Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-23 / 4. szám
Huszonharmadik évfolyam. 4-ik szám. Szatmár, 1906. január 23. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A székhely-kérdés. Másfél évtizeddel ezelőtt Szatmár- megye közgyűlésének nagy többséggel hozott határozatát azzal ütötte agyon az akkori belügyi kormány, hogy e kérdésben majd a közigazgatás államosításakor, a mikor a megyék kike- rekitése is szóba kerül, fog érdemlegesen határozni. Hiába volt a nagy küzdelem, hiába volt a megye túlnyomó többségének határozott óhajtása, hogy a megyei székhely az arra legalkalmasabb helyre, Szatmár-Néme- tibe tétessék át, a gróf Károlyi István befolyása lehetetlenné tette a kívánt eredményt, sőt meg is erősítette azt a felfogást, hogy mig e befolyás tartani fog, kilátás sincs reá, hogy valaha ez a remény teljesedésbe mehessen, épen azért a megye közönsége, belefásulva a céltalan küzdelembe, a székhelykérdést levette a napirendről. A leányzó azonban nem halt meg, csak aludt és várta a kedvező időpontot a felébredésre. És ez a kedvező időpont ime elérkezett. Ma gróf Károlyi István is azon a nézeten van, hogy a többség akarata tiszteletben tartandó, s ha most a megye újból előveszi a kérdést és a többség újból a mellett lesz,, hogy a megye székhelye Szatmár-Németibe helyezendő át, bizonyára nem fog akadályokat gördíteni elébe, hogy a mit a többség " TÁECZA. Felolvasás az éjféli nap országáról.-— Irta és tartotta: Dr. Fechtel János 1906. január hó 21-én a Cecil-egylet nagytermében — M. t. közönség! Tudom, hogy nagyon kemény dió feltöréséhez fogok, a mikor a messzi Éjszak csodáiról bátorkodom felolvasást tartani. Először azért, mert'a m. l. közönség a/.t gondolhatja, hogy a Nord Cap utazóit nein kell' szükségképpen és mindenáron komolyan venni. Ezek nem sok hijján olyanok, mint a vadászok, a kik a lóditá- sokból egyáltalában nem csinálnak lelkiismeretet. Másodszor meg azért, mert ez a théma a Cecil közönsége előtt nem is Ismeretlen. Ha jól emlékszem, egy két évvel ezelőtt Kovács Gyula barátom ismertette az éjszaki világot éppen erről a helyről. Tehát kemény dió biz’ ez a vállalkozásom és nehéz. Es én mégis neki megyek! Neki megyek, mert az én Kovács Gyula barátom egészen más utón járt. Sőt még egyenesen kérdés, hogy vájjon igazán járt-e ott? Igaz, hogy ő képeket is mutatott. Dehát mit bizonyít ez? Nem lehettek ezek amolyan képes képtelenségek ? Ki áll érette jót ? j akar, az meg is valósuljon, sőt ő maga is rajta lesz, hogy a belügyi kormány a megye ezen autonomikus jogán ne vágjon oly czinikusan keresztül, mint a hogy a múltban cselekedte. Reményünk lehet ehhez már azért is, mert a lezajlott képviselőválasztásból kifolyólag volt alkalmunk meggyőződni arról, hogy a nemes gróf más véleménynyel van rólunk, mint a minővel a múltban lehetett, s viszont ő is tapasztalhatta, hogy a város polgársága mily lelkes rokonszenv- vel környékezte, valahányszor csak közöttünk megjelent. Itt van tehát ismét az alkalmas időpont, a mikor a székhelykérdés újból Napirendre hozható, s a mikor bízni is lehet benne, hogy siker fogja koronázni a vállalkozást. Arról most nem is beszélünk, hogy mennyire érdekében volna ez a nagyközönségnek, mert hiszen ma már nincs is ellenvélemény a tekintetben, hogy közigazgatási szempontból a leghátrányosabb valami, ha a megye székhelye nem a központban van, a hol mindenfelől egyforma könnyűséggel megközelíthető. Minthogy azonban a székhelykérdés tisztán és kizárólag a megyére tartozik, abban határozni joga csak neki van, jelen felszólalásunk nem akar egyéb lenni, mint figyelmeztetés azokhoz, a kik annak idején lelkes hívei voltak az eszmének, hogy itt az idő, Ki volt közölünk kívülem meg Irinyi Tamás barátomon kívül a Capon? Hát a képes levelező-lapok mire valók ? így kérem, Fodor Gyula is bátran utazhatik, pedig az ő földkörüli útja a Szamostól a kaih. kaszinóig tart meg vissza. De megérem, hogy egyszer gondol merészet és nagyot és itt felolvas ilyen címmel : Utazás a Volgától Vladivoszto- kig és vissza, vagy utazás a Bahamáktól az Amazonig és vissza. És ez nem is lehetetlen. A mi engem illet, az egészen más zsanér. Én rólam mindenki tudja, hogy én biztos globe trotter vagyok. Erre fogadni is lehet. . Bejártam az egész világot, jártam az operenciáig azon is túl s ott is voltam, a hol Kovács Gyula barátom sohasem volt, Nagy-Széchény ben s ez vele szemben nagy előnyöm! Bizonyosan tetszett erről az utamról hallani?? Annyit tudnék róla írni, hogy Ítélet napkor sem lenne vége, ha mind elakarnám mondani .... a mit barátaim reám fogtak. Úgy járna a m. t. közönség velem, mint ama bizonyos menyasszony járt a vőlegényével. Az esküvő előestéjén ugyanis a naiv és ártatlan arra kérte a jegyes ifjú urat, hogy most már mondja el őszintén a múltját. A vőlegény erre azt válaszolta, hogy no akkor holnap nem esküszünk! a legalkalmasabb idő, a mikor újból sorompóba lehet lépni, s hozzá tehetjük, hogyha ezt elmulasztják, talán soha sem fog jönni olyan kedvező alkalom a jövőben, hogy e mulasztást jóvá- tehessék. A színigazgató választásához. Mi izgatja ma a kedélyeket? Krémer Sándor. Miért nem boldog a magyar? Mert Krémer színigazgató? Miért nincs örvendetes változás a politikában ? Krémer Sándor! stb. stb. Krémer minden bajnak a kúiforrása, Krémer Sándor 1 A „Szaimár-Németi“ laptársunkban Egy érdeklődő (jogosult?) aggodalommal s nem annyiba gavallér fegyverrel, mint inkább doronggal neki megy Krémer Sándornak a kit ö sajnos nagyon jól ismer s elpáholja — akár csak a debreceniek a császári komiszáriust. Mielőtt elmondanám, azt a mit akarok, légy türelemmel nyájas olvasó; egy percre mig elmondon, hogy színházban az idén egyetlenegyszer voltam csupán ; Kré- merrel jó ismeretségben vagyok, de minél ritkábban találkozom vele; lekötelezettje népi vagyok, sem ö nekem; sem ö, sem mi* nem kért meg arra, hogy pro, vagy contra" beleszóljak ebbe a hírlapi ízléstelenségbe és személyes herce-hurcába. S ha mégis szólok, teszem ezt azért, mert mindig bánt az, ha valakit úgy támadnak, hogy magát kellőképen ne védhesse. Még kijelentem azt, hogy Baróti urat sem ismerem, mint a kit — állítólag a a színházunk Messiásául jósoltak meg ; nem Ígér ek és nem is fognak adni sem Én meg azt mondom : No akkor Mán- dyék itt ma nem muzsikálnak, Tóth Micike meg éppen nem szaval. Tehát Széchényről nem. beszélek, hanem e helyett végre útra kelek a jeges tengerre, mert most oda utazunk. Ha akar valami lenni, hát had legyen ! Kovács Gyula barátom, bizonyára nem járt ott, én sem az igaz, de előre nyújtva nyakamat a pólus felé mindent elképzeltem. És hogy én nem hatás nélkül képzelődöm, mutatja a következő igazán megtörtént eset. Az éjszaki jegestenger tájékáról visz- szatérve, mivel oda fönn éjszakon a fagyoséghajlathoz már hozzászoktam, egészségem veszélyeztetése nélkül nem mertem mindjárt Szatmárra jönni, mert itt nyáron, tudjuk, állandóan egyenlítői hőmérséklet uralkodik, úgy, hogy a szegény ember egyenesen ennél ebédel s ha a hő elrak- tározási és conserválási problémát tudósaink megoldják, Szatmár a világon a legelső kereskedelmi emporium lesz. A gymnasiumot bezárják s mi is ezt az üzletágat fogjuk fejleszteni és akkor még utca-locsoló gépekre is gondolhatunk. Elmentem tehát átmeneti clima alá szükebb hazámba, a magyar Jeruzsálembe, Munkácsra. Ott egy kedélyes vacsorán addig kértek, hogy beszéljek valamit az éjféli nap országáról, hogy végre is belefogtam. A szokásos alapozó bevezetés után j igy szóltam: Amint mentünk, bandukoltunk a végnélküli hómezőkön, — egyszer csak egy óriási úszó jéghegylánc állott 1 mit cikkemért — de ez az énTendes honoráriumom különben! S végül az Egy érdeklődő incognitóját respectálva nem érdeklődöm neve, csak cikke iránt. * • * Körülbelöl két évtizeden keresztül jártam szinházba itt és egyébütt, mint potyajegyes; vagy mint riporter, vagy mint tűzoltó. Ne méltóztassanak ezen kijelentésemnek mélyreható fontosságot tulajdonítani I Egyik foglalkozásomat sincs okom azonban szégyenleni. Ha valami nagy tetteket se itt, se ott nem vittem véghez, hát talán alkalmam nem volt rá; de szégyent nem hoztam kartársaimra! A kulisszák mögött éltem, de sohasem volt módom ajándékokkal kedveskedni sem a subrettnek, sem a naivának. Nem voltam rosszul egyikkel sem, de egyet sem öleltem dobogó keblemre. Kritikát Írtam néha jót — legalább azt mondták róla, — máskor gyengét, vagy épen roszat; de mindig tollal és sohasem doronggal. Igyekeztem objectiv lenni és sohasem azt láttam, hbgy ki játszik, hanem, hogy miként. Akiben igyekezetét, szorgalmat láttam: lelkesedni tudtam érette s itt a szivem vezette a tollat. A lomha tehetségeket megvetettem, ostoroztam s a legharmonikusabb vonalak sem zökkentettek ki ítéletemből soha I Hogy mindezeket.miért mondom el? Azért, mert manapság a főváros hivatásos sajtóját leszámítva s néha-néha egy-egy vidékit is, micsoda szini kritikákat olvashatunk ? Hát ez volna a kritika ? Ilyen kritikáért még egy potya karzatjegy is sok I Tanul-e ilyen fajta kritikából a színész? Épül-e ilyen bírálaton a közönség ? Van még jámbor vidéki aki ad valamit erre ? előttünk, úgy nézett ki mint a büszke Kriván, — amint bámuljuk vizsgáljuk a csodát, egyszerre 2 óriási fehér medve jelenik meg 5 bocscsal a hegylánc nyergében, A vér megfagyott ereimben — nem a félelem miatt, hanem mert a ioo°-os hideg megfagyasztotta. A medvék szörnyen éhesek lehettek, mert a mikor megpillantottak bennünket, kitátották öblös szájukat szélesen és magasan. Micsoda torkok I a legviharedzettebb kaszinói torkok hozzájuk képest csak szerény pipaszárak. Micsoda érdes; piros nyelvek, a leghíresebb pletyka nyelvek hozzájuk képest csak selymes bársonyok. Egy pillanatig farkas szemet néztünk. A következőben már a fehér szörnyetegek mint a szél rohantak felénk, fogaik csattogására rémülten menekültek a sarkvidék nagy fogú rozmárjai. Az előre törő bőszült vadak szemeinkbe kergették a szerte röpülő havat. Rettenetes helyzet 1 Még egy perc! Jaj a fejem 111 Végem van I Jézus Mária II ugrálnak fel a szomszéd asztalnál kártyázók. Semmi baj, kiáltom én, a szomszédom egy kelevézzel leszúrta a borzasztó bestiát. Hál Istennek I! De bizon megijedtünk I Azzal kezdhetem, a mivel a Cornevil- lei harangokban kezdi és végzi a tengerész báró, hogy: A mig utaztam, sosem haboztam én semmi rosszban és minig előre hatolék.“ Róth Fiilöp kárlsbádi czipőraktárát Közvetlen a Pannónia =-.- szálloda mellett ! ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. FI G T ELMEZTETÉ Sü! Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk gyári áron alól is beszerezhetők.
