Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-22 / 12. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP MEGJELEN MINDEN KEDDEN. =— AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: — Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 filL Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : =.- Morvái János könyvnyomdája Eütvös-utcza 6rik sz. alatt. = TEIíEFOrT-QZjAM : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. —= HIRDETÉSEK = ^ o lay kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvételnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal elSra flntiaAlk. -——-Mérleg. Ismét elmúlt egy esztendő annél- kül, hogy az ország, illetőleg vidékünk és városunk .közgazdasági életében a rég óhajtva várt kedvezőbb fordulat bekövetkezett volna. Nem csak hogy be nem következett, de az általános gazdasági helyzet tnég kedvezőtlenebb képet mutat, még szomorúbbá vált, mint volt pár évvel ezelőtt. Idestova öt éve már, hogy ezen rendkívüli válságos helyzet nemcsak bénitólag hat az ipar, kereskedelem és földművelés minden ágazatára, hanem megakasztja a vállalkozási kedvet, bizonytalanná teszi az uj befektetéseket, a mely körülmény első sorban okozza a heverő és befektetésre váró tökék nagymérvű felszaporodását. Más jobb és kedvezőbb gyiiinőlcsöztetósi mód hiányában ezen felgyülernlet tőkék mind a pénzintézetekhez vándorolnak, jobban mondva özönlenek és megelégedve az aránytalanul csekélyebb, de biztosabb jövedelemmel, azoknak betét állományát gyarapítják. Más oldalról viszont ezen -nyomott viszonyok, általános pangás és titletfelen ség aránytalanul csökkenti az iparos és munkás osztály keresetét, apasztja annak fogyasztó képességét, mely körülmény egyik legfőbb indító oka az általános eladósodás rohamos, mondhatni túlhajtott emelkedésének. Hogy ezen már-inár elviselhellen közgazdasági állapot mily mértékben tükröződik vissza a helybeni pénzintézetek mérlegében, mint a közgazdaTÁRCZA. ■ n»T0fNip> a A „hegyről“ Dr. HALÁSZ LAJOS felolvasása a Kölcsey-kör f. évi március bő 20-án tartott matinéján. Azt mondja egy jó barátom, hogy a Kölcsey-kőr hallgató közönsége a délelőtti órákban kiválóan csak a humoros és szellemes felolvasást szereti, sőt, hogy délelőtt kizárólagosan a humoros dolog a favorit. Mi lehet ennek az oka ? Azt hiszem, közel járok az igazsághoz, ha ezt úgy magyarázom, hogy az ember egy jól átaludt éjszaka után pompás frisseséggel, mintegy újjászületve, vidáman ébred és ezen lelki hangulatába csakis a hasonló lelki behatások illezkednek be harmonikusan. Ha tehát a hivatkozott állítás és a most hozzáfűzött indokolás igaz alapon áll, akkor a nai felolvasásnak is humorosnak és szellemesnek kellene lenni. Igen ám, könnyű ezt mondani, de ahhoz, hogy igazán humoros legyen valaki, nagy tehetség, sok bölcsesség szükséges és olyan lelki állapot, amely neveti az emberi gyarlóságokat és dőreségeket, de a melyből egyúttal kiérezzék az emberi dőreségekkel szemben a jó akarat és bizonyos fájdalmasság, Egy kis bölcseségem van s jgy tudom, hogy a humorhoz tehetségem | sági élet leghitelesebb fokmérőjében, ezt szándékom az alábbi ősszeállitás- j ban, — összehasonlítva az öt év.előtti állapotot a maival, — megvilágositani. 1899-ben működött városunkban 6 részvénytársasági alapon álló pénzintézet, melyhez, az elmúlt, évben egy uj csatlakozott. Ezen 6 illetve 7 pénzintézet mérlegei összesítve adják a kö: vetkező vagyon és teher tételeket. Vágyó n. Czira alatt 1899-ben 1903-ban 1903-ban több ■ Váltó tárca korona 10121000 korona 12163000 korona 2082000 Ingatlan 672000 680000 8000 Jelzálog kölcsön 14640G0 2287000 883000 Értékpapír 100000 784000 684000 Folyó számla 1816000 2196000 889000 Teher Czim alatt 1899-ben 1903-ban 1903-ban több Alaptőke korona 1376000 korona 1737000 korona 361000 Tartaléktöke 1083000 1269000 176000 Betét és tők, kam. 9463000 11790000 2337000 Visszleszámi tolás 2879000 2366000 14000 A 6 pénzintézet összes tiszta . nyeresége kitett 1899-ben 217 ezer koronát, vagyis az intézeti vagyon 8'8 %'át, 1903-ban 76 ezer koronával többet nyertek intézeteink, ugyanis 293 ezer koronát, amely összeg 9 9 °/0-os kamatoztatásnak felel meg. Az egész öt esztendő alatt elért tiszta jövedelem 1294 ezer koronára rúg, melyből osztalék címen a részvényeseknek kiI fizettek 758 ezer k.-át, azaz 58l 2 3 4 5 6/^°l0-ot, igazgatósági, felügyelő bizottsági és egyébb jutalékokra fordítottak 197 ezer koronát, 151/2°/o ü a tartalékalapok gyarapítására félretettek 218 ezer koronát, azaz 1 7 °/0-ot. Nem érdektelen tudni, hogy az utolsó 5 év folyamán, mint behajthat- lan, elveszett követelést leirásba hoztak 155 ezer koronát. Miként a fenti holt számok eléggé érthető beszédéből meggyőződtünk és semmiesetre sem vigasztaló tanulság- ként levonhatjuk azt a szomorú tényállást, hogy bizony aggasztó módon nő az adósságunk, kölcsöut-kölcsönre halmozunk, a kisebbet és drágábbat convertáljuk olcsóbbal, de nagyobbal és a visszafizetést bizzuk a jobb időkre. Mert a mig a megtakarított, és félretett betétek összege 'ezen öt év alatt 2337 ezer korona, mindenesetre tekintélyes összegű emelkedést vagyis vagyongyarapodást tüntetnek fel, addig a váltó, jelzálog, kötvény, folyószámla és egyébb címek alatt felvett kölcsönök összege 3254 ezer koronával növekedtek. Vagyis majdnem kerek egy millió koronával költöttünk többet el, mint a mennyit, bevettünk. Hát ha még azon szintén több milliót kitevő törlesztéses jelzálogkölcsönt pontosan kimutathatnék, még szomorúbb, még kétségbeejtöbb lenne a kép. Ez az elszomorító tény azonban nem csupán a mostoha időknek tudható be; nagy, igen nagy része van ebben az újabb időben minden igazolt jogezim és létszükséglet nélkül keletkezett illetve elszaporodott bankoknak. Mert az alkalom szüli a tolvajt. S az ember gyarló lény lévén, bizony ha több alkalma van adósságot csinálni, nem igen vet mindenki számot erejével, fizető képességével, hanem vakon belemegy és koldusbottal mászik ki belőle. Még egy másik fontos tanúságot is merit hetünk ezen öt évi működés összeállításából. Ugyanis a mig pénzintézeteink 1899-ben az intézeti vagyon 8-8 °/0-os kamatoztatásának megfelelő tiszta nyereséget mutatnak ki, addig 5 év múlva már az eredmény 9.9 °/0-ra rúg. Honnan ezen rohamos emelkedés, mikor olyan áldatlan rossz időket élünk, midőn a levegő tele van a panasz és siránkozás mindennemű bacillusaival ? Több oka van ennek. Első sorban mindenesetre most nagyobb a forgalom, több a bevétel; némelyik intézet csökkentette az üzleti és kezelési költségeit, tehát kevesebb a kiadás. De én azt hiszem, a legfőbb oka ennek abban rejlik, hogy mint általánosan tudva van, a nagy mennyiségben felgyülemlett heverő és befektetésre váró tőkék igen megnövesztették úgy a fővárosi, mint a vidéki pénzintézetek betétállományát. Ebből kifolyólag az egész voualon 1 lfir 2, sőt néhol még 2V2%-kal is leszállították a betét kamatlábat. Ez nagyon helyes és teljesen indokolt eljárás volt, de a méltányosság, a közérdek és a gazdasági szempont azt hozta volna magával, hogy ugyanolyan mértékben könnyitsünk az E&ótli rülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a "^1 EÖZ76tlon 21» PftüllOllift legolcsóbb bevásárlási forrást. - ^= --- szálloda* mollöttl i Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Megérkeztek!!! a tavaszi és nyári idényre inegrendeit összes úri, női és gyermek czipök. Valódi Sohervaux bőrből készült czipök a legdivatosabb kivitelben bizonyosan nincs; — nem is kell erősítenem, mert ezt még senki kétségbe nem vonta —, azért is humor dolgában egyszerűen utálok a költők királyára : Shak- kespeare-re, továbbá Thackeray, Jókai és Eötvös Károly munkáira. Hátra volna még a szellemesség (esprit), ami alatt közönségesen a gyors felfogást, talpraesett, eredeti ötletek bőségét értjük. De hát, mondják meg őszintén tisztelt hölgyeim és uraim, lehetséges az, hogy hegyi embernek gyors felfogása és pláne bősége legyen talpraesett és eredeti ötle • tekben ? Ugy-e, hogy ez nem lehetséges ? Pedig mégis lehetséges; a hegyi ember ugyanis városi fogalmak szerint egy fajta kúszó, kerti növény, tegyük föl, hogy: lopó-tök. Már pedig kétségtelen, hogy az ügyes lopáshoz is ti yőrs felfogás, s ha véletlenül gyümölcsfán érték a tolvajt, talpraesettség is szükséges. A szellemességnek ezek a kritériumai eddig tehát mégis megvolnának a hegyi emberben, de, hogy eredeti ötletekben bővelkednék, arról egy szót sem olvastam, még a legújabb Világ- történetben sem. Nem tudom, van-e valaki hegyi a hallgatóim között, de akár van, akár nincs kimagyarázom a szavaimat, mert nem szeretnék, még félreértésből sem, agyonüt- tetni, aranyos ifjúkorom teljes virágában. Kijelentem tehát, hogy az én hegyi- I eim jobbak a hiröknél és, hogy az előző kis természetrajzi elmefuttatást csak ezért tartottam, hátha lehetne vele tisztelt hallgatóimból egy kis derűs mosolyt kiváltani. Szives hallgatóim engem, talán szerencséjükre, nem ismernek. Hát nem mutatom be magamat, mert nem illik mondani, hogy én a hegyi doktor vagyok. De azt mégis megsúgom, hogy nem vagyok ősi benszülött hegyi, hanem csak úgy csöppentem a Hegybe, mint az a bizonyos Pilátus abba a még bizonyosabb krédóba Ide-stova már nyolc éve, hogy ott őrzöm áz egészséget és hogy minő sikerrel, abból látszifc, hogy alig-alig akad a hegyiek közt beteg. Igen, de ha nincs beteg, akkor koppan a doktor álla. Hát érdemes-e a tiszteletre az olyan ember, aki maga alatt vágja a fát? Jó lélekkel mondhatom, nem érdemes. Még ez sem volna a bajok-baja, mert a magam dolga, de lelkemre vehe- tem-e, hogy másokat is megfosztok ez utón a joggal várható salláriumtól ? Nem, és valóban epesztő fájdalom dúlja emberies szivemet, mikor látnom kell, hogy gyakorlatiatlan eljárásommal öreg tiszteletesem megélhetését kockára teszem azzal, hogy ritkán akad, akit eltemessen I Tisztelt hallgatóim, bizonyára, már a saját érdekükben is, szeretnék tudni, mik azok az egészségőrző intézkedések, amelyekkel elébe vágok hegyieim megbetegedésének. Hát meg mondom: a salernói orvosi iskola tanítását tartom szem előtt. Ennek pedig a főbb parancsai ’ezek: 1. Ha azt akarod, hogy egészséges légy, akkor orvosod legyen : a jó kedv, a nyugalom és mértékletes élet. 2. Ha egészséges akarsz lenni, gyakran mosd meg a kezedet. 3. Hat órát aludjék fiatalja, öregje; a lustája, ha muszáj, alhatik hetet, nyolcat senki. 4. Rövid legyen a vacsorád, hogy annál nyugodtabban alhassál. 5. Evés után pihenj vagy járj egy mértföldnyit. 6. Evés közben gyakran igyál egy keveset. Ez a hat pont az én hegyieim tizpa- rancsolatta. Ebből a legkönnyebben megtarthatja az elsőt, mert a jó kedv nem kerül pénzbe, a nyugalmat meg ki nem szeretné ; legszívesebben megtartják az ötödiket, ezt különben a városi szőlő tulajdonosok tudhatják legjobban, amennyiben inkább pihennek ebéd után egy mértföldnyit, semhogy járnának ugyanannyit. A 6. parancsolat nyitott ajtót hágy; azt mondja t. i. evésközben gyakran igyál egy keveset; igen, de nincs kiírva, hogy mit. Már pedig a viz, különösen a jó viz, ez ideig ritka madár volt a hegyen, hát inkább ittak gyakran többet az isteni pálinkából, amit egy nyelvészkedő barátom elnevezett „snapszus Kolbiánus“-nak. A második parancsolatot, azaz: gyakran mosd meg a kezedet, ezt nem bírom velük meg tartatni, ők azt mondják: kevés a
