Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-16 / 3. szám
Huszonharmadik évfolyam. 3-ik szám Szatmár, 1906. január 16. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre . Fél évre . . . 6 kor, I Negyedévre I kor. 50 fill. . 3 » I Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL^ hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és,hirdetések is küldendők: = Morvái János kfinyvnyomdájí'Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 78- A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. = HIRDETÉSEK == • lap Madéhivataliban a legolcsóbb árak mellett Kivétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. ■ . 1 ■ Hirdetések díjjal előre fizetendők. —=.r Pangás. Jöttek, múltak az ünnepek. Megint minden a régi. Az emberek újra hozzáfogtak a hajszához, túrja mindenki a kereset forrásának barázdáját és az ideg ölö munkában ujfent annyi a panasz, mint ünnep előtt. Sőt ünnep múltával még többet panaszkodnak az emberek. A kereskedő, az iparos akár bezárhat nák a boltot senki sem fordítja feléjük a rudat. Az üres tárcáju közönség elhiszi a sok szomorú vallomást, de nem' tehet róla, ő maga is rettenetesen érzi a pénz hiányát. Bezzeg karácsony táján élénk volt a forgalom, nyüzsgő emberek adták kézről kézre az iparos, kereskedő ajtók kilincseit Noha a közönséget nem az az elv vezette, hogy egyszer egy esztendőben csináljon a kereskedő világnak is jó napokat, inkább ázzál tüntetett, hogy egyik-másik különbül tud költekezni, mint a szomszédja, egyikmásik túllicitálta a másik igényét, talán megse is gondolták, hogy mit vesznek, vettek és vettek. Hazai-e avagy külföldi; azzal nem törődtek a vevők, talán a kereskedők sem, a sok forint pénz akkor is, ha osztrák portékáért fizetnek, akkor is, ha a tárgyakat a hazában készitették-e. Az eredmény aztán nem lehetett más a vásárlási felbuzdulás után, mint a pangás: mert a haszont tulajdonképpen nem azok könyvelték el, a kik a bécsi gyárosok portékáját eladták, haTAUCZA. Glil-Baba. Megillétődéssel állottam évekkel ezelőtt Gül-Baba sírja felett a budai mecsetben. Maga a mecset kicsiny s semmi disz sincs benne. Nehány régi kard és török felirat a falon; a földön pedig két kecske- bőr szőnyeg, ennyi egész berendezése. S mégis milyen kegyelettel zarándokol ide távol keletről a buzgó muzulmán, hogy a rózsák atyjának bemutassa a hódolatát s maroknyi földet vigyen emlékül hazájába. A vallásos érzés megnyilatkozása mindig ímeghátó, bármely felekezetnél szemléljük. Jól esett a tudat, hogy hazánkban van egy olyan hely, melyre a török tisztelettel gondol, melyet felkeresni vágyik. A régi szomorú emlékek sivatagán mint oázis tűnik fel Gül-Baba sirja. Fenn áll a hagyomány, hogy ö csakugyan megmentett egy keresztény ifjút, ki rózsát lopott, bár nem oly nagy áldozat árán, mint azt a Huszka-Martos kedves operettejében látjuk. Ép ezért rokonszenves a magyar előtt Gül-Baba alakja. Jónevü festő örökítette meg halálát egy szép és megható képben, melyet a nemzeti múzeumban láthatunk. Az operette, melyben ez időszerint Szatmár-Németi közönsége gyönyörködik, valóban kedves és_elbájoló. nem azok,-akik a portékát ide beküld- ték. A hazai pénz nem marad idehaza, nem itt jár kézről-kézre. Itt nincs készanyag ahhoz, hogy a forgótőkét növelje és a pénzforgalommal a köznyomort enyhítsük És ha anyagunk lenne is, ha van is olyan ez a publikum, hogy a magyar gyártmányt meg nem veszi, mert beteges fölfogásunk és azt hisszük, hogy a brassói, gácsi szövet mindjárt jobb, mihelyt reáfogják, hogy angol gyártmány. Vájjon miben hibás a vásárló közönség? Abban első sorbán, hogy erős sovinista ott, a hol palackok mellett kell kiönteni a magyar ékes szólás dik- cióit, de szűkkeblű ott: a hol a pénz beszél és a hol tettekkel kell a hazafiasságot bizonyítani. Ez az iparpártolási közömbösség azonban, mélyreható gyökerű. Magyar- ország kezdetleges ipar állam. Az iparpártolási akció csak akkor lesz koncentráló erejű, ha a nagytőkések nem fogják szégyenleni az ipart, ha itt is létesülnek gyárak, a melyek nem szórványos területen teljesitik a missiót, hanem mindenfelé a hazában füstölgő kémények hirdetik azt a józan elvet, hogy az agrár állam mellett is párhuzamban haladhat az ipar. A pangás akut jellegű tehát. A karácsonyi vásárok nem bírnak a végleges operáció jellegével, mert az organikus bajt csak csillapítja: az egy-két ünnepi hangulat és vásári kedv. Ezen csak a vásárlók és kereskeSzép rózsa kennek bejáratát látjuk magunk előtt, midőn a függöny felgördül s halljuk a távolból a zarándokoknak mindinkább erősödő énekét, a mint a rózsákat dicsőítik : „Allah kedves virága Balzsammal töltőd be a léget Te szép, te jó, te drága lm térden áldozunk tenéked. A távol napkeletről, Üdvözletünket hoztuk el mi Allah kedves virága Te bájoló te fejedelmi. Hogyha nyílik rózsa szirma Mintha Allah mosolyogna, Hogy ha illat kél belőle, Mintha lelkünk üdvözülne, Hogy ha bimbó sarjad éled Int felém az örök élet Rózsaillat égbe száll Áldott légy te rózsaszáll.“ A vándorok eltávozása után megjelenik a basa, kölcsönösen válogatott jó- kiván,ltokat mondanak egymásnak Ö és Gül Baba, miközben az utóbbi fokozatosan kérdi, hogy mit kiván tőle a basa: jövendölést ?, a szakácsát? a szent lófarkot, hogy csatába vigye? pénzt?x csak nem rózsát ? A basa a rózsák legszebbikét kéri: Gül-Baba leányát, Leilát. De ez Gábor diákot szereti, ki belopózkodik s a szigorú dők összetartó ereje változtathat eredményesen, Ez ha hazai ipari készítményeket tart. A végeredmény azonban csak akkor lesz igazi, ha nekünk ma gunknak lesz bőséges és művészi kivitelű olcsó árunk, a mikor az iparos idehaza talál piacot készítményeinek eladására és nem kell idegenbe vinni azokat a tárgyakat, a melyeket újból haza hozunk drága pénzért. Ez a végleges megszüntetése a pangásnak, még messze időkre nyúlik. A gyárak létesülése nem megy olyan hamar mint egy fecskefészek megépítése. Egy-egy fecske pedig nem csinál nyarat Az iparpártolók ligája azonban már a gyárak megépítése előtt életképes erőt önthet a pangó, vértelen ipari világba, ha hazai gyártmányokat vásárol és bizonynyal nem a hazafias iparosokon .és kereskedőkön fog múlni, ha ide-haza is lesz készítő és vevő. A józan kereskedelmi törvény az: hogy mentői sűrűbben forogjon a sok krajcár, mint a ritka forint. A pénz kézről-kézre adása élénkebbé teszi a társadalmat és nem kell attól félni, hogy a pénz megoszlik és nem lesz oly imponáló erejű A tömeg emberek kezében megosztó pénz uj és uj keresetforrásra utalja az embereket, mig egy-két kiváltságos boldog halandója a teremtésnek, csak lukszust űz a maga boldogságából. A nap ereje sem volna oly fön- ségesen éltető, ha egy pontra osztaná tilalom ellenére s/.akit a rózsákból kedvese számára. Nem fél semmitől s vígan énekli: Jártam kóboroltam Mindig c-ak daloltam Úgy a hogyan éreztem Jó barátot leltem Szép lányt is öleltem Pénzt sohasem szereztem, Mindig vígan éltem, Hej senkitől se féltem Amit kezdtem végeztem. A rózsalopás miatt halálra Ítélik s kérdik mi az utolsó kívánsága. Az utolsó kívánsága az, hogy engedjék be abba a szép rózsakertbe, mert: Ott túl a rácson más világ van A melynek érzem bűvös illatát, Ott túl a rácson van a mennyoiszág, Minőt nem látott senki még soha, Ott túl a rácson tündérek élnek Oda kívánok menni én. A második felvonásban előttünk áll e szép tündérkert. A háremhölgyek vigan éneklik : A kis madár Szökellve jár A földre sem ér a lába Ha szárnyra kél Az esti szél Szökellni be jó nyomába. sugarát, mig széjjel ágazó sugarai oly hatalmas egészszé teszik, mely az egész világnak nyújtja javait, mely szétforgá- csólódó sugarai dacára oly becsülettel betölti rendeltetését. Ez az elemi disztinkció is mind azt bizonyítja, hogy a megosztó pénz, a pénz forgalma, a kézről-kézre adás, de magában véve az emberek összetartó ereje, képes megszüntetni a pangást, képes kideríteni az emberek felett a beboruló eget. B. nőegylet bálja. A jótékonyság helyiérdekű angyalai az idei farsangban is kirótták a szegény adót a közönségre. Ez az egyetlen adó, a melyet mindenki ,ó szivvel fizet, azaz a melyhez jó arcot csinál akkor is, ha nincs nagyon innyére. A Pannónia terme és karzata szinül- tig megtelt nagy közönséggel, a melynek javarészét a programm vonzotta. A program csakugyan eredeti volt és ezenfölül mágnesként hatolt benne az, hogy a szereplők óriási tömegével dicsekedett. Minden szereplőre átlag egy pár szülőt, egy nagybácsit és egy unokatestvért számítva meg kellett telnie a nagy teremnek. Úgy is lett; a szegények nem panaszkodhatnak ; a tiszta jövedelem 800 koronát tesz. De a közönség sem panaszkodhatik. A „kaiábriász“-párti igen vonzó látványosság volt. A város összes szép leányai — (van-e olyan, a ki nem szép?) — pódiumon voltak és „keveredett a kártya“. A „Mokány Bérezi“ (Kürti József), Bukovay (Nagy Géza dr.) és Sanyaró Vendel (Nagy Vince) vezényszavára, a kiknek a vezényszót a Ha táncolunk, a fátyolunk Felhőzete száll a légben Az ajkunk merő rubint Hajunk hullámos ében. Megjelenik Gábor diák hü kísérőjével, Mujkóval, Gábor diák és Leila tiszta szeszereimének ellentéte, az egyik háremhölgy szenvedélye, melylyel Mujkót üldözi. Ez ellentétet szépen fejezi ki a két duett. Gábor diák és Leila egymást kézen fogva éneklik: „Szép égi virágom Jó sorsomat áldom. Tán bűvölet álom Ajkad az ajkamon Szivedet hallgatom, így múljanak évek Mindig véled élek Bár jöjjenek örömök És ezer veszélyek. Két istent imádunk Ám egy utat járunk S egy a mennyországunk Karodban édesem Meglelem édenem.“ Megakarnak szökni: „Jer velem édes Szökve, lopózva, Senki se érhet l Majd a nyomunkba Róth Fülöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a> FattUOlÚil legolcsóbb bevásárlási forrást.--------«oy =i= szálloda mellett! Sz atmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. HEGEKK.rJEZTEKÜ! az őszi és téli idényre megrendelt valódi bor és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
