Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-19 / 47. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 47-ik szám. y Szatmár, 1907 november 19. V S07 E 20 \o m TÁRSAD ALMI, ISMERETTERJESZ# ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Égisz évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 SÍI. Pél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Kézségek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt = tt=tt .-F-Vfixr-fiZLÁ 3S/r : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK • lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fiivétetnek. Nyüttér garmond sora 20 fillér. Hirdetőnek díjjal élőié fizetendők. Választás előtt. Nagy az érdeklődés a vasárnapi választás iránt, egymást éri a sok értekezlet, ahol arról van szó, kiket tiszteljen meg a polgárság bizalmával, de mert sok a vállalkozó, mind a négy kerületben gomba módra szaporodnak a jelöltek. Megmozdult a hegy és a külterület is, azzal érvelvén, hogy miután ők is úgy viselik a közterheket, mint a városiak, jogos igényük van arra, hogy közülök is egy-egy bizottsági tag választassák. A tény az, hogy a város ügyeit a törvényhatósági bizottság -intézi, a józan ész tehát azt diktálja, hogy oda olyan emberek küldendők, akik nemcsak ismerik a város különféle dolgait, de bírnak is azzal az erkölcsi kellékkel, hogy működésükben minden körülmények között a közérdek fogja vezetni. Ha aztán ilyen ember akad, az méltó arra, hogy a bizalom feléje irányuljon, s minthogy e tekintetben a választó polgárság eléggé tájékozott, tisztán az ő hibája lesz, ha olyanok kerülnek be, akiknek csak a hiúsága vagy a magán érdeke nyer a beválasztással, de akikből a városnak nem lesz semmi haszna sem. Sokan megbotránkoznak azon a törtetésen, mely mostan tapasztalható, TÁR CZ A. Erzsébet-napi beszéd, melyet irt és elmondott BODNÁR GÁSPÁR, a szatmári kir. kath. tanítóképző Erzsébet- ünnepségén 1907 nov. 19.-én. Ne mondjátok, hogy az emberi szívnek csak örömnapjai emlékezetre méltók I Ne kívánjátok, hogy a történetírók csak a derült napokat jegyezzék fel és csak ezekkel táplálják - a nemzet s benne főleg az ifjúság szellemét. Ne higyjétek, hogy csak a népek diadalai, örömmámorai vitték a nemzetet újabb küzdelmekre, újabb győzelmekre, haladásra, tevékenységre és nagyságra. Ne higyjetek ilyet 1 Aki az emberi szív csodálatos világába betekintett, aki a népiélek bámulatos mélységeibe leereszkedett, aki a történelem lapjait nem csak olvassa, de érti is: az nem kételkedhetik benne, hogy a fájdalom, a szenvedés, a csapás, az egész nemzetet megrázó tragikumok mindig egybekapcsolódnak az öröm, a diadal elemeivel. A sikerek, a dicsőségnek napjai veszélyes mámorban hagyták volna népünket, a romok, a vérmezők, a szomorú sírok felébresztettek, tisztítottak, virágokat fakasztottak és alkalmassá tették a nemzet lelkét arra az időre is, mikor emlékezetével örömtüzeket gyújthatott. A magyar föld nagy történeti • de bízni kell a közönség józanságában, mely nem ül fel sem a hangzatos jelszavaknak, sem pedig a rábeszélésnek, hanem a saját Ítélete szerint fogja szavazatát leadni. Igaz, hogy majdnem minden választásnál megtörténik, hogy egyik-másik jelöltnek, akinek a közhangulat szerint semmi helye nem v'ölna a bizottságban, sikerül oda mégis bejutni, de az ilyennek a dicsősége csak pünkösdi királyság, mely nem szokott ismétlődni, a következő választásnál rendszerint véget ér. Különben az ilyen esetek szórványosan sem fordulnának elő, ha a választók érdeklődnének a választás iránt, de az a hiba, hogy többnyire épen azok, akik hivatva volnának a választásnak irányt szabni, közönyösen veszik és távol tartják magukat, minek folyománya aztán, hogy nagyon sokszor a jó nép, amelyet lehet vezetni és félre vezetni, dönti el az eredményt. Hogy a kortesfogások ilyenkor napirenden vannak, az is érthető, de ami polgárságunk érettségére vall, hogy felekezeti momentumokat soha sem szokott a választásba vinni, s aki azzal próbálkozik, az célt aligha fog elérni, sőt határozottan rósz szolgálatot tesz azoknak, akiknek érdekében a választókat ilyen irányban akarja befolyásolni. Nagy lelki szegénység azoknál, akik a felekezeti szempontokból események színhelye, de vannak helyei és jönnek napjai, melyek csakugyan a magyarnép öröm és bánat egybefolyt könnyeivel vannak megszentelve. Jaj a nemzetnek azért, mely csak diadalaira, örömeire emlékszik, jaj a népnek, mely múltjának fájdalmait, gyászos napjait az örök feledés sírjába temeti. Gyász és öröm ami nemzetünk éltető eleme, mint gyász és öröm hullámzik egy- egy ember rövid határu életében. Mert a nemzeteknek is van lelke, és a népléléknek is megvannak a maguk lélektani törvényei, melyek annál hatalmasabbak megnyilvánulásaikban, mentői egységesebb, összhang- zóbb a nemzet közérzése. Minden embernek meg kell halnia a törvények szerint, de a nemzetek előtt nincs elzárva a megújhodás útja; A nemzet tovább él az uj nemzedékben és az elhunytak emlékezetében. * # * A magyar nép e nappal, Erzsébeteink- nek jelentőségében gazdag napján is a történeti napok, tehát a megújhodás egy alkalmas pillanatához ért. Egyrészről megelevenedik előttünk a távoli időknek, az Árpád-korszaknak, a XIII. századnak büszkesége, a sokáig félreismert középkornak egy bájos királyleánya, a maga kedves gyermekkorával, szűzies tiszta hajadon alakjával, majd szent életű özvegységével, tehát egész életének csodás ragyogásával. Hogy hirdesse ne csak nekünk, de az egész művelt világnak a magyar leány erényeit , egyéniséget és mindazt, amit csak költők lantjukra vettek és ih- letségük erejével, gazdagságával gondolattá és érzéssé érleltek a nőiesség bájairól és ‘ hatást várnak, s még csúnyább feltevés azokról, a kiknek hajlandóságát ily utón akarják megnyerni. A vasárnapi választás talán élén- kebb lesz az eddigieknél, de ha a vár lasztó polgárság a maga egészében részt fog venni benne, nyugodtak lehetünk, hogy az eredmény meg fog felelni a kivánalmaknak. Szavazni menni pedig nemcsak jog, de kötelesség is, s ha hiba történik, azok lesznek a fele: lösek, akik nem teljesítették kötelességüket- « Keddi levél. A mai gondterhes, nehéz életviszonyok között sok banális, szomorú esemény vész bele a hétköznapi szürkeségbe. Ha egy tünö percig foglalkozunk is egyikkel- másikkal, csakhamar elfeledjük azokat. Megdöbbenve állunk meg azonban utain- kon, valahányszor egy ilyen tragikus kimenetelű ballépés hírét halljuk, mint ezé a. szánalomra méltó Papp Gyuláé. Ilyenkor minden sietségünk és közönyösségünk dacára a megdöbbenés vesz rajtunk erőt s keressük, kutatjuk az ilyen megrázó események pszichológiai hátterét, boncolgatjuk szerencsétlen embertársunk lelkivilágát, szeretnők az eset és körülményeiből, a valót kihámozni. Pédig ez a legtöbbször hiábavaló fáradtság. Az anatómia csillogó bonckése, s a koponyacsontot szertevágó fűrész csak annyi rést nyit a cavaderen, a melyeken az anyaság méltóságáról, az írás jellemezte „erős asszonyáról. És ez az emlékezet jóleső büszkeségünk, örömünk, reményünk a sivár jelenben. Tiszta eszrpény a rideg realizmus közepén, mely mint villám a fellegekből tör elő e napon a múlt fátyola mögül, hogy pillanatra legalább bevilágítsa a magyar honleány hivatásának, életének egyedüli biztos útját.... a magyar nőnevelés ősi erejét és fényét.... a mai idegen földről behurcolt és úgynevezett feminizmussal szemben. De a nemzetnek ma gyász-ünnepe is van. És még minő gyász-napja. Aminő talán a világ egy népének sincs. Kedves ifjak 1 Nem tartok attól, hogy e kimondott szavakkal túlzásba, végletekbe estem. Mert ha keresem a lelki élet szálait, melyek egyes nemzeteket hőseikhez, riagy- jaikhoz, bölcseikhez fűzik a síron túl is... időtlen időkig... találok megkapó, elsza- kithatla'n, mindig erősödő fonalakat, az kétségtelen. Egyik nemzet hadvezérét ünnepli, őrzi, ki világra szóló tettével nagy nevet, dicsőséget szerzett hazájának. Másik századát megelőző génijét tiszteli meg folyton élő emlékezetével és igy tovább. Ám keresve-keresvén sem lelem azt a ritka aranyszáiat, mely a mi népünket, ami nemzetünket Nemzeti Nagy asszonyunk egész életéhez, teljes lényéhez, gyé- mántos szivének minden dobbanásához úgy és annyi okból odaköti, mint ahogyan az uj Magyarország hozzá van kapcsolva... az uj kor Erzsébetéhez, ami fejedelemasszonyunkhoz, Erzsébet királynéhoz. Ezek a szálak az anyaság szálai. az orvosi tudomány meglátja az agyrészek rendellenességét, a kutató pszichiáternek azonban nem marad más eszköze, mint a logikus következtetések láncolata. Ez pedig csak úgy lehetne teljesen egész, ha sikerülne a lánc első szemét, az okozatok kiinduló pontját megtalálni. Ez azonban csak igen ritkán lehetséges, mert az ilyen emberek nem mernek, nem akarnak őszinték lenni, sőt ellenkezőleg, igyekeznek tettüket szépitgetni, a misztikus és romantikus mázával bevonni. ' Valószínű azonban, hogy minden ilyen bállépést küzdelmes lelkitusák, alapos meggondolási folyamatok előzik meg s csak pokoli lelki szenvedés után, a nyomasztó körülmények végső hatása alatt, mintegy öntudatlan állapotban követik el tettüket. A mai modern világban pedig nem egy csábitó s igen sok kényszerítő körülmény űzi az élvhajhászó embereket az örvény végzetes széle felé. Hogy egyebet ne emlitsek, az élet sikamlós pályáján mint egy sötét daemon kisért a ranghoz méltó, — helyesebben mondva, — a módon felüli megélhetés, a fényűzés pa- roxizmusa. A társadalom sok ferdeségei mellett egyike ez a legveszedelmesebb ragályoknak, mely akár csak a kolera és pestis, kíméletlenül szedi a gyönyöröket hajhászó emberek közzül a maga áldozatait — azzal a különbséggel, hogy áldozatai javarészt olyanok, kik tudásuk és sajátos egyéniségüknél fogva jobb sorsra lettek volna érdemesek. Semmi sem jellemzi úgy a társadalom bomlottságát, mint ez a sok sikkasztás, csalás, és öngyilkosság. S csodálatosképen a társadalom egykedvű lethargiával nézi ennek a veszedelmes Az anyaság szálai pedig minden más szálaknál a világon összeforrasztóbbak, el- szakithatlanabbak, örökké tartóbbak, mert ideálisabbak. Ismeritek-e ti ezeket a szálakat ? Ér- zitek-e összekötő, összeforrasztó erejét most, mikor még elmondhatjátok, hogy van édesanyátok? Vagy van talán közte- tek, aki még jobban érzi, mert már csak volt édesanyja. Eszembe jut e pillanatban annak a jó fiúnak vallomása, aki azt mondotta, hogy édesanyja koporsójánál hullatta életében az első könyet, melybe édesanyja résztvevő könye nem vegyült. Mert Magyarország, és benne ez a sokat sirt nemzet is elmondhatja, hogy első égető fájdalma volt megifjodásának, elnémított nemzeti életének és feltámadásának idejében, melyet nélküle, az ő velünk érző, szomorkodó és örvendő szive nélkül kellett elszenvednünk. Sokaknak siralmára hunyt el, de senki sem vesztett vele többet, mint te árva nemzetem 1 * % * íme kedves ifjak I A nemzet nagy családjában, történeti menetében két Erzsébet kép. A régi-régi letűnt századokból egyik, melyet a nemzet története mindig kegyelettel, büszkeséggel, idális felfogással őrzött és helyezett a nemzet ifjúsága és honleányainak tekintete elé ... És a másik? Mintha tegnapról való volna, hogy ma újra megnézhessük, körülrajonghassuk, csókjainkkal boríthassuk, akár édesanyánkat, kiben tiszteljük a nőt, az anyát, a védő angyalt... azt a lényt, aki életét adja gyermekeiért. ROTH SIMON nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. 11 a itti" K m m n ibao. 'atöt* P| méi Imi mjfl fi I in? 1«*»' 'Avftljpft Hl «as Sán n MEGÉRKEZTEK!!! az őszi és téli idényre megrendelt összes úri-, női- és gyermek valódi dievro és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.
