Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-01 / 1. szám

még nem okadatolja teljes mértékben, miért fejlődött városunk ép ott, a hol van, hisz keletkezhetett volna nagyobb város a hegyek közé nyomuló sikság más pontján is. A térkép erre is feleletet ad. Szükebb hazánkat érintő Szamos már a modern közlekedő eszközök használata előtt utat nyitott a Bárcaság felé. Szatmártól nem messze hagyja el a medrét összeszoritó hegyeket, és ettől a ponttól a síkságnak minden irányában már akadály nélkül lebonyolítható a forgalom. Szatmárnál éri el legrövidebb utón a Tisza mentén a Máramaros- szigeten át az ország határáig húzódó közlekedő ut a Szamos völgyét.

Lássuk most már, hogy a tényleges viszonyok mennyire igazolják ezt a geografiailag annyira kitüntető helyzetet. Megjegyzem, hogy csak az iparral és kereskedelemmel foglalkozom, mert a mezőgazdaság, tekintve, hogy sok más természeti viszonyoktól is függ, nem magyarázható tisztán topográfiái alapon. A geográfiái helyzetből következő közvetítő szerep jellemzően kereskedelmünkben nyilvánul. Ennek tulajdonítható, hogy vásáraink élénkségre felülmúlják más, hasonló népességű, de nem ily kedvező fekvésű város vásárait. A hegyvidéket érintő vasútvonalainkon a lakosság vásár alkalmával ide tódul, hogy szükségletét élelmiszerekből és iparcikkekből fedezze. Vásáraink ez intézménynél általában tapasztalható hanyatlással ellentétben, hosszú ideig nem veszítenek jelentőségükből, mig másutt a vasutak uj és kisebb kört magába foglaló kereskedelmi központokot létesítettek, melyek a nagyobb távolságra fekvő régi centrumok rovására fejlődtek, de Szatmárt a már meglevő és épités alatt álló helyiérdekű vasutak a természetes helyzet mellett még mesterségesen is a megye keleti részének és Ugocsának gazdasági központjává fejlesztik.

Nem tiszta véletlen, hogy kereskedelmünknek a gabona és fa legfontosabb cikkei és fejletlen iparunk is e két nyersanyag feldolgozására szorítkozik A felvidék ide szállítja legjelentősebb termékét, a fát és helyébe gabonát vagy lisztet vásárol. Az említett áruk mellett forgalmunkban a gyarmatáruk és ruhákerültek mint „félszüzek“ a „felsőbb leányok“ közé.

„Lumpácius“-ban azonnal felpezsdült a „huszárvár“ s megérlelődöm a „huszár- szerelem“, amint meglátta „Szőke Katalint“, ezt a kedves „babát“ elragadó „frou-frou“-jával, aki „egy diurnista családiból származott és a „létért való küzdelem“ folytán akarták „diplomás kisasszonyának nevelni. „Lumpácius“ pezsgőt hozatott „Máriával“, akinek egye* dűl nem tetszettek a „tiszt urak a zárdában“, mert ő volt a „nebántsvirág“.

— Ne légy „balek“, te „bolond“! kérte a „tékozló fiút“ „Berger Zsiga“, hiszen nem te vagy az „államtitkár“, csupán egy szegény „végrehajtó fia“. De az föl kiált:

— Hát lássuk, milyen az „egy nap a paradicsomban“ ! Jelszó legyen : „ Keresd a szivet“ 1

„Sherry“ után következik a „csók“, azután a „ballépés“, amint ez a „tévedt nőknél“ szokás. Majd igy szól a „századvégi leány“ az „ingyenélők “-höz: mi vagyok én „szent vagy őrült?“ mert sejtem, hogy ez nem olyan „folt, amely tisztit“. Azért kínozzon bár a „lemondás“ keserűsége, zúduljon bár rám „őszi vihar“, szúrjon bár meg a „tüske rózSa“, de „válljunk el“ édes, mert ez a „fátum“.

E közben „piros bugyellárist“ adott neki emlékül. „Válás után“ „,a hajdúk hadnagya“ kérdezte: „Mi történt az éjjel ?“ Mire „Lumpácius“ igy válaszolt: maradjon az sötét „titok“ és ne legyen közlünk senki „áruló“ 1

Ám eljött a „virágfakadás“ évadja és bekövetkezett az, a mit „családi öröm“- nek szoktak nevezni a „ nagy ma mák‘f. De úgy kivánta a „becsület“, hogy „Luimpá- cius“-ból „csókon szerzett vőlegényf legyen és létre jött egy „kénytelen házasság“, a melyből aztán „cifra nyomorúság* keletkezett, mint a legtöbb embernél,' akinél „fenn az ernyő nincsen kas“.

1 Hjal Ilyen „az ember tragédiája“!

JPeregrim is,

SZATKÁE ÉS VIDÉKÉ.

Szinház.

zati tárgyak is szerepet játszanak, mert az ide utalt elég.sürü népességű vidék elsőrendű szükségletét itt kénytelen beszerezni. Kereskedelmünk eléggé összhangban áll a természetes, helyzettel, de sajnos iparunkról már nem mondhatjuk ugyanezt. Nálunk is, mint mindenütt az utóbbi évtizedekben a kisiparos tönkre ment és nem lépett helyébe megfelelő gyáripar. Az a néhány gyár, mely Szat- már nagyiparát jelképezi, nincs arányban se városunk kereskedelmévél, sem annak gazdasági jelentőségével; a kereskedelemnél a természet adta feltételek önmagukban ide terelik a gazdasági érdekkör forgalmát, de ipar fejlesztésénél már célirányos gazdasági tevékenységnek kell sorompóba lépni, ehhez pedig fejlett, az egész társadalmat átható gazdasági szellem szükséges. A gyakorlati szellemnek hiánya nemcsak városunkban jellemző, hanem hazánkban mindenütt tapasztalható. Társadalmunk nem nevel a termelésre, hanem csak a fogyasztásra. Ruházatban, fényűzésben és életmódunkban lépést tartunk a gazdag és fejlett gyáriparral biró külfölddel, de a termelésben ezekhez viszonyítva évtizedekkel hátramaradtunk. A gazdasági szellemmel karöltve járó vállalkozási kedv nehány pénzintézet alapitásával kimerül. A tőke idegenkedik üj, veszéllyel járó, de eset leg fényes hasznot hajtó vállalatoktól a kitaposott ösvényen haladva megelégszik uj és újabb bankok és takarékpénztárak alapitásával. Nyugatuerópa vidéki városaiban aránylag sokkal kevesebb pénzintézeteket találunk, pedig ott a fejlett iparnak és kereskedelemnek több hiteleszközre van szüksége. Pénzintézeteink nem is mindig az ipar és kereskedelem hiteligényeinek kielégítésére vannak bazirozva, hanem gyakran in- produktiv kölcsönök lebonyolításával foglalkoznak. Inproduktivnak tekinthetjük mindazokat a kölcsönöket, hol a pénz nem termelési célokra fordittatik, hanem csak magánszükségletet -elégít ki. Az ily kölcsön nemcsak azért káros, mert elősegíti a hivatalnok osztály eladósodását, hanem a forgótőkét elvonja tulajdonképeni rendeltetésétől, a kereskedőtől és iparostól.

A gazdasági szellem fejlesztésére kell figyelmünket fordítani, ha nem akarunk visszamaradni; arra kell törekednünk, hogy a társadalom minden osztályában felébresszük az érzéket és érdeklődést a gazdasági kérdések iránt. Ébresszük fel a vállalkozó kedvet, hogy a tőkét, a tényleges szükségletet és kedvező konjunktúrákat, ha felismeri, ne hevertesse pénzét a bankokban, hanem kiaknázva az adott alkalmat, igazi vállalatot alapítson. A gazdasági érzék fejlesztésében fontos szerepet játszanak az iskolák, hírlapok és felolvasások, de ezek önmagukban nem végezhetik sikeresen föladatukat, legtöbbet jó példa adásával lehet elérni és ez egy magasabb szervezetnek, a városnak áll módjában. Számtalan tér kínálkozik, hogy a város házi kezelésbe vétellel, vagy iparvállalatok létesítésével felébressze a vállalkozó kedvet és ezzel megvesse a város jövő fejlődésének alapját.

Baumgartner Zsigmond.

— Városházi hírek. A városi tanács, mint minden évben, úgy a-/, idén is 500 korona jutalmat osztott ki a városnál levő segéd- és kezelő-hivatalnokok és dijno- kok között. Az 500 korona a személyi körülmény és munkásságnak megfelelően osztatott ki. — A városi tanács a katonai előfogatok jövő évi biztosítására Kíntzler Jenő bérkocsi-tulajdonos' ajánlatát, mint a legkedvezőbbet fogadta el s a szerződés megkötésével a tiszti főügyészt bízta meg..— A város közönsége által, a cs. és kir. 5. gyalogezrednek, mint házi ezredének 50 éves fennállásakor tett alapítvány kamatait, az ezredpuruncsnokság ajánlatára, a tanács ez 'idén is Kurách András őrmesternek adományozta, ki már 53 éve eszi a császár kenyerét. .

Az elmúlt héten a karácsonyi kettős ünnep következtében olyan sok . előadás volt, hogy ha unalmasok nem akarunk lenni, nem emlékezhetünk meg valamennyiről. Nem is teszük ; mindössze M á n y a i Aranka az uj koloratur énekesnő fellépéséről s a Vigadó özvegy bemutató előadásáról emlékezünk meg.

M á n y a i, kinek fél éve nem volt szerződése, azelőtt a legjobb vidéki színpadok — igy legutóbb a pécsi — kedvence volt Hangja szép, tiszta és erőteljes, játéka, beszéde régi kiforrott művésznőre vall. A sokak által lekritikáll tremo- lozásnak okát mi határozottan csakis annak tudjuk be, hogy Őnagysága néhány hónapig nem volt szerződtetve s nem gyakorolta magát. Részünkről meg vagyunk arról győződve, hogy legközelebbi fellépése alkalmával már jobban érvényesül szép hangja. A közönség nagy része különben tizinpatikusan fogadta mindkét darabban, s úgy a „Katalin* mint a „Sulamith“-ban szép tapssal jutalmazta.

*

A „Vigadó özvegy“ bemutató előadásáról is sokat írhatnánk, de részben a „ne szólj szám nem fáj fejem“ igazmondás lebeg előttünk, másrészt nem akarjuk az újévet is veszekedéssel kezdeni. A darab egy nehány tucat lehetetlen figurák összefüggéstelen tetteiből, mosolyt keltő párbeszédeiből van összetákolva; szóval egy nagy hülyeség az egész. Paródiától különben nincs is mit várni. A mi érdekes és vonzó benne, az a „Vig özvegy“ fordított muzsikája. Ezzel Hetényi, a városunkban is ismert zeneszerző ügyes munkát végzett. Szinte sajnáljuk, hogy talentumát ilyen darabnál érvényesítette. A premier előadáson a nem tudás, készületlenség, az ide- oda való kapkodás dominált. Ennek azonban nem a színészek, hanem a director az oka, ki két próba után, színészeinek ellenzése dacára tűzte előadásra ez operettet. Ez az eljárás is az ő gondolkodás módjára vall: fő a tele ház s a tele kassza. Temperamentumosán játszott a Tihanyi pár, mig A n d a i két szép dalával, Győri ügyes alakításával és kupléjával aratott tapsot. Igen tetszett a női hetes férfi ócsórló dalkupléja. Különben minden egyes szereplő teljes tudását vitte a harcba, hogy a Víziváros kedvenc kasszadarabját sikerre vigye. A vasárnapi előadás már határozottan jobb volt a szombatinál.

*

Heti műsor:

Kedden : „János vitéz“.

d. u. „Kornevillei harangok“ Szerdán : este rossza«.

Csütörtökön : „Vigadó özvegy“.

Pénteken : „Vig özvegy“.

Szombaton : „Jozette k. a.“

d. u. „V.-ik László“. 1

Vasárnap. este ^Nebántsvirág“.

Villy.

Keddi levél.

B. u. é. k ... Elmúlt az év legszebb, a keresztény világ legmagasztosabb ün nepe: a karácsony. Az éjjel hangos zajjal, vidám nótázással temettük el az ó évet az ő sok szomorúságával. Ma már térdhajtással, hízelgő szavakkal, üres bókolással mondunk agymásnak b. u. é. k.-t. Hurrát kiáltunk az újévnek. Benne bízunk tőle várunk gyógyirt a múlt sajgó sebeire.

Sok száz évvel ezelőtt megszületett a világ nyomorúságának a Megváltója. Emberi alakot öltött, hogy szeretetet, irgalmat öntsön az emberek rideg, önző szivébe. Halála óta minden évben ünnepeljük emlékét, emlékezünk tanításaira.

Emlékezünk, ünnepelünk, de kérdem, követjük e a nagy Mester példáját? Nem. Csak hirdetjük. Hirdetjük hangos szóval, üres fecsegéssel. Kezünk nem azt cselekszi,. mit ajkunk beszél. Más szóval hazug ami ünneplésünk.

Hogy mást ne említsek itt van az árvák, a szegények, a gyámoltalanok ügye. Az a sok didergő gyermek, rongyos koldus, tehetetlen beteg.

Ugyan hányán hallgatták meg e nagy ünnepen esdeklésüket, könyörgésüket ? Hányán űzték ki őket házukból ?

Óh mily sokan dugták be füleiket, hogy ne hallják a jajgatást, hunyták le- szemeiket, hogy ne lássák a nyomort, a szennyet.

így ünnepelünk mi. így követjük Jézus példáját, hirdetjük tanításait.

Aki ezt nem hiszi, kérdezze csak meg a Nőegylet és Népkonyha lelkes kis gárdáját s a Deák Kálmán asztaltársaság agilis elnökét. Ők bizonyára őszintén megmondják milyen nehezen, szinte lealázólag adakoznak az emberek az árvák és nyomorultak felsegélyezésére. Nem, mert fogalmuk sincsen, milyen jó szolgálatot tesznek adományaikkal, hány szegényen, árván és betegen segítenek filléreikkel. Saj-’ nálja tőlük a bal, niit máskor, nagyon is 1 könnyen, felesleges célra dob ki a jobb.

Itt van például a b. u. é. k.-ra kihányt sok százezer korona. Milyen felesleges, szinte émelygősen buta szokás ez. De erre szívesen áldozunk, mert ez igy sikkes, nagyúri, előkelő.

Hány szegényt, árvát, nyomorékot, beteget lehetne ez összegből segélyezni, felruházni, gyógyítani.

De hiába! Senki se meri a jeget megtörni, az első lépést megtenni e buta nagyzási hóbortról lemondani. Mindegyik fél a másiktól. Veszedelmes, szinte undo ritó már ez a b. u é. k.-ás mánia, mely épugy divat a legelőkelőbb, mint a polgári körökben. Valóban nem tudja az ember, mosolyogjon e avagy bosszankod- . jón, a mikor kereskedősegédek és cipész-' legények b. u. é. k.-s névjegyét látja, Bizony-bizony bátran mondhatjuk Jézus . szavaival: Uram, bocsásd meg nekik, hiszen nem tudják, mit cselekszenek 1

Ennek az. egész komédiának csak egy valami örül: az állam, a póstakincs- tár. Ez az éhes moloch mosolyogva szedi halomra a millió fillérekbőlösszehalmozódott csengő aranyokat.

Mit törődjenek az állam,s a nagy urak uz árvák és szegényekkel? Még azokkal is hajoljanak? Van nekik elég gondjuk nélkülök is. Ha szegény, nélkülözzön; ha árva, dideregjen; ha beteg, pusztuljon. Hogy is mernek az ilyen individiurnok még csak születni is ? S ha már születni merészeltek, hát csak nélkülözzenek, dideregjenek, s ha ez nem tetszik nekik, úgy csak hadd vesszenek.

Talán nem csak azt a keserű, fekete, penészes kenyeret, azt az odavetett rongyos ruhadaradot, hanem még az éltető napsugarat s a szomjat oltó vizet is sajnálják tőlük. De azért hangos szóval hirdetik, pezsgős vacsorával ünnepük a szeretet ünnepét, és mély bókolással kívánnak egymásnak b. u, é. k,-t.

Hogy lesz-e aztán az ilyen szívtelen, önző embereken Isten áldás, — kötve hiszem. Ilyeneknek joggfal kívánhatnánk sz. u. é. k.-t., v-y>

Apróságok.

Az uj évről folyik a társalgás és különféle megjegyzések hangzanak el, végezetül pedig abban történik megállapodás, hogy az újév napja a legkellemetlenebb nap az egész észtendőben, mert a legtöbb ember kaccenjámerrel ébred fel, s mikor ilyen hangulatban a szemét kinyitja, mindjárt pénzt kérnek tőle.

*

Istenem 1 Istenem! — sóhajt a gazdag — csak már túl volnék a sok boldog újévi kívánságon. Szerencse, hogy csak egy újév napja van az esztendőben,' bár ez is sok.

Istenem! Istenem! |— sóhajt a sze- j gény — csakhogy már ez a -nap is elér- = kezik. Ilyenkor mégis csak hozzájut az ember egy pár garashoz, ha mindjárt ne-; hezen is.

*

Azt hiszem, sokan ismerik a követ-\ kezö párbeszédet, mely újévkor elég gyakran elhangzik :

— Mit akar ?

— Boldog újévet kívánok!

—■ Menjen a fenébe!

*

Pumpfi úrral találkozik egyik hitelezője, akinek ö rögtön boldog újévet kíván.

— Az lesz, ha a pénzem megkapom.

— Barátom, akkor fogadja legmélyebb részvétemet, mert ebben az észtén-, döben az nem fog megtörténni.

*

Beállít a boldog újévet kívánó egy úri emberhez és elfujja mondókáját.

— De hiszen én magát nem ismerem !

— Tetszik látni, azért én mégis megemlékeztem a tekintetes úrról.

*

Azon tanakodik valaki, hogyan lehetne megszabadulni a tömeges látogatóktól, s felveti az eszmét, nem jó volna-e kiragas&tani a ragályos betegséget jelző piros cédulát az ajtóra.

— Barátom! — mondja rá a barátja — akkor te nem ismered az újévi gratu- lánsokat. Nem ijednek meg azok még a piros cédulától jsem.

*

Az elmúlt év arról nevezetes, hogy abban mindent, de mindent emeltek. Kezdjük tehát az újévet azzal, hogy emeljük szemeinket az égre, kérve az Istent, hogy t adjon boldog ujesztendőt mindnyájunknak!

Demeter. -