Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-08-18 / 34. szám

Huszonötödik évfolyam. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fUL Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára . M » Községek, községi jegyzők ée néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések Is küldendők: = Morvái János könyvnyomdáié Eötvös-utcza 6 ik sz. alatt. = TEXJEUfOKT-SZLÁJM; : 78­A Szerkesztő lakása: Eötvős-utcza 19-ik szám. HÉT] HI1DE TŐI a lap kMéhrvatalákan a logaiaoébb árak mellett félvétetnek. Nyilttér garmond sora V) fillér. Hirdotáook díjjal alSxe fizetendők. A tűzoltó kongresszus. Ki ne hallott volna a mesebeli hercegről, aki eltévedt valami sűrű rengetegben s nem talált rá atyja országára. Egyre megy, bolyong, vándorol, de még csak azt sem tudja jóformán: közeledik-e a céljához, avagy távolodik tőle. Miglen valami jóielkü boszorkány megszánja s mérföldlépő csizmákat ajándékoz neki. Fölhúzza, egyet lép s hopp 1 odahaza van. Atyja, anyja oda­van az örömtől s herceg-testvérei ujongva köszöntik őt körükben. Nos, ez a mesebeli herceg mi vagyunk, Szatmár városa. Egyre bo­lyongtunk, mentünk, haladtunk, de határozottan soha sem tudtuk: mi is vagyunk mink voltaképpen? A kisváros jelzőjét már halálosan szégyéltük. A nagyváros jelleget még rösteltük hangoztatni. De végre fölhúztuk a mérföldlépő csizmát, léptünk egy nagyot és immár ott­hon vagyunk. És nagyváros testvé­reink örvendezve köszöntének kö­rükben. Nem akarunk tömjénezni Szat­már városának. Van bennünk annyi önjudicium, hogy ismerjük a saját rengeteg hibánkat és fogyatékossá­gunkat. De végre kezdjük belátni, hogy erényünk is van egy nehány s erre büszkék vagyunk, kezdjük takargatni hibáinkat s ez föltétlenül haladás. át A bevonulás. A tűzoltó kongresszus, mert hisz ez volt a mi mérföldlépő-csizmánk, pénteken f. hó 14.-én kezdődött. Ekkor érkezett meg valamennyi jelentkező. Az elsők vol­tak : Kisvárda, Szeged, Obecse, Vác. A reggeli vonat hozta őket. Mónus Lajos, Kádas József, Vajnai Lajos és Balog Dezső — ezek fogadták a megéi'kezteket s legott gondoskodtak az elszállásolásukról is. A délutáni gyorssal érkezeit: Nagy­lak, Nyíregyháza, Selmecbánya, Maros- vásárhely, Battonya. A nagylakiak bandát is hoztak magukkal. Pattogó népdalok, tüzes indulók csallak sorfalat a marcona legények köré. A Selmecbányái trombitás is figye­lemre méltó. Valódi bányavárosi tüdő harsogott a trombitáján keresztül. A nyíregyházaik elhozták hires-neves parancsnokukat is Dr. Kontit, aki szak­szerű szereléseivel első dijat nyert a milánói világkongresszuson. A menet a városházánál fölállított díszkapuig ment. Itt Tankóczi Gyula fő- parancsnok ki-kinek kijelölte szállását s a városok tisztelegvén, a legkatonásabb rendben elváltak. Hét órakor jött a bejelentett bajtár­sak zöme. Elébb Nagybánya érkezett meg. Bár visszaszívta a jelentkezést, mégis eljött. S hozzá huszonegy emberrel. Derék dolog. A gyarmati vonat húsz «mbert ho­zott Fehérgyarmatról, tehát onnan, ahonT nan nem jelentkezett senki. Az elszállá­soló bizottság mindamellett elhelyezte va­lamennyit. 7 óra 10 perckor érkezett be a má- ramarosszigeli vonat, hozván a szigeti baj társakat. Aztán a pesti vasszörnyeteg robogott be. A gőzmasina dohogott, szu­szogott, hörgőit és sihegett a túlságos erőlködés mián. No mert nem kismiska ám annyi nehéz legényt cipelni. Mór, Rákospalota, Törökszentmiklós, Salgótarján, Kisújszállás, Székesfehérvár, Temesrékás, Orosháza, Szováta, Cibak­háza, Bácstopolya, Kolozsvár, Nagyvárad, Debrecen és a többi — mind igen kitelt magáért. Némelyik bandát is hozott s olyikat 40—50 ember is képviselte. A zene rázendített a tűzoltó indu­lóra, mozsárágyuk szöktek durranva az égnek és éljen búgott, harsogott a kiszálló kemény sisakos daliák felé. Ok mintha nem is nekiek szólt volna mindez: szeré­nyen, bár katonás rendben félreálltak. Hja, megszokás dolga minden! Aki egész életén át nem cselekszik egyebet, mint dolgozik emberül és félreáll szeré­nyen — annak az ünnepje is csak egy­szerű. tiszta és szerény. Különös, bizarr és fölöttébb érdekes látvány volt a menetelés. A tűzoltó ban­dák tüzesen, ritmusosan játszották a leg- pattogóbb nótákat, a lábak frissen, kemé­nyen, erélyesen dübögtek a keramiton s a sisakok meg-megvillogtak az ivlámpák alatt. S az embernek önkéntelenül a misz- Fcík-ae középkor jutott eszébe: a midőn vaspáncélos, komor, vadábrázatu leventék robogtak végig az utón s a holdsugár csillogva táncolt zord sisakjaikon. Kilenc órakor érkezett be a buda­pesti gyors, vele azok, a kik még eddig nem jöttek meg és az országos központi szövetség tagjai, élükön Széchényi Vik­tor gróf elnökkel. Kíséretében voltak': Dr. Óváry Ferenc orsz. képviselő, alelnök, 3r. Mekinovich Imre f. ü. biz. tag, Dr. Szily József, Dr. Glösz Kálmán, Varga Lő­rinc, Apáthy Vilmos, Ravizay József Sze- pes várm. tűzfelügyelő, Barabás István, Vida Pál, Dr. Wass János, Szabados Imre, Hellebront Géza orsz. képviselő, gróf Erdődy Tamás, Hrabovszky Guidó orsz. képviselő, stb.. Szívesen látott, illusztris vendégein­ket dr. Falussy Árpád főispán, dr. Vajay Károly polgármester és Tankóczy Gyula vezetése alatt ö. tűzoltó-egyletünk várta. Zene, mozsárágyu, éljenzés. Ugyan­úgy, mint hét órakor. És ugyanaz a sze­rény félre állás. Csak a menet impozán- sabb. Immár valamennyien itt vannak. Most már mindannyiuknak szól a disz­kapu szives, barátságos üdvözlő mondata: — Isten hozott! Ismerkedési estély. Tűzoltó vendégeink az elszállásolás után a Pannóniában gyűltek össze ismerke­dési estélyre. Úgy a nagy éttermet, mint a kistermeket s cukrászdát zsúfolásig megtöl­tötték a tűzoltók. Városunkból is igen so­kan voltak az ismerkedési estélyen, el­vegyülvén a vendégek között. A tűzoltó-szövetség elnökét gróf Széchenyi Viktort, ki dr. Falussy Árpád főispán kíséretében érkezett a terembe, szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták. Tíz óra után emelkedett szólásra dr. Fechtel János főgimn. tanár és helyes­lések és éljenzések által gyakran félbe­szakított szép beszéddel üdvözölte vendé­geinket. Utána gróf Széchenyi Victor emel­kedett szólásra. — Ünnepélyes csend uralkodott a teremben, lelkes tűzoltói szinte áhítattal hallgatták szeretett elnökük minden szavát s a beszéd végeztével va­TÁRCA.- -» «!"<Q0ia»i ►­Napimádás. Csak hulljatok porba, tétova lelkek, Emberkéz alkotta isten előtt! Eazudjátok csak: hogy vigaszra léitek, 8 hitetek gyújt lángra üdvöt, erőtl Csák hulljatok porba a Mammon előtt! Lepje be didergős alázat szátok, 8 búgjon imátok a förtélem-szülU ; Lábát a tisztátlant csak csókdossátok, Pergjetek pipogya táncra körülte. S a bősz kergületbe térdetek rogyjon! — Zsolozsma keringjen, tömjén suhogjon:, Cammogjon az ének, szálljon a füst Mindahhoz, ami érc: arany, ezüst! Isteneteknek, vagyunk nehányan, Akik kacagva, dacos-pogányán Fordítanak hátat, ti törpék, ti bárgyúk, Mi csak a Tüzet, a Napot imádjuk. A lobogó Naphoz szállat az ajkunk Kristályos, harmatos zsoltár- danát; Himnuszt a süstörgő Naphoz sóhajtunk T Lázong a himnuszunk, mint a zsarát; Térdet a lángoló Nap előtt hajtunk, Hozzája ködön és féllegen át Röpíti lelkünk a‘hódolatát. A Nap ami bálványunk. Hitünk a Tűz. És földi prófétánk az: Promoteűsz. S kevélyen, dölyfösen nap-verőn járunk, Ezer lágy szinpamat permeg le ránk. Mögöttünk mogorván ballag az árnyunk: Üstökűnk sötétjén bámul a long. Sugárnyil sziszegve zuhog fölöttünk, A hegyén mérgezett szikra-fulánk: Koppintja, furdalja kő-koponyánk. Mi pedig gőgösen, kérkedve büszkén Törtetünk keresztül tűzfolyam üszkén S ha testünk, ha lelkünk tűzet fog, ég: Nekünk ez mámoros gyönyörűség. Ádáz gyönyör az: lángoktól űzve Belerohanni a parázsló tűzbe. Ahol az ember sejti, mi vár rá: Füst, korom, hamu — az lesz a test; Ámde a lélek tisztul sugárrá, És föl a Napba száll egyenest. Onnat ez dalolva, ragyogón; égve, Bolyongvást kalandoz a Mindenségbe. 8 bármerre röppen is: szárnya mögött Alvó pusztákról iramlik a köd; Bús, sivár táj válik gyönyörűvé — Életet, mosolyt visz mindenüvé. És vad gyönyörűség: kelni tusára Napisten földi vadjaival... A légbe riadtan hömpölyg a lárma, Megrémült lelkek jaja rivall. Az égnek hühogón száz láng-bagoly száll. És ezer vigyorgó füst-ördög kószál A házak megfakult, mohos fején: Izzik a képükön pokoli fény. 8 egy tüzes fenevad—százfejü táltos, Veszetten dübögve id'-oda szálldos, Rúg, vihog, kapálóz, üvölt, kiáltoz. Üszök-sörénye lobog szaporán 8 zsarátot tüszköl az orra-likán. Ámde a kezünkben lendül a csákány És ezer füst-ördög futkos ijedten. Száz karcsú viz-kigyó csörtetve esetten, Halálos, vadölő mérget okádván. Bődül a tűz-táltos döbbenetest: — Csattogó korbácsunk hull a i'ejére; Szikrázva, sustorgón buggyan a vére 8 félleget haragos bíborra fest, — Aztán csak hördül, nyöszördül a vad. Pihegő tajték habzik a száján. Teste, az órjás, kicsinyre lohad S hunyászan lapul á romok alatt. 8 ha egy-egy fejét kidugja gyáván: Száz nyúlánk viz-kigyót uszítunk rája. Miglen a szörnyeteg üszőkké válva lerül el, s a lelke száz féli folyva Bodrosul megannyi pára-gomólyba. Aztán megállunk komoran, büszkén. Szállongó pernye csöndesen ránk hull. Csákányunk izzó a kemény tusátül 8 verejték-ékes sötét koponyánk... ... Napisten mosólyogvu néz le reánk. ____ Kaczér Ignác. A mikor én tűzoltó főparancsnok voltam. Mert voltam ám én az is. Ma is őr­zöm a k. u. k. 15-tes Corps-Commandó erre vonatkozó dekrétumát. A dolog úgy történt, hogy 1890-ben ezredemmel együtt jó magamat is Plevljébe — ebbe a pokol háta mögött lévő, kato­nailag megszállott török tartomány ronda városába — temetett el a k. u. k. Reichs- Kreigs Minister ur őexelentiájának leg­magasabb rendelete. Szerelmetes, fájó szivvel hagytuk ott ami szép Budapestünket. Két napig vitt bennünket a gőzmasina kereke, nyolc na­pon át pedig már a lelkünket is majd kikutyagoltatták velünk. Másnap, ahogy megérkeztünk, volt a nagy átadás. Nagy fene Stations Befehl-ben volt felsorolva, kinek milyen mellékfoglalkozása lesz ott, nehogy halálra unjuk magunkat. A generális ur legmagasabb kegye engem »állomás tűzoltó főparancsnoká­nak nevezett ki. E váratlan megtisztelte­tés'nagyon meghatott; büszke önérzettel gondoltam a generális csákójára, remélve, ha más nem, legalább generális csákó Szätir és tile I FIGYELMEZTETÉS !! ! MT Az előrehaladott nyári ára. ■ telei a laiii sjjjriL i«\\\ idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom