter sietett a szinügyi-bizottság javasla­tának védelmére s kérte annak el­fogadását. A polgármester után P e t h ő György biz. tag beszélt és egyenesen bizalmi kérdést akart csinálni a szóban forgó ügyből. A hangulat mind izgalmasabb, a kedélyek mind nyugtalanabbak lettek, a mikor dr. Kelemen Samu or­szággyűlési képviselőnk kért szót. A zaj egy pillanat alatt elült s mindenki­nek figyelme szóló felé irányult. Dr. Kelemen az ő megszokott higgadt­ságával s alapos, teljesen meggyőző érvekkel mutatta ki, hogy ez ügyben bizalmi kérdésről szó sem lehet. Sike­rült neki a többséget meggyőzni, hogy Krémerrel nem szabad tovább kísérle­tezni, mert az elmúlt hat év elég bi­zonyíték a mellett, hogy Krémerből a színigazgatói érzék hiányzik, igy a közön­ség igényeinek a jövőben sem tud eleget tenni. Dr. Kelemen Samu után C s o- m a y Imre biz. tag azt a helyes in­dítványt tette, mivel a városnak a szín­házba fektetett 400000 korona semmi kamatot nem hoz, szükségesnek tartja, hogy olyan színigazgatónak adják ki a -zinházat, ki azért legalább némi bért fizet. A közgyűlés nagy figyelemmel hallgatta a függetlenségi párt kiváló elnökének fejtegetéseit. Akkor tájban hallottam, hotiy a ma­tinén jelenlévő hölgyek közzül többen ilyen formán nyilatkoztak: „Bizony a férfisziveknek nincsenek virágtépett, fe­kete keresztjeik.“ Sőt egyik bánatos, el vált asszonyka még azt is hozzátette volna hogy „nekünk kiváló örömünk telik ab­ban, ha a nők keresztjeiről durva kézzel tépdeshetjük le a színes, illatos rózsákat.“ Nos hölgyeim, bocsánatot kérek, ha én mindezeket tagadni merészelem. S ha megengedik, be is bizonyítom, hogy a férfisziveknek is vannak — sokszor bi­zony egy egész életre kiható — krízisei, problémái, hogy nekünk is vannak virág épeit fekete keresztjeink. Önök bizonyára ismerik mindannyian a kaleidosköp színes, változó képeit. Kér­dem tehát, a mikor azokban a fénylő, Csillogó, hol halványodó, hol újra felra­gyogó, sokszinü képekben gyönyörködtek, jutott-e eszökbe, hogy az emberek élete nagyon is hasonlít azokhoz a változó, ezerszinü képekhez? Tekintsenek csak szét az életben. Mennyi színes, érdekes, változatos képet fognak látni. Már most kérdem, tudják-e, hogy e kép-k változatos alakjai, az em­berek, mind egy célért küzdenek?.... K-resik, űzik, hajszolják a boldog­ságot .... Mind, mind boldog és megelé­gedett akar lenni 1! Itt fény, pompa, kincs, de hiányzik az önfeláldozó szerelem. Amott szegény­ség nyomor, küzd-lem d« ^rö< ád a m^g­Dr. Keresztszeghy Lajos igyekezett Kelemen után még egyszer a bizottság javaslatának védelmére kelni. Dr. Keresztszeghy beszéde után minden oldalról hangosan kívánták a szavazást, mit a főispán el is rendelt. Izgatott hangulatban hangzottak az igenek és a nemek és csaknem parallel haladtak. Minden szavazó után számitgatták az emberek a szavazat arányát s türelmetlenül várták áz ered­ményt. A főispán azonban látva, hogy a szavazatok helyes aránya nem volt megállapítható, az első szavazást meg­semmisítette, mi ellen dr. Weisz Sándor felebbezést jelentett be. Újabb szavazás, még nagyobb izgalom. Meg­történik újra a szavazás, melynek ered­ményét feszült érdeklődés közepette hirdeti ki a főispán, s kimondja, hogy a közgyűlés 38 szavazattal 36 el­lenében elutasítja a szinügyi bizottság javallatát s Heinrich indítványának elfogadásával utasítja a bizottságot, hogy a többi pá­lyázatok mérlegelésével kös­sön j mással szerződést és azt a legközelebbi közgyűlés elé ter­jessze be. — Csomay Imre a bérre vonatkozó indítványát ez alkalomma visszavonta ugyan, de máskorra fenn­tartotta. A közgyűlés ezen határozata a közönség körében általános megelége­dést keltett, s igy nem tudjuk elhinni, hogy a szinügyi bizottság többsége új­ból szembehelyezkedjen nem csak a próbáltatásokban a nem kérdő, nem szá­mító, az igaz szerelem. Egyik a gazdagság csalóka fényéért feláldozza szivét, szerelmét, — a másik címét, rangját, vagyonát dobja oda, csak hogy szive szerelmesének oldala mellett élhessen. Ha önök tehát megfigyelték az élet nagy kaleidoskopjának színes, változó ké­peit, bizonyára igazat adnak nekem, hogy miként a női, úgy a férfis/.iveknek is meg vannak a maga krízisei, psichológiai prob­lémái, fekete keresztjei. Hogy reánk is bizony sokszor nagyon is szomorú sors vár, hogy a mi életünk is nem egyszer gyászos, virágtépett, céltalan. S higyjék el, bár szivünk erősebb, lelkünk edzettebb, igy uralkodni tudunk érzelmeinken, felindulásunkon, viszont azonban a visszafojtott, erőszakkal elné­mított fájdalom kétszeres erővel pusztít bensőnkben. Néma megadással viseljük bár a gyászos fekete keresztet, annak súlya alatt azonban előbb-utóbb összerop panunk. Mese beszéd az is, hogy a szive sze­relmében csalódott férfi az élet vidámságai között könnyebben felejt. Tagadom. A má­sok boldogsága csak még jobban izgatja, keseríti azokat a szerencsétleneket. Számtalan példát tudnék szavaim j igazolására felhozni, ámde akkor túl hosszú időre venném igénybe szives türelmüket. I így hát csupán csak egyetlenegy It épet ragadok ki az élet nagy kaleidoskopjának cözvéleménnyel, de a közgyűlés hatá­rozatával is. Mert hiszen a közgyűlés többsége mindkét szavazásnál doku­mentálta azt* S * *, hogy Krémért nem óhajtja, vele tehát to­vábbra is kísérletezni nemcsak' nem lehet, de nem is szabaadl S ha igy lenne — mit hinni sem merünk — a szinügyi bizottság többsége csak még inkább megerősítené azt az általános véleményt, hogy nem méltó arra a bizalomra, mellyel a köz­gyűlés megtisztelte. E nagyfontosságu közérdekű kérdés után több kissebb tárgy nyert elintézést. Részletes jelentésünk a következő: Elnöklő főispán üdvözölve a bizott­sági tagokat, megnyitotta a közgyűlést. A hitelesítő küldöttség kirendelése után a polgármester havi jelentését olvas­ták föl. Megemlékezik a jelentés arról is, hogy a városunkban felállítandó polgári iskola ügyében a főispán ur vezetésével küldöttség járt a közoktatá-ügyi miniszter urnái s a miniszter hathatós támogatást Ígért. Ugyanekkor tanulmányozták a fő­városban a küldöttség tagjai a digesztor (állati hulla-égetö) intézményt is s ennek városunkban vátö'"'ÍSíesltéséfe ‘ hézvÁ a földmivelésügyi miniszter segélyt helye­zett kilátásba. A jelentés beszámol arról is, hogy M^zős-y Béla földmivelésügyi államtitkár febr. 9 -én, vasárnap városunk­ban időzött a reform, felsőleányiskola fentartó testületén való elnöklés céljából Sí bár nem hivatalos minőségben időzött a városban, a polgármesternél élénken ér­deklődött a város ügyei iránt s a polgár- mesterrel kikocsizott a város védtöltései- nek megtekintésére; azután kifejezésre sok ezer képei közzül, melyben a férfi hordozza a durva, virágtépett, nehéz ke­resztet. * Van nekem egy szerencsétlen jó ba­rátom, egy végtelenül kedves derék fiú, ki pályája kezdetén, ifjúsága virágában sohase mulatott, kártyázott, léháskodott, ki szivböi gyűlölte az asphalt és promende könnyelmű kalandjait. Ez az ember egykor teljesen hivatásának élt. Egyszer azonban mintha csak kicse­rélték volna, elkezdett lumpol.ii, kártyázni, léháskodni. Mindenki kereste, kutatta ennek a psichológiai problémának a nyitját, — ered­ménytelenül. A legjobban irányzott ma­nőver is kudarcot vallott. Egyedül én tudtam meg. Nekem mondotta el egy alkalommal bizalmasan. Most pedig én árulom el kedves hallga­tóimnak. Az én barátom szerelmes volt. Sze­relme azonban nem olyan közönséges, mindennapi, tucat szerelem volt, hanem egy mindent magával ragadó fanatikus ' rajongás. Kockára tette mindenét. Vagy hatot vet, vagy vakot ?. . .. S bizony va- ' kot vetett. Minden szerelem igen-igen egyfor­mán kezdődik. A végben azonban már van egy kis változatosság. így van az, az én barátom szomorú történetében is. Kérem, figyelemmel hallgassák azt meg. (Folyt, köv ) ____ RÖ TH SÍM nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t- vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. = JL FI©YJEIzMEZTJETÉS!!! Az előre haladott téli idény miatt, a még raktáron levő téli áruk az eddigi áraknái jóvai olcsóbban szerezhetők be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom