Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-23 / 4. szám

SZATMÁB ES VIDÉKÉ.

A lapoknak kell a laptöltelék s mert a jegyért a kritikát meg kell' csinálni, hát lesz egy robot munka, a melyik többet árt mint használ. A ki aztán olyan kritikát ir, mint a „Sz. N.“ egyik laptársunk kritikusa: az csakugyan erős kéz lévén főispánnak való inkább, mint kritikusnak. Ilyen hangon kritikát Írni — kritikán aluli I

De rátérek cikkem tulajdonképeni tárgyára.

Van egy u. n. szinügyi bizottság Váljon mit is csinál az? Mi annak a feladata? Betölti-e hivatását? Ha nem tölti be, mi annak az oka ? Felelős-e valakinek s ha igen vonták-e már felelősségre ? Széles-e, korlátolt-e jogköre, hatalma? Mindé zekre a kérdésekre most positiv válaszokat nem tudok adni. De ha Krémer hibás, úgy hibásabb a szinügyi bizottság, mely Krémért három éven át megtűrtei Vagy nem áll módjában előre megtudni a társulat tagjairól mindazt, a mit szükségesnek tart?!

Hallottam már egyet-mást a színész- vásárról s úgy tudom, hogy épen olyan vásár, mint más: csalódhatik a vevő is, eladó isi Az üzlet megkötésénél fő azonban a jóhiszeműség 1

Á szinügyi bizottság tagjait ismerve állítom, hogy ha ők Krémért nem tartják jóhiszemű embernek úgy leszámoltak volna vele már régen I

Színigazgatóink közül roszhiszemü talán csak egy volt, de annak el is kellett mennie.

A társulat gyenge. Hát bizony sajnos ez igaz; de nem azért gyenge, mert Krémer nem ad elég fizetést, hanem mert nagyobb fizetésért is csaknem lehetetlen némely szerepkört megfeleló erővel betölteni.

A város tagadhatatlanul nagy áldozatot hoz; de illik is a városnak inkább erre az üzletre fizetni rá, mint másra. Ott van Kolozsvár, szülő hazám; micsoda társulat volt nagy időkön keresztül a nagy subventio mellett elég szegényes gázsiért!

S ma ? hát kérem nem lehet összehasonlítani a mát a tegnappalI Miért? Mert Egressi, Kovács, Szentgyörgyi, Gabányi, Jászay, Márkus Emma, Blaha, Kassay csak egy-egy született s nem minden sz. kir. város juthat hozzál De ma már mintha a magyar föld nem is igen akarna szülni még csak hasonlókat sem. (Hacsak bátor kritikusaink esetleg meg nem termékenyítik, vagy fokozottabb termelésre nem serkentik szegény hazánkat 1)

Ha elitélem is a modort, a hangot, a melyet Egy érdeklődő hallatott, elfogadom azt az alapot, hogy ne bízzuk a direktor választást egészen a szinügyi bizottságra. Ma már az absolutizmus fenevadja a végsőket éli. Ma már fel kell nyitni a népjogok zsilipjeit, mert még nem

késő! Ki kell terjeszteni a jogokat, de nem csupán a városi közgyűlés tagjaira. Én tovább megyek 1 A közönségre I Miért ? ,A közgyűlés igen szépen elvégezhet minden jó és kevésbé jó, hasznos és káros dolgot a város közönségének hasznára, vagy kárára. De tessék csak elővenni a közgyűlés tagjainak névsorát és kibetüzni, hogy a hivatalnoki tagokon kívül, kik a színház látogatók.

Lehet valaki igen derék, becsületes, józan belátásu közgyűlési tag, mint pl. az én németi polgártársaim; de már az ő életük ügy van beosztva, hogy a színházlátogatás nem olyan, mint az adófizetés, mert ez utóbbi: m u s z áj 1

Talán egy évtized kell még addig, mig az ifjabb generációnak már ez is szükséglete leend. De addig én nagy igazságtalanságnak tartanám, hogy rólam, mint közönségről nélkülem intézkedjenek.

Tessék behozni itt az általános titkos választói jogot. Minden szinházjáró minden' jegygyei kap egy szavazati bárcát, még a zónákon is és a legfelsőbb karzaton is; mert ezt megköveteli a demokratia! Az idény közepén a szinügyi bizottság valami tágas helyen összedobó)tatja többszöri előzetes értesítés utján a közönséget, előterjeszti a pályázatok eredményét, elmondja a tájékoztató véleményét, elrendeli szavazást, számba szedi a szavazatokat akkor a közönség, a ki fizet és a ki mulat, vagy bosszankodik: ítélt. Ha

Krémer nem szatócskodott, de jól viselte magát — megmarad; ha nem: útilaput neki I

Ezt nevezem én igazságnak I De a mig, dacára a kritikusok színházba csábítgató, művészet-pártoló fuvola-hangjainak, a közönség zsuffolt házakkal honorálja az igazgatót: legalább is kétségbe kell vonnom, hogy a kritikusoknak teljes igazságuk legyen I

A szatmári színház a mi közönségünknek épült, érette és általa áll fenn. Ebben a közönségben van mindenféle foglalkozású, különféle felekezetű és legalább is két politikai táborhoz tartozó publikum.

Az intelligentia, ha nincs egyáltalán megelégedve nemcsak Krémer társulatával, de elődeivel sem volt: nagyobbrészt fél vasúti jegygyei, ha nem egész szabadjegy- gyel közeléri a fővárost s ott jobbat találhat magának. Sajnos, a nagy publikum kénytelen a gyenge társulattal is beérni. Itt következik a szinügyi bizottság feladata: minden lehetőt elkövetni a nagyközönség érdekében arra, hogy az áldozatokhoz mérten jó társulatunk legyen. Mit bánom én, ha Krémernek vagy Pityi Palkónak hívják azt az igazgatót ? 1 Ha pedig a szerződése ellen vét: olyan szerződést kell kötni a jövőre, a mely mellett a várost senki be

ne csaphassa s ha mégis megpróbálná: ott legyen a megtorlás!

Sajnosán hallottam két hibát emlegetni :

i. Krémer nem szereti, ha előadások alatt a színpadon idegenek járkálnak, kűri- zálnak stb. Hát erre azt mondom, hogy olvasatlan huszonötöt érdemel az az igazgató, a ki eliüri, hogy előadás alatt és közben más, mint a soron levő darab szereplői, szolgaszemélyzete, a tűzoltó s rendőr ott legyen 1 Ha van olyan jog, mely szerint a szinügyi bizottság tagjai, vagy bárki más ott előadáson megjelenhessék: az ilyen jogot föltétlenül, de azonnal konfiskálni kell, mert ez szabályellenes, a tűzbiztonság szempontjából meg nem engedhető s az előadás zavartalanságára tekintettel tűrhetetlen. Ha én főkapitány vagyok holnaptól kezdve: „Idegeneknek tilos a bemenet!“ s a fentemlitetteken kívül csak az isteni Gondviselésnek szabad ott lenni!

2. Kifogást hallottam az iránt, hogy Krémer nem zsidó. Hát idáig volnánk már? Hiszen kérem, talán még felekezeti- leg nem osztjuk fel a várost?! Talán inkább az ellentétek — ha vannak — kiegyenlítését kellene inkább keresnünk, mint a vallási megkülönböztetések kiélesitését. — De ez annyira banális feltevés, hogy zsidó polgártársaim egyikéről sem mernék feltenni effélét! Tájékozásul azt is megmondhatom, hogy fenti informátiómat nem zsidó kézből kaptam. Ha praepot ént iáról van szó, talán nem a zsidók vannak túlsúlyban városunkban, de a reformátusok. Ugyan kérem melyik felekezet panaszkodhatik a reform, egyházra, hogy itt elnyomási törekvései volnának.

Meg kell engednem azonban azt, hogy nemcsak a szinmüvészetet, de általában a művészeteket inkább támogatják zsidó polgártársaink, mint a keresztények.

Tiszta igaz az is, hogy napjainkban többnyire zsidó polgártársaink boldogulnak (magam is gondolkodom már azon, hogy vallást cseréljek), de Krémer bizony ebben is elég élhetetlen ; mert ha zsidó volna is, a mit télen keres, eltáncolja nyáron (legfeljebb egy-egy honpolgárral gazdagítja a pusztuló magyar fajtf)

Egy azonban mégis szeget ütött a fejembe t. i., hogy az én nagyrabecsült Kelemen Samu képviselő barátom épen az ö hatalmas debutje utáni napon előkelő szerepet vitt e kérdésben 1 Igen sajnálom, hogy közvetlen tanúként nem szerepelhettem, hogy tisztán látnék a dologban. így az ő tettét csak azon az alapon bírálhatom el, a mint őt magát már ismerem. Nem teszem fel róla, hogy ilyen dologból öpártkérdést csinálna. A 48-as pártnak semmi köze sem a párt városi közgyűlésben levő tagjainak sem Krémerhez, sem semmiféle szini-directorhoz! Mint egyén a képviselő

ur saját legjobb belátása szerint cseleked- hetik valamint más is ; de ilyen ügyben a pártot átoút kártyának nem jó volna felhasználni.

Ahhoz pedig szó sem férhet egy oly magas intelligentiáju, szabadszelle:i ü embernél mint ő, hogy ebben a kérdésben ítéletére a felekezeti szempont is befolyással lehessen !

Szokatlanná s feltűnővé lett egy malapropos előhozott névszerinti szavazási iv- vell a mellyel valaki más okvetetlenkedett,

Nem folytatom tovább. En a Krémer jelenlegi társulatát nem tartom elsőrendűnek, de azt sem lehetne ráfogni, hogy ri- pacs banda. Krémért magát nem tartom mint direktort utolérhetlennek, de jóhiszemű, becsületes, törekvő és szegény embernek ismerem, a kit hibái miatt, ha úgy tetszik mellőzni lehet; de titánjainknak oly módon nekirontani, mint a hogy tették és teszik legalább is a jó Ízléssel ellenkezik s ahhoz, a ki azt hiszi magáról, hogy joga és kötelessége kritizálni: legkevésbé méltó.

Jöjjön a legj >bb, de ne a felekezeti kérdés belejátszásával és nem a mi féltve őrzött, szent függetlenségi zászlónk felvonultatásával I

Ám egy ismert, tűrhető directort ha ki akarnak cserélni, tegyék azt egy ismertebb, hivatottabb igazgatóval; de semmi esetre se olyan valakivel, kinek sok legyen az Ígérete, de itt kezdje meg a tapasztalatok gyűjtését — a mi általunk fizetett tandíjon !

Hogy is mondta az ékesnyelvü latin:

„Videant consules, nequid respublica detrimenti capiat!“

Szatmár Németi, 1906. január 15.

Th/urner Albert.

Színház.

Kedden a „H u s z á r v é r“ c. három felvonásos operetté került színre. A darab, mint ismeretes, semmi egyébb mint egy mese nélküli nagyon kétértelmű részekkel impregnált látványosság. Tűrhető zene, néhány hatásos tabló, sok tánc és: semmi egyéb. De mulattató, azt el kell ismernünk és színészeink ki is tettek magukért. Szöreghy önmagát múlta felül, a nézőtéri jelenet sok szémpontból jöhet kifogás alá, de tagadhatatlanul sikerült volt. Rajz, Radnai, Tihanyi táncai s az utóbbi kupiéi igen jók voltak. Nagyon ügyes alakítás volt Várady Baranyija és Harkányi jókedvű Ste!lá-ja. Nagyon ügyes volt Kállay is. Az igazán sikerült és mulattató, de gyenge kiállítású operettet kis számú közönség nézte végig-és hálás tapsokkal jutalmazta a színészek játékát.

Hatoljunk hát be Svédországba! Trel- leborgnál léptünk a svéd földre rövid tengeri ut után s rögtön Stockholmba indultunk, hol két napot töltöttünk.

Micsoda remek város 1

Észak Velenczéje I

Egy bájos, mosolygó sziget-világ, a hol a nap még 10 órakor is barátságosan mosolyog. A Katharina hissenrö), egy vasból készült magas toronyról felséges kilátás nyilik az egész városra és környékire.

Egyik oldalon a keleti tenger fin öble, a másikon a Malár-tó s a kettő össze foly a nord-bro =—= északi-hid alatt, melylyel szemben emelkedik Gusztáv Adolf négy- szögű királyi palotája.

Mikor mi Stocholmban jártunk, akkor várták haza a trónörökös fiát és feleségét, a friss menyecskét. A város gyönyörűen fel volt lobogózva. Uralkodó mindenütt a sárga-kék nemzeti színek.

A legpátriárkálisabb erkölcsök uralkodnak a svédek között.

A királyi család és a nép a legszi- vélyesebben érintkeznek.

Egy este 9 óra tájban egész embertömegek lepték el a palota udvarait és feljáróját. Egyik ablaktól a másikig mentek s mindenütt ordították hogy: Rá, rá, rá 1: (Hurrah)

Az uj herczegasszonyt várták.

Az őrség, csendőrség reájuk sem hederitett. Nálunk próbálnák meg csendet zavarni, majd adna nekik bősz Rudnayl

Mindenütt parkok, templomok.

Legérdekesebb temploma a Riddars- holmkirke, ma Pantheon, Svédország legnagyobb hadvezérei és királyainak nyugvó

helye, olyanféle kicsiben, mint a londoni Westminster. *

Széles, fás, kertes, modern európai utcák, paloták láthatók mindenütt.

Igen sok festői ecsetre való kiránduló helye van, legszebb, legregényesebb a Salzjöbaden, a mely valóságos kis paradicsom. Stockholmtól úgy másfél órányira fekszik.

Az ut elragadó szépségű 1 Két oldalt fenyvesekkel borított hegyek szelíd lejtőkkel láthatók, melyeken az árnyas fák lombjai alól nyaralók kandikálnak ki, a nyaralók előtt fürdőházak, a parton sétányok. A közeli völgyekben szarvasok, özek félelem nélkül legelésznek s néha le-íenéz- nek a nesztelenül tovasikló hajókra.

Maga a fürdő leirhatatlanul remekül fekszik egy öböl szigetein é3 erdős-halmos pontjain.

A messzilátóról felülmulhatatlanul szép panoráma mutatkozik. Szigetek sorozata, melyek egyikén dómszerü vendéglő épült pompás terasszal, a többieken remek kertek, villák, kerek fenyőerdők.

Ilyen szépet még nem láttam.

(Érdekes Stockholmban a Skansen, olyan állatkertféle, a hol a svéd állam minden oldaláról be van mutatva. Figyelmet érdemel a néprajz, az északi állatvilág : fehér farkas, kék róka stb.)

Stockholmtól—Naroickig, a norvég kikötőig négy napig mentünk vasúton.

A svéd vasúti igazgatóság hálókocsikat bocsátott rendelkezésünkre, külön kalauzt adott s mi a kocsikban laktunk mindvégig.

Hogy útközben, a svéd fensikon mit láttunk, lehetetlen részleteznem.

Igen magasan jártunk.

Stondalen állomásnál 383 méternyire voltunk a tenger színe felett és I496 kim. távolságbán Stockholmtól. A meleg 10—14 C. volt. Ez a hómérsék csekély ingadozással kisért egész a tengerig.

A főállomásokon (Bräecken, förn, Kiruna) mindig megháltunk, hol a hálókocsikban maradtunk, hol az állomási szállókban kaptunk kényeim s szobákat.

Meg kell jegyeznem, hogy az állomások, valamint a szállók fából vannak építve, a városok és falvak is mind kivétel nélkül.

A veres zászló, mely nálunk a vasúti szolgák kormánypálcája, itt a főnök kezében lobog, a ki csinos, tán fényes egyenruhát visel.

A flóra fenyőből, nyírfából, éger- és fűzfából áll.

Minél magasabbra hág a vonat a tenger színe felett, annál inkább törpülnek a fák, végül már csak kicsi bokrokul guggolnak a gyér füves gránit-sziklákon, mert a svéd hegyek mind csillogó gránit-kőzetek. Legkitartóbb a nyír, mely még ott is erőlködik, a hol a fenyő már beadta a kulcsot, minél inkább haladtunk éjszak felé, annál hosszabb lett a nappal. Braeken felé még 9 órákkor magasan ragyog a nap s éjfél után 1 órakor teljes a világosság, úgy, hogy mellette vígan borotválkozhattunk.

A koszt fejedelmi böségü és jóságu volt. Soha annyi halat nem ettem, pedig nem szeretem.

Svédországban az a szokás, hogy a reggeli, ebéd és vacsoráért a vendéglőben és állomásokon egy kerek összeget kérnek, ezért aztán ehetik, ihatik minden ember és némber, a mennyi bele fér.

Az étteremben állandóan fel van terítve egy külön asztal és meg van rakva

20—30 féle hideg, sőt néha meleg étel- neművel is. (Van itt mindenféle halféle, vaj, sajtok, hónapos retek, hús, kalács, kenyér.)

Ez az élóételek asztala.

Reggeli előtt eszünk belőle tetszésünk szerint, aztán kérhettünk kávét, teát, vagy kakaót, vagy mind a hármat sorra keríthetjük. Mi próbáltuk és mondhatom, sokszor sikerült.

Ebédnél előbb előételezés folyik rendesen, aztán szervírozzák levessel kezdve az ebédet.

A vacsora hasonlóképpen megy.

Az ital sem drága. De szeszt itt nem árulnak, mert állami monopóliumot képez, s igy a városban csak egy kimérő helye van. Bort, sört azonban ihatunk nyakig.

Okos harcot folytatnak az alkoholizmus ellen. Jól teszik!

Mivel társaságunk 45 tagból állott, megalakult a „Csengő érc“ dalárda, mely a magyar nótákat szörnyen művelte. Minden állomáson concertezett. A svédek meg udvariasan hurrák és kendő lobog tatással) köszönték az ingyen előadást. Szivből-e, szinből-e, nem kérdeztem.

Később a Norvég parti városokba már előre megsürgö iyözték érkezésünket, — hogy örüllek az exotikus jövevényeknek abból sejtem, mert itt-ott kitűzték figyelmesen nemzeti lobogónkat. A fogadás mindig impozáns volt.

Jörn felé való utunkban az Indal elfnek ritka szép és hatalmas vízeséseit láttuk. A víztömegek nagy magaslatokról zúgva rohantak az alant tátongó mélységekbe, — a ragyogó napsugarak pedig a hulló viz minden csöppjét szinaranynyá változtatták.

megszabadultam szenvedéseimtől mióta a „György életbalzsamot“ használom és a gyógyerejét nem tudom eléggé dicsérni! Igy irja Török Anna, Úszódról (Pestmegye).

Számtalan beteg kapta vissza egészségét a „György életbalzsam“ által, melynek gyógyhatása csodálatos, kiválóképpen : gyomorbaj, bélbaj, étvágytalanság, influenza, kolika, láz, osúz, köszvény, fej- és fogfájásban szenvedőknél. 84.711 elismerőlevél bizonyítja ezt. — 12 kis vagy 6 nagy dupla üveget 4 K 50 fill, bérmentve. Minden ily rendeléshez 1 üveg ingyen lesz mellékelve pontos használati utasítással. Szétküld! az egyedüli készitó: Városi gyógyszert. Temesvár,Bzt-Oyörgy-tér 603.

György lovag védjegy | 6~16 T Ezea ht2iwer ne Mányozzcn egy családnál sem, _______________________| György lovag védjegy