Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-08-18 / 34. szám
lóságos tapsorkánnal, zugó éljennel válaszoltak gyönyörű beszédére. Gróf Széchenyi beszédét szószerint itt közöljük: Mélyen tisztelt Bajtársak! Igen tisztelt ünneplő kézönség! Előttem szóló nagyságos főtisztelendő úr az »Isten hozott !«-nak jobbját nyújtotta felénk, vendégek felé. Mint az országos tűzoltó szövetség elnöke hivatva érzem magamat (zajos éljenzés és helyeslés), hogy mindannyiunknak nevében, akik ma Szatmár városa vendégszerető falai közzé jöttünk, megragadjam e baráti jobbot és szivből fakadó köszönetét mondjak azon igazán magyar, minden ízében szíves vendégfogadásért, amelyben részesültünk. (Zajos éljenzés.) Főtisztelendő úr azt hangoztatta: mindenütt fejlődés, mindenütt haladás. Nagyon helyesen. Mert bár a körülmények folytán este vonultunk be a város falai közzé, de már is láttuk, hogy e városban élet pezseg, az élet pedig a haladás, haladás nélkül nincs élet. Szatmár városa tehát az élénk haladás utján van; de kell is hogy azon legyen, mert tudjuk, hogy Szatmár városa a nemzetiségi vidék felé az utolsó magyar őrbástya, amely megvédelmezi a magyar szellemet a hazának. (Elénk éljenzés.) Igaza volt a főtisztelendő úrnak, hogy mi tűzoltók nemcsak a nemzet anyagi javait akarjuk megvédeni, hanem igenis amint mi az altruizmusnak is ka-' tonái vagyunk, úgy a nemzet katonái is vagyunk és csak a legnagyobb szeretettel köszönthetjük e város közönségét, amely ezt a nemes elvet osztja. Fölszóllitalak titeket, kedves bajtársaim, a kik ide összegyűltetek, hogy Szatmár város közönségére ürítsétek poharaitokat! Az Isten éltesse őket! (Hosszas éljenzés és taps.) Az ismerkedési estélyen a bácsto- polyai tűzoltó zene és énekkar szórakoztatta a közönséget. Előbb tamburán játszottak, oly szépen, precízen, hogy az első akkordok elhangzása után a csodálkozás moraja zúgott végig a termen. Hatalmas taps, dörgő éljen jelezte az elismerést, mely még csak fokozódottabb erővel tört ki, amikor a »Hej Rákóczy Bercsényi Be- zerédi« cimü gyönyörű kuruc nótát tam- bura kiséret mellett megható szépen elénekelték. A bácstopolyaikat egész estén át ünnepelték. A verseny gyakorlatok. Szombat reggel félhét órakor zeneszó mellett vonultak fel az első versenyző csapatok: a kisvárdai, ó-becsei, váci, Selmecbányái, hatvani, szegedi önk. tűzoltók. A választmány a zsűri elnökéül Mezei Mihályt (Nagyvárad) jelölte ki, tagjai pedig Szabó Gyula (Kismarton), Barabás István (Vasm. Szövetség), Szigeti István (Zombor), Szávics Sándor (Nagybecskerek) Ramafay József (Lőcse), Fándly József (Székelyhid), Drexler Adolf (Temesvár), Apáthy Vilmos (Gölnicbánya), Vargha Lőrinc (Temesvár), dr. Szily József (Budalesz a többi közönséges hadnagyoktól megkülönböztető jelvényem. Első dolgom volt kiérdemült elődömhöz menni s tőle egyet s mást megtudni. — Hát pajtás minden esztendőben kivezényelnek melléd 6 bakát és 1 altisztet az ezredből, ugyanennyit a török zászlóaljtól ; beosztanak még ezekhez 2 vár-, 2 hegyi tüzért, 2 utászt, 2 huszárt, 2 szekerészt, 2 sanitüts-katonát. Azokat egyszer szemlére rendeled s rájok riválsz, hogy tűz esetén a fővártánál gyülekezzenek. Ennyi az egész. — S a tűzoltó-szerek, a gyakorlat, a... — Tűzoltószer talán nincs is. Gyakorlat ? Hát ez meg mitől jó ? Komédia az az egész. — S ha mégis tűz talál lenni? — kérdém érthető zavarral. — Hát szépen leég a tőrök hán (ház). Egygyel több, vagy kevesebb, az nem számit. Reményfosztottan hagytam ott elődömet, lemondtam a generális csákóról, egyáltalán csakhamar elfeledtem mindent, miként egykoron a csapot s papot Csokonai Vitéz Mihály, talán még azt is, hogy én vagyok a plevljei kinevezett tűzoltó főparancsnok. Néhány hónappal később fránya nagy inspieierung volt Plevljén. Appel lovassági tábornok ur őexcellentiája (az Isten nyugtassa békében!) tisztelt meg látogatásával bennünket. Amikor végig ins- picirozta a gyalogságot, lovasságot, tüzérséget, utászságot, a szekerészeket s a sza- nitätekat (ezt a két csúnya fegyvernemet) s a tőrök effendinél pompás 6 féle bárány menüből* álló ebédet végig evett s egy csomó finom sző: betet ivott, — hát hogy a sok bárányhustól-e, vagy a sok szörbettől, de elég az hozzá, hogy bolond ötlete támadt, — félreverette a garnisons SZATMÁR ÉS VIDÉKE. pest) és Jászberényi József (M.-Tárkány) valamint Tankóczi Gyula parancsnok és Ferenczy János lápszerkesztő, volt tűzoltó parancsnok lettek. A versenyek közel 7 óra előtt kezdődtek. Sorshúzás utján elsőnek a hatvani tűzoltó-egylet kezdte a versenyt, Hirling Gyula parancsnok vezetése alatt: iskola szerelés, kocsi fecskendő, angol dugó-létrával. A zsűri ítélete szerint a gyakorlat ügyes, tetszetős katonai mozdulatUnak bi- ráltatott. Második versenyző a máramarosszi- geli ö. t. egylet volt. Ugyanazt a feladatot végezték, mint az előbbiek. A szigetieket Szkrobovics Vince szak. parancsnok vezényelte, kinek szép katonás vezénylete mellett a tűzoltó baj társak derekasan megállották helyüket. A harmadik versenyzés: gyors szerelés, kocsi fecskendő, 2 szívó, 2 nyomó tömlő, 3 darab angol dugó létrával, 2 tekercs tömlővel. A hatvaniak szereltek 1 perc 38 mp vissza szereltek, 1 perc 17 a/6 mp. alatt a szigetiek pedig 1 perc 16 mp. alatt vissza 1 p. 14 mp. alatt szereltek. Ezután következett a nagylaki tűzoltók versenye, mozdony fecskendővel, a szerelés 4 szívó tömlővel, 4 motolláról vett nyomó tömlővel és 3 részű támrudas gráci dugó létrával. A csapatot Pekneczky Antal alpa- rancsnok vezette. Nagyon szépen ügyesen, meggondolt higadtsággal és tudatosan végezték a szerelést. A versenyek 9 órakor fejeződtek be. Elnökségi ülés. A »0. T. 0. Sz. elnöksége délelőtt 10 órakor tartott ülést a városháza kis tanácstermében, gr. Széchenyi Viktor elnöklése alatt. Az ülés tudomásul vette a zárszámadást s a fölmentvényt megadta. Tudomásul vette az 1908—1911. évekre szóló költségelőirányzatot is. Felolvasták gr. Széchenyi Ödön török pasa, a török tűzoltó-ezredek főparancsnokának a kongresszushoz irt levelét, amit az ülés zajos éljenzéssel vett tudomásul. Készséggel járultak hozzá a győri tűzoltó testület amaz indítványához, hogy felirat intéztessék a belügyminiszterhez, miszerint a miniszter utasítsa a vármegyék alispánjait és főszolgabíróit, hogy a tűzrendészetre vonatkozó kormányrende- 34. §-ában megjelölt módon a falusi tűzoltóságok berendezéseit, szertárait megvizsgálva, kimerítő jelentést tegyenek, s aztán a miniszter e jelentéseket javaslat- tétel végett adja ki az elnökségnek. Engedélyt adott az elnökségi ülés a pestmegyei tűzoltó-szövetségnek arra, hogy egy szaknaptárt adjon ki 1909-re s abban az országos szövetség adatait közölhesse. A luxemburgi nemzetközi tűzoltó- kongresszuson az országos szövetséget spital kápolnájának harangnak csúfolt csöngettyüjét. Ez volt ugyanis ott a tűzet jelző vészjel. — Tűz, tűz! — hangzott mindenfelől. Ezt kiabálja egymásnak baka, huszár, furvézer. Elképzelhetik szerelve tisztelt olvasóim, a milyen nagyokat dobbant szivem, ugyanolyan nagyokat ugrottam én, a tűzoltó főparancsnok e szóra. — Tűz, tűz, ezt hallom, de hát hol van? — kérdém vad rohanásomban. — Sehol semmi, — nyugtat meg tűzoltó hadseregem. — Az ördög űz aljas játékot velünk bizonyosan, — mondám embereimnek. — Az ördög én vagyok, — szófiait meg hátam mögött Appel őexcellentiája* — de hol vannak az ön műszerei tűzoltó főparancsnok ur? Kedves tűzoltó bajtársaim ! Szeretve tisztelt olvasóim! Úgy hiszem, nem kívánják tőlem, hogy papírra tegyem, hűen lefessem azt a kutyának való érzést, mely abban az elátkozott percben keblemben dúlt. Miként a tiszta kék égboltról lecsapó .... stb. stb ........De nem gyötröm Ön öket siralmas lelkiállapotom leírásával. Elképzelhetik azt Önök úgy is. Elég még annyit elmondanom, hogy tűzoltógárdám valahonnan előkeritette a szivattyút, a tömlőket, a létrákat. De milyen állapotban !... azt a rósz példa kedvéért szintén jobb lesz elhallgatnom. A végét azonban a tanulság okáért mégis csak el kell árulnom: Appel őéxcel- lentiája úgy megmosdatott, hogy még sör- bettel se lehetett volna kedvét önteni belém. Aztán három napi zavartalanul csöndes vijágtóli elvonultságomban elmélkedhettem azon, minek is hallgattam az én kedves hivatalbeli elődömre. Xlrcdö88y Vilmos. Lukács Gyula fogja képviselni, útiköltségét a szövetség viselni fogja. Az elnökség aug. 17-én Székelyhidqn küldöttség által fogja magát képviseltetni. Ekkor fogja ugyanis bemutatni a székelyhídi tűzoltóság vízszerzési rendszerét. Az elnökség áz »Északkeleti Vármegyék Tűzoltó Szövetségiének alakulása ellen nyilatkozott, mint amely az országos tűzoltó-szövetség szervezete szerint fölösleges. Az elnökség álláspontjának kifejezésre juttatásával gr. Széchenyi Viktort bízták meg. Lelkes éljenzéssel fogadták dr. Óváry . Ferenc orsz. képviselő, szövetségi alelnök ama meghívását, amellyel az országos szövetséget az 1911. évben tartandó nagygyűlésére Veszprém városába invitálta. Felolvasták Majzin Viktor hevesmegyei alispán üdvözlő táviratát, amelyet megéljeneztek. Ezután még nehány folyó ügyet intéztek el. A délutáni versenyek. A délelőtti verseny folytatásául a megállapított sorrend szerint a nagylakiak gyorsvisszaszerelése nyitotta meg az érdekesnek Ígérkező programmot. Az eredmény következő: szerelés le: 1 p. 31 másodp. visszaszerelés: 1 p. 36 másodp. Ezután a battonyai, szegedi, kisvárdai, ó-becsei, Selmecbányái és váci tűzoltó testületek végeztek mozdonyfecskendőn iskolai szereléseket; a tűzoltótestüle- lek általában mind precízen, sima és szabatos munkával végezték feladataikat. Különös rokonszenv nyilvánult meg már jó eleve a szegedi csoport iránt, melynek külső katonás magatartása, az úgyis elért eredményt jó előre biztosította a zsűri előtt. A gyors le- és visszaszerelésnél a szegediek eredménye következő: szerelés le: 0*47 másodp., visszaszerelés l'293/5-öd másodp. A kisvárdaiak eredménye: szerelés le 1 p. vissza 1 p. 34 másodp. Óbecse: szerelés le 1 p. vissza 1 p. 267s mp. Selmecbánya: szerelés le 1 p. 06 mp. vissza 1 p. 28 mp. Vác: szerelés le 51s/ß másodperc vissza 1 p. 17 másodp. A szatmári cs. és kir. 5. gyalogezred tizenkét főből álló tűzoltó csapata versenyen kívül szinte fölvonult és a gyors- 'szerelésnél olyan haladást ért el, a mely a zsűri tagjait, nemkülönben a megjelent közönséget valósággal meglepte, — Az eredmény ugyanis: szerelés le 44 másodperc, vissza 65 mp. A délutáni versenyen a vezénylő parancsnokok ezek voltak: Marton Lajos (Battonya), Annau József (Szeged), Máca Endre (Kisvárda), Osztrognác Ferenc (Óbecse), Kinztler János (Selmecbánya), Tanbert Ferenc (Vác). A dalárdák ünnepe. Méltó befejezése volt a tűzoltók ünnep- jének a vasárnapi nap. Az iparos dalárda, a mely egyébiránt huszonöt éves jubileumát ünnepelte, lelkes buzgalommal fáradozott, hogy a tűzoltók ittlétét minél kellemesebbé tegye. S hogy ez a fáradozás sikeres volt: misem bizonyítja csatta- nósabban, mint az, hogy a rendezett matinén a színház zsuffolásig megtelt. Az előadás d. e. 11 órakor kezdődött. A műsorból kiemeljük a dr. Körösi Kálmán irta prológot, melyet Kerekes Erzsiké szépen, lendületesen, nemes pátosszal szavalt; a nagybányai énekkar és a máramarosszigeti dalkör számait, melyek gondos, tudatos betanulásról tettek tanúságot. Leghatásosabb volt azonban az énekkarok együttese: a Huber »Magyar Király induló«-ja. Művészi gyönyörűség volt élvezni az erőteljesen harsogó férfihangokat, a tiszta, szabatos éneket, melybe árnyalatnyi disszonáncia se vegyült. A honvéd zenekar játéka, mint rendesen, most is tökéletes volt s ezért mind a zenekart, mind a karmestert, Rétháti Kövér Dezsőt csak elismerés és hódolat illeti. A nagygyűlés. 10 órakor kezdődött a Pannónia dísztermében a tűzoltók országos nagygyűlése. A gyűlésen Gróf Széchenyi Viktor , elnökölt. Az 1908—1911-iki költségeid- | irányzatot és az 1907. évi zárszámadást a j nagygyűlés elfogadta. Ezután Dr. Szily , József bpesti tűzoltószövetségi, választmányi tag felebbezését tárgyalták a kötelezett tűzoltók szolgálati érme ügyében. A felebbezést élénk' vita után elutasították és kimondották, hogy a kötelezett j tűzoltók is kapnak a jövőben szolgálati érmet. Leghevesebb volt a vita Dr. Szily második felebbezésének tárgyalásánál a vármegyei tűzrendészeti felügyelők arany j és ezüst-gallér viselhetése iránti ügyében. Több választmányi tag fclszóllalása után kimondották, hogy a béke és együttműködés érdekében az ezüst pléh-gallér viselését elfogadják. Elhatározta a nagygyűlés, hogy felír -a kormányhoz: vizsgáltassa meg a kormány a községek tűzoltó-szertárai szakközegekkel még folyó évben s utasítsa a vármegyei hatóságokat a tűzrendészeti törvények szigorúbb ellenőrzésére. Majd a szövetség eddigi elnökségét és választmányát ujabbi három évre megválasztották. Ennek megtörténte után a zsűri kihirdette a szombati versenyek eredményét. Az első dijat, Szatmárnémeti város ajándékát, ezüst babérkoszorút a váci csapat, a másodikat a szatmári hölgyek diját, egy 6 személyes ezüst feketekávés készletet a szegedi, a harmadik dijat az országos szövetség diját egy bronz kakast, az éberség jelképét az óbecsei tűzoltó csapat vitte el. Ezután még 17 drb emléktárgyat osztottak ki az egyes kiválóbb tűzoltók közölt s ezzel a nagygyűlés véget ért. A legközelebbi tűzoltó kongresszust 1911-ben Veszprém városában tartják meg. A délutáni ünnepségek. Délután 4 órakor megkondultak a vészharangok s megkezdődött a helybeli tűzoltóság támadó gyakorlata a közismert Fehérház ellen. A kivonulásnál történt, hogy az I. sz. szivónyomógép (hydroform) kocsijának a kereke eltörött. Ez a kala- mitás nem volt ugyan a programba véve. de tűzoltóinknak épp kapóra jött, mert sikerült bemutatniok leleményességüket A bajon hamarosan segítettek s a támadás oly pompásan sikerült, hogy a jelenvolt idegen tűzoltók valósággal el voltak ragadtatva. 5 órakor vette kezdetét a népmulatság a Kossulh-kertben. Ezt Kádas József önk. alparancsnok dirigálta annyi kedély- lyel, humorral és leleménnyel, hogy sikerült a rengeteg számú népet állandó derültségben tartania. Ugyanekkor bent a Kioszkban uzsonna volt, a melyen a vendégeken kívül a közönség is nagy számban vett részt s a mely általános kellemes hangulatban csak akkor fejeződött be, a mikor 7—8 óra tájt a tűzijáték megkezdődött. A tűzijátékot dicsérni gyönge volna a toliunk. Csak annyit jegyzünk meg, hogy a nézők a legnagyobb mértékben el voltak bűvölve Emmerling mester boszorkányos mutatványaitól. A tűzijáték után kezdődött a tánc s tartott kivilágos kívirradtig. Hétfőn a tűzoltók részint Nagybányára, részint Bikszádra, részint pedig Székelyhidra rándultak, amint már az előzetesen meghatározva volt. Apróságok. Lezajlott a tűzoltóság ünnepe, s dacára hogy az eső mindvégig kitartással működött, a végeredmény kielégítőnek mondható. Sőt talán épen a rósz idő némi tekintetben még hasznos is volt, mert ilyen formán egészen jól hangzik, amit egyik tűzoltónk mondott: — így is jó volt, hátha még nem esett volna! * Sok kiváló tűzoltó került össze, de az igazi szakemberek mégis a bácskaiak voltak. Ezek dolgoztak a legszebben. Egyik helybeli borászunk velük mulatott az ismerkedési estélyen s másnap sirva panaszolta, hogy kenyerének javát megette, de ilyen alaposan niég el nem ázott. Fel is tette magában, hogy mig a kongreszszus fart, a bácskaiakat kerülni fogja. * . Sürgősen hívták az orvost tegnap egyik rendezőhöz, akinek felesége kétségbeesve mondta el. hogy nagy lázának kell lenni, mert a mióta reggel felé hazajött, folytonosan félrebeszél s ő attól fél, hogy tífuszba esett — Legyen nyugodt asszonyom — szólal meg az orvos, miután alapos vizsgálatot tartott — nincs semmi komoly baj. Egy kis gyomor ideg kimerülés az egész, amely 24 óra múlva elmúlik. ; * . V A tűzijáték is szép volt. Első ízben láttunk olyan rakétákat, amelyek fütyültek is. — Ha igy halad a pyrotechnika — mondta egy tűzoltó tábornok — legközelebb már énekelni fognak. De mert ahol fény van, ott árnyék is szokott lenni, néminemű panaszok is voltak hallhatók. Vendégeink nagy boszu- sággal emlegették, hogy a dupla kréta erősen működött. — Hja kérem — mentegette magát egy vendéglős — ilyenkor nem lehet az másképen. Mikor nagy a sokadalom, a bliccelőkért is azok fizetnek, akik legtovább bírják.
