Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-22 / 43. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 43-ik szám. Szatmár, 1907 október 22. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN.--------AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: — Egész évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél évre . '. . . 3 » [ Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = ,tt=ít.'P.-P0N-SZAm : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. == HIRDETÉSEK == a lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak maflett fölvétetnek. Nyíl ttér garmond sora 20 Mér. Hirdetések díjjal elöie fizetendők. — s=»Bizottsági tagok. Ismét választás következik, a mikor alkalma nyílik a polgárságnak ité- í letet mondani azok felett, a kik eddig a törvényhatósági bizottságban érdekeit képviselték vagy ezután képviselni akarják. A törvényhatósági bizottság választott tagjai felének megbízása az év végével lejár,-a városi közgyűlés tehát elrendelte; hogy az ily módon megüresedett tagsági helyek a f. évi november 24-én megtartandó választáson töltessének be. Választás alá jönnek pedig a következő bizottsági tagok: Az I. kerületben : Biki Károly, dr. Kelemen Samu, dr. Kölcsey Ferenc, Losonczi József és dr. Tanódy Márton. A II. kerületben: dr. Fejes István, Lévay József, Teitel- baum Herman, dr. Vajay Imre, Pap Endre és Heidelberg Imre (1910 végéig). A III. kerületben : Ozsváth Elemér, Kótai Lajos, Tankóczi József és Virág András. A IV. kerületben: Balogh József, dr. Dómján János, Jákó Mihály, Seres István, dr. Törzsök Károly és . Walion Ede. - — ..... A választó polgárságnak most módjában lesz bizalmával újra megtisztelni azokat, a kiket ez előtt h^t évvel megtisztelt, vagy egészen uj embereket bízni meg azzal, hogy érdekeit a következő hat évben képviseljék. Hogy kik érdemesek a bizalomra, azt a mi polgárságunknak nem kell'magyarázni, mert hiszen annyira tájékozva van, hogy a bizottsági tagok működését ismeri, valamint ismeri azoknak is egyéni értékét, a kiket esetleg, mint uj embereket, akar beválasztani. Igaz ugyan, hogy igy választás idején nagyon sok a szószóló, a kik egyik másik érdekében a dicséretnek oly /szédítő mennyiségét tudják felsorolni, mely a ■ legszilárdabb elhatározást is megingatja, ez azonban csak kivételes esetekben fordul elő, s általában a kapacitálás nem hágja túl a megengedett határokat. Ma, a mikor a választójog kiterjesztése a jelszó, az első kellék, hogy a kinek ez a joga meg van, az ismerje kötelességének élni is vele, az lévén a leghathatósabb fegyver, mely az illetéktelen törekvéseknek útját vágja'. A hol a polgárság a maga egészében ál! a harcba és egyformán érdeklődik a saját dolga- iránt, ott ritkán szokott hiba történni, a legtöbb baj onnan származik, mikor hiányozván az érdeklődés csak kevesen gyakorolják a jogukat, a mely esetben aztán, ha baj származik, azok a bűnösök, a kik elmaradásukkal azt elősegítették. . Fontos kérdés| pedig, hogy., kikét küldjünk be a törvényhatósági bizottságba, miután a polgárság anyagi jóléte függ attól, hogy a város ügyeinek elintézése olyan emberek kezébe legyen letéve, a kiknek független gondolkozása és magatartása teljes erkölcsi garanciát nyújt arra nézve, hogy mindenkor felül tudnak és akarnak is emelkedni a magán érdek ezernyi akadályán és működésükben nem tekintenek mást, mint a tiszta közérdeket. A kik most kiléptek a bizottsági tagok sorából, azokra nézve az elmúlt hat év, némelyiknél még több is, kellő alapot nyújt a -tekintetben, hogy birnak-e a fenti kellékkel, a ki pedig, mint uj ember pályázik polgártársai bizalmára,’ arról is meg lehet állapítani a szükséges minősítést, ismerjük egymást annyira, hogy e végből ne kelljen másokhoz fordulni információért. Különben megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy törvényhatósági bizottságunk mindenkor igyekezett a helyes utón haladni, annak tagjai általában megfelel- 1 tek feladatuknak, s igen gyakran eklatáns jelét adták, hogy könnyen. nem lehet őket befolyásolni. Csak a legutóbbi választsra mutatunk rá, mikor az árvaszéki tanácsosi állás betöltése volt napirenden s a mikor a két pályázó közül az egyik 54, a másik pedig 16 szavazatot kapott. Ez az arányszám ékesen szóló bizonyíték fenti állításunk mellett, valamint a mellett is, hogy a kilépett bizottsági tagok általában teljesítették kötelességöket. Polgárságunk egészséges gondolkozását mutatja az is, hogy a hol a városi ügyekről volt szó, soha sem engedte magát befolyásoltatni a politikától, s ennek egyáltalán soha sem engedett olyan szerepet, mint a minőt más törvényhatóságoknál lehet tapasztalni. Ne is legyen a mostani választásnál sem a politikának nagyobb szerepe, mint eddig volt, mert ha van, a mi a közös működést károsan megzavarhatja, az mindig a politika. Ha visszatekintünk városi közéletünkre a lefolyt két évtizedben, mindig ki lehet mutatni, hogy a leghevesebb harcok akkor dúltak a közgyűlési teremben, mikor a politikával hozták kapcsolatba az egyes kérdéseket. Megnyugtató, hogy ez a múltban is csak ritkán történt s bizonyára még ritkábban fog előfordulni a jövőben. Hogy bizottsági tagok sokan szeretnének lenni, az érthető. Mióta a világ fentáll, mindig díszes szerep volt a közügyekben vezérkedni, s ha az ámbició tényleg oda irányul és meg van hozzá a szükséges erkölcsi és szellemi alap, ezt az ámbiciót többnyire honorálták is. Csak a hol nincs semmi létalapja, a hol nem egyéb üres hiúságnál, mely élvezni akarja a vezéri szerepet minden jogcím nélkül, a hol csak a látszat dolgozik, mely ha célját érte, meg van elégedve az elért eredménynyel, ott kell erélyesen állást foglalni, mert az ilyen ámbiciók veszélyesek, miután nagy gyengeségből, a hiúságból táplálkoznak, s mindig a mellé az érdek mellé szegődnek, mely a hiúságukat tovább táplálja, már pedig az soha sem szokott a közérdek lenni. S hogy nálunk az ilyen törekvések sokszor célt értek, annak tisztán az érdeklődés hiánya volt az oka, s ha ezután célt fognak érni, az ok mindig ■ ugyanaz lesz. TÁRCZA. Friss emlékek. VIII. Este érkeztünk a francia Svájc metropolisába, a reformáció Rómájába, Genf be. Este. És nékem mégis ekkor jött fel a napom. Még pedig nem is egy, hanem két példányban : a két gyermekemet láttam újra az elválás egy hosszú, sötét éve után. Mekkora kisértéssel kell megküzde- nem, hogy e naplószerü följegyzésekből kihagyjam a szivem fönséges háborgásának kontár megrajzolását! A porkoláb kegyetlenségével szorongatom a lelkemben röpkédé sok apróbb- nagyobb édes emlékét, amik a viszontlátás percében születtek. Ki akarnának szállni szűk tanyájokból, belé sok szülői kebelbe, amelyekben (úgy találják) olyan kényelmesen elférnének. De nem hallgatok a kis bohók kuncogására. Nem bocsátom ki őket a fagyos levegőre. Megtalálnának dermedni benne az ártatlan teremtések. Jobb ha én ápol- gatom tovább. Nálam kicsiny a fészkök, de meleg ... Húz csak tegnap vezetett körül uj lakóházában egy barátom,, azt magyarázván, hogy a szobái a modern felfogás értelmében azért alacsonyak, mert igy lakályosabbak. Egyéb okom is van rá, nem hozni nyilvánosságra az apai érzelmeimet. Evekkel ezelőtt, mikor külföldön élt a fiam, karácsonyra levelet intéztem hozzá e lap tárcájában. Úgy véltem, hogy más emberfia is elolvashatja azt, amit én a magaménak mondani akarok. Amig élek, hálás vagyok azért, hogy idegen szülőktől többet tanulhattam, mint a magaméitól, és alighanem ebből az érzelmemből nőtt nagyra az érdeklődésem és szeretetem valamennyi gyermek és ifjú iránt. Még azt is tapasztaltam, hogy ezekre igen gyakran nagyobb hatással van a jóakaró és együttérző idegennek a szava a saját szülőiénél. És mégis a körmömre koppintott azért a tárcalevélért egy barátom. Helytelenítette, hogy a magam „családi“ dől gait a piacra vi.-zem, ahql azok senkit nem érdekelhetnek. Édes Istenem 1 Hát hiszen igaz, hogy az én Írásom vásári munka, mint ilyen nem sokat ér. De nem is kérek érte semmit. Csak a gazdagot sértheti a ne"ki felajánlott alamizsna. Már pedig minden hiú hivalkodásunk mellett is be kell vallanunk; hogy elég közöttünk a szegény. Vagyunk szép számmal. „ Furcsa, igazán furcsa, mennyire nem szeretik ma az eleven életet az ernberek, holott jelszavuk : élni, jól élni, sokat élni. Beteges jelenség, hogy ennek dacára a valódi, mélységes emberi lét iránt kihalt minden érzékünk. Lám, ha a tárcában kieszelt lényeknek széna- (sokszor pláne csak szalma-) érzelmeit Írogatják le, a z olvasmányszámba megy. De ha arról esik szó, miként szabja meg a szülő a világba készülő fia élete útját, és mit adjon neki utrávalónak, akkor ez nem tartozik másra, ez tisztán „családi“ ügy. Pedig paedagogus az a különben tiszteletreméltó és nékem igen kedves barátom, aki ezt vallja. Járatos a tudományokban és szépirodalomban; olyan ember hát, akinek adnom kell valamit a szavára. Engem csak elhallgattatott az elvével. Hanem az a baj, hogy a tanitványait meg majd megszólaltatja az ilyen felfogásban. Lehet-é megnyugtatás a szomorú véleményem, hogy ő reá éppoly kevéssé hallgatnak a növendékei, mint én reám az olvasóim ? .. .. Lassan szállt le az ésthomály a tóra meg a városra, mialatt a szállóba hajtattunk. Bajos volna megkülönböztetni, mi volt erősebb bennem: az apa elfogódása, vagy az idegen bámulata a szemem elé táruló bűvös képsorozat láttára ? Kevésnek éreztem a két szememet, annyi mindenfélét szerettem volna egyszerre nézni. A hemzsegő embertömeget, a meglepően tiszta utcákat, a Montblanc havas tetőit, különösen pedig a tavat. Álljunk is meg kissé e fönséges helyen. A genfi tó, vagy, amint odahaza hívják, a Léman tava, sokkal több, egészen . más, mint álló víztömeg a szárazföld belsejében. Nem fog ugyan sikerülni, de azért csak próbáljon az olvasó elképzelni egy, száz kilométernél hosszabb és átlagban öt kilométer széles, zöldes kék síkot, köröskörül tetemes magasságból zöld oldalokkal a part felé szelíden lejtő kerettel. A tó egyik végén hömpölyög belé a Rhone folyam, hogy a másik végéből, Genf közepén, vígan zuhogva folytassa az útját; új erővel, mintha a tóban csak megpihent volna. Tessék továbbá hozzáképzelni a hegyoldal partjain a legregényesebb módon sűrűn odaszórt egyes villákat árnyas parkokkal, és eszményileg szép helységeket, amelyeknek díszes házikói* régi kastélyai és templomai a legélénkebb képzeletű festőnek dicsőségére szolgálhatnának ; a parton végigfutó vasut-vonalat és asztalsima- ságu kocsiutakat, a tó vizén úszó gőzhajók-, vitorlás bárkák- és csónakoknak százait. Mindezt pedig világitsa meg a fantáziája segélyével szivárványszinekben I átszürődö napsugarakkal olyan levegőben, amelynek a viz kipárolgása folytán fátyol- 1 szerű a sűrűsége. És gondolja hozzá a • távolban ég felé szökő gerinceit és csúnagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. = i I ffl! ]HE€}ÉftKEZTEK!!! az őszi és téli idényre megrendelt összes úri-, női- és gyermek valódi clievro és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben. a
