Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-10-27 / 44. szám
SZATKÁR ÉS VIDÉKE. Magyarországnak ezen, történeti tényekben és emlékekben nagy jelentőségű helyére. Viszontagságteljes, dicsőséges, de de szenvedésteljes emlékek fűződnek e helyhez, amik azonban a magyar fajnak, a magyarságnak a dicsőségét jelzik. Előőrse e hely a magyarságnak és fontos missziót telesit és ezért is örvendek, hogy itt, e mai kulfurünnepen megjelenhettem. (Elénk éljenzés.) De örömmel jöttem más okból is. A2 a férfiú, akinek emlékére oly méltó és ,oly szép szavak hangzottak el, az a férfiú élte egész folyamán a sírig legifjabb koromtól fogva benső és igaz barátom volt. Ismertem az O nemes lelkűidét, ismertem szive dobbanását, ismertem emlkedett felfogását, és tanúságot tehetek róla, hogy gróf Károlyi István, aki jellemszilárdságában, a becsületnek, a kényes becsületnek felfo gásában, az elsőknek egyike volt az országban, csak egyben nem engedte felülmúlni magát, a magyarság, a magyar haza sze- retetében. (Úgy van 1 Úgy van I) Nem hoztam én ide Önök közé most harci jelszavakat, nem harci riadó lész az, ami ajkaimról elhangzik. Én a munkának, a kitartó nagy munkának, a nagy célok elérésére eltökélt elhatározásának elveit hangoztatatom. Önök, Szalmárváímegye közönsége már 25 évvel ezelőtt megértették azt, amit ma hirdetünk: Önök megértették, hogy a magyar társadalomnak igen nagy feladatai és igen nagy kötelességei vannak az ország jövőjének biztosi- sitására. Az állam megadja a maga nagy akciójában az állami élet legkiemelkedet- tebb emanátiójában jelentkező nagy alkotásokban, intézményekben a keretet, meg a tartalmat is, ami az állami életet és az állami célokat táplálni és bizLositani van hivatva. De ennek a keretnek, tartalomnak az ad erőt arra, hogy azokat a célokat az állam elérje, csak a társadalom tudja megadni. Az a társadalom, amely közönyösen nézi az állam működését, nem lesz erő forrása egy erős nemzeti áramlatnak. Csak az a társadalom, a mely feltudja fogni kötelességei vannak, amely a nemzeti nagy gondolatokhoz, a nemzeti nagy céloktól, lelkesedve ezeket a kötelességeket teljesíteni kész és képes: Csak az a társadalom egészséges és képezi egy állam biztos alapját. Ha áll az, hogy erős állami élet erős társadalmi élet lüktetésén alapszik hiába gondozzuk mi azt a fát, amelyet terméketlen talajba ültetünk : mert csak az a fa lesz terebélyes, amelynek gyökerei termékeny,mély rétegekbe bocsátkozhatnak csak az szívhatja fel azt a táplálékot, amely izmosodáshoz, növekedéséhez szükséges, ig.y van ez az állami életben is. És ha ez igy düh és lázadás, valami vad, háborgó, az élet semmi hálájával szemben nem érzett bosszúvágy, s mikor a sir dombjánál állok, s ott tudom, nem, ott látom magam alatt egy-két kéznyujtásnyira a rothadni ledugott dögöt, aki nemrég ember volt, kedvesem volt, vagy barátom volt, a aki tulajdonkép még ma is az, aki volt, ugyanazon testi valóságban : 0 akkor nemcsak hogy megértem a sir- fertőzóket, akkor azt nem értem, hogy közömbösen vagy szent érzésekkel tudunk járni a sirok felett, hogy meg nem vadulunk, hogy fel nem bőszülünk, s nem a temetőbe tesszük át tivornyáinkat ■ nem a sírokra nászágyainkat — csak azért is, csak azért is, csak azéri is. Bocsánatot kell kérnem az olvasótól, hogy ide leszögeztem ezeket a sorokat. Bocsánatot a kegyeletes szivektől, hogy citálnom kellett ennek az emberi érzésből kivetkőzött újkori, modern írónak, Igno- tusnak köpedékét. De tennem kell I Hadd lássa a magyar közönség, hova megyünk, hova jutunk azon a lépcsőn, melyen már tha is teljesen meg van fertőzve a magyar irodalom szentelt berke. A szabad gondolkodásnak ily dögletes köpedéke van. * * * A régiek nem birták elhinni, hogy a sas is elpusztulhasson. Sziklák meredek csúcsán születik. Szikla hasadékok sírjába temetkezik. Azért nem látták pusztulni azok, kik alacsonyan lenn a földön laknak. Azt gondolták róla, hogy miután megvénült, fölszáll a sziklák ormára, megrázza tollazatát, elveti vémhedt szárnyait, szivének tüzétől meggyulad, de hamvaiból újra éled s ismét ifjú erővel száll fel a felhőkbe. A sas bizony elpusztul. De az ember feltámad. Ezt tanítja a mi hitünk. Ezt mondja eszünk. Élünk, hogy meghaljunk, és meghalunk, hogy újra éljünk. És feltámadnak ami szeretetteink az élők emlékezetében és kegyeletében is. És halottaink élete, akár a sasé, újra éled . . . vala hányszor ott bolyongunk köztük ... a halottak városában. van mindenütt és mindenben különösen áll ez és fontos a mi1 viszonyaink közt, ami politikai viszonyaink közt, ami közjogi viszonyunkban Európának e helyén százados mulasztások után, amelyek folytán elmaradtunk attól, amit más nemzetek fokozatosan tudtak termelni és amibeh folytonosan emelkedtek, kétszeresen van szüksége a magyarállamnak a társadalomnak segítő kiegészítő támogatására. És ebben a nagy munkában, amelynek fontosságát nem tudom eléggé kiemelni, egy jelentékeny rész a magyar kultúrának és a magyar nyelvnek ápolása és terjesztése, (Úgy van, úgy van.) Annak áz igazságnak benső erejénél fogva-, hogy Európának ezen a részén csak egy erős egységes állam állhat fenn és azzal, hogy idegen ajkú honfitársainkat meggyőzzük, hogy amidőn mi a magyar kultúrát terjesszük, akkor az ö érdekükben is Cselekszünk, a mikor mi a magyar kultúrát velük megkedveltetni akarjuk és azt akarjuk, hogy ahhoz alkalmazkodjanak hozzá simuljanak, azt elfogadják és elsajátítsák, az Ő érdekükben járunk el és önzetlenül, mert képesíteni akarjuk őket arra, hogy köztünk mint testvérünk alkalmasok és megfelelők legyenek minden állásra, minden foglalkozásra, amelyekhez magyar állam nyelvének elsajátítása szükséges. Méltányosan, igazságosan, engesz- tékenyen akarunk viselkedni velük szemben, a törvény előtt egyenlőséget, egyenlőséget az állami élet minden ágazatában, egyenlő áldást és jótéteményt akarunk nekik biztosítani az állami élet minden ágazatában és ez elől nem zárkozhatik el az, aki világosságot hoz és igazságot müvei: mert azt hirdetjük mi és azt hozzuk nekik. Azt kívánjuk csak, hogy, midőn az O faji és nyelvi érdekeiket a magyar 'államegység keretein belül nem akarjuk érinteni, bántani az állami élet előtt meghódoljanak és azt szívvel, lélekkel elismerjék, nem immel ámmal, ne csak amúgy, amint hirdetik némelyek itt ott, hogy „a közös hazát ők is szeretik“. Mert nem csak a közös hazát szeressék, hanem a magyarságot is tiszteljék, a magyar állam eszmét, amelynek következései és folyamányai alól nem vonhatja ki magát Magyarországnak egy fia sem, egy lakosa sem, bármily nyelven imádja Istenét és bármily emlőn is szopja az anya tejet. Mi nem folytatunk agressiv politikát, de magunkhoz fűzni, magunhoz csatolni akarjuk őket és azt akarjuk, hogy abba a helyzetbe nehozzanak bennünket, hogy védeni legyünk kénytelenek ebben az országban azt amihez nekünk feltétlen jogunk van. Tehát tisztelt közönség, Európának ezen a helyén, — és erre századoknak a története a tanúság — csak egv erős, egy konsolidált állam állhat fenn. És ha vála- mikor igazolt e tétel, nézzenek körül s láthatják, mennyire igaz ez most. Már pedig erős állam csak úgy állhat fenn, ha az fensőbbséggel bir, enélkül nincs erő, mert akkor az ellentétek összeütközése következnék be. Ennek az országnak jövőjét erkölcsi és szent kötelességünk úgy biztosítani és a jövő nemzedék kötelessége ugyan ez kell hogy legyen, amint ez az ország kezeinkbe át lett adva, Magyarnak lett alapítva, magyarnak lett megvédel- mezve az összes keleti betódulások ellen, az összes nyugoti áramlatok ellen és magyarnak fogjuk megtartani, mért ez nem csak szent kötelességünk, de velünk szüle tett benső lelki szükséglet, benső érzés, amellyel minden magyar ember együtt él, együtt hal. (Hosszas éljenzés és taps.) | Magyarország ezeréves történelmének összes viszontagsága, összes szenvedése, összes dicsősége, jó és balsorsa azt bizonyítja, hogy ez az ország magyar kell hogy maradjon, mert csak úgy állhat fenn és csak úgy védhet meg mindenkit ez országban, bármely nyelvet beszéljen és bármely fajhoz tartozzék is. A többség tényén kívül meg van a magyar államiság fensőbbségéhez a jogcím azért is, meri a magyar faj volt századokon keresztül ennek az országnak államalkotó nemzete éß mint olyan, intellektuális, gazdasági előnyénél fogva a vezetésre, ' hegemóniára és szup- remáciára hivatva van, amelyről lemon dani nem fogunk, de nem is szabad. (Zajos éljenzés és helyeslés.) Mi békét hozunk idegen ajkú honfitársainknak, az engeszte- lődés a béke malasztjával megyünk eléjük. Nem úgy teszünk, mint az egykori római, akinek egyik kezében béke, a másik kezében harc volt. Mi mindkét -kezünkben békét fogunk és ezért belátást remélünk tőlük. Di ha békét hozónk is, ne feledje senki, hogy az ellen, aki a magyar állami ságnak meg nem hódol, a magyar államiság eszméjét el nem fogadja, annak következményeibe és folyamányaiba bele nem illeszkedik, meg tudjuk védeni a magyar államnak jogát. Két dolgot nem engedünk semmiféle körülmények között, először azt, hogy kívülről jöjjenek sugalmazások, aspirációk, amelyek elcsábítják és tévútra vezetik a mi idegen ajkú polgártársunkat és bennük mindenféle kifelé gravitáló vágyakat ébresztenek: e törekvések ellen irgal- matlanul és kérlelhetetlenül fogunk harcolni. Ebben az országban sem román, sem tót, sem szláv, sem szerb, sem német irredentát nem fogunk megtűrni 1 (Hosszas éljfen- zés és taps.) Másodszor: minden idegen ajkú polgára ennek a hazának a mi testvérünk, egyenlően bánunk velük, egyenlő joguk van, törvény előtt különbséget velük szemben nem teszünk, faji, nyelvi, szokásaikban álló hagyományaikat is tiszteletben tartjuk, amennyiben a magyar államiság követelményeivel szemben nem állanak, a legmesszebbmenő testvéri érzéssel conamore vagyunk készek kezelni irányukban mindazt, ami a magyar állam egységébe nem ütközik : de semmi olyan törekvést, amely egy belső tagolást akar előidézni, egy belső demarkácionális vonalat akar huzni, el nem tűrünk,- mert ez az állam nem fede- rálisztikus irányzatok alapján épült fel, hanem az egységes magyar állam eszméin és semmiféle federelasztikus aspirációt vagy törekvést el nem fogadunk, még a legkisebb kezdetet sem, mert az az ország veszedelmét és végeredményben megállapíthatjuk, az ő veszedelmüket is jelentené. Mert nézzenek a mi idegennyelvü polgár társaink a szomszédságba és akkor be kell látni; hogy ha mi egyes csoportoknak, egyes fajoknak a magyar államiság rovására oda dobnánk engedményeket és áldozatokat a magyar államiságból, ők azon összeütköznének egymással és igy saját érdekeiket sokkal kevésbé tudnák érvényesíteni, mintha az ők nyelvi és faji érdekeik semmi csorbát nem szenvednek a magyar állam keretében, mert mi elvenni nem akarunk semmit, mi csak adni. akarunk nekik, mi képesíteni akarunk arra, hogy a magyar kultúrában beilleszkedjenek, az ő kultúrájukat is segítjük, a kul; túra jótéteményeivel is akarjuk őket magunkhoz csatolni; amint mondtam, szeretettel, kímélettel és igazságosan. (Élénk helyeslés.) , . Nem kellene ezeket az elveket Szat- márod hirdetnem, ahol csupa lelkesedést látok lobogni a szemekben és a jó és magasztos törekvések után buzgóságot, lángoló széretetet. De mondom, hogy a magyar nyelvnek az ápolása, terjesztése és szere- tete mindep magyar emberrel vele született, mert a magyar nyelv a magyar embernek legnagyobb kincse, vára, erőssége, a magyar nyelv a magyar embernek az, ami a gyermeknek a szülő, akitől életét vette, ami a szülőnek a gyermek, akinek életet adott, ezt ápolni, fejleszteni, termé szetes ösztön és kötelesség. A nyelv eszköz arra, hogy terjesszük a műveltséget, a kultúrát és a kultúrával az erkölcsöt és felvilágosodást. Fejtegette ezután a szónok, hogy azok az egyesületek, amelyek ezeket az elveket tűzték ki maguk elé, nagy ideális munkát, egy második honfoglalást végeznek, amely nem buzogánnyal, nem íjjal,, nem karddal, hanem az értelemhez és szívhez szólással szerez ennek az ország- na k hű és ragaszkodó, rendíthetetlen híveket. Ezfekben akartam kitárni Önök előtt mindazt, amit az ünnepély ihlete bennem támaszt. Ezek után ismételten elismerésün ket és koszönetünket fejezem ki a Társulat eredménydüs működése, iránt, kívánva, hogy hasonló buzgalommal folytassa tovább nemes működését. (Hosszas meg-megujuló taps és éljenzés.) Ezután Uosvay Aladár, vármegyei alispán, a Széchenyi-Társulat alelnöke mondott szép zárbeszédet, a melynek során indítványozta, hogy az elhangzott beszédek jegyzőkönyvileg örökittessenek meg. Ehhez a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel járult hozzá. A zárószavak után a jelenvoltak a Hymnusz lelkes hangja mellett oszlottak szét. Délután 2 órakor a Pannónia éttermében a vendégek tiszteletére 300 terítékű bankett volt. Itt dr. Boromisszá püspök a királyra, dr. Falussy föispá.n Széli Kálmánra, Széli Kálmán Szatmár vármegye és Szatmár-Németi város közönségére, dr. Vajay Károly polgármester a többi vendégekre, dr. Fechtl Jánosa főúri hölgyekre. Felköszöntőket mondtak még: gróf Károlyi Mihály és Gyula, dr. Kelemen Samu, Uosvay Aladár, stb. Este a várost kivilágították, nyolc órakor pedig díszelőadás volt a színházban, melyről más helyen számolunk be. SZIUH AZ. Olyan érzés vett rajtunk erőt, mint araikor hóolvadás .után,’amikor a hegytetőn még ragyogva, f-hérlik a Uikeleti hóvirág, egyszer csak egy reggelen éles tűzéssel árad ránk a imp sugara, hogy mintegy előre hirdesse a rügyfakasztó tavaszt . . . Szatmár miiszerető publikuma egy napra valót kupott abból, ami után már oly régóta áhítozik, ami úgyszólván egyedül tartja mostanában élénk izgalomban a társaságokat: egy kis színjátékot. Csodálatos e tekintetben a mi vá- rosunk. Terjedelméhez, lakosságának számához hasonlítva, aránylag akkora mérvben nyilvánul meg a színművészet iránti előszeretet, hogy messze felülmúlja az ország hasbn genre-ü városait, Hogy ez igy van, azt a legközelebb múlt évek fényesen igazolják és érthető volt Krémernek az az igyekezete, hogy a színházat továbbra is igazgatása alatt tarthassa ; másrészt azonban kellő alapot is képez az uj direktornak árra, hogy méltányolva a város közönségének műszeretetét, igyekezzék annak ínegfelelőleg rendezkedni be úgy technikai értelemben, mint a quálitásra való tekintettel is. S reméljük, de különben tudjuk is, hogy ezen irányban Heves-ben nem fogunk csalódni. A kibocsátott értesítő elég tartalmas, de ettől eltekintve is a vasárnup produkált két előadás csak megerősítette előlegezett bizalmunkat. Talán érthető, hogy e két előadásiéi, mint egy országos jelentőségű ünnepség keretében szerepelt programmpontokról ez alkalommal nem Írunk részletes kritikát. Kevés is ahhoz az anyag, hogy ezt a felületesség közelfekvő vádja nélkül teltessük, tehát csak úgy általánosságben jegyezzük meg, hogy a bevezetés közhatása elég kellemes volt. Tibor Lóri és Bulla Mariska igen sok kellemes coloratur- és szubrett-számót ígérnek. Érczkövy baritonista is megfelel jó,, hírnevének. Az esti előadásból Kendi Borisba emelendő ki, mint bájos színpadi jelenség és ügyes színésznő, mig Peterdy, Rótiay és Fodor, szintén megfelelők voltak. Nem kritizálunk tehát részletesen, fennhagyjuk a. tulajdonképem idényre, addig is au revoir. Bö. — Az uj színtársulat. Folyó hó 31-én —- szombaton — kezdi meg Heves Béla, a S)zatmár-Németi színház uj igazgatója az 1908 —1909. évi szini évadot a „Tatár-■ járás“ cirnü operettel. Az uj színigazgató előleges színházi jelentését már szélküldötte. E szerint a társulat névsora a következő: Igazgató: Hevés Béla; főrendező : Follinusz Aurél; titkár : Rónai Imre; rendező : Péterdy Sándor; karnagy: Hajsinek Rezső. Működő nőlr: Bállá Mariska, szubrett és népszínmű énekesnő. Dr. Ferencziné Tibor Lóri, colo- ratur énekesnő.- Szécsi Emma; énekesnő. Aitner Ilka, anyaszinésznő. Sándor Julia,, hősnő. Yárady Jolán, naiva. Kendi Boriska, szende. Gömöry Vilma, társalgási színésznő. Hajnal Ilonka, énekes naiva. Dorner Margit, segéd énekesnő. Borcsay Józsefné, másod- komika. Bártfay Irma, Kállay Frida, Utassy .Alfonza, Rónai Imréné, Feleky L/aszlóné, Messó Nussi, Marko vies Henrikné, Székely Ilónka, Hajsinek Rezsőné, kar- és segéd- szinésznők. Működő férfiak: Peterdy Sándor, jellemszinész. Fodor Oszkár, szerelmes színész. Sipos Zoltán, siheder. Herczeg Vilmos, kedélyes apa. Rónay Imre, operett buffó. Somogyi Károly, burleszk komikus. Halász H igó, színész. Boda Ferenc, tenor énekes. rczkövy Károly, bariton énekes. Szőcs András, hősszerelmes. Dunay Árpád, epizód komikus. Murkóvics Henrik, Somiár Mihály, Jámbor György, Bánó Imre, Kalocsay Viktor, Feleky László, Sárossy Nándor, Szőreghy János, Kőszeghy Károly, kar- és segéd-színészek. Mihályi Ernő opeka és .operetté tenor, (állandó vendég), Kalocsay Viktor* * ügyelő. Somiár Mihályné, pénztárosnő. Stauer Ármin, gazda. Borosai József, súgó. Fekete Jenő fő- ruhatárnok 2 segéddel. Marko.vics Ferencné, kellékes 2 segéddel. Simon Miklós, diszmes- ter 2 segéddel. Janiki János szereposztó és 2 szinházszolga. Bérelni lehet folyó hó 29-tól Rónay Imre színházi titkárnál. A Kolozsvári „Kristály“ Gőzmosó és Vegytisztitó Gyár : mos, tisztit fehérnemííeket és felsőruhákat a legszebb kivitelben, gyorsan előnyös árak ellenében. Tíz koronát meghaladó megbízások bérmentve küldetnek vissza. 1—20 Cim: n “ Gőzmosó Gyár, Kolozsvár, Pályaudvar.
