Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-16 / 29. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 29-ik szám. Szatmár, 1907 julius 16. / / f SZATHAB VMB TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A fa-mizéria. A fővárosban átéltek egy hosszú, 1 szokatlan telet. És benne voltak ugyancsak a szénmizériákban Most — okulva a múlton — ugyancsak jókor hozzáfogtak a baj orvoslásához. Megtörtént ugyanis az elmúlt télen fővárosunkban, hogy egy-egy család napokig nem tudott fütő anyaghoz jutni, Vendéglőkbe kellett bevándorolniok, mig otthonuk valamikép felmelegedett. A szükség, a nyomor talajában gyorsan nő az uzsora is. Annak idejében szörnyű dolgokat olvashattunk a fővárosban dúló szénuzsoráról. A rendőrségnek kellett fellépnie, hogy a tartózkodás nélkül űzött lelketlenségnek valahogyan útját állja. Jó lesz nekünk is mindezekre gondolnunk. Sőt idejében megelőző óvóintézkedéseket tennünk. Mert városunk is benne van már a fa-mizériában. És ha tétlenül várjuk a következményeket, készületlenül megyünk neki a télnek: odajutunk, ahol a főváros volt. A fa-mizériába és ennek következményébe: a fa-uzsorába. Azért igen helyén való dolog volt, hogy a Szatmár és Vidéke kellő időben vetette fel a fa-m'zéria kérdését, hogy ha általánosságban is, rámutatott á jelen, de különösen a jövőben bekövetkezhető hagy szükségre és zavarra, mely megfelelő intézkedés vagy készüTÁHCZA. A cionizmus célja, keletkezése és fejlődése. Irta és 1907 julius hő 7.-én, á „Szatmári Cionista Kgylet“ rendes ülésén felolvasta Jord&n Viktor orvostanhallgató. Tisztelt hallgatóim ! Vizet a tengerbe és homokot a Szaharába hordani céltalan, vagy legálább is fölösleges. A cionizmusról a legutóbbi években kiváló szónokok oly sokat mondtak el, a magvas és velős brosúráknak oly nagy száma jelent még, hogy nem szükséges bőven foglalkozni nekem vele. Amidőn mégis mozgalmunk fejlődésének és keletkezésének történetét tűztem ki mai felolvasásom tárgyául, azt a helyi sajátos viszonyokra való tekintettel tettem. Mert szomorú, de tagadhatatlan tény az; hogy városunk közönsége túlnyomó többségének a cionizmusról, melynek pedig már milliók állanak szolgálatában, halvány sejtelme sincs, vagy ha van is némi felületes ismerete, az csak zavarólag hat. Ezen a ferdeségen szeretnék gyenge erömhöz képest segíteni s csak arra kérem Önöket, hogy oly türelemmel hallgassák meg a kővetkezőket, mint amily jóakarat vezérel engem szándékom elérésében. let nélkül Szatmárra okvetlenül be fog következni. Be fog következni az az állapot igenis, amit a főváros átélt és aminek elhárítása érdekében már. korán a fővárosban is erősebb mozgalom indult meg. Nekünk is mozognunk, tennünk kell. A helyi sajtó legyen résen és ne engedje elaludni ezt az igen életbe vágó kérdést. Indítsa, sőt izgassa a lakosságot tevékenységre, összetartásra, sőt ha szükséges: fát-beszerző szövetkezet alakítására is. A sopánkodás, a beszéd nem ér semmit. Azon már túl vagyunk, hogy az erdőt — a szánktól hordották, vették el. Azon is, hogy hát mit érne most az az erdő ? De még azon is — hogy vájjon az erdő eladás mit lendített rajtunk ? Most a létező és bekövetkezhető állapotokkal kell számolnunk, szembe- szállanunk. Ridegen, reálisan, okosan. Arra se' támaszkodjunk kizárólag, hogy a városi hatóság is megmozdult. Illetőleg megmozdította az avasi erdőt. Mert bár a városi hatóság kötelessége — polgárainak ez irányú érdekeit is mindenkép előmozditani: — kérdés : az idén megfelelhet-e a közszükségletnek s vájjon a várostól forgalomba hozott famennyiségből kiveheti e részét maga az egész közönség. Mert e tekintetben is vannak távolabbi és közelebbi, kiváltságos és nem kiváltságos helyzetek. Ami természetes. A cionizmus nem egy újonnan fölkapott eszme vagy divatos áramlat', mely a korral keletkezik és korával megszűnik. Csak a neve új, tárgya oly régi, mint maga a zsidóság. A messianizmusnak: a gyakorlati munka talajára átültetett alakja a cionizmus s célja.: a zsidó kérdés végríeges' megoldása... Mi azonban a zsidó kérdés ? A zsidó kérdés ama kétségbeejtő helyzetnek következménye, melyben a zsidóság 2000 év óta vergődik. Mert képzeljük csak el: egy 12 tnillió lélekből álló nép, melynek saját irodalma, erkölcse, tudósai, nagyjai és élethivatása van, él e kerek földön igazán „Me- füzor ümefaurod bén hoámim“ == elszórva, széthintve a világ minden pontján, a,föld minden részén. E nép története a szenvedések végtelen láncolata, kezdve az őrjöngő. Néró élőfáklyáitól, a középkor inquizitiós kínzó kamaráin át a modern antiszemitizmus üldözéséig. A XIX. század közepéig az egész: világon egyforma sors jut a zsidóságnak : . üldözik, pusztítják, ghettókba szorítják s kiirtásukra törekednek. Az egységes nemzethez való tartozás tudata azonban erőt ad a. zsidóságnak s megfogyva bár, de törve nem, lépi át a legujjabb kor küszöbét. A XIX. század közepétől kezdve a zsidóság történetét, két részre kell osztanunk : keléti és nyugati zsidókéra. Foglalkozzunk előbb az utóbbiakkal. Ezeknek életében ekkor nevezetes változás állott be>: a reformatió és a szabadelvű eszmék hatása alatt Nyugat zsiA hatóságnak azonban kötelessége az is, hogy minden erejével megakadályozza a fauzsorát. Megakadályozza azt, hogy a közönség hallatlan drágán — csonkított, megkopasztott Öleket kapjon ... Mint kapott a múlt télen és kap most, jelenleg is. Mert valóságos uzsora az, mikor a nagy fa mizériát arra használják fel egyesek, hogy megcsonkítják az öleket. És teszik ezt abban a biztos reményben, hogy a közönség kénytelen annyit elfogadni, amennyit küldenek: Mert örül, ha egyáltalán fához juthat. A fővárosban konstatálták, hogy a szénszükség ideje alatt a szenes zsákokat a szállítás alkalmával megdézsmálgat- ták. ügy, hogy a kétszeresen, háromszorosan megfizetett szénnek sokszor fele alig juthatott a megrendelőhöz. A rendőrség igaz észrevette nagy későn a lelketlen üzérkedést és meg is büntette sorra a szénuzsorásokat. Nálunk a fát kopaszgatják, a fát megrendelő közönséget rövidítik meg. Hiszen nyíltan beszélnek már erről. Köz- tapasztalat, hogy még a favágók is különbséget tudnak és tesznek — az erdei eredeti és itthon megrendelt, vagy közvetve szállított ölfák közt. Konkrét eseteket lehet felhozni. Maguk a szekeresek beismerik, mely- szerint utasításuk van arra, hogy egy szekérről hány hasáb fát kell leemelni. Ezt tűrni tovább nem lehet, illetőleg nem szabad. dósága emancipálva, egyertjog,usitva, később recipiálva is lett. Nézzük most az igy szabaddá lett zsidót. Kiszabadulva a ghettó szűk korlátái közül, teljes hévvel veti magát, a modern műveltség árjába s fajának kiváló kulturális, gazdasági és kéreskedelmi érzékével megáldva, küzd az életföltételekért. Megváltozott-e azonban a népek fölfogása a zsidóság iránt? Ha objektivek akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy nem, sőt helyzetünk rosszabbodott. Mert az előre- törekvő zsidóban az az ország, ahol lakik, mindenhol csak idegent lát, hontalan, hazátlan idegent, aki nyűg az országban s aki életrevalóságával más nemzetiségek elöl tiiinden pályát, lefoglal. Gátolják tehát a zsidót fölfelé törekvésében s gyűlölik elért pozitiójában. Mit tett ekkor az emancipált zsidó? Ahelyett, hogy szokásaihoz, nemes - traditióihoz és fenkölt tanaihoz, nemzeti egységéhez ragaszkodva nemesbbi- tette volna környezetét, lemondott szokásairól,. eldobta erkölcsét s utánozni, majmolni kezdi ellenségeit, nyomorult csúszómászó féreggé válik, akit most már méltán vet meg az a kevés nem zsidó, is, aki eleddig becsülte. Ez az egybeolvadási folyamat az assimilatió, mely több kárt okozott 50 év alatt a zsidóságban, mint a „golusz“ 2000 évének összes többi csapásai. Az asszimilált zsidó az által véli elleneit megnyerni, hogy letagadja zsidóságát, megveti saját véreit, s ha ő még nem is, de unokái már izzó gyűlölettel viseltetnek nagyapjuk vallása és faja iránt. Az emanMert hogy lehetett tűrni, azt tapasztaltuk eddig. De hogy nem szabad tűrnie az illetékes hatóságnak, azt akarjuk látni a közel jövőben. Ha már a fát oly hallatlan áron fizeti a közönség, akkor kapja is meg azt, amit kifizet. Itt éppen olyan joga és érdeke van a hatóságnak a pontos mérleg betartásának lélkiismeretes ellenőrzésébe, mint — akár a húsnál vagy más mérlegeknél. Ami pedig a fa-beszerzését illeti, arra kell törekednie a közönségnek, hogy tartson össze, álljon egybe. Sőt igen ajánlatos lenne szövetséget alakítani. Egyesült erővel, nagyobb mennyiség egyszerre való megrendelésével és szállításával bizonyosan nagyban. enyhítenénk a városi lakosságot fenyegető fa-mizérián. Spektátor. Hatásági tüzkárbiztositás. Irta: Nagy József. Elvitázhutatlan tény, hogy Szat- inár-Németi az utóbbi két évtizedben mind közművelődési, mind közgazda- sági tekintetben nagyot haladt. Ebbéli alkotásai mindnyájunk előtt ismeretesek, s igy felsorolásukat e helyen feleslegesnek tartom, önérzettel mond- hatjuk, hogy' természeti fekvésénél fogva is központiságra hivatott városunk ma már az ország északkeletének emporiuma lett. Egészen' természetes, hogy eme cipatió, túlzott hajtásában, a zsidó egyéneket előbbre vitte, de a zsidóságot, a maga egyetemes összességében, nemcsak megakadályozta fejlődésében) de vissza is vetette. Az átkos assimilatió azonban tovább folyt s a nyugateurópai zsidóság föltar- tóztathatlanul rohant vesztébe, amidőn a múlt század közepén oly események rendítették meg a világot, melyek döbbenetteljes megállásra és gondolkodásra késztették a lejtőn eső nyugati zsidóságot. Keleten lakó testvéreink sorsa volt ez. A keleti zsidóság nem részesült az emancipatió kétes áldásaiban s igy ott a népek minden lelkiismeret furdalás nélkül, , sans géné szabad folyást engedhettek a zsidóság iránti ellenszenvüknek. És ez meg is történt, véres és ijjesztő módon történt meg az i84o. évi damaszkusi vérvádat Keleten, ÉsZak-Afrikában, Romániában stb. követő zsidómészárlások alkalmával. Ekkor, --- majd az orosz vérfürdők jöttek -— midőn zsidó testvéreink lemészárolt ezreinek gőzölgő vére kiáltott fel az éghez, midőn száz és százezer hajléktalanná lett zsidónak nyomora dermesztette meg a vért ereinkben, eszmél föl a nyugati zsidóság. Ekkor lett aktuálissá a kérdés: csak azon ország iránt vannak-e kötelességeink, amelyben lakunk, vagy törődnünk kell-e más országban lakó zsidó testvéreink sorsával is ? A legutolsó hitehagyott zsidónak is átnyilallott szívén a közös fájdalom s érez. nie kellett, hogy azokhoz a szerencsétle. nagy választékú cipőraktárát ajánljak a t. vevő kózónségnek, mink a legolcsóbb bevásárlási forrást. ItáfP1' Mp I ÄäMi L Unj Mts íffan aulán. dal.tfck- auTyÓibón IP4 Bon, hét fiist %- >g i jldott iizar így JTIOYELéIIEIKTETES !!! Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk jóval olcsóbban szerezhetők be az eddigi áraknál.
