Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-10-27 / 44. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. *•- ■- ■ —- 1 MEGJELEN MINDEN KEDDEN. —Ál ELŐFIZETÉS ÁRA:-----m Rf iész évre . . . 6 kér. 1 Negyedévre 1 kor. 59 fill, -ml évre .... 3 » | Egyes szám ára K > Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a ha írflsmi réaséra vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái Ma« könyvnyomdája EStvös-atcza Oik k. aWL =á= tot.vivxMT-SZAm ; 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. ===== HIRDETÉSEK ===== • hpfhlsditiwataMhaw a legatoséhfc árak mellett «»vétetnek. Njáktér ganaond sora 26 fillér. Hirdetések díjjal elöie fizetendők, -—a». Szatmárvármegye kultur ünnepe. A Széchenyi Társulat diszgyiilése. — Saját tudésitónktél. — Szatmár-Németi, 1906 okt. 25. Minden izében impozáns, jelentőségében pedig hosszú időre kiható ünnepet ült vasárnap Szatmárvármegye és Szatmár-Németi szab. kir. város lelkes és hazafias közönsége. Az ünnep fényét és jelentőségét emelte azon körülmény, hogy azon részt vett hazánk egyik legnagyobb államférfia Széli Kálmán, volt miniszterelnök, az Országos Közoktatásügyi Tanács elnöke, ki általános feszült figyelem közt nagy fontosságú kijelentéseket tett a legaktuálisabb nemzetiségi kérdésről. A Széchenyi Társulat ezen ünnepi diszgyülésén kegyelettel ünnepelték néhai Gróf Károlyi Istvánnak, a társulat volt nagynevű diszelnö- kének emlékét is. Ott voltak Boromissza Tibor szatmári püspök. A Gróf Károlyi család képviseletében özv. Gróf Károlyi Istvánná, Gróf Károlyi Gyula és neje, Gróf Károlyi Melinda, Gróf Károlyi Mihály, Gróf Károlyi Tibor, továbbá Gróf Desewfy Emil, Báró Wécsey László, Földes Béla, Nagy Dezső, Luby Géza, Szúnyog Mihály, Papp Béla és Kelemen Samu országos képviselők, Csomay Imre, Domahidy Elemér volt főispán, Szerdát helyi Gusztáv, Donahidy István, Jékey Zsigmond, Dr. Vajay Károty polgármester, Ilosvay Aladár Szatmávármegye alispánja több kultur egylet, vármegye és város képviselői és Szatmár vármegye és Szatmár-Németi szab. kir. város egész intelligentiája. T ARC A. A halottak városában . , . Irta: Bodnár Gáspár. Sokszor felkeresem a temetőt. Nem csak azért, mert nekem is van ott, hogy kit sirassak, de több más okért is. Ezek közt az első, mfert ott megtalálom az igazi békességet. Hej, mert Magyarországon az emberek nem szeretik egymást. Hanem gyűlölik. S ha túlzás, keserű pesszimizmus is van Zsolt Esti leveleinek következő soraiban, bizony, bizony kemény igazságot hámoz le vele: — őszinte, igaz társaságot már csak a halottak közt, a temetőben talál az ember. Máshova nem is járok. Az élők csak marnak, mintha kutyák volnának, s az ember már csak csont volna. Már régen megettek volna, ha néha én is feléjük nem harapnék. * * * Szeretem a temetőt azért is, mert annál érthetőbb, világosabb és igazabb tanítója nincs a halandó embernek. Arra tanít például, amit Börne igy fejez ki: — Semmi sem tartós, csak a változás, semmi sem állandó, csak a halál . . . És amint igy a sirok közt bolyongok, eszembe jut Szilágyi Dezső mondása, hogy Az ünnepség kézdete. Az ünnep a vendégek fogadásával kezdődött, akis délelőtt 9 órakor érkeztek a szatmári pályaudvarra. A fogadásra megjelentek dr. Vajay Károly polgármester vezetésével a Széchenyi Társulat választmánya, Tankóczi Gyula főkapitány és az ünnepség rendezői, - valamint nagyszámú előkelő közönség. Széli Kálmánt és a vele együtt érkező vendégeket dr» Vajay Károly polgásmester üdvözölte. Az üdvözlésre Széli Kálmán válaszolt. Mint az Országos Közművelődési Egyletek Szövetségének elnöke jöttem el, — mondá,— hogy Önöket itt az alföld mesgyéjén, az ország keleti részében, a nyelvhatáron üdvözöljem és köszönetét mondjak az ösz- szes közművelődési egyletek gevében azon tevékenységükért és fáradozásukért, amelyeket a kultúra érdekében kifejteni szívesek voltak. Nagyon köszönöm szives üdvözletüket. (Zajos éljenzés.) Ezután a díszes menet, a melynek élén 200 tagú lovasbandérium haladt, bevonult a városba, amely, ez alkalomra lobogó díszt öltött. A Pannóniában, a hova a menet vonult, fényes villásreggeli volt. A díszgyűlés. A díszgyülés 11 órakor vette kezdetét a Pannónia nagytermében, a melyet a közönség zsúfolásig megtöltött. A közönség soraiban a már-fönt említett előkélő- ségeken kívül a megyei tanítói kar, a helybeli intézetek növendékei is jelen voltak. Boromissza püspök beszéde.. A díszgyülést dr. Boromissza Tibor szatmári megyés püspök a Széchenyi Társulat tiszteletbeli elnöke nyitotta meg lel kés szavakkal. Fejtegette a közművelődési egyesületek céljait és ezek közt a Széchenyi Társulat nagy feladatait. Az egyesülés, a társulás eszméje, mondotta, mint az embernek, e társas lénynek, szükséges motívuma kell, hogy nemcsak dicső elődeinket járta légyen át egészükben, lelkűkben és szivükben, hanem kell, hogy minket is át minden okos embernek az első ősz hajszállal jelentkezik az igaz humora. Kezdjük másnak nézni a világot. Az élet sok keserűségével és bajával nem is békit ki más, mint az isteni adomány . . . A temető hantjai sokszor könyeket fakasztanak szemünkben, de kétségtelenül magában rejti az élet humorát is . . . Hogy bizony hiúságok hiúsága itt az élők városában minden, de minden. Mit értél a gazdagsággal ? Mit a méltósággal, a dölyffel, a a spórolással . . . ? Érdemes volt ezért születni? És e kétdésre valóban a humor mosolya cikázik az ember szemében egész addig, mig a hit ki nem engeszteli. Hogy az élet tele van kötelességekkel, azért nem szabad a halált kivá/nni. * * * A temetőben lehet csak megtalálni e földön az igazi demokráciát. Mert kacagtató humor az is, hogy itt, a mai társadalomban minden ember ajkán hordozza a demokrácia jelszavát. A való életben pedig éppen a tucat emberek igyekszenek lázas sietséggel ... az arisztokrácia elkülönített, magasabb helyére. Ne is álmodozzunk mi demokráciáról! Mert úgy járunk, mint a mesebeli hold embere. Egy ember) poty- tyant le — a mese szerint ugyanis a földré. És megszólít egy bölcset, kit hosszú keresés után talál vala. — Mondd meg nekem, igaz-e, hogy itt a földön már teljes egyenlőség van ? A bölcs mosolygott és igy felelt: jarjbn. Jobbjainknak előrelátása mar 20 évvel ezelőtt szükségesnek tartotta itt e vármegyében, az ország északkeleti részén azt, hogy a hazafiságnak eszméjét a vallással kapcsolatosan társulás által fennen hirdesse és 2 5 évnek tapasztalata arra oktat bennünket, hogy az elődök által kitűzött eszmét talán még hatványozottabb erővel szolgáljuk és hirdessük, mert újabb időben oly elvek és tanok dobattak közénk, magyarok közé, amelyek a haza és vallásosság eszméjével ellenkeznek. Én pedig életemnek tapasztalata utján életem végső leheletéig hirdetni fogom, hogy műveltség nem lehet Isten és Haza nélkül. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Mikor mi, a Széchenyi Társaság, a vallásosság és a haza eszméjének általánosításáért működünk, akkor mi tulajdonképpen az egész emberiség művelődésének, és ideálizmusának szolgálatába állunk. És hogy a Szatmár- meggyei Széchenyi Társulat e téren való munkásságával kiérdemelte országosan a tiszteletet, országos figyelem tárgyává lett, mutatja az itt megjelent ilusztris vendégek koszorúja és általunk eléggé meg nem hálálható részvétele az ünnepségünkön. Ezután üdvözölvén a megjelent vendégeket, a díszgyülést megnyitotta. Néhai gróf Károlyi István emlékezete. A püspök beszédét követő éljenzés ,-Wfffl^piiUjtvat dr. Falussy Árpád szatmári főispán, a Széchenyi Társulat elnöke tartotta meg magas szárnyalásu emlékbeszédét, néhai gróf Károlyi István, mint a Széchenyi Társulat volt tiszteletbeli elnöke fölött. Alapos történeti készültséggel ismertette azt az időt, amelyben az ifjú Károlyi Istvánt, telve erős hasaszerettel és telve ideális eszmékkel a magyarosodás útjára lépett, a mágnásvilág egyik kimagasló és vezető egyéniségévé lett. Szépen festette a nemes gondolkozásu főur jellemvonásait, amelyek gróf Károlyi Istvánnak . későbbi hazafias működésében is, különösen pedig a nagy nemzeti küzdelem idején is oly fényesen kidomborodtak. Meghatóan vázolta annak a veszteségnek nagy— Igen van már egy-egy ország a földön, ahol teljes egyenlőség van. Földben, méltóságban, rangban. Itt minden társadalmi különbség összeomlott. Mindenkinek egyenlő földbirtoka 'van. Csupán azt engedik meg, hogy arra a kis földbirtokon jelezhesse nacionalját. Hogy mi volt, ki volt ennek előtte. — Vezess gyorsan hát egy ilyen országba, szólt a hold embere. — Jöjj hát, mondotta a bölcs és elvezeti a temetőbe. A halottak városába. — Ládd-e, itt mindenkinek egyforma a földbirtoka, a méltósága, a nyugalma, a békessége.- Elszomorodik pedig a halottak városának látásán a hold embere . . . Szeméből egy könycsepp hull a hantokra . . . és elszálla mint a szellő, miként a sóhaj... Az élet angyala vala. * * * A halottak, a sirok, a temető látása alázatossá, hívövé tesz mondja a régi bölcs. Azok a sirok vonzanak is. Ellenállhatatlanul magukhoz csatolnak . . . Mily szépen irta egy ideálisabb korban Jókai: „Az a hant, mélyeidé köt.“ És igazán úgy éreztük eddig legalább, hogy ha a halottak városában nyugszik apánk, anyánk, hitvesünk, öcsénk, gyermekünk, jó barátunk . . . valami oda vonz időnként, azokhoz a hantokhoz. És van különösen egy nap az esztendő folyásában, mikor a legtávolabbi vidékről elzarándokol a hü gyermek, testi ságát is, amely ez áldozatkész, lángoló hazafiságu, minden izében magyar főur halálával hazánkat érte. A nagyhatású emlékbeszéd után dr. Fechtel János fögiran. tanár és a Széchenyi Társulat titkára hatásos beszédben ismertette a Széchenyi Társulat 25 éves működésének történetét. Széli Kálmán beszéde. Most Széli Kálmán emelkedett szólásra. A beszéd szószerint a következő: Tisztelt közgyűlés! Tisztelt ünneplő közönség 1 Alig három hónapja annak, hogy az ország összes közművelődési egyletei, igy a Széchenyi egylet is, elhatározták, hogy azon célok intenzivebb művelésére, azon erők tömörítésére, amelyek a2 ő feladataikat éltetik és mozgatják, egy központi szervezetben egyesülnek, megalkotják a nagyobb és sikeresebb tevékenység cél- i jából az Országos Közművelődési Társulatot. Ennek a Közművelődési Társulatnak nevében jöttem el ide elnöktársammal, gróf Károlyi Mihállyal együtt, hogy a Széchenyi Társulatot mai örömünnepén, a mely a magyar kultúrának is szép ünnepnapja, üdözöljem. (Élénk éljenzés.) Üdvözletét hozok és elismerést; meghajtom Önök elöttt az összes közművelődési egyletek nevében az elismerés zászlaját azokért a fényes eredményekért, amelyeket elértek, azért a nagy kezdeményezésért amelyben előljártak és azon példát adó buzgalomért, amelyeket működésükben tanúsítottak. Azt mondotta a mélyen tisztelt^elnök ur: Intézzek buzdító szavakat Önökhöz. Kell-e Önöket buzdítani, kell-e Önöket lelkesíteni, Önöket, akik azokat a fényes eredményeket tudják felmututni, amelyeket most az egylet igen tisztelt elnöke oly ékesen, oly ragyogó szépen előadott. Én nem tudom ezt a lelkesedést fokozni. Meríteni és kölcsönözni fogok belőle, mert példás az a működés, amelyet az egylet kifejtett és fényesek azok az eredmények, amelyeket e működéssel elért. (Zajos éljenzés.) Örömmel jöttem ide, az északkeleti vér, hitves azokhoz a hantokhoz. És mi zarándoklás ez! Mint a jámbor hívőnek — a bucsujárás. Megkönnyit. Mintha csak igazán megcsókoltuk volna e látogatóra édes anyánk, apánk áldó kezét, hogy megmondjuk neki: — Köszönöm! — Szivembe vagy zárva . . . — Az Isten áldjon meg. És ha valaki sohasem volt hivő, vagy imádkozó . . . azok a hantok hívővé, imád- kozóvá teszik. — Adj Uram neki csendes nyugodalmat! Kezd vége lenni már a temető varázsának, szentségének is. A sivár materiális gondolkodás, mely — mert ő maga is sárban, pocsolyában fürdik — mást tanít. Mennyi és mily időnek kellett eltelni attól az időtől, mikor Jókai még azt és úgy sóhajtott a magyar közönségnek; — Az a hant, mély ide köt . . . egész addig, mig Ignotus nevű újkori óriás, a „Temetőjárás“-t meg merte Írni ennek a magyar közönségnek, melyből már kezd szakadozni az idealizmusnak utolsó zománca. — Nem tudom — Írja az újkori materialista óriás — mindenki úgy van-e ezzel, de én ha valaki elmondja előttem, mit ebédelt, egyszerre mintha a hasának üvegfala támadna, rétegenkiat ott látom benne poshadni és savanyodni az egész ételsort, S igy vagyok a temetővel is. Mellette el- menet, mintha keresztmetszetben látnám, s ott látnám a föld gyomrában, ahogy bezabálta őket, a sirok vackaiban gémberedni, férgesedni s elgennyedni a halottakat. Kegyelet ? Elmerúlés ? Nem, nem, csakis utálat, csakis kétségbeesés, csakis aljak Kész angol VAJDA a legelegánsabb és legjobb szabással. Flanell, szövet, selyem, csipke ■falusok. és TARS A Kész pongyolák, gyermek ruhák nagy választékban, gyermek alsó tricot minden nagyban és jutányos árakért kaphatók div'atüzletőben Szatmár, Deák-tér 10-ik szám.
