Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-02-11 / 7. szám

BXATMÁB ÉS VIDÉKE.

juttatta azt, hogy segítségére lesz a városnak abbeli törekvésében, hogy a' Szamos, jobbparti érdekeltségből kiválhasson s önálló érdekeltséget alakíthasson.

A közgyűlés éljenzéssel fogadta a Mező-sy kijelentését. Különben pedig a polgármesteri jelentést tudomásul vette.

Ezután a községi, bírói állást töltötték be. Ez állásra négyen pályáztak: Nagy Vince, Pap Ottó, Székely Endre és Binyai József. Székely időközben visszavonta pályázati kérvényéi.

A kandidáló bizottság, melynek a főispán elnöklésével dr Keresztszeghy Lajos, J.ikó Sándor, dr. Kölcsey Ferenc, Balogh József, Korányi János és dr. Kelemen Samu voltak a tagjai, — a következő sorrendben kandidálta a három pályázói : Nagy Vince, Pap Ouó, Bányay József.

A szavazás megkezdődvén, beadtak 80 szavazatot. Ebből 53 Pap Ottóra, 27 . Nagy Vincére esett.

Ennélfogva a főispán Pap Ottót megválasztott községi bírónak jelentette ki.

Tudomásul vette ezután a kö/gyülé a november és december havi adóváltozási jegyzéket; majd teljesítette a kispe- leskei reform, egyház kérelmét, amelyben az egyház lemplomépités céljára a sár- ritkitásból 250 köbméter lágyfa kiutalását kérte. A fa 2 K 60 fillér rendes egységárban lett számítva.

Most következett a szinügyi bizottság előterjesztése. A szinügyi bizottság jelenti a közgyűlésnek ez előterjesztésben — a melyet F e r e n c z Ágoston tanác»jegyző ismertetett, — hogy a városi színház igazgatóságára öt pályázati kérvénye érkezett be: Polgár

Károly délvidéki, Heves Béla erdélyi első kerületi, Bihari Ákos kecskeméti, Pesti Ihász Lajos volt szegedi és Krétner Sándor szatmári színigazgató kérvénye. A szinügyi bizottság február 4.-én tartott ülésében tárgyalta a pályázati kérvényeket, s szótöbbséggel elhatározta, hogy Krémer Sándorral köti meg újabb 3 évre a szerződést. A bizottság előterjesztéséb-n meg van indokolva a határozat; ez az indokolás ugyanaz, amivel eddigelé is érveltek Krémer mellett és természetesen ez az indokolás az összes pályázókat alkalmatlanoknak találja. Javasolja a bizottság, ho^y a közgyűlés adja beleegyezését a Krémer- rel kötendő szerződéire nézve.

Ekkor egy nagy és jóré-zben izgalmas vita indult meg a szinügyi bizottság javaslata fölött.

Elsőnek Heinrich Viktor emelkedett szólásra. A szinház művészeti színvonala, — mondá szóló — évről-évre sü- lyed. Ezt az egész város közönsége konstatálja. Tavaly még a Krémer hive volt szóló is, mert Ígérte, hogy a bajokon segíteni fog. De nem hogy segített volna, de az állapotok még jobban lesülyedtek. Gyenge a tár-ulat, rossz a mű-or, igye- I kezet nem látszik, ezért Krémer ellen foglal állást. Indítványozza tehát, hogy a közgyűlés a közhangulatnak is megfelelően utasítsa el a szinügyi bizottság javaslatát s utasítsa a bizottságot, hogy a többi pályázó közzül válasszon megfelelő direktort. A szavazásra nézve névszerinti szavazást kérő ivet ad be az elnökhöz. (Élénk helyeslés és éljenzés.)

Dr. W e i s z Sándor szólalt föl ezután. Sajnálattal konstatálja, hogy ő sem fogadhatja el a szinügyi bizottság javaslatát, hanem a mellett foglal állást, hogy a javaslat visszavetésével utasítsa a közgyűlés a szinügyi bizottságot, hogy Kré m értől végleg eltekintve a pályázatok gondosabb mérlegelésével oly színigazgatóval kössön szerződést, a ki a közön- ség igényeit kellően kielégíti. Szólót teljesen tárgyilagos indokok vezetik. Akárki lesz is a direktor, meg kell kívánnunk tőle, hogy jó szintársulattal jöjjön a városba és jó előadásokat produkáljon.

Azt a szinügyi bizottság is elismeri, hogy a jelenlégi színigazgató ellen nagyon sok kifogás emelhető. A színtársulat hiányos, egyes tagok ezért túl vannak terhelve és sokszor nem nekik való szerepekben kénytelenek fellépni. Példaként említi Tihanyit. Tehetséges színész, mint komikus vagy buffó megfelel, de a direktor jó drámai erő hijján olyan drámai szerepekre kényszeríti, a melyek nem neki valók, vagy pedig olyan operette-szerepe- ket ad neki — mint a Varázskeringőben is — amelyekhez sem tehetsége, sem hangja nincs. így lehetne végig felsorolni a sze epo-ztás hibáit is.

Krémer több mint 5 éve direktor már vámsunkban. Társulata évről-évre alacsonyabb színvonalon áll. Tehát a múlt s jelen nem biztat semmi remény- Dyel, hogy Krémer javítani fog a hibákon.

Mindig gyenge társulattal jön be szezon elején s rikor látja, hogy itt a választás, hogy a közönség zúgolódik, akkor ahhoz a fogáshoz nyúl, hogy a szezon végén szerződtet egy jobb színésznőt vagy színészi, de már az uj szezonban megint nem megfelelő a társulata. Erről mindazok, akik szinházba járnak, személyes meggyőződést szerezhettek. Például Haller Irmát is szerződtette most az uiószezonra, de egyenesen kikötötte, hogy e szerződés a jövö szezonra nem szól.

Tehát sem a múlt, sem a jelen nem nyújt garanciát Krémer működésének megváltozására nézve.

Szeret a szinügyi-bizottság azzal elő- éllani, hogy Krémer felvirágoztatta a színházat. Ez az érvelés azonban nem állhat meg. A szinház azért olyan látogatott, mert a lakosság száma is m^gnovekedett. meg aztán még télen rá. van utalva a közönség a színházra, mint szórakozási helyre. A szinügyi-bizo'tság attól tart, hogy más direktor megválasztása esetén anyagi zavarok állhatnának be a szinház életében. Nos hát tudjuk, hogy annak idején, mikor Krémer dúsan jövedelmező színigazgatói pályáját Szatmáron megkezdte, boldogult emlékű polgármesterílnk és a törvény h itó-ági bizottság egy igen tekintélyes tagja ju at'ák őt mintegy 2000 koronához. hogy hozzáfoghasson társulata szervezéséhez. Pedig most a pályázóknak mindegyike kellő anyagi garanciát ny ujt, eltekintve, hogy a nagy szinpártolás az anyagi garanciát már szinte feleslegessé teszi.

Mikor a város oly nagy áldozatot hoz színháza érdekében, ingyen színházat, ingyen fűtést, világítást stb. ad a direktornak — a mi legalább is 8 —10 ezer frmak megfelel —akkor elvárhattuk volna, hogy Krémer tudni fogja kötelességeit. De nem teljesítette azokat. Maga a szinügyi bizottság elismeri ezt. Érdekes, hogy a „Szamosában 2 héttel ez előtt egy Krémer melletti cikk jelent meg, a mely azt mondja, hogy kitűnő igazgat Krémer, csak drámai hős, naturbusch színész, népszínmű énekesnő, második szub- rett, nagyobb kar-zemélyzet stb. kellene Krémernek s minden jó volna, — szóval — egy uj társulat 1

Minden oldalról, direkt vagy indirekt uion elismert tény az, hogy Krémer működése nem elégíti ki az igényeket. Ezért szakisunk vele s adjuk olyan direktornak a szinházat. a ki tudja is, akarja is kielégíteni a közönség igényeit. Vesse tehát el a közgyűlés a szinügyi bizottság javaslatát.

Dr. Weisz Sándor beszédét élénk tetszés kísérte.

Dr. V a j a y Károly polgártoestpr szólalt fel ezután s támogatta a szinügyi bizottság javaslatát. Sajnálja,. hogy ily erős vi'a indul meg. ő nem érvényesítette polgármesteri befolyását e kérdésben sem, de a beérkezett pályázatokat ismerve, meri állítani, hogy egyedüli posszibilis pályázó Krémer Sándor (Zaj) Weisz Sándor fiatal koránál fogva nagyon ideális álláspontra helyezkedett. Hiszen ha valaki erős társulattal jön ide, gyengével megy el. (Edenmondások.) A pályázókról szó'ó információkból felemlíti a Polgár Károly színigazgatóról szólót; ez az információ nem irható a Polgár javára. A többiekről sincs jó információ. Krémer tehát a legmegfelelőbb, ezért öt ajánlja. (Zaj)

P e t h e ö György is hasonló értelemben szól. Igaz ugyan, hogy ő családi okok miatt egy éve már nem jár szinházba, de meg van győződve, hogy Krémer a legérdemesebb színigazgató. (Zaj. Ellenmondások.) A szinügyi bizottságra nézve sértésnek tartaná, ha annak a javaslatát el nem fogadnák. (Zaj)

Dr. Kelemen Samu állott föl móst szólásra.

Különösen két ok készteti a fölszó- lalásra. Az egyik az a nyilatkozat, amelyet Petheő György tett, hogy ha a közgyűlés nem fogadná el a szinügyi bizottság javaslatát, ez bizalmatlanság volna a bizottság iránt. A másik az a megjegyzés, amit a polgármester tett, hogy t. i. e kérdés körül erős vita indul meg.

Szóló ezt az erősebb vitát minden körülmények kö/ött kívánatosnak tartja, minden tekintet nélkül arra, hogy mi lesz a mai törvényhatósági közgyűlés döntése, mert nemcsak a szavazatok többségéből fog majd kialakulni bizonyos irány-adás a jövőre, hanem ki fog alakulni azokból a kívánságokból, azokból a panaszokból is, amelyek itt felhangzanak.

Mert abban az esetben, ha netalán Krémer kerül ki győztesen, legalább látni fogja azt, ho«y itt komolyan foglalkoznak a szinügygyel és a hurt csak egy ideig lehet feszíteni s nem tovább, mert elpattan.

A mi a Petheő György megjegyzését illeti a bizalmi kérdésre nézve, arra szóló a következőket válaszolja. A szinügyi bizottság éppen úgy szakbizottság, mint minden más bizottság. Mindennapi dolog, hogy a jogügyi, gazdasági szakbizottság és más szakosztályok is javaslatokat tesznek a közgyűlés elé, amelyeket a közgyűlés tetszése szerint elfogad vagy elvet. Soha senkinek sem jutott eszébe a

bizalmi kérdést fölvetni és igy bizonyos személyes élt adni a dolognak. Ne csináljunk tehát most sem személyi kérdést a dologból, mert legyünk őszinték abban, hogy a szinügyi bizottság, amelynek 9 törvényhatósági közgyűlés bizonyos dis- krécionális okokból nagyobb jogkört biztosított talán, mint más bizottságnak, még sem igényelhet magának a szinügyi kérdésekben csalhatatlanságot.

Még talán előfordulhat az első, második, harmadik évben, hogy a szín- igazgató működése kifogás alá esik; ha azonban évek és^évek után mindig meg- uiulnak a kifogások a nélkül, hogy a megfelelő javítást látnók, akkor arra az eredményre kell jutnunk, hogy itt mégis az illető igazgatóban bizonyos hibának kell lenni. Az, hogy Krémer nem tud megfelelni hivatásának, nem az ő becsüle tességén múlik. A szinigazgatósághoz azonban nem pusztán becsületesség kell, hanem színművészeti érzék és kötelességtu- dás is. Az a jó színigazgató, aki nemcsak a pénzt tudja egymásra rakosgatni, hanem aki ott van a színpadon és lelkiismeretesen dolgozik, nem mosolyog mindjárt, ha tele van a színház, hanem akkor mosolyog, ha azt mondhatja, hogy ö is meg lehet elégedve társulatának előadásával.

Meg van győződve a szó'ó arról, hogy mint eddigelé, úgy ezután sem lesz segítve a jelenlegi állapotokon, mert Krémer nem változik.

Hiszen komoly igyekezetei sem mutatott a változásra. Most szezon végén megijedve szerződtet egy elsőrendű primadonnát. Holott nem nagy fizetésű primadonnára volna itt szükség, hanem arra, hogy a. szerepkörök mind betol tessenek és 10—15 írttal több fizetést ne átaljon adni az igazgató jó tagoknak, hogy annál jobb előadásokat produkálhasson.

Bizalmas közlésekbe szóló nincs ugyan beavatva, de azt tartja, hogy nem helyes dehonesztáini egyoldalú felfogás alapján azokat, akik Krémerrel szemben pályáznak. Mert az egyoldalú informálás elfogultságról tanúskodik. — A polgármester azt mondotta például, hogy az egyik pályázóról, Polgár Károlyról kapott információ nem irható a Polgár javára. Nos hát nem is olyan rósz a Polgárra nézve ide küldött információ. Felolvassa azt az átiratot, amelyet a délvidéki szinikerület választmányának elnöke. Botka Béla főispán küldött a szatmári szinügyi bizottsághoz s amelyben Polgár Károlyról úgy anyagi, mint művészi tekintetben a lehető legjobb információkat adták s bár Polgárt továbbra is óhajtanák az ottani kerület színigazgatójának megtartani, Polgár kifejezett kívánságára mégis — sajnálattal ugyan — hajlandók a további szerződés megkötésétől elállani. Ez az átirat a szinügyi bizottság előtt fekvő iratok közt volt és van most is. (Mozgás.)

Mindezeket összevéve a szinügyi bizottság javaslatának elutasítását kivánja.

C s o m a y Imre beszélt dr. Kelemen után. Mikor a szinügyi-bi/.ottság javaslatát itt tárgyalás alá vesszük, — mondotta, — minden érzékenykedés nélkül, minden személyes tekintet kizárásával, legjobb hite és meggyőződése szerint döntsön a javaslat fölött a közgyűlés. (Élénk helyeslés) Szóló a szinügyi-bizoitság tagja lévén, szintén nem osztotta a Krémer mellett lévő tagok nézetét; tehát nem tartja helyesnek azt, ha a kedélyeket a bizottság iránti sérthetetlenség szempontjából akarják informálni, hiszen a bizottságban is eltérők voltak a vélemények.

Éppúgy, mint a múltban, most is fölveti azt az eszmét és mindig felszínre hozza, mig csak meg nem érlelődik s elfogadást nem nyer, hogy a város nagy áldozatokkal fentartott szinháza után jogosult anyagi haszonhoz jusson. A színházban nagy tőkéje fekszik a városnak s rövidnap újabb 70.000 boronájába kerül a szinház kibővítése; ezt a mintegy 200.000 frtnyi tőkét feltétlenül jövedelmeztetni kell.

A színészet ma már nem szorul mankóra, a szinigazgatóság jövedelmező üzlet s versengenek a direktorok a szinház elnyeréséért. A közönségnek arra az álláspontra kell tehát helyezkedni, — nálunk a kényszer is azt mondja, — hogy a színházat jövedelmeztetni kell. Csak olyan direktornak kell a szinházat kiadni, aki annak használatáért ha nem is az egész tőke kamatjának megfelelő összeget, de legalább is annyit fizet, hogy a város nagy tekéje után bizonyos kárpótlást nyerhessen.

Ez nemcsak a szóló gondolata. Hanem a pályázó direktorok közt is vannak, olyanok, akik jogosultnak, indokoltnak tar'ják azt az óhajt, hogy a város bér alakjában is kapjon ellenértéket befektetéseiért; igy az egyik direktor pl. egyelőre 2000 korona évi bért ajánlott fel.

Három évre akarják megkötni a szerződést Krémerrel. E 3 év alatt tehát legalább is 6000 korona jövedelemtől esnék el a város. Ha pedig nem igyekezünk a

befektetéseket csengő pénzben is jövedel* meztetni, könnyen megeshetik. hogy a hol1 töke aktíváinkat fölemészti. Kerüljük tehát ezt el, A művészeti szempontok nem fognak szenvedni, mert a szinház teljesen hoz annyit, hogy a város is juthat jövedelemhez.

Ezért szóló pártolja Heinrich és dr. Weisz indítványát, hogy a közgyűlés ne járuljon a Krémerrel kötendó szerzödézhez és indítványozza maga részéről, hogy oly direktornak adassék a Színház, aki amellett, hogy az igényeket kielégíti, bért fizetni is hajlandó. Ilyen Polgár Károly,. Bihari Ákos. A többi pályázók is igen alkalmasak.

Az élénk tetszéssel fogadott beszéd után még dr. Keresztszeghy Lajos próbálta védelmezni Krémért illetve a szinügyi bizottság javaslatát, azonban hatás nélkül. Ezután a felhangzó általános kívánalomra elrendelte a főispán a névszerinti szavazást. Azok, a kik a szinügyi bizottság javaslatát elfogadták: i g e n-nel, akik nem fogadták el illetve.a Heinrich indítványát tették magukévá: n e m-mel szavazták. A szavazatokat dr. Pap Zoltán és dr. Pirkler Ernő írták.

A bizottsági tagok körében megejtett számolásokból és saját feljegyzéseinkből úgy látszott, hogy a n e m-mel szavazók többségben vannak.

Ázonban a hivatalos jegyzékek nem fedték egymást; ekkor a fői-pán megsemmisítette a szavazási s uj szavazást rendelt el.

A megsemmisítés nagy konsternációt idézett elé, mert időközben egyes leszavazott bizottsági tagok már eltávoztak. Dr. WeBz Sándor ekkor fellebezést jelentett be a megsemmisítés ellen.

Általános izgató.tság között kezdődött meg a második szavazás, melynek eredménye a következő:

N p. m-mel szavaztak : dr. Antal László, dr. Fekete Dezső, Fried Emil, Heinrich Viktor, dr. Kelemen Samu, Klein Vilmos, dr. Lengyel Alajos, Márkusz Márton, ösztreicher Tóbiás, Reiter Béla, Wallon Lajos, Reiter Mór, dr. Török István, Roth- barth József, Roóz Gyula, Roóz Samu, Rozenfeld Miksa, dr. Wallon Gyula dr. Weisz Sándor, Csomay Imre, dr. Dómján János, Fehér József, dr. Fejes István, dr. Glatz József, Gőbl Ferenc, Kató Antal, Markos György, Miklusovszky Antal, Sieinberger Éliás. Tankóczi József, dr. Tanódi Márton, Teitelbaum Hermann, dr. Veréczy Ernő, Wallon Ede, Zabari Ferenc, Tankóczi Gyula, Bar>ha Kálmán, dr. Pirkler Ernő. összesen: 38.

Ige n nel szavaztak : Bosszin József, dr. Farkas Antal, dr. Haraszthy Béla, dr. Keresztszeghy Lajos, , Korányi János, dr. Lehóczky János, Lengyel Károly, dr. N így Barna, dr. Papolczy Gyula, Balogh József, Biki Károly, Bölönyi László, dr. Fechtel János, Flomás Demeter, Gyulay Lajos, dr. Harcsár Géza, Hehelein Károly, dr. Kölcsey Ferenc, Litteczki Endre, Mátray Lajos Pap Endre, Prttheő György, Szent- iványi Károly, Uray Gáspár, Uray Géza, dr. Vajay Károly, Körösmezey Antal, Árokháty Vilmos, Ferencz Ágoston, dr. Pap Zoltán, dr. Amal Sándor, Erdélyi Isiván, Kertészffy Gábor, Novák Lajos, DemkőSándor, Fodor György, összesen: 36.

Ennélfogva a fői'pán határozatiig kimondotta, hogy a közgyűlés 38 szóval 36 ellen elutasítja a szinügyi bizottság javaslatát s Heinrich Viktor indítványának elfogadásával utasítja a bizottságot, hogy a többi pályázatok mérlegelésével kössön más direktorral szerződést és annak pontozatait a legközelebbi közgyűlés elé terjessze be.

A határozat kihirdetését zugó éljenzés és taps fogadta. Dr. Weisz Sándor pedig fölállott s fellebbezését visszavonta.

Ezután a közgyűlés némileg nyugod- tabb kedélylyel több kisebb tárgyat intézett el.

Apróságok.

Szegény Húsz Ábra hámot tehát csakugyan felkötötték. Hiába volt minden tagadás, sorsát el nem kerülhette. Hétfői núpra esvén a szomorú aktus, mint az egyszeri cigány, ő is elmondhatta:

— No, ez a hét ugyancsak rosszul kezdődik!

*

A tegnapi közgyűlésen megismétlődött a múlt évi háborús jelenet, a mikor szintén arról volt szó, hogy Krémer legyen-e a színigazgató. Csakhogy most azok győztek, a kik őt tavuly sem akarták. Ő is elmondhatja, hogy ez a hét rá nézve Í9 rosszul kezdődött.

*

Hát hiszen Kelemen képviselőnk nagyon szépen kifejtette, hogy abban, ha a közgyü-