Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-06 / 45. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ■4 .5 ií "l'WMm Egész évre . Fel évre . . MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ,ELŐ FIZETÉS ÁRA: = . 6 kor. . i 3 » Negyedévre I kor. 50 fllL Egyes szám ára 16 » ' Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Mervai János kfinyvnyomdija Eötvös-utoza 6-ik sz. alatt = TFiTiTlTON-BZÁM = 78. A Szerkesztő lakása: E.'*vös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK • lap kiadáhWatatában a legolesibb árak mellett fSIvétetnek. Nyiittér garmoad sora 20 fillér. Hirdetések díjjal elSxe fizetendők. Egyesületi életünk. Klubbok, kaszinók, körök és egy­letek tekintélyes számban vannak már nálunk is, de ez a szám még mindig kicsiny arra, hogy jelentékeny szerepet játszón a mi társadalmi életünkben. Pedig a kor tanulságai azt követelik, hogy ezek a társadalmi egyesületek minél nagyobb számban legyenek s környezetükre minél nagyobb befolyást gyakoroljanak. A mai kor jelszava: a közös cé­lokért való tömörülés. Minden város­ban és minden faluban néprétegek él­nek, a melyeknek hasznára válik, ha egyesült erővel törekednek a közös célt elérni. Az már régi dolog, hogy az egyes, a magára utalt ember ma­napság hasztalan küzd olyan áramlatok és törekvések ellen, a melyek akár a megszokás, akár a tömeg által befo­gadtattak. Az egyes ember hasztalan próbálkozik anyagi ekzisztenciáját biz­tosítani olyan utón, a melyen a gaz­dagabbak, az erősebbek járnak. Angliá­ban s később Németországban már régóta felismerték az egyesült erővel való törekvések szükségességét s a törzsasztaltól kezdve egész a mágnások klubbjáig számlálhatatlan egyesületek­ben, közben szövetkezetekben tömörül­nek az egyes néprétegek, hogy közös anyagi és erkölcsi célokat érjenek el. TÁRCZA. Újabb úti jegyzetek. Irta: Tanódy Endre. (Folytatás.) Nagyon barátságos kis intézet, az ablakai egy kis parkra nyílnak, amelynek zöldjén túl megcsillan .valami kék: — a tó. Épen o.t szakad ki nagy zúgással a Rhone folyó belőle, és ott van a Rhone első hídja ninllett egy sziget; Genf leg­nagyobb szülöttjének, Roússeaunak a szigee. Van barátságos tanterem és nyájas ebédlő, amely eszembe juttatta a nyugati családi élet tiszta meghittségét, amelyet diákkoromban magam is sokat. élveztem, és amelyről ázon szerény véleményben vagyok, hogy a mostani világ átmeneti forrongása közepette az egyedüli megőr­zője a tiszta emberanyagnak. Arra pedig még lesz szükség. Három napi tartózkodás után elbú­csúztam enyéimtől, akik mosolyogva in­tegettek nekem az erkélyről. Úgy látszik, nem nehéz tőlem megválni és igy egész alkalmas lehettem a szerepre, hogy eny­hítsem a hazától való elszakadás fáj­dalmait. Géniből a vierwaldstätti tóhoz utaz­tam, a Teli Vilmos tett helyéhez. Olyan, mint egy nagy csésze, amelynek a fene­kén van egy csöpp folyadék. Ez a csöpp folyadék helyenként 6oo méter mély és Nálunk Magyarországon mégmessze vagyunk attól, hogy a polgárság az egyesülés révén tényleges eredménye- j két tudjon elérni. Ebben a tekintetben hatalmasan megelőzte a „burgoiset“ a proletariátus, a mely az egyesülése révén számottevő faktora lett a fővá­ros társadalmi és gazdasági életének s máris annyi előnyt és kedvezményt vívott ki a munkásosztály javára, hogy az jelentékeny eredmény, sőt siker számba jöhet. Tanuljunk tőlük és fejlesszük minden erőnkből kaszinóinkat, klub­jainkat, olvasó köreinket és egyleteinket, mert manapság csakis, ezek a helyes és megfelelő bázisai annak, hogy egye­sült erővel közös célokat érhessünk el. S miután hasonló intézmény ez idő szerint még , felette kevés ■ van nálunk, alapítsunk újakat, minél többet. A mi már meglevő hasonló in­tézményeink két nagy alaphibában szenvednek. Az egyik az, hogy egy nagy részük politikai célokat szolgál. Vannak liberális kaszinóink és katho- likus legényegyleteink, zsidó nöegyie- teink és keresztény hölgyek egyesületei, szociálista, néppárti és kormánypárti, földmivelés köreink stb. stb. Termé­szetes, hogy ezekben az egyesületekben és körökben, nem fejlődhetik ki az a szellem, a mely a tagokat közös anyagi és erkölcsi célok elérésére ösztönzi. Az * 1 ilyeneknek vezetői legnagyobbrészt sze­replő, vagy szerepelni akaró politiku­sok, a kiknek vagy a mandátum a végcélja, vagy a szerepelni akarás. S ez az oka annak, hogy ezek a körök a helyett, hogy egymással karöltve dolgoznának, egymással inkább rivali­zálnak s inkább a forma kedvéért, mint szükségből hébe-hóba a jótékony­ság gyér fügefalevelével takargatják tartalmatlan voltukat. Az ilyen társa­dalmi egyesületek csakis úgy tudnak a társadalomnak hasznára válni, ha első sorban nem politizálnak, ha egy­mással karöltve dolgoznak s a tagok anyagi jólétének emelését tartják szem előtt. A békés együttműködésnek meg­ölő betűje a politika, mert szenvedel­mek, egyéni hiúságok lesznek úrrá a kedélyek felett, s egyes emberek a ve­zetők érdekét, hiúságát szolgálják, s e mellett a felekezeti és társadalmi békét ássák alá. A másik főhibája a mi társadalmi egyesületeinknek, klubbjainknak, kö­beinknek stb. az, hogy a politikán ki- Tűl kizárólag mulatságok rendezésével foglalkoznak. A legtöbb ilyen körhelyi­ségek egész esztendőn keresztül, — néhány vasárnap kivételével — k'ong az ürességtől, élet csak farsang idején van bennük, a mikor rohamos egy­másutánban követik egymást a tánc- mulatságok és „műkedvelői előadások“, a csésze fala két-három ezer méteres hegy­láncokból van alkotva. Este felé Drumneuben csónakáztam egy kicsit a hegyek tövében, egy másik magyar fiúval, akivel megösmerkedtem Géniből jövet. Leszállt az est és feljött a holdvilág. A hegyek árnyéka zöldes feketére festette a partmenti vizeket, . amelyeken csillagok úszkáltak a hold tükörképe körül... Zsögöd Benő Öméltósága a nehezebb könyveire azt szokta volt mondani az elő­adásokon »Ezt ne is olvassák el az urak; csak úgy magamnak Írtam:“ Ezt se mél- tóztassanak olvasni; csak úgy magamnak 1 irtain. Úgyis nem nagy dologról van sző; egy pár névről, amelyek felidéződnek, ha nagyon szép a táj, meg az este, és amelyek nagyrészt tisztes férfiak nevéhez csatol­nák. Előbb vagy utóbb. Brumneuben cigányzenét hallgattunk este. Rácz Gyula barátom van künn hu­szártábornoki egyenruhában, a banda meg csupa hadnagy. A magyar szellem ki van domborítva a zenész hadseregben. A hazai politika pedig nem kíván a szellemtől egyebet, psak hogy domborodjon; a nemzeti vív­mányok teljesek. Nagyon szépen játszot­tak a fiuk; és közben egyre szidták egy­más megboldogult felmenőit. Olyan jó ott­honosan érezte magát az ember a köze­lükben. . A más napot hajón töltöttem, amely körül vitt az egész tavon. Forró őszi nap volt; fényes és meleg. A hajó födélzetén üldögéltünk egész nup'és néztük a legen­dás helyek .sorozatát. A Teli-sziklán, — amelyről a hős a csónakból kiugrott — szép kápolna épült; épen svájci katonák imádkoztak benn, mikor elúsztunk mel­lette. Meg kell nézni ezeket a dolgokat és megérezni emlékeik költészetét. Nem lehet írásba adni és kottára tenni varázsuknak ezer zöngéjét. Megállapítani csak azt le­het, hogy erről a rejtett helyről egy nagy adag világszabadság fakadt. A hegyek ormán, ahol a gyopár is alig nő, a jég­hideg vizekből, amelyekben állat meg nem él, — á szabadság kitudott hajtani. És ebből remélni lehet azt, hogy ami alsó fekvésű földeinkből, amelyeket a felsőbb körök szolgálatában kiaszott nyelvekkel tart föl eddig is, és mostanában jobban mint valaha — egy jól táplált csürhe — : hogy talán ebből a talajból is nő ki még szabadság. De ha nem, hát az sem baj; ez csak azt fogja jelenteni, hogy nekünk igy is jó. És végsorban is, kinek mi köze van hozzá? A déli és esti közös étkezésnél egy szép angol leány mellé ültem. Délben vé­letlenül, este erőszakkal. Az apja ugyanis nagyon szigorú anglius volt, és ellenezte a hosszas együttlétet. A dinernél annyi­szor szúrta belém hegyes tekintetét, mint a hányszor a húsba döfte a villáját. A miss-el egyáltalán nem értettük meg egy­mást; talán épen azért szerettem bele olyan hamar és nagyon; és mint óvatos emberhez illik: — reménytelenül. Előbb németül próbálkoztunk, azután franciául; de sehogy sem ment, mert ő csak ango­lul beszélt, én meg úgy nem értek. Any- nyira sikerült fölvinni, hogy Zürichig az nap este együtt utaztunk volna, ha az mely utóbbi egyike a legizléstelenebb és leghaszontalanabb dolgoknak. A bál,, még csak hagyján, mert a mulat­ság, a tánc szép és kellemes dolog. De a sok mulatság mellett nem le­hetne-e népszerű fölolvasásokat tar­tani? A művelt külföld minden olyan egyesületében, melynek kevéssé isko­lázott tagjai vannak, elsősorban arra helyezik a fősulyt, hogy a tagok mű­veltségét előadások és felolvasások ré­vén emeljék. S értelme valóban csak ennek van. Hasznát a tag csak igy veszi az egyesületnek. Nálunk azonban ezt a fontos célt teljesen szem elől tévesztik s a tagok műveltségét hébe- hóba „élőképek és színi előadások“ révén igyekszenek emelni. Az intelligensebb körök egyesüle­teiben pedig egész esztendőn át kár­tyáznak ! Célszerűtlen és erkölcsi tartalom nélkül való a mi egyesületi életünk, nagy hátránya társadalmunk fejlődési képességének. Vasúti értekezlet volt szom­baton d. e. 10 órakor a városházán a mátészalkai vasút építése tárgyában. A megye ugyanis legközelebbi rendes közgyűlésének tárgysorozatába nem vette fel az ezen vasútra megszavazott 200 ezer korona segély kérdését, nem pedig azért, mert az iratok előzőleg öreg angol beleegyezett volna. De inkább megfagyott a hidegvérétől, semhogy hoz­zájáruljon. Másnap délben indultam Brumneu- ből Zürichbe, ahová késő délután ér­keztem. Kerestem egy hidegfürdöt; a Li­mát folyó egyik pontjához utasítottak. „Kérek egy jegyet!“ „Itt nincs jegy, mindenki ingyen fü- rödhet“ — mondja a kezelő. Mert kevés időm volt és mert min­den áron fürödni akartam — és kíván­csiságból is bementem a népfürdőbe. Cabinok nincsenek, csak hosszú ló­cák a szabad ég alatt. Szombat este lé­vén, voltunk vagy kétszázan. Valami olasz kőtörő munkások közé kerültem. Azt kérdi tőlem az egyik olaszba tört francia nyelven: „Te miféle mesterséget folytatsz?“ Olyas valamit akartam mondani, a mit elhihet. „Istálló-gyerek vagyok Liszernben.“ „Ha visszamész, mondd meg a Palace Hotelben a földszinti takarítónőnek Marié­nak, hogy tiszteltetem.“ — És megmondta a nevét. Ezt a nevet elfelejtettem; az üzene­tet pedig nem adhattam át, mert sajnos, nem vagyok istálló-gyerek, ós a mi még szomorúbb, nem Liszernben vagyok. — Bécsen át hazajöttem. A marc- heggi határon megvesztegettem a kalauzt, Pesten az egyetemi könyvtárban össze­kaptam egy úrral, Pesttől Szattnárig po­litizáltunk — és én megállapítottam, hogy ilyen extra élet sehol sincs, mint Hungá­riái: an. (Vége.) Róth Fiilöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a ^1 Közvetlen a Pannonia legolcsóbb bevásárlási forrást. - , ..... af- . szálloda melletti Szat már és vidéke legnagyobb ezipőraktára. KEGEBKEZTÜKü! az őszi és téli idényre megrendelt összes nri-, női- és gyermek valódi clievro és bői bőrből készült ezipők a legjobb -és legdivatosabb kivitelben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom